Ha még nem ismernéd a minden hétfőn induló kihívás fontosabb tudnivalóit, itt olvashatod el.
A panorámafotózásnál összefűztem a képeket, most vágjunk darabokra egy képet. Korábban volt már egy szeletelős cikk, de abban főleg egy action használatát mutattam be, az, hogy hogyan készül, nincs benne részletesen leírva. A heti feladat, hogy valami ilyesmit készítsünk. Az is jó, ha valóban egymás után fotózott képeket rakunk egymás mellé, mintha panorámakép lenne, vagy egy meglévőt vagdossunk szét. Ha az alábbi módszer túl bonyolult, lehet persze egyszerűbben is, de remélem, a leírás segít.
Megnyitjuk a képet, amit használni szeretnénk.
Teszünk rá egy új réteget, és a téglalap kijelölő eszközzel akkora területet jelölünk ki, amekkorára szeretnénk egy képet. Kitöltjük a kijelölést feketével. (vagy akármilyen színnel, ennek nincs jelentősége).
Újabb rétegre lesz szükségünk, a fekete alá. Ha a Ctrl-t nyomva tartjuk, miközben a rétegpalettán az új rétegre kattintunk, akkor eleve a kijelölt réteg alá helyezi az újat. Ha nem így tettünk, akkor fogjuk meg, és helyezzük át. Mivel a kijelölésünk még aktív, a Select>Tranform Selection (Kijelölés>Alakítás) segítségével növeljük meg a kijelölést. Ha közben az Alt+ Shift-et nyomvatartjuk, akkor tökéletesen szabályosan lesz nagyobb. Én még azt szerettem volna, ha lefelé még növekszik, ezért felengedtem a billentyűket, és csak lefelé húztam egy kicsit a szerkesztőt. Enter után a kijelölést fehérrel töltöttem ki.
Választhatsz más színt is, illetve, ha valami textúrát szeretnél adni a keretnek, akkor most húzd rá. Erre a rétegre duplaklikk előhívja a Layer Style ablakot, ahol némi árnyékot tegyünk alá.
Most menjünk vissza a képrétegre, Ctrl+J-vel rétegmásolat, amit helyezzünk legfelülre. Ha képréteg és az alatta lévő fekete réteg közé visszük az egeret, miközben az Alt-ot nyomjuk a billentyűzeten, megváltozik az egérmutató. Ekkor klikkeljünk is egyet, és ezzel egy Clipping mask-ot, azaz vágómaszkot hozunk létre, és a fotóból csak az fog látszódni, amit a fekete rétegünk enged. Ha ezzel megvagyunk, akkor jelöljük ki ezt a három réteget, majd az egészet húzzuk rá a rétegpalettán a Group (csoport) ikonra. Ezzel egy mappába, csoportba helyezi a három réteget.
Ezután ebből a csoportból készítsünk annyi másolatot, amennyire szeretnénk szabdalni a fotót. Ehhez a mappa réteget fogjuk meg, és húzzuk az új réteg ikonra.
Ezek most egymás felett helyezkednek el, tehát nyissuk ki a csoportokat, jelöljük ki a fekete képalapot és a fehér keretet, a képet nem. A mozgató eszközzel arrébb húzhatjuk, a Free Transform-mal (Szabad alakítás), meg kibillenthetjük a képeket. Még viccesebben néz ki, ha előtte a legalsó képréteget kikapcsoljuk, mert akkor nem is látjuk az alapot, csak a keretben változik a kép a mozgatástól. A végén mindenképp ki kell kapcsolni, így csak a keretben a képek maradnak meg.
Összemossuk a rétegeket a Layer>Merge Visible-vel (Rétegek>Láthatók egyesítés), majd elmentjük png kiterjesztéssel.
Ha nem is tettem ígéretet, csak egy „szándéknyilatkozatot”, hogy legalább a saját kihívásaimra készítek oldalt, egyelőre még megy a dolog, mert már el is készültem vele:)
Az alábbi oldalon is ezzel a módszerrel szabdaltam szét a fotót, de itt nem is volt két réteg, csak egy régies papír volt az alap.
