Sokszor írtam már az általam igen csak favorizált Camera Raw-ról, de még hosszan lehetne sorolni, mi mindent lehet megoldani egyetlen ablakban. Mutatok párat.
Alapkép:
Néhány szokásos alapkorrekció után. (Aki nem érti a csúszkák alapján, hogy mit is csináltam, nézze át a feljebb linkelt korábbi cikkeket.)
Ha fotózunk, hamar belefutunk abba a problémába, amit egy szemüveges ember fényképezése jelent. Mondják, hogy a szemüveg öltöztet, ez így igaz, de van még egy tulajdonsága, hogy tükröződik is. Ez nem csak műtermi felvételnél szokott zavaró lenni, de teljesen normális utcai képeknél is. Nézzük meg mi miért van, és mit tehetünk, hogy kiküszöböljük.
A tükröződéssel egyébként semmi bajunk nem szokott lenni, ha például egy tó partján vagyunk, és a környezetet látjuk meg a tó tükrében.
A szemüveg csillogását viszont szeretnénk elkerülni. Nyilván, ha a szemüveges gyerekünket a játszótéren rohangálva szeretnénk lefotózni, elég nehéz megoldani, hogy a megfelelő szögben tartsa a fejét, de normális körülmények között van lehetőségünk arra, hogy sikeresen kiküszöböljük ezt a zavaró tényezőt. A probléma közel sem a vaku használatával kezdődik, a szemüvegen minden más fény is becsillanhat. Ez a kép a lakásban készült, vaku nélkül, csak éppen a hátam mögött egy nagy ajtó van, ahonnan érkezik a fény.
Valamilyen címet csak kellett adni a cikknek, és jobb nem jutott eszembe. A High-key egy fotózási technika, amikor az alany túl van világítva, árnyék szinte nincs, a háttér többnyire fehér, és a kontraszt sem túl erős. Szórt, természetes fényben egyszerűbb elérni, mint műteremben, ahol ajánlott több lámpa és softbox, hogy szép lágy, árnyékmentes fotót tudjunk készíteni. Különös hangulatot tudunk adni ezzel egy fotónak. Az alábbi fotó még véletlen sem ennek jegyében született, összesen egy lámpa világított, így vannak rajta olyan árnyékok, amik high-key esetében nem igazán kellenének, no de nem is annak készültek, csak kedvem volt játszani a fotóval.
Ilyenkor mindenféle technika eszembe jut, és nagyjából csak hangulatilag tudom, hogy mit akarok, fogalmam sincs, hogy merre visz a próbálkozás, no meg a Photoshop. Most lépésről-lépésre megmutatom, hogy mire jutottam. Az alapkép, amit persze azonnal retusálni kell. Ha sok módszert ismerünk, akkor nem okoz problémát, hogy javítsunk a képen. A színeknek jelen esetben nincs jelentősége, tehát csak a bőrt és szemet kellett kicsit tuningolni. (erről sok cikk volt már, remélem olvastad:))
Csak az arcra volt szükségem, ezért egy világos vignettálást tettem rá kedvenc módszeremmel, amit egy videóban is megmutattam, csak most fehér volt a festőszín.
A réteghatásmódot Screen-re változtattam. Egy kicsit kevésnek tartottam, így még egy hasonló shape került rá, amit a Free Transform-mal méreteztem, hogy pont olyan legyen, amilyet szeretnék.
Elképesztő mennyiségű tananyag található a neten Photoshop témában, de maradjunk a Cewe blogon, itt is több száz. Teljesen felesleges mindegyiket „betanulni”, sokszor én is visszakeresek egy cikket, mert már nem emlékszem pontosan, hogy csináltam valamit. A lényeg, hogy legalább azt tudom, hogy hol keressem:) Viszont vannak dolgok, amiket igen is tudni kell. Mert állandóan használjuk, és nagyon megnehezítjük a dolgunkat, ha nem tudjuk fejből azokat a lehetőségeket, amikkel a legfontosabb feladatokat meg tudjuk oldani. Ilyen a szövegszerkesztés is a Photoshop-ban. Az ilyen típusú cikkeket legjobb kinyomtatni, és kiragasztani a gép mellé, ha állandóan használjuk, egy idő után már nem lesz rá szükség, csak azt vesszük észre, hogy mennyivel gyorsabban megy a munka. Újabb adag tudnivalót szedtem össze a témában, amit érdemes megismerni és használni is.
