Elmentünk a Mucha kiállításra. Imádom a plakátjait. Szerintem, ha élne, buzgó scrapper lenne. Gyönyörű keretek, mesés cirádák, álom színek és formák jellemzik a képeit.
Annyira nem tudtam szabadulni a hatása alól, hogy gyártottam pár „Muhás” keretsablont, amit a galériában megtalálsz. Biztos nem minden fotóhoz lehet használni, de bárhogyan variálható. Ha van kedved, mutasd majd meg a galériában, hogy mi lett belőle, nagyon kíváncsi lennék rá. Itt csak a template-et használtam, nincs külön sb oldalba szerkesztve, az még nekem is hátra van. Azon a sablonon, ahol a Mucha felirat szerepel természetesen a text layer-re való dupla kattintással át tudod írni a szöveget úgy, hogy ez az ív megmarad.
A fotókat a File – Place-szel raktam be, a Layer palettán egy kis ikon jelzi is ezt. A Place című bejegyzésben már ecseteltem ennek a lehetőségnek az előnyeit, most mutatok még egyet.Ha ezt a megoldást választod, és kétszer rákattintasz a kisképre, akkor egy figyelmeztető ablak kíséretében (amiben az van, hogy a végén mentsd el, amit csinálsz), egy külön ablakban nyitja meg a képet, ahol már bármilyen tuningolást végrehajthatsz rajta, amit egyébként egy képen lehetséges.
Az előző részből sok mindent megtudhattunk. Volt szó a különböző kijelölő eszközökről, pl. lasszó, varázspálca. Nem említettem, hogy PS CS 3-tól a varázspálcának van egy módosított változata, a Quick Selection Tool. A Varázspálcához hasonlóan megkeresi az azonos területeket, de más tulajdonságokat is figyelembe vesz, pl. a kontúrokat is, így megfelelő kontúr esetén ez is hatékony megoldás lehet. Úgy használjuk, mint egy ecsetet, vagyis lenyomott egérgombbal mozgatjuk azokon a területeken, amit szeretnénk kijelölni. A Select – Refine Edge (Kijelölés – Kijelölés finomítása) segítségével pedig finomítani tudjuk a kijelölésünket. A megjelenő ablakban választhatunk hátteret, nézzük meg, melyiknél látszik legjobban, hogy pontos-e a munkánk. A Radius a kijelölés menti elmosás mértékét mutatja, a Contrast az élességet módosítja, a Smooth a hegyesebb éleket csökkenti, a Feather a peremlágyításra jó, a Contract/Expand-dal a kijelölést növelhetjük vagy csökkenthetjük. Ennél a képnél fehér hátteret választottam, és akár elégedett is lehetnék a végeredménnyel, egyedül a finom hajszálak és a szempilla veszett el.
Próbálkozhatunk a Filter – Extract-tal is . A megjelenő ablakban ecsettel kell körbe rajzolni, majd kiönteni. Többféle beállítást is kipróbáltam, nekem ezzel még nem nagyon lett jó, de simán lehet, hogy bennem van a hiba:)
Ha ez mind nem lenne elég, akkor most folytassuk a channels-ekkel. A múltkori videóban megismerhetted a technikát, most egy kis nehezítés következik, mi van akkor, ha a legnagyobb kontraszt más a hajon és más mondjuk a pulóveren?
A videóból meglátod, hogy mivel is próbálkozhatsz.
