Ennek a cikknek nem tudtam jobb címet adni. Mert nem kötődik szorosan egy technikához, de néha nem is az a lényeg. Ezentúl ez lesz a címe a beazonosíthatatlan, de reményeim szerint használható tippeknek.
Ez a megoldás mikor lehet hasznos? Ha ki akarunk emelni egy részletet, vagy a háttér nagyon zavaró. A teljes körbevágás vagy nehéz lenne, vagy nem is akarjuk teljesen eltüntetni a környezetet. Ezt a képet csak a példa kedvéért, gyorsan dobtam össze, lehetne rajta finomítani, de a lényeg látható.
A háttér itt lényegtelen, de talán nem annyira, hogy teljesen eltűnjön. Szabadkézi tollal rajzoltam körbe, azért nem a lasszóval, mert a kijelölésre még szükségem volt a szöveghez. Path palettán alul balról a harmadik kis ikon, ami a pathból kijelölés csinál. Ezután Ctrl+J-vel a kijelölést egy új rétegre helyezzük. Az alsó réteget kedvünk szerint életlenítjük, vagy fekete-fehérre változtatjuk, szóval valami olyasmit csinálunk vele, amitől látványosan különválik a lényegi résztől. A felső réteget egy kis layer effect-tel megbolondítjuk. Keretezés, árnyékolás, de próbálgassuk a többi lehetőséget is.
Nagyon mutatós, ha a hozzáadott szöveg követi a kivágás ívét. Többféleképp is megtehetjük, de a pathunk segitségünkre lehet. Én úgy csináltam, hogy a pathból megint kijelölés, majd inverse-zel megfordítottam. Ha a lasszó eszköz aktív, fent lehet választani az eszközökből. A kivonás a kijelölésből pont jó erre a célra, így csak a szövegdoboznyi részt hagytam meg. Ebből ismét path-t kell csinálni, Path paletta jobb sarka, kis nyíl, lenyíló ablak, Make Work Path. Ha utána ebbe belekattintunk, és írunk, akkor a szöveg követi a path-t.
Még egy képen kipróbáltam.
A technika ugyanaz, itt még egy ötletet tudok adni, a betű színe fehér, a szövegréteg keverési módját Exclusion-ra (Kivétel) állítottam, így mind a világos, mind a sötét háttérnél olvasható lett.
Remélem, sikerült érdekeset mutatnom:))
Roppant fontos infó, hogy szombaton NSD, azaz National Scrapbook Day (Nemzetközi Scrapbook Nap) lesz. Ez azt jelenti, hogy szinte az összes boltban óriási árleszállítás, és rengeteg freebie várható! Érdemes lesz figyelni:)
Az egyik nagyon fontos tanulság számomra a játékból, hogy nem teljesen világos ez a téma. Viszont alapvető fontosságú, szóval megpróbálom összefoglalni a lényeget.
Az optimális képméret beállítása szempontjából nem mindegy, hogy az internetre szánjuk, vagy nyomtatásra. (az egy más kérdés, és cikk, hogy a két felhasználási mód esetében a képeket a színek szempontjából hogyan dolgozzuk fel)
A képméret két különböző jellemzőt is takarhat. Az egyik a képpontok mennyisége, a másik a cm-ben megadható mérete. Az első az internetes megjelenítésnél számít, a másik a nyomtatásnál. Egy kép méretét PS-ben az Image>Image Size (kép>képméret) ablakban nézhetjük meg. Emellett, ha megjelenítjük a vonalzót (Ctrl+R), akkor ott is láthatjuk, és a vonalzón jobb klikk segítségével ki is választhatjuk, hogy milyen értéket szeretnénk tudni. Többek között választhatjuk a pixelt, cm-t, mm-t, százalékot is.
Nézzük akkor, hogy mit is tudhatunk meg az Image Size ablakból.
Pixel Dimension> Width és Height: A képet alkotó vízszintes és függőleges képpontokat mutatja.
A Document Size: a fizikai nyomtatási méret, ahol a Width és Height a vízszintes és függőleges méretet jelöli, a Resolution a felbontást. A felbontás a nyomtatáshoz egy nagyon fontos adat, és nem függetleníthető a másik kettőtől.
Mi is az a dpi? Dots per inch, vagyis pont per hüvelyk . Tehát ahány dpi felbontású a kép, annyi pont található egy hüvelykjén (1 hüvelyk=2,54 cm).
