Még 2013-ban írtam egy cikket a Photoshop színkorrekció alapjairól. A módszerek, amik abban szerepelnek, most is érvényesek – egy jó fotósnak ma is szüksége van pl. a Levesl és Curves eszközök ismeretére.
Azonban a digitális fotózás és a Photoshop fejlődése azóta forradalmi változásokon ment keresztül. Ahogy a technológia és az AI egyre mélyebben beépül a programba, úgy lesznek elérhetők olyan eszközök, amikkel a munka gyorsabb és hatékonyabb.
Ennek a fejlődésnek a legújabb példája, hogy a Photoshop Beta változatába nemrég bekerült a Color and Vibrance (Szín és Élénkség) adjustment layer (korrekciós réteg). Bár ezek funkciók a Camera Raw-ban már régóta megvannak, mostantól önálló, non-destructive Adjustment Layerként is elérhetőek a Photoshop fő munkaterületén.
Itt az ideje tehát, hogy a régi, de alapvetően fontos tudásanyagot frissítsük a modern Photoshop arzenáljával!
Vegyük át, miért is van szükség a színkorrekcióra.
Sok esetben a fotón nem azok a színek jelennek meg, mint ami a valóságban volt. A szemünk elég rendesen képes korrigálni, ha valamiről tudjuk, hogy fehér, nagyjából képesek vagyunk fehérnek is látni, aztán a fotón kiderül a brutál eltérés. A fényképezőgép sajnos nem úgy működik, mint a szemünk. 🙂
Az, hogy pont olyan legyen egy kép, mint a valóság, nagyjából a lehetetlennel egyenlő. De ha belegondolunk, magát a valóságot is egészen különbözően érzékelik az emberek. Jó, persze ha valaki zöldnek látja a pirosat, ott más probléma van, de esetleg más árnyalatot érzékel, másképp hatnak rá a színek, így mást tart valóságosnak.
Színhelyesnek akkor ítélhetünk egy képet, ha ránézünk (meg még pár ember), és úgy gondoljuk, hogy ez így jól néz ki. Azért ez sem igaz minden esetben, mert műszaki felvételnél vagy például festménynél fontos lehet a tökéletesség (ami nincs). Ilyenkor kimérve a szürkét, annak bizony szürkének kell lennie. Ilyenkor már csak az a gond, hogy 10 monitorból tízféleképp fog kinézni az egyébként majdnem tökéletes kép. Ahhoz, hogy mi magunk közelítsünk a tökéleteshez, rendszeresen kalibrált, jó minőségű monitor is kell, és akkor legalább azt elmondhatjuk, hogy nálunk tuti jó, ha másnál nem ilyen, arról már mi nem tehetünk. És akkor a nyomtatással nem is bonyolítom tovább a kérdést, mert ott még szinkronban kell lennie mindennek mindennel.
A látható fénynek egyik jellemzője a hullámhossz. A különböző hullámhosszakat a szemünk különböző színekként érzékeli. Az emberi szem számára látható tartomány 400 – 700 nanométer.
Ebben a színképben lévő összes szín meghatározható egy hullámhosszal. Természetesen a valóságban nincsenek tiszta színek. Bármit fotózunk, különböző hullámhosszú fények keveredésében tesszük.
A színeknek három tulajdonsága van:
Hue (színezett): a szín fajtája, pozíciója a színkörön. Saturation (telítettség): a szín tisztasága/ereje; 0% szürke, 100% maximálisan élénk. Luminance (világosság): a szín fényereje; 0% fekete, 100% fehér, a szín megtartása mellett.
Még egy fontos fogalom a színhőmérséklet. A színhőmérsékletet Kelvinben mérjük. A „nappali” fény nagyjából 5600 K, de a nap állása sokat számít. Napkelte és napnyugta melegebb, aranysárgább árnyalatot ad, amit nem érdemes korrigálni, mert pont az a szép benne. Dél körül semlegesebb a fény, felhős, párás időben nő az érték, ettől kékesebb lesz minden. Beltérben a lámpa határozza meg a színt, a hagyományos műfény körülbelül 3200 K. A vaku fénye nagyjából a napfényé, kb. 5500 K. Ha bent vakuzunk, a vaku és a helyiség fénye keveredik, ezért ugyanazon a képen többféle elszíneződés jelenhet meg, amit utómunkában külön kell kezelni.