Remélem, sok mindent nem hagytam ki. Vannak még külső pluginok, amiket külön meg lehet vásárolni, akadt, aminek letöltöttem a demo-ját, de nem nagyon volt sikerélményem vele. Túl bonyolult volt, vagy én voltam türelmetlen, ez nem derült ki. Ha érdekel, próbáld ki, ha mégis szuper, csak nekem nem megy, meséld el:)
Legközelebb a teljes alakos kivágás jön, amiben nem biztos, hogy túl sok újdonság lesz. Sajnos a bölcsek köve nincs nálam, én is csak próbálkozom mindenféle technikával, és igyekszem az általam ismert módszereket alkalmazni. Próbálkozz Te is, légy ebben is kreatív. Minden kép más és más, ki kell választani, hogy mi a legjobb megoldás. Ehhez persze nem árt a gyakorlás, és bele kell törődni, hogy akadhat reménytelen fotó is, de még azt is használhatjuk valamilyen blendingeléssel az oldalban. Ez megint kicsit hosszú lett 🙂
Készítettem egy képet a nagy húvéti tojásvadászatról. ( Michelle Coleman papírjai, Paperfellow csibéi, és Jofia lufija )
Erről aztán több dolog is eszembe jutott. Az egyik az, hogy bővítem az ingyenes letöltések körét a templatekkel, amit most ezzel a duplaoldalassal kezdek. Sokszor én is csak szimpla oldalt készítek, aztán, ha könyvbe akarom szerkeszteni, valamit mindig ki kell találni, hogy az egymás melletti oldalak harmonikusan illeszkedjenek egymáshoz. Ezért, ha a végső cél egy fotókönyv, akkor mindenképp érdemes duplaoldalban gondolkodni. A template-n behúztam a vonalzót, aszerint, amire a szerkesztésnél figyelned kell. Erről itt olvashatsz bővebben.
A másik egy tipp, hogy hogyan is illesszük be a képeket a sablonba. A szokásos mód az, hogy kijelölöd azt a réteget, amire szeretnéd tenni a fotót, majd áthúzod a képet, és Ctrl + Alt + G-vel „rásimítod” az alatta lévőre. ( PS CS3-nál, a Fontos részben megtalálod a korábbi verziók billentyűparancsaihoz vezető linket ) Van ennél sokkal jobb is, még pedig a File – Place ( Fájl – Elhelyez ) lehetőség. Ennek a megoldásnak rengeteg előnye van. Az egyik az, hogy mindig az alapképből dolgozik. Ha a simán áthúzott képet leméretezzük, majd utána mégis egy nagyobb kivágást szeretnénk és növelnénk a méretét, jelentősen romlik a minőség, hiszen a már lekicsinyített képet nagyítjuk fel. Ha a Place-t használjuk, akkor ez Smart Objects-ként ( Intelligens Elemek ) viselkedik, ami azt jelenti, hogy mivel az alapképet használja, nyugodtan kicsinyíthetjük, majd nagythatjuk a képet, nem következik be minőségromlás. Ezen a képen is lehet látni, hogy mekkora a különbség. Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy melyik kép melyik módszerrel lett behelyezve.
A videóban még más szuper tulajdonságát is megismerheted ennek a technikának, és egyéb ötleteket is láthatsz. A templatet megtalálod a galériában.
A következő problémával biztosan mindenki találkozott már, legfeljebb nem mindenkit azonos szinten bosszant. Engem nagyon:) Iszonyatosan zavar, mikor egy gyönyörű házat vagy annak egy részletét fotózom, és ott van valami nagyon oda nem illő dolog. Persze nem lehet kitiltani az ódon városrészekből az autókat (pedig de jó is lenne), és mindenféle tereptárgyat, ami rontja az összképet, ezért igyekszem mindig szűkre szabni a fotót, hogy a rémség kimaradjon, ennek ellenére persze van, hogy lehetetlen megúszni. Erre is van megoldás, és nem az, hogy akkor ne is fényképezzünk.
A rossz hír, hogy a szuper lehetőség csak a PS CS3-tól van, de régebbi verzióval is meg lehet oldani manuálisan, bár egy kissé nehezebben.
Ez a funkció, az automatikus rétegigazítás, ami az angolban az Auto-align layers névre hallgat, és az Edit (Szerkesztés) menüpontból érhető el.