A legtöbb fényképezőgép, így az enyém is, alapból 240 pixel/inch-ben adja meg az adatokat. A nyomdai minőség többnyire 300 dpi (normál képeknél. pl. óriásplakátnál már lényegesen kevesebb), tehát ugyanez a kép 300 dpi-s felbontásban már csak 25,47 cm széles nyomtatáshoz elegendő.
Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk nézni, ki kell kapcsolni a Resample Image (kép újraszámítása) gombot. Ahogy a képen látható, ilyenkor a kép pixelszáma nem változik, csak a felbontás, és ezzel együtt a nyomtatási méret.
Egyébként a kép méretének gyors megtekintéséhez, ha nem változtatni akarjuk, csak tájékozódni, elegendő az egeret a kép információs mező fölé vinni, és a bal egérgombot lenyomni.
Tehát, ha a Resample Image nincs bekapcsolva, akkor a kép pixel száma nem változik, csak a felbontást, illetve az ezzel összekapcsolódó nyomtatási méretet tudjuk módosítani.
Ha be van kapcsolva,akkor az már módosítja a képadatok mennyiségét. Felbontáscsökkentés (a képpontok számának csökkentése) esetén adatok vesznek el a képből. Megnövelt felbontás (a képpontok számának növelése vagy felbontásnövelés) esetén új képpontok keletkeznek. A képpontok hozzáadásához vagy törléséhez megadhatjuk, hogy ezt a program milyen módon hajtsa végre. Ezt a Resample Image mellett lenyíló ablakban választhatjuk ki.
Az könnyen belátható, hogy a kép nagyítása nem tesz jót a minőségnek, de bizony ez ugyanúgy elmondható (persze lényegesen kisebb mértékben) a kicsinyítésnél is. Kicsinyítéskor életlenedik a kép, ezért is ajánlja a PS a Bicubic Sharpert (Köbös élesebb). Pl. ha a galériába szeretnénk feltölteni képet, és ehhez ugye csökkentenünk kell a méretét, akkor ezt kell választanunk ahhoz, hogy ne legyen életlen. Nagyításkor valamilyen algoritmus alapján képpontokat tesz a képhez. A legegyszerűbb szomszédos képponttól, a bonyolultabb Bicubic-ig (Kettős köbös), ami már 16 szomszédos képpont adatait veszi alapul.
Nézzük egy gyakorlati példával. Ehhez viszont még egy témával tisztában kell lenni. Hogy mi is az, amit a monitoron látunk.
A monitorunk felbontása könnyen kiszámolható. Nekem 1920 px x 1200 px mellett 52 cm x 32 cm a monitorom, vagyis vízszintesen 1920 képpont helyezkedik el az 52 cm-en. 1920:52=36,92, és ez kell megszorozni a 2,54-gyel, , ami ugye a váltószám a cm és az inch között. Így kerekítve 94 dpi. Nyomtatáshoz ugye a 300 dpi a megfelelő, a monitorom felbontása ennek a harmada. Ebből az következik, hogy amit a monitoron még bőven jónak látunk, az már a jó minőségű nyomtatáshoz nem lesz elegendő.
Nos, próbaképp készítsünk egy duplaoldalas sablont, ami 7200 px x 3600 px és 300 dpi. Ez egy 30 cm x 30 cm-es fotókönyvhöz való. ( A scrapbook háttérpapírok 3600 px x 3600 px méretben készülnek 300 dpi-vel) A galériában találsz letölthető sablonokat is. Ha erre simán ráhúzunk egy képet, rögtön látni fogjuk, hogy az mekkora helyet foglalhat el a duplaoldalon. Nálam ez így néz ki. A fényképezőgépem 12 Megapixel, vagyis a fotó 4256 px x 2832 px.
A Transform-mal persze szépen ráhúzhatjuk az oldalra, és a fent leírtak következtében a monitoron jónak is fogjuk látni, de nyomtatásban ez már nem lesz igazán szép. Ahol nálam duplaoldalon nagy képet látni, pláne az xxl-es gigakönyvnél, ott mindig több képből összefűzött panorámaképet használtam.
A helyzet azért nem teljesen reménytelen, vannak olyan programok, amiket kifejezetten arra találtak ki, hogy a lehető legjobb eredménnyel lehessen egy képet felnagyítani. Ilyen például az onOne cég Genuine Fractals programja, ami igen drága, de kiváló minőséggel kecsegtet. (képek a cég oldaláról)
Szintén erre fejlesztették ki a PhotoZoom Pro programot. Mindkettőnek van Trial-ja, ki lehet próbálni. A PhotoZoom-nál magyar felület is van.
