Nem véletlenül jutott eszembe ez a téma, nemrég írtam a MidJourney-ról, amiben a megadott szavak alapján mintázatot is lehetett „kérni”.
A mintázatok olyan ismétlődő képelemek, amelyeket úgy használhatsz, mint egyfajta tapétát. Ezzel teljesen egyedi háttereket tudsz készíteni magadnak. Akinek a scrapbook a hobbija, annak nincs az a háttér, ami elég lenne, így ez igazán szuper lehetőség.
Egy egyszerű mintázatot, pl. pöttyös, csíkos nem nehéz elkészíteni, a bonyolultakat már nem annyira, de az interneten rengeteg mintázatot találsz, amiket ingyen vagy némi fizetség ellenében letölthetsz. Korábban írtam egy cikket, hogy a Libraries segítségével hogy tudsz szuper mintázatokat csinálni.
A Photoshop-ban eleve vannak mintázatok, ezeket a Patterns panelen találod. (ha nem látod a panelt, akkor a Window menüpontban keresd meg, és kattints rá)
Csak húzd rá a kívánt mintázatot a képre, és máris ott is lesz.
Ezzel egy Pattern korrekciós réteg jön létre. Ugyanez az eredmény, ha a rétegpalettán alul a Create new fill or adjusment layer-nél kiválasztod a Pattern-t. Ha a bélyegképre duplán kattintasz, megnyílik egy ablak, amivel könnyen módosíthatod a mintázat megjelenését.
A Pattern Fill ablakban a következő opciók állnak rendelkezésre:
Angle (Szög): Ezzel az opcióval elforgathatod a mintázatot a megadott szögben.
Scale (Méret): Növelheted vagy csökkentheted a mintázat méretét a képen.
Link with Layer (Kapcsolat a réteggel): Ha bekapcsolod és a réteget elmozdítod, a mintázat is vele együtt mozog. Ha kikapcsolod, mozgathatod a réteget, a minta ugyanott marad .
Snap to Origin (Igazodás a kezdőponthoz): Ezzel az opcióval a mintázat kezdőpontja igazodik a kép bal felső sarkához.
Mivel ez külön rétegen van, a szokásos módon alkalmazhatsz blendinget, változtathatod az átlátszóságát, maszkolhatod, vagy akár valamilyen réteghatást is tehetsz rá.
Ha már a MidJourney-ról írtam, nem maradhat ki az Adobe Firefly. Azért csak most, mert ez egy béta verzió, és a hozzáféréshez jelentkezni kell. Én ezt megtettem, és most kaptam lehetőséget a kipróbálásra.
Elkerülhetetlen, hogy összehasonlítsam a MidJourney-val, ami nem feltétlen igazságos, hisz a MidJourney már a v5-nél tart, ami döbbenetes minőségváltozást hozott még a 4-es verzióhoz képest is, pláne a 3-ashoz. Mielőtt belemennénk a Midjourney és az Adobe Firefly összehasonlításába, azért jelzem, hogy nem a MidJourney az egyetlen képgeneráló eszköz, van még pl. a Stable Diffusion, a Dall-E, vagy a Leonardo AI. A Dall-E-ről már írtam, a többit még nem próbáltam.
Az Adobe Firefly és a Midjourney közötti lényeges különbség az, hogy a Firefly képgeneráló funkciója csak az eszközkészlet egy részét képezi. Míg jelenleg a Midjourney „csak” egy képgeneráló alkalmazás.
Az Adobe Firefly egy AI-alapú eszközkészlet, amelyet az Adobe fejlesztett ki. Bár rengeteg izgalmas újítás fog bekerülni, jelenleg három eszköz érhető el. Az egyik a képgeneráló eszköz, amely képek létrehozására használható a felhasználó által megadott szöveges promptok alapján (ez gyakorlatilag olyan, mint a MidJourney). A másik szöveggenerálás, amellyel szövegeket generálhatunk különböző stílusokban. A harmadik vektorok átszínezését készíti el a megadott szöveg alapján. A képen azt is látod, hogy milyen fejlesztések jönnek még.
Maszkolásról rengeteg cikk volt már, a radír eszközről szinte semmi, szóval épp ideje, hogy azt is jobban megnézzük.
A Photoshop-ban sokszor felmerül a kérdés, hogy melyik módszer a legjobb a képek szerkesztése során, így például az is, hogy az Eraser (Radír) eszközt vagy a rétegmaszkot érdemes használata. Mindkét módszer előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik, és a felhasználásuk céltól függően változhat.
A radír eszköz egyszerű és gyors, hátránya, hogy visszafordíthatatlan, radírozás után a kép eredeti adatai elvesznek, és nem állíthatók vissza (kivéve, ha a végrehajtott lépéseket visszavonjuk).
A rétegmaszk megőrzi a kép eredeti adatait, bármikor változtathatunk, az eredeti információk nem vesznek el. Hátránya talán az, hogy bonyolultabb, és több hozzáértést igényel, mint az egyszerű radír.
És akkor nézzük is, hogy mit tud a radír.
Három típusa van, ha az eszköztárban a jobb alsó sarokban lévő kis háromszögre kattintasz, ki is lehet választani, hogy melyikre van szükséged.
Az alap Eraser eszköz (E a hozzárendelt billentyűparancs)
Az alap Eraser eszköz olyan, mint egy kézi radír, amely eltávolítja a pixelrétegen lévő színeket és áttetszővé teszi azt. A méret és a keménység a felső beállítási sávban szabályozható, ahol az Eraser eszközt választottuk. Ha egy egyszerű radírozásra van szükségünk, az alap Eraser tökéletes választás.
Ha a kép Background, akkor a radírozás hatására a háttérszín fog megjelenni, ha réteg, akkor meg átlátszó lesz.