A panorámafotózás nem titkoltan a másik mániám, ami talán még „súlyosabb”, mint a scrap. Eddig nem gondoltam, hogy ez a scrap és fotókönyv témakörben bárkit komolyabban érdekelne, de mivel épp ma nyitott Roni erről egy fórumot, úgy gondoltam, írok róla. Persze főleg csak az alapokról, amihez nem kell különösebb eszköz sem. Nagyobb érdeklődés esetén lehet tovább boncolgatni a témát, de a fórumban minden kérdésre válaszolok.
A gömbpanoráma maradjon egy kicsit későbbre, ne azzal kezdjük. Ahhoz már nem árt, ha van nagylátószögű optika, állvány és speciális szoftverek. Az oldalamon rengeteg panoráma van, ha van kedved, nézd meg!
Olyan panorámaképet készíteni, ami igazából arra szolgál, hogy több legyen a képen, mint amit egyébként le tudnánk fotózni, nem nehéz feladat. Az is lehet, hogy beleférne a képbe egy felvétellel is, de akkor a mérete nem lesz akkora, hogy pl. egy fotókönyv duplaoldalára megfelelő felbontású legyen. Pedig az annyira jól néz ki! Az alábbi fotókönyv oldalak háttér képei is így készültek.
A tenger panorámázást kezdőknek semmiképp nem ajánlom, hiszen az állandóan mozgó víz összeillesztése már komoly kihívás. Ahol viszont olyan messze van, mint a középső képen, már egyáltalán nem gond.
Az alapszabályok a következőek. A gépen – ha van rá lehetőség – mindent manuálisra kell állítani. Zársebesség, blendenyílás, fehéregyensúly, élességmérés. Ha a gépünk teljesen automata, akkor is nyugodtan próbáljuk ki, nem teljesen reménytelen, de szerencse kell hozzá. Ha a korábbi cikkek alapján (1,2, 3,4) kedvet kaptál a raw-ban történő fényképezésre, akkor a fehéregyensúllyal nem is kell foglalkozni, mert a Camera Raw ablakban könnyen az összes képre egyszerre be tudjuk állítani. A fény-árnyék különbségek is jobban kezelhetőek raw-ban, mert lényegesen nagyobb a dinamikatartománya, mint a jpg képeknek. Gömbpanorámánál szinte mindig több expozíció sort kell készíteni, hogy a nagy fénykülönbségeket ki lehessen egyenlíteni, de ahhoz már állványra van szükség, hogy a képek tökéletesen fedjék egymást.
Az exponálásnál nagyon ügyeljünk arra, hogy a képek között legyen átfedés. Inkább bőven hagyjunk rá, mintsem lemaradjon valami. Legyen legalább 30%. Pocket gépnél, aminek külön keresője van, és nem az objektíven keresztül lát, próbafelvétellel ellenőrizzük, hogy mi az, amit látunk a keresőben, és mi az, ami exponálás után rögzítésre kerül. Nézzük meg, hogy mi is volt még rajta a képen, és a következő felvételt úgy állítsuk be, hogy az átfedés megfelelő legyen. Figyeljünk arra is, hogy közben ne hullámozzon a kezünk, vagyis egy magasságban tartsuk a gépet. Kézből fényképezésnél természetesen az éjszakai felvétel nem jöhet szóba a hosszú expozíciós idő miatt. Úgy állítsuk be az értékeket, hogy azt még kézbemozdulás nélkül tudjuk fotózni. Szándékosan nem írtam itt értéket, mert ez gyakorolható, növelhető. Hosszabb expónál fontos a stabil állás, a kezek nem a levegőben lógnak, hanem a testhez támaszkodnak, veszünk egy nagy levegőt, és ki sem engedjük addig, míg nem exponáltunk. Ezekkel a technikákkal lényegesen meg tudjuk növelni azt az időt, amit kézből, bemozdulás nélkül ki tudunk exponálni.