Lehet, hogy ez így egyszerre, minden igyekezetem ellenére, kicsit tömény volt, de sajnos kikerülhetetlen ahhoz, hogy a megfelelő minőséget lássuk nyomtatásban is. Nem elkeserítésként mondom, de ez maga a színtiszta logika és élvezet a színkezeléshez képest:) Ugyazt látni színben, kinyomtatva, amit a monitoron, nagyjából a leheletetlen kategória szerintem. A lehető legjobban megközelíteni lehetőségeit legközelebb írom le.
A heti kihívásban említettem, hogy leírom, hogyan is lehet külön rétegen lévő objektumokat szabályosan elrendezni.
Példaképp szerkesszünk egy oldalon 4 képet szépen egymás mellé. Készítünk egy keretet, majd ezt duplikáljuk négyszer. (vagy ahogy tetszik) Szándékosan össze-vissza igazítottam, hogy látszódjon a különbség.
Kijelöljük mind a négy réteget, és a mozgató réteg legyen aktív. Ekkor a felső sorban megjelennek a rétegek igazításának kezelői.
Top Edges(Felső szegélyek) Az összes réteget a legfelső képponthoz igazítja.
Vertical Centers(Függőleges középvonalak) itt a függőleges középső képponthoz igazít (visszaléptem a szétszórt állapothoz, mert egyébként nem történt volna semmi)
Bottom Edges(Alsó szegélyek) Értelemszerűen itt meg a rétegek legalsó pontjához igazít.
Left Edges (Bal szegélyek) A kijelölt rétegek baloldali képpontját igazítja
Horizontal Centers(Vízszintes középvonalak) vízszintes középső képponthoz igazít
Right Edges(Jobb szegélyek) a jobb oldali képpontokat igazítja össze.
A következő csoport az egyenletes elosztásról szól.
Top Edges(Felső szegélyek) Egyenletesen osztja el a rétegeket a legfelső képponttól kezdve.
Vertical Centers(Függőleges középvonalak) Ez meg a vízszintes középvonalától kezdve.
Bottom Edges(Alsó szegélyek) A legalsó képponttól kezdi az elosztást.
Fenti esetben itt semmi különbség nem lesz, hiszen teljesen egyformák a rétegek.
A vízszintes elosztás a következő csoport.
Left Edges (Bal szegélyek) Vízszintes elosztás a bal szélső képponttól kezdve.
Horizontal Centers(Vízszintes középvonalak) A vízszintes középvonalától kezdve.
Right Edges(Jobb szegélyek) Elosztás a jobb szélső képpontoktól kezdve.
A rétegeket csoportokba helyezhetjük. Készítettem 5 képhez való sablont. A másolástól ezek teljesen egymáson vannak, ezért az egyiket elhúztam a másik oldal szélére.
Két gombnyomás, először az igazítás a felső szegélyhez, majd az elosztás, és már tökéletesen rendezettek a sablonok.
Mint látod a képen, ezek a rétegen egy Group-ban, Csoportban vannak, így most ebből a csoportból készítettem még 3 másolatot, úgy, hogy az egérrel megfogva, ráhúztam a szemetes melletti új réteg ikonra. Az egyik csoportot megint lehúztam, és ismét csak két kattintás a rendezés. Először a bal sarkához igazítottam, majd függőleges elosztással rendeztem.
Már csak egy feladat van hátra, ha azt szeretnénk, hogy ez az egész a háttér közepén helyezkedjen el. Itt van egy pont, amit nem nagyon értek, de töröm rajta a fejem. 🙂 Szóval, ha az összes csoportot és a hátteret is kijelölöm, és így a háttérhez akarom rendezni, akkor a horizontal center-hez igazítás tökéletes, a vertical-nál meg összeugrik az egész egy sorba. Amíg rájövök a dolog logikájára, az a megoldás, hogy ebből a négy csoportból csináltam egy új csoportot, és így már minden rendben működött.
Sokképes oldalnál szerintem ez egy nagyon hasznos funkció.
A mediterrán kihívásnál alkalmaztam ezt a technikát a fotón.
Megmutatom, hogyan csináltam. Az eredeti fotóról készítünk egy másolatot, hogy azzal próbálkozzunk. Rétegmásolat, majd az Image>Canvas Size-zal (Kép>Rajzvászon) üres területtel megnöveljük a méretet. Hogy ez mekkora legyen, az a képtől is függ, ha nagyobb, az nem baj, el lehet majd tüntetni.