A legtöbb digitális fényképezőgépen be lehet állítani a fehéregyensúlyt. Az AWB-on (Automatic White Balance) kívül magunk is választhatunk, hisz a automatika nem mindig működik jól. Zöld fűben ugrándozó zöld UFÓ, háttérben zöld erdővel egész biztos megzavarja a rendszert. Ilyenkor jobb magunknak beállítani. Ha lehetőséged van rá, akkor RAW-ban fotózz, mert akkor teljesen mindegy, mi volt beállítva, az csak az előnézeti képen változtat, és majd a nyers kép feldolgozásánál állítod be a színt. JPG-nél sajnos nem ilyen egyszerű, mert a fehéregyensúly „beleég” a fájlba, és igen korlátozott, mennyire tudod javítani.
Nos, akkor a fotózáson túl vagyunk, nézzük meg, hogy mit tehetünk, ha színt kell korrigálnunk.
Rengeteg cikk volt már a blogon a Photoshop művészi megoldásairól, arról, hogyan használjuk az action-öket, a plugin-eket és egyéb trükköket, hogy vízfestményt, ceruzarajzot, vagy egyéb művészi stlusú képet készítsünk egy fotóból. Itt van például ez a cikk, amiben egy action használát írtam le. Letölteni, telepíteni, hozzá tartozó ecsetet, mintázatot, telepíteni. Az egészet értelmezni, mert angolul van, Ezért magyar nyelvű Photoshop-ban nem is futtatható. Ha valami egyéb hibára fut az action, érteni is kell hozzá, hogy hol akadhatott el, és hogy kell javítani.
És akkor itt van a mesterséges intelligencia, ami mindent felülír. Most a gemini.google.com oldalán mutatom, mire képes.
Első lépés, hogy legyen egy referenciaképed, hogy milyen stílust is szeretnél. Ehhez szintén „kérhetsz” egy képet, természetesen magyarul is.
Ha nem tetszik, ismételtetheted, vagy módosítod a leírást. Nekem így jó volt. Jobb klikk a képen, másolás. És a chat ablakba másolod. A saját képet is vagy másolod, vagy a + jelre kattintva tallózod be.
Ez az eredeti cikk is nagyon régi, de bemutat egy olyan Photoshop-funkciót — az igazítás és elosztás (Align és Distribute) eszközöket —, amely ma is pontosan így működik a programban. Mivel múlt héten a Rulers, Grid és Guides volt a téma, most azt folytatjuk, ami szorosan kapcsolódik hozzá: hogyan igazítsuk és rendezzük el az elemeket precízen.
Az eredeti bejegyzéshez néhány kiegészítést is hozzáadtam, hogy még teljesebb legyen a kép.
Példaképp egy oldal, amin négy réteg van. Ezeket lehet használni pl. vágómaszkként fotókhoz. Azért igazítom szándékosan össze vissza őket, hogy jól látszódjon a különbség az igazítás és elosztás használatakor.
Kijelöljük mind a négy réteget, és a Move Tool (mozgató eszköz) legyen aktív. Ekkor a felső sorban megjelennek a rétegek igazításának kezelői.
Top Edges(Felső szegélyek) Az összes réteget a legfelső képponthoz igazítja.
Vertical Centers(Függőleges középvonalak) itt a függőleges középső képponthoz igazít (visszaléptem a szétszórt állapothoz, mert egyébként nem történt volna semmi)
Másolom a korábbi évek infóit, annyi a változás, hogy ez már a negyedik év, hogy van ez a fajta naptár is.
A sablon egy PSD formátumú fájl, amelyet könnyedén használhatsz Photoshop-ban vagy Affinity Photo-ban is. Rengeteg réteget tartalmaz, de mindegyik arra szolgál, hogy teljes mértékben testre tudd szabni.
Egy kis figyelmeztetés: idén sem készítettem el újra a monitorfotókat és a bemutató videót a sablon használatához, így ezeken még 2023 szerepel. Mivel a sablon lényege nem változott, csak a naptárlapok, úgy gondolom, ez nem okoz problémát.
Ha éves CEWE FOTÓKÖNYV-et tervezel, minden hónaphoz hozzáadhatsz egy ilyen oldalt, amely összefoglalja a havi eseményeket. Természetesen falinaptár készítéséhez is tökéletes választás.