Tudjuk szabályozni az áttetszőséget és a radírozás erejét az Opacity és Flow beállításokkal. Az átlátszóság csökkentésével finomabb eredményt érhetünk el, mivel a radírozás kevésbé lesz látható. A flow csökkentése esetén pedig a radírozás intenzitása lesz kevésbé erőteljes, ami lehetővé teszi a fokozatos eltávolítást vagy a lassabb átmeneteket a különböző színek és rétegek között. Erre nem a legjobb példa a fenti kép, de azért remélem, érthető:)
Az Adobe újabb szuper eszközzel lepte meg felhasználóit, a legújabb frissítésbe bekerült egy új zajszűrő, amit a Camera Raw ablakban érhetünk el. (A Lightroom-ban ugyanígy megtalálható)
Eddig nekem a Topaz DeNoise plugin volt a csúcsok csúcsa, amiről írtam is, szóval nagyon érdekelt, hogy a Photoshop megugorja-e azt a szintet.
Kezdjük azzal, hogy mi is a zaj. A képzajok az olyan véletlenszerű pixelértékek, amelyek a képek digitális feldolgozása során jönnek létre. Ezek a zajok számos tényezőtől függenek, például az ISO értéktől, a kamera minőségétől, a kép megvilágításától és az objektív minőségétől. Többféle is van belőle, de a lényeg ugyanaz: nagymértékben rontja a kép minőségét, akár a felhasználhatatlanságig.
A Photoshop új DENOISE funkciója megkísérli a zajos képek javítását, amelyeket magas ISO-értékeken készítettek. A DENOISE algoritmus az Adobe Sensei mesterséges intelligencia rendszerre épül, amelyet az Adobe többi alkalmazásában is alkalmaznak. Az algoritmusok automatikusan érzékelik és eltávolítják a képzajokat, javítják a képminőséget, és növelik a részleteket.
Első próbának elővettem azt a fotót, amit a Topaz cikknél is használtam. Az ISO-t jó alacsonyan tartani, de van, amikor erre nincs lehetőség. Például este, mikor nincs nálunk állvány, vagy hiába van, sok ember mászkál, így nem lehet az expozíciós időt túl hosszúra venni. Így néz ki egy zajos kép.
Ez egy nyers kép, lehetne vele még sok mindent csinálni, de most csak a Topaz DeNoise-ban nyitottam meg.
A Topaz DeNoise AI többféle beállítási lehetőséget kínál, amelyekkel kísérletezhetünk, vagy rábízhatjuk magunkat a mesterséges intelligenciára. Beállíthatjuk a zajcsökkentés mértékét, az élességi szintet, a részletek megjelenésének mértékét is.
A Photoshop-ban kezdjük rögtön a rosszal. Jelenleg – és reméljük, ez változni fog – kizárólag raw nyers képeken lehet alkalmazni, jgp, tif stb. nem jöhet szóba. Ez azért elég erős korlát. A zajszűréskor létrehoz egy külön dng fájlt is, amit tovább szerkeszthetünk.
Itt csak egy csúszka van, amivel a zajcsökkentés mértéket állíthatjuk be.
Ahogy egy korábbi cikkben leírtam, az Adobe Creative Cloud alkalmazásban minden előfizető számára elérhetőek a nyilvános béta programok.
Így már a végleges verzió megjelenése előtt meg lehet lesni, ki lehet próbálni az új funkciókat. A legjobb az egészben, hogy egyszerre telepítheted az alkalmazás végleges és béta verzióját, akár különböző beállításokkal, nem zavarják egymást.
Azóta újabb izgalmas frissítések kerültek be a beta verzióba, ezekről lesz most szó.
Contextual Task Bar
A Contextual Task Bar segítségével gyorsan és könnyen elérheted azokat a beállításokat és parancsokat, amelyekre szükséged van, anélkül, hogy meg kellene keresned őket a menükben vagy a panelekben.
Az eszköztárban megjelenő beállítások és parancsok automatikusan változnak az eszköz vagy objektum szerint, így mindig a legrelevánsabb opciókhoz férhetsz hozzá a munkavégzés során.
Egyszerűsíti, felgyorsítja és kényelmesebbé teszi a munkát.
A Frequency Separation, vagyis frekvencia szétválasztós technikáról ezer éve (na, jó, csak 9) volt már egy cikk, de abban a Mixer Brush-ról nem volt szó. Érdemes ezzel is megismerkedni. Kezdjük a Frequency Separation-nel.
A technika lényege, hogy két rétegben dolgozol. Az egyik réteg tartalmazza a magasfrekvenciás részleteket (például a bőr textúráját), a másik réteg pedig az alacsony frekvenciájú részleteket (például az árnyékokat, csúcsfények, színek).
Ez az alap.
Tekintsünk el attól a ténytől, hogy itt inkább szeplők és anyajegyek vannak, de mivel nem volt a közelemben pattanásos alany, aki ráadásul mindenképp a cikkben akart szerepelni, a MidJourney-t kértem meg, hogy generáljon egy képet, neki meg így sikerült.
Azzal kell kezdeni, hogy a nagyobb hibákat pl. a Spot Healing Brush eszközzel kijavítjuk. Ebből két másolat, amit át is nevezhetünk.
A Low Frequency legyen kijelölve, Filter → Blur → Gaussian Blur. Húzd a csúszkát jobbra, addig a pontig, míg a bőr textúrája eltűnik.
Ezzel sikeresen el is tüntettük a részleteket, ezért lesz szükségünk a High Frequency rétegre, ahol csak azokat jelenítjük meg. Image → Apply Image. Itt ezeket az értékeket kell megadni. A Layernél a Low réteg legyen kiválasztva, mert abból veszi ki a részleteket.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