Először csak 2-3 kép illesztésével próbálkozzunk. Érdemes ilyenkor a gépet portré állába fordítani, azaz függőlegesen legyen hosszabb a kép, hiszen így az összefűzéssel jobb képarányt kapunk.
Most a Photoshopban is elérhető összefűzést mutatom be. Válasszuk a File>Automate>Photomerge-et. (Fájl > Automatizálás > Fotóegyesítés)
A megjelenő ablakban válasszuk ki azokat a képeket, amelyeket össze szeretnénk fűzni.
Én ezt a 6 fotót választottam: (ez a gyönyörűséges hely a csehországi Průhonice-ben van)
Az alábbi módok között választhatunk:
Automatikus: elemzi a forrásképeket, és ez alapján egyesíti a fotókat. Érdemes először ezt kipróbálni, és ha nem vezet eredményre, válasszunk másikat.
Perspektíva: Általában a középső képet tekinti alapnak, és a többit ehhez torzítja.
Hengeres: Széles panorámaképhez ez a legjobb választás. Az összefűzött képet úgy jeleníti meg, mint ha egy kiterített hengerpaláston lenne.
Gömb alakú: Ez való a teljes körképek összeállítására.
Kollázs: Az alapképek közül bármelyiknél igazítja a rétegeket, szükség szerinte méretezéssel, forgatással.
Áthelyezés: Ez is olyasmi, mint a kollázs, de nem alakítja át a forrásrétegeket.
Ok, ez biztos egy kicsit így bonyolult. A lényeg, hogy vagy automatát, vagy a hengerest válasszuk a pár képes panorámához, a többivel ne foglalkozzunk.
A Blend Image Together, vagyis a képek keverése mindenképp legyen bekapcsolva, hogy a képek közötti átmenet határait mossa össze. Persze ez szépen csak akkor fog sikerülni, ha a fentebb leírt szabályokat figyelembe vesszük. (manuális mód a fényképezésnél)
A Vignetta Removal abban az esetben szükséges, ha gyengébb objektív miatt a képszélek sötétebbek.
A Geometric Distortion Correction a hordó-, párna- és halszemtorzítást javítja.
Tehát kiválasztottuk a képeket, a keverés módját, és már csak egy OK-t kell nyomnunk ahhoz, hogy a Photoshop munkához lásson.
A képek külön-külön rétegen vannak, és aki már belevetette magát a maszkolás rejtelmeibe, annak nem fog gondot okozni, hogy a maszkkal javítsa az esetleges illesztési hibákat.
Ha a fotózásnál odafigyeltünk, akkor remélhetőleg nem is lesz mit korrigálni. Layer>Flatten Image (Rétegek>Rétegek összeolvasztása) után vágjuk körbe szükség szerint, tuningoljuk még rajta, ha szükségesnek látjuk (színkorrekció, élesítés), majd örüljünk nagyon, hogy milyen szép képet készítettünk:) Ha a képre kattintasz, jóval nagyobb méretben tudod megnézni.
A fórumban tudsz további kérdéseket feltenni, illetve nagyobb érdeklődés esetén újabb bejegyzésben folytatom a témát.
A képszerkesztő programokkal rengeteg mindent meg lehet oldani kreativitással és némi hozzáértéssel, de vannak olyan kiegészítő pluginok, amelyek egy bizonyos területet céloznak meg, ezzel vagy/és kibővítik a lehetőségeket, illetve lényegesen leegyszerűsítik, hogy gyors és látványos eredményt érhessünk el. Ebben az új sorozatban ilyeneket szeretnék bemutatni. Elsőre az onOne cég PhotoFrame 4.5 Pro kiegészítőjét mutatnám be, mert ez maga a scrapbookos álom:) Tény és való, hogy nem olcsó mulatság, de vannak alternatívák. Létezik lightosabb verzióban Elements-hez is, (és ugye arról már a digitalizáló táblánál szó volt, hogy az Elements tartozéka a Wacom Bamboo Fun tabletnek) van diákváltozat, és természetesen van egy hónapos demo, amit most én is kipróbálok, és rögtön mesélem is a tapasztalatokat.