A 2026-es sablonok letöltéséhez egyszerűen kattints a képre!
Így néz ki egy hónap, ha megnyitod.
Alul egy háttér, majd felette még egy réteg, amire vágómaszkkal rá tudsz tenni valamilyen papírt. Ha neked elég egy háttér is, akkor ezt kikapcsolhatod vagy kidobhatod.
Ha szeptember, akkor idén is – ahogy már hosszú évek óta – megérkeztek az új CEWE naptársablonok. A CEWE Fotóvilág programban persze rengeteg szép sablon közül választhatsz, de ha valami másra, kicsit egyedibbre vágysz, jól jöhetnek az általam készített változatok is.
Szokás szerint van egy alapnaptár három betűtípussal.
Most, hogy befejeztem az idei nyaralásról szóló fotókönyvet, amihez semmilyen sablont nem használtam, elgondolkodtam azon, hogy vajon miért is nem? Ugyanis imádom például Anna Aspnes, Lynn Grieveson, Tiramisu és még pár alkotó sablonjait. Ráadásul – ha nem is mostanában – de az évek során rengeteget vásároltam tőlük. Kíváncsiságból meg is néztem pár korábbi könyvemet. Ez pl. 2007-ben készült, s bár a psd már nincs meg, láthatólag Anna sablon az alap. Igen, egy jó tervező munkáját azonnal fel lehet ismerni.:)
A blog olvasói között sokan vannak, akikkel már ezer éve ismerjük egymás oldalait, könyveit, de egy kezdőnek biztosan jól jön némi háttérinfó a témáról. A sablonok egyik legnagyobb vonzereje, hogy leveszik a tervezés terhét a vállunkról. Nem kell hosszasan kitalálni, hova kerüljön a fotó, milyen legyen a szöveg helye, vagy hogyan lehetne harmonikusan elrendezni több képet egy oldalon. Elég csak behúzni a fotókat a kijelölt helyekre, és máris összeáll a kompozíció. Persze ettől még nem lesz unalmas vagy személytelen a végeredmény, hiszen minden fotó, szín, betűtípus és díszítés a saját választásunk. Éppen ezért sokszor inspirációnak is remek: egy kész sablon segít átlendülni a kezdeti bizonytalanságon, és ötletet ad arra, hogyan lehet a fotókból kerek történetet mesélni. Ráadásul ha egy egész könyvet szeretnénk, óriási előny, hogy az oldalak stílusa egységes marad, ami különben rengeteg plusz munkát jelentene.
De nézzük is meg, hogy néz ki egy sablon.
A képernyőfotón jól látszik, milyen rétegből épül fel: külön van minden egyes fotókeret, árnyék, clipping mask és dekor elem. Első ránézésre kicsit bonyolultnak tűnhet, de valójában éppen ez adja a szabadságot. A nagy, domináns fotó mellé több kisebb kép kerülhet, így nem csak egy pillanatot mesél el az oldal, hanem rögtön egy egész történetet. Ráadásul például Annánál szinte mindig találni párban érkező sablonokat is, amikből tökéletesen összehangolt dupla oldalt lehet készíteni. Ez óriási előny, ha valaki fotókönyvben gondolkodik, hiszen így az egész album sokkal egységesebb és harmonikusabb lesz.
Persze ennek az értelmezéséhez azért kell némi Photoshop-ismeret is: tudni kell bánni a rétegekkel, áthelyezni, átméretezni, vágómaszkot használni vagy stílusokat módosítani. Aki ezt az utat választja, nyilván tudja is használni, és valójában ez egy logikusan felépített és könnyen kiismerhető sablon. Viszont nagyon könnyen lehet alakítani is. Egy-egy keret áthelyezhető, a fotók mérete változtatható, a háttér lecserélhető, és ha valaki szeretne, plusz díszítőelemeket is hozzátehet. Így ugyanaz a sablon két különböző ember kezében teljesen másképp néz ki, és ettől válik igazán személyessé.
A következő példán már egy másik stílust látunk: Katie Pertiet sablonja sokkal inkább előkészített, szinte komplett oldalt kapunk a kezünkbe.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Az összes réteget a legfelső képponthoz igazítja.
itt a függőleges középső képponthoz igazít (visszaléptem a szétszórt állapothoz, mert egyébként nem történt volna semmi)
