Kell sablon vagy nem?

2025. szeptember 5. | Photoshop tippek, trükkök

Most, hogy befejeztem az idei nyaralásról szóló fotókönyvet, amihez semmilyen sablont nem használtam, elgondolkodtam azon, hogy vajon miért is nem? Ugyanis imádom például Anna Aspnes, Lynn Grieveson, Tiramisu és még pár alkotó sablonjait. Ráadásul – ha nem is mostanában – de az évek során rengeteget vásároltam tőlük. Kíváncsiságból meg is néztem pár korábbi könyvemet. Ez pl. 2007-ben készült, s bár a psd már nincs meg, láthatólag Anna sablon az alap. Igen, egy jó tervező munkáját azonnal fel lehet ismerni.:)

A blog olvasói között sokan vannak, akikkel már ezer éve ismerjük egymás oldalait, könyveit, de egy kezdőnek biztosan jól jön némi háttérinfó a témáról. A sablonok egyik legnagyobb vonzereje, hogy leveszik a tervezés terhét a vállunkról. Nem kell hosszasan kitalálni, hova kerüljön a fotó, milyen legyen a szöveg helye, vagy hogyan lehetne harmonikusan elrendezni több képet egy oldalon. Elég csak behúzni a fotókat a kijelölt helyekre, és máris összeáll a kompozíció. Persze ettől még nem lesz unalmas vagy személytelen a végeredmény, hiszen minden fotó, szín, betűtípus és díszítés a saját választásunk. Éppen ezért sokszor inspirációnak is remek: egy kész sablon segít átlendülni a kezdeti bizonytalanságon, és ötletet ad arra, hogyan lehet a fotókból kerek történetet mesélni. Ráadásul ha egy egész könyvet szeretnénk, óriási előny, hogy az oldalak stílusa egységes marad, ami különben rengeteg plusz munkát jelentene.

De nézzük is meg, hogy néz ki egy sablon.

A képernyőfotón jól látszik, milyen rétegből épül fel: külön van minden egyes fotókeret, árnyék, clipping mask és dekor elem. Első ránézésre kicsit bonyolultnak tűnhet, de valójában éppen ez adja a szabadságot. A nagy, domináns fotó mellé több kisebb kép kerülhet, így nem csak egy pillanatot mesél el az oldal, hanem rögtön egy egész történetet. Ráadásul például Annánál szinte mindig találni párban érkező sablonokat is, amikből tökéletesen összehangolt dupla oldalt lehet készíteni. Ez óriási előny, ha valaki fotókönyvben gondolkodik, hiszen így az egész album sokkal egységesebb és harmonikusabb lesz.

Persze ennek az értelmezéséhez azért kell némi Photoshop-ismeret is: tudni kell bánni a rétegekkel, áthelyezni, átméretezni, vágómaszkot használni vagy stílusokat módosítani. Aki ezt az utat választja, nyilván tudja is használni, és valójában ez egy logikusan felépített és könnyen kiismerhető sablon. Viszont nagyon könnyen lehet alakítani is. Egy-egy keret áthelyezhető, a fotók mérete változtatható, a háttér lecserélhető, és ha valaki szeretne, plusz díszítőelemeket is hozzátehet. Így ugyanaz a sablon két különböző ember kezében teljesen másképp néz ki, és ettől válik igazán személyessé.

A következő példán már egy másik stílust látunk: Katie Pertiet sablonja sokkal inkább előkészített, szinte komplett oldalt kapunk a kezünkbe.

Photoshop – Dust Removal

2025. augusztus 21. | Photoshop tippek, trükkök

Aki fotózik, előbb-utóbb találkozik vele: ott egy kis szürke pötty az égbolt közepén, vagy egy fura folt a világos háttérben, ami sehogy sem akar eltűnni. Ez az úgynevezett „dust”, vagyis por vagy apró szennyeződés, ami nem a képen van, hanem valahol az optikai úton – leggyakrabban a szenzoron vagy az objektív üvegén.