Az első szimpatikus, hogy rengeteg oktató videó található az oldalon, bár angol nyelvű, de a képi anyag sokat segít a használatban azoknak is, akik nem értenek angolul.
Letöltés és telepítés után magától elhelyezkedik a Filterek között, és már mehet is a móka.
Elképesztő mennyiségű keret, háttér és díszítő elem áll rendelkezésre. Használhatunk textúrákat a már PS-ből ismert réteghatásmódokkal. Teljes scrap oldal megszerkeszthető itt. A kereteket, beállításokat el tudjuk menteni, és más képekre alkalmazni. A keretet külön rétegen helyezkednek el, így könnyen lehet ezeket a rétegeket továbbszerkeszteni. Rengeteg preset (előre beállított ) található benne, és a sajátunkat is meg tudjuk osztani másokkal.
Én is csak most ismerkedek vele, de nagyon csúcs! Erre a képre:
először egy textúrát tettem, overlay réteghatással:
majd egy keretet választottam:
Lehet, látni, hogy rögtön egy maszkolható rétegen jelenik meg, így simán módosítható.
Ebből:
ez:
gyakorlatilag egy kattintás. Az időt az veszi el, hogy annyi lehetőség van, hogy képtelenség abbahagyni.
Ez sem tartott tovább:
És ez hogy tetszik?
Na, még egy utolsó:
Ezeknél a képeknél nem is változtattam meg az alapbelállításokat, de mindegyiknél van lehetőség a módosításra. Megváltoztathatjuk a színt, az átlátszóságot, a fény-árnyék hatásokat. A bőség zavara biztosan komoly tényezőként hat a használatában, ha épp ezért, vagy ennek ellenére semmi ötletünk nincs, használhatjuk a véletlenszerű keretgenerálást is egészen addig, míg egy AHAAA élménnyel fel nem ismerjük az igazit.
Próbáld ki feltétlen. Ha kérdés van, nyiss fórumot, vagy mutasd meg a galériában, mit készítettél vele. Jó szórakozást hozzá:)
A toll eszközzel már sokszor találkozhattunk a korábi cikkekben, pl. itt részletesebben is, de a Freeform Pen Tools, vagyis a szabadkézi toll még nem volt. Ugyanúgy az eszköztárból érhető el, csak alaphelyzetben elbújt, így a toll jobb alsó sarkában lévő háromszögre kattintva hívható elő. Ha ki van már jelölve akár egyik, akár másik, akkor a Shift+P lenyomásával váltogathatunk a kettő között.
A rajzolás során a szerkesztőpontok maguktól megjelennek, és ezeket tovább tudjuk alakítani, ha szeretnénk. Szabályozhatjuk, hogy menniyre legyen érzékeny az egér vagy a digitális tábla toll eszközének mozgatására, ehhez, az alakzatgomb melletti kis háromszögre klikkelve hívhatunk elő egy ablakot, ahova beírhatunk egy értéket 0,5 és 10 között. Minél nagyobb, annál kevesebb szerkesztőpont lesz a görbénken.
Ha van tableted, akkor persze sokkal egyszerűbb, de egérrel sem reménytelen.
Hogy mire is jó? Nagy divat a scrapben különböző firkákat használni, vagy szabadkézi díszítő kereteket rajzolni az oldal vagy a kép köré. Ezt megtehetjük egy sima ecsettel is, de akkor koránt sincs annyi lehetőségünk, mint így. Rajzolunk valami firkát, azt utólag könnyen módosíthatjuk, majd a vonalat bármilyen ecset segítségével kitöltjük. Ugyanazt a rajzot többször is fel tudjuk használni, több ecsetet is meg tudunk nézni, hogy eldöntsük, melyik tetszik jobban. Pár fotó, majd videóban is igyekszem ötleteket adni, de a legfontosabb tudnivaló, hogy az én rajzkészségem nem éri el egy 3 éves gyerek szintjét sem, szóval a technika szuper, ha nem néz ki túl jól, amit csináltam, arról nem az eszköz tehet.