Szerkesztés
A legfontosabb tudnivalók egy korábbi cikkeben vannak, most csak pár tipp hozzá. Ahogy ott írtam, a betűk és sorok közti távolságot a Character panelen tudjuk beállítani, de nem csak ott.
Előfordulhat, hogy csak két betű közt nem megfelelő a távolság, akkor csak a Text eszközzel klikk a két betű közé, és ugyanígy tudjuk módosítani. Itt a T és a betűk között túl nagy volt a távolság, de a többin nem kellett változtatni.Igen kedvelt új fotókból is régi hangulatot varázsolni, most egy lehetséges elkészítési módot mutatok be.
A saját tapasztalatom, hogy nem árt, ha először az alapképen dolgozunk. Azért mert később öregítünk rajta, nem árt, ha korrigáljuk, amit lehet. Bőrhibák eltüntetése, kontraszt, élesítés stb. Ezt ne akarjuk megspórolni, mert akkor a végeredmény sem lesz tökéletes.
Ezt a fotót választottam:
Rátettem egy háttérre, mert úgy jobban látni a keretet, amit most fogok készíteni. Először a Layer Style > Stroke jön. Az én értékeimet nem érdemes nézni, mert képfüggő. Válassz olyat, ami tetszik. A Position-nál az Outside-ot jelöltem meg, így kerekített lett a sarka.
Madártávlat nézet. Photoshop-ban rengeteg apróság van, ami megkönnyíti a munkánkat. Sokszor egy összetett feladat közben teszek egy-egyről említést, de lehet, hogy az nem marad meg annyira. Érdemes ezeket az egyszerű, de hasznos dolgokat akár egy papírra felírni, valahova a gép közelébe kitűzni, mert ha mindig a szemünk előtt van, biztos fogjuk használni. Egy idő múlva, meg olyan természetes lesz, hogy már nem is kell a figyelmeztető cetli. Most két ilyen apróságot mutatok be retusálás közben.
Korábban volt egy cikk a duplaablakos szerkesztésről. Ennek előnye az, hogy amikor egy kinagyított részleten dolgozunk, mellette a teljes fotón is látjuk a változást, ami nagyon hasznos dolog. Viszont ha nem elég nagy a monitorunk, akkor nem annyira szerencsés, ha egyszerre két kép van nyitva. Ez a Bird’s Eye nézet pont erre jó. Nem kell a nagyító eszközzel váltogatni a nézeteket, elég a H billentyűt lenyomnunk bármelyik eszköz használata mellett, és kattintani az egér bal gombjával, és ameddig nyomva tartjuk, addig a teljes nézet jelenik meg. A nagyított rész egy fehér keretben látszódik, amit arrébb is tudunk vinni, így a szerkesztésben is gyorsan odébb tudunk menni. (jön videó is, ott jobban látni)
Itt a szemre nagyítottam jól rá:
Ha szerkesztés közben egy gyors pillantást szeretnék vetni a teljes képre, akkor jön a H billentyű. Ha elengedem, az a rész nagyítódik ki, ahová a keretet húzom.
A másik ilyen egyszerű trükk az R betű lenyomásával érhető el. Ezzel a kép nézetét forgathatjuk el tetszőlegesen. A lényeg, hogy nem magát a fotót, hanem csak a nézetet, hogy könnyebben tudjunk dolgozni.
Sokat könnyítettek a munkán ezek az apró trükkök.
Nézd meg a videót, amiben egyéb apró trükkök is vannak!