A trükk lényege az, hogy ugyanazt kétszer lefotózod úgy, hogy közben egy kicsit arrébb lépsz, épp csak annyira, hogy az, ami eddig takarásban volt a rémség által, látható legyen, majd ezzel a rétegigazítással összepasszítod az egymásra helyezett képeket, és maszkolással (ugye ez már senkinek nem ismeretlen fogalom, ha igen, tessék visszaolvasni), szépen eltünteted, amit nem szeretnél látni.
Akinek régebbi verziója van, annak ugyanezt az összeillesztést kézzel kell megoldania a Free Transform (Szabad alakítás) segítségével. Ehhez a felső réteg átlátszóságát le kell venni annyira, hogy látszódjon, hova is húzogatod az alsó képet. Elég, ha ott stimmel, ahol a korrekciót szeretnéd végrehajtani.
Egyébként sikeresen lehet használni a technikát csoportképek esetében is. Osztályképet fotóztam, és persze valamelyik gyerek tuti, hogy becsukja a szemét, vagy épp idétlen képet vág, mert unja az egészet:) Az elkészült akár több képet is ugyanígy egymásra helyezve és maszkolgatva, mindenkiről ki lehet választani a legjobb képet.
Az ilyen, és ehhez hasonló képekhez, az alakot ki kell valahogy szabadítanunk a környezetéből. A Photoshopban, mint minden más feladatnál, ennél is többféle lehetőség közül választhatunk. A témában két fontos dolog van. Az egyik, hogy minél több technikát ismerjünk, a másik, hogy adott feladatnál el tudjuk dönteni, hogy melyiket is tudjuk a legeredményesebben használni. Persze a kijelölést nem csak erre jó. Számtalan eset van, amikor a képnek csak egy meghatározott részletével szeretnénk valamit tenni. Korrigálni, átszínezni, élesíteni vagy épp életleníteni. Ezekhez általában szükség van kijelölésre is. Nézzünk pár lehetőséget.
A legalapvetőbb (ez nem azt jelenti, hogy a legjobban használható) technika, a Magic Wand Tool (Varázspálca), mellyel egy adott színt tudunk kijelölni. Beállítható a tűrése, vagyis hogy a választottól mennyire eltérő képpontokat jelöljön ki az eszköz, és az is, hogy csak egy összefüggő területet, vagy a képen lévő összes ilyen színt vegye figyelembe.
A következő lehetőség a Select – Color Range ( Kijelölés – Színtartomány, de láttad, hogy van egy online Photoshop szótár az oldalsávban? Ma került fel:)
Láthatod, hogy választhatsz színcsoportokat is, na, azt még sose használtam. Szerintem jobb a Sampled Colors, ahol egy cseppentő eszközzel megjelölöd a választott színt, a Fuzziness-sel meg a mértéket tudod állítani. Ez annyiban jobb, mint a Varázspálca, hogy ha kis képen is, de rögtön látod, hogy mi is fog kijelölődni. Ha még hozzá akarsz tenni a kijelöléshez, akkor a pluszos cseppentővel megteheted. Ha az Invert-et választod, akkor a kijelölés megfordul.
Így például könnyen ki tudod jelölni a lefotózott egyszínű tárgyat, amit aztán díszítésnek már háttér nélkül tudsz használni.
Használhatod a Lasszó eszközt is, aminek a mágneses változata „odaragad” a jelölt tárgyhoz, bár csak akkor tudod sikeresen használni, ha a tárgynak határozott kontúrja van, és jól elkülönül a háttértől. A következő képnél a Pen Tool-t (Toll eszköz) használtam, mert hiába a szép piros szín, amihez akár a Varázspálca, akár a Color Range is jó lenne, de azokkal a telefon belseje nem jelölődne ki.
A Pen-t nagyon jól lehet használni kijelölésre, igaz, kell hozzá némi gyakorlat, de megéri próbálkozni, mert sok esetben ez a legjobb megoldás.