Ez alá teszünk egy réteget, amit kitöltünk fehérrel. A legalsó background rétegre már nincs is szükségünk, akár ki is dobhatjuk. Most egy ecsetet választunk. Lehetne radírt is használni, csak azt nehezebb korrigálni. Ha ráteszünk egy maszkot, és fekete ecsettel elkezdjük eltüntetni a szélét, ha nem tetszik, csak átváltunk fehér festőszínre és javítjuk. Én ezt az ecsetet használtam:
Ha megfelelőnek tartjuk a koptatást, akkor ebből egy rétegmásolat, majd az első (vagyis a kettő közül a lejjebb lévő) réteghez különböző effekteket adunk. Először is Color Overlay (Színátfedés), ahol válasszunk egy olyan színt, amit, mint kopott szél, szeretnénk látni.
Jöhet egy kis Shadow (árnyék) és Inner Glow (belső ragyogás)
Ha ezzel megvagyunk, a fotórétegre kattintunk, arra egy maszk, megint elővesszük az ecsetet, és radírozgatunk a szélén. Én itt a legalsó fehér alapot feketére változtattam, hogy jobban lehessen látni a koptatást, és a layer styles paletta megnyitásával megváltoztattam a színátfedést szürkés színről kicsit sárgásra, mert azt jobbnak találtam.
A fotó alá is tehetünk egy egész kevés árnyékot.
A legalsó rétegre már nincs szükségünk, hisz az csak arra szolgált, hogy jobban lássuk, mit csináltunk. A többit a merge layers-szel összemossuk, a felesleget az Image>Trim (kép>körülvágás) segítségével eltüntetjük, és png-ként mentjük.
Biztos voltál már úgy, hogy retusálás, maszkolás, vagy egyéb okok miatt jól ránagyítottál egy képre, aztán mindig vissza kellett állítanod, hogy rendes nézetben is meg tudd nézni az összhatást. Majd megint nagyítás, majd megint vissza. Erre való a duplaablakos szerkesztés.
Például egy szemet szeretnénk szebbre varázsolni, akár így, akár más módszerrel. Figyelni kell, mert ha csak a nagyított részt nézzük, lehet, hogy szupernek látjuk, de összességében meg nagyon elüt a többi résztől. Mit is tehetünk?
Képünk megnyitva, majd a Window>Arrange>New Window for…(Ablak>Rendezés>Új ablak) , amire egy újabb ablakban megnyílik a képünk. Ez nem ugyanaz, mint ha másolatot készítenénk, mert itt mindkét képen megjelennek azok a változtatások, amiket végrehajtunk.
Következő lépésként rakjuk egy más mellé a képeket, pl. így:
Kezdjünk el dolgozni a nagyított képen, közben figyeljük a teljes képet is. Ezt a részt egy videón jobban meg lehet figyelni. Szöveg nincs is hozzá, mert most csak azt figyeld, hogy milyen nagy segítség, ha rögtön látni lehet a teljes képen a változtatást.
A téma tanulmányozására a kényszer vitt rá. Egy munkához muszáj volt szép eredményt produkálnom, nem volt elég a „scraphez ez is jó lesz” módszer:)
Sokszor esett már szó a tárgyak, emberek háttérből való kiemeléséről.
Például itt és itt. Ezekben nagyon jó technikák vannak, mégis előfordul, hogy egyik sem elegendő a haj szép kivágására, még akkor sem, ha egészen elütő és egyszínű a háttér.
Ez a fotó is egyszerűnek tűnik, világos háttér, sötét haj.
A linkelt cikk videója szerint a csatornákkal próbálkoztam, és egész bíztató lett a maszk.
Ennek ellenére a finom hajszálak
vagy eltűntek
vagy maradt rajtuk a háttérből is.
Egyik rosszabb, mint a másik. Elkezdtem keresgélni, hogy milyen módszerrel lehetne valahogy ezt elfogadhatóbbá tenni, és Bert Monroy oldalán találtam egy reménykeltő videót.
Ennek alapján készítettem el én is. A videóban megnézheted, hogy hogyan.
Mint mindent, ezt is gyakorolni kell, de garantált a siker. Ezen is lenne még mit javítani, de azt látni, hogy ezzel valóban megoldható.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Az összes réteget a legfelső képponthoz igazítja.
itt a függőleges középső képponthoz igazít (visszaléptem a szétszórt állapothoz, mert egyébként nem történt volna semmi)
Értelemszerűen itt meg a rétegek legalsó pontjához igazít.
A kijelölt rétegek baloldali képpontját igazítja
vízszintes középső képponthoz igazít
a jobb oldali képpontokat igazítja össze.
Egyenletesen osztja el a rétegeket a legfelső képponttól kezdve.
Ez meg a vízszintes középvonalától kezdve.