A dolog akkor válik igazán feltűnővé, amikor világos, homogén felületet fotózunk – például egy felhőtlen eget. A pötty pedig ott virít minden képen, ugyanott, és egyre idegesítőbbé válik. A legtöbb esetben ez a por a szenzorra kerül, főleg cserélhető objektíves gépeknél, ahol objektívcsere közben szabad útja van a levegőben szálló szöszöknek.

A szenzortisztítás nem egyszerű művelet, és ha nem vagy benne gyakorlott, inkább bízd szakemberre. Viszont néhány apróságra érdemes figyelni: például hogy ne cserélj objektívet poros, szeles helyen, ne hagyd sokáig nyitva a bajonettet, és ha lehet, lefelé fordított vázzal dolgozz. Az objektív üvegét viszont érdemes rendszeresen tisztítani – egy mikroszálas kendő és egy kis odafigyelés sokat számít.

És ha mégis felkerül az a fránya por a képre? Akkor jön jól a Camera Raw új funkciója, a Dust Removal.

Oké, csaltam egy kicsit. 🙂 Mivel tényleg odafigyelek a gépemre – ahogy azt fentebb is írtam –, hosszas keresgélés után sem találtam olyan fotót, amin látványos koszfoltok lennének. Ezért tettem rá párat, hogy csak azért, hogy a monitorfotókon látszódjon. A Photoshop-ot persze nem lehet átverni, mert a műfoltokra nem reagált, de a magyarázathoz megteszi:)
Ha raw fotód van, eleve a Camera Raw-ban nyitja meg a Photoshop, ha jpg, akkor a Filter > Camera Raw-val tudsz dolgozni.

Néha nem is látod ezeket a pici porfoltokat a képen – főleg ha monitoron nézed kisebb méretben. Aztán nyomtatásban, a fotókönyvben az lesz az első, amit észreveszel:). Ezen segít a Visualize Spots kapcsoló. Ha ezt bepipálod, a kép inverzes, kontrasztos nézetre vált, amiben a por és egyéb apró hibák sokkal látványosabbak. A csúszkával szabályozhatod, mennyire durván emelje ki ezeket, és mikor látszódik legjobban a piszok. Ezt a funkciót akkor is használhatod, ha nem aktiválod a Dust automatikus felismerését, és kézzel javítasz.

Photoshop 2025. július – Remove Tool

2025. augusztus 14. | Photoshop tippek, trükkök

Már írtam korábban a Remove Tool működéséről, amikor az még a Photoshop béta verziójában jelent meg. Akkor az eszköz ugyan „okosabb” volt a hagyományos javító eszközöknél, de még nem használt generatív mesterséges intelligenciát – a javítás a meglévő képpontokból történt. A mostani frissítés azonban teljesen új szintre emeli: a Firefly AI segítségével nem csak foltoz, hanem új képrészleteket is képes létrehozni, így a végeredmény sokkal természetesebb és gyakran elsőre hibátlan.

A Remove Tool két helyről is elérhető. Az egyik a klasszikus elérési út: keresd a bal oldali eszköztárban, a Spot Healing Brush mögött, és válts a Remove Tool-ra. Ha ezt választod, a felső opciós sávban több beállítást is találsz: megadhatod az ecset méretét, a „Find distractions” funkcióval pedig automatikusan felismerheted és kijelölheted a zavaró elemek egy részét – ilyenek a kábelek és az emberek. A Mode menüben kiválaszthatod, hogy Auto, Generative AI On vagy Generative AI Off módban dolgozzon az eszköz. A „Sample all layers” bekapcsolásával az összes látható rétegből vesz mintát, a „Remove after each stroke” meghatározza, hogy minden ecsetvonás után azonnal fusson-e a művelet, a „Create new layer” pedig gondoskodik arról, hogy a javítás egy külön rétegre kerüljön, az eredeti kép érintése nélkül.