Most már volt virág, szalag, telefonfülke, de mi van akkor, ha valami ilyesmit szeretnél készíteni.
Itt a Pen Tool-t használtam a Channels vagyis Színcsatorna lehetőségével kombinálva. Szorgalmas olvasóknak nem ismeretlen a terület, volt már szó a színcsatornákról máskor is, ha nem is erre a használatra. Mivel ez egy kicsit összetettebb feladat, kezdjük egy egyszerűbbel, de azt is a Channels segítségével oldjuk meg.
Ha kedved van kipróbálni, töltsd le ezt a képet, aminek kivágását a videóban mutatom be. Ha ez már megy, akkor folyt. köv. és jöhetnek a bonyolultabb feladatok.
Hú, ez most egy kicsit hosszúra sikerült, de remélem azért nem volt unalmas.
Sokat nézelődök a neten különböző trükkök után kutatva. Mint mindenre, a fotóból valamiféle grafika készítésére is sok megoldás létezik. Megpróbáltam én is, össze-vissza változtattam a réteghatásokat, élesítettem és homályosítottam, biztos ezer felesleges dolgot is csináltam közben, de mindegyik lépés hozott valami érdekeset. A végén egy ponton csak abbahagytam. Ebből a próbálkozásból született ez az oldal.
Mivel nem kapcsoltam be a Historyban azt a szuper funkciót, amit pont én ajánlottam, nem tudom pontról-pontra bemutatni, hogy hogyan is született ez a kép, de talán nem is baj, mert nem kell ezeket a lépéseket lépésről-lépésre betartani, egyszerűen próbálkozni kell, míg nem kapunk egy olyan variációt, ami kedvünkre van.
Én is egy másik képpel kezdem el a lépéseket, majd kiderül, hogy hasonló lépésekkel mivé is válik. Ezt választottam.
Első lépésként Ctrl+J-vel készítünk egy rétegmásolatot, majd Ctrl+I-vel invers-t csinálunk belőle.
Scrapbook-os szemmel már ez is egy érdekes hatás, akár lehetne valami textúrába blendingelve háttérként használni. Ha a réteghatást Linear Dodge (Add)-ra változtatjuk, akkor jól eltűnik az egész kép.
Következő lépésként a Filter – Other – Minimumra kattintunk, és tetszés szerint adunk neki pár pixel értéket. Nekem a 2 px tetszett.
Innentől kezdve tényleg csak ötletszerűen próbáltam megtalálni a nekem legjobban tetsző változatot. Mutatok pár lépést, amit véletlen se tarts be, inkább próbálkozz hasonlóval.
Az alsó háttér rétegből csináltam egy másolatot (Ctrl+J), legfelülre húztam és a réteghatásmódját Color burn-re állítottam.
Alt+Ctrl+Shift E leütésével az összes látható réteg egyesített másolatát kapom, ez olyan, mint ha összemosnám a rétegeket, de így a rétegek is megmaradnak. Ezt a réteget most megint megdupláztam, majd Filter – Stylize – Find Edges , majd 10 px-es Filter – Blur – Gaussian Blur és Hard Light-re állított réteghatás után így nézett ki a kép.
Lehet ezt tovább folytatni a végtelenségig, mert minden újabb variációra rácsodálkozik az ember, de valahol azért csak érdemes megállni. Így nekiálltam keresgélni hozzávalókat, hogy a képből végül oldal legyen. Már megint Lorie Davisont választottam. Tettem rá egy textúrát, és a réteghatásmódot Differencre állítottam. Hogy miért pont arra, azt ne kérdezze senki, tudom, hogy teljesen megváltozott ezzel a kép, de a körítéshez ez tetszett legjobban, és hangulatilag meg nagyon is emlékeztetett arra, amit akkor ott, 2006. Karácsony este láttam.
Nagyon javaslom a bátor kísérletezést, mert nem csak az eredmény, hanem a hozzávezető út is rendkívül élvezetes és roppant tanulságos.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