Itt ugyanarra a tollfirkára más-más szegélyt tettem.
A kép köré rajzolt keretet virág ecsettel kereteztem, és annak egy szórt árnyékot adtam, attól vannak az apró pöttyök.
A kihagyott helyre szöveget írtam, és ott is egy kis tuningolt ecsetet használtam.
Nézd meg a videót is, ott láthatod, hogyan készült!
A harmonika fotókeret cikkben a gradient-re volt szükségünk, és mivel nagy örömömre többen is kipróbálták, úgy gondoltam, összeszedek még pár variációt, hogy mire is lehet használni. Ha nem egy konkrét feladathoz kell, ahol mindenképp magunknak készítjük el a színátmenetet, akkor rengeteg ingyenesen letölthető változatot találhatunk. Mutatok egyet, de ezer van. Betöltése a szokásos, a paletta lenyíló ablakában a load gradients, majd megkeressük, hová is töltöttük. (remélhetőleg a helyére, ami a Photoshop mappa/Presets/Gradients-et jelenti).
A sima fekete-fehér átmenettel is jókat lehet kísérletezgetni.
Nyissunk egy új dokumentumot. Gradient fekete-fehér, de a szürke-fehér is tökéletes. Típusa legyen linear, és mode-ot állítsuk different-re, az átlátszóságot meg vegyük kicsit vissza.
Egyik sarokból átlósan húzzunk egy átmenetet, majd ezt ismételjük meg párszor még, míg valami ilyesmit kapunk.
Ha erre most ráhúzunk egy hátteret, a réteghatásmódját meg overlay-re állítjuk, akkor ilyesmi gyűrt eredményt kapunk.
A fekete-fehér gradientet lehet használni képek feljavítására is.
Az ég kékjét szerettem volna sötétíteni. Ehhez egy üres réteg, rá egy gradient, a réteghatásmód overlay, és már kész is.
Mivel az átmenet miatt esetleg olyan is rész is sötétebb lehet, aminek nem kellene, ott egyszerűen leradírozzuk.
A színátmenetes réteggel teljesen meg lehet változtatni egy kép hangulatát:
Ennél a keretnél két gradientet is alkalmaztam.
A keret alapjánál van az egyik, ettől lett lent sötétebb, fent meg világosabb. Ehhez hozzátettem még egy szegélyező keretet is, ami szintén színátmenetes. A beállításokat lehet látni a képen, de sokkal érdemesebb próbálkozni.
A fórumba érkezett egy kérdés, hogyan kell harmonika képkeretet készíteni. Ketten is ezt a cikket ajánlottuk, de kiderült, hogy a gradient része nem nagyon értelmezhető azok számára, akik ilyet még nem csináltak. Ezért némi változtatással és részletes magyarázattal megmutatom, hogyan kell.
Először is a gradient-ről (színátmenet). Mint ahogy a neve is mutatja, arra szolgál, hogy színátmenetet képezzen. Ez így nem is egészen pontos, mert ha pl. egy rétegmaszkon alkalmazunk gradientet, akkor azzal a két kép összemosását szabályozzuk.
De maradjunk most a színes kitöltésnél. Ha kiválasztod az ikonját , akkor fent az eszköztárban megjelennek a hozzátartozó kezelők. Többféle színátmenetet lehet létrehozni, nekünk a lineárisra van most szükségünk.
A többit megnézheted a videóban.
A végeredmény ilyen lesz:
Ha már megcsináltam, le is töltheted a képre klikkelve, de remélem kipróbálod.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
, akkor fent az eszköztárban megjelennek a hozzátartozó kezelők. Többféle színátmenetet lehet létrehozni, nekünk a lineárisra van most szükségünk.