A másik elérés a dinamikus Contextual Task Bar, amin akkor jelenik meg, ha kijelölsz egy objektumot például a Lasso Tool-lal. Itt a Remove gomb eltávolítja a kijelölt területet, új pixellel kitöltve azt. A Contextual Task Bar viszont nem tartalmaz beállítási lehetőségeket — csak egy gyors eltávolító gombként működik, míg az opciós sávban finomhangolhatsz a módszeren.

Csak egy kattintás:

Itt van még egy kép, kicsit más, de ugyanúgy elfogadható. A különbség abból is adódhat, hogy másképp jelöltem ki.

Ezt a Generative Fill-el módosítottam. Na, de mi a különbség?

A Remove Tool és a Generative Fill hasonló feladatot old meg, de eltérően működik. A Remove Tool ecseteléssel vagy kijelöléssel egyetlen eredményt ad, nem kínál variációkat, és ha az eszköztárról használod, a Create new layer opcióval külön rétegre kerül a javítás, míg a Contextual Task Bar „Remove” gombja mindig automatikusan új rétegre helyezi a módosítást. A Generative Fill ezzel szemben több – általában három – változatot készít, amelyek közül kiválaszthatod a legjobbat, és az eredményt egy „Generative Layer”-re teszi. Itt lehetőség van kiválasztani, melyik Firefly Image modell (jelenleg a 2023-as Image 1 vagy a 2024-es Image 3) végezze a generálást, így akár a régebbi, lágyabb és egyszerűbb stílust is használhatod, ha az jobban illik a képhez. A Remove Tool nem kínál modellválasztást, mindig az aktuálisan alapértelmezett, legfrissebb Firefly Image modellt használja. Mindkét eszköz nem destruktív módon működik, és Firefly használatakor internetkapcsolatot igényel. A nagy különbség az, hogy a Generative Fill minden használatakor levon generative kreditet, míg a Remove Tool AI módban is kreditfogyasztás nélkül használható.

Talán kezdhettem volna ezzel is a cikket: miért is kell valamit eltüntetni egy fotóról, ha egyszer ott volt? A retus célja nem az, hogy megváltoztassuk a valóságot, hanem hogy a kép arról meséljen, amit szeretnél — ne legyen benne felesleges tárgy vagy személy, ami elviszi a figyelmet. A háttérben lógó kábel, egy szemetes kuka vagy egy vadidegen ember, akinek semmilyen szerepe nincs a kompozícióban, csak ront a képen, és nem biztos, hogy ezt akarod látni a fotókönyvedben. Az ilyen zavaró elemek eltüntetésével a hangsúly visszakerül arra, ami igazán fontos: az emlékre, amit meg szeretnél őrizni.

Itt például hosszas várakozás után sem mentek ki a képből, mennyivel jobb, ha nincsenek rajta.

Itt is a négy idegen ember elviszi a fókuszt a témáról, jobb, ha nincsenek ott.

Ennél a képnél talán lehetne vitatkozni, hogy kell-e a kábel vagy sem. Hozzátesz a hangulathoz, vagy ront rajta. Nekem nem tetszett, így a Remove-val leszedtem.

A Remove Tool nagyszerű eszköz, de nem minden helyzetben érdemes használni. Vannak részletek, amik bár nem voltak a fotózás célpontjai, mégis hozzáadnak a kép hangulatához vagy történetéhez – ezeket kár lenne eltüntetni. Akkor érdemes bevetni, ha valami tényleg zavaró, semmilyen vizuális vagy érzelmi értéket nem képvisel, és kizökkenti a nézőt abból, amire a fotóval emlékeztetni szeretnél. A Remove Tool vagy akár a Generative Fill eszköz legnagyobb előnye, hogy ma már olyan javításokat is pillanatok alatt el lehet végezni, amelyek korábban hosszadalmas, aprólékos munkát igényeltek, vagy egyáltalán nem voltak megvalósíthatók. Ez nemcsak időt spórol meg, hanem lehetővé teszi, hogy a fotókönyv képei pontosan úgy nézzenek ki, ahogyan elképzelted.