A smudge (maszatoló) egy olyan eszköz, amely a festészetből ismert maszatolási technikát utánozza a digitális képszerkesztésben, célja a színek és textúrák keverése vagy elmosása egy képen.

Használata egyszerű, de ennek ellenére szükség van a próbálkozásra, illetve a megfelelő ecset és beállítás megtalálására.

Alapvetően úgy működik, hogy az ecsettel „rángatod” a kép színeit és textúráit, ezzel elérve a kívánt hatást.

Az eszköz az eszköztárában található, a „Blur” (elmosás) és a „Sharpen” (élesítés) eszközök mellett, és egérkattintással választható ki. Ha szeretnéd, beállíthatod a saját billentyűparancsát a smudge eszköznek a Photoshop beállításaiban.

Ez egy egyszerű szöveg effekt. Készítettem belőle egy rétegmásolatot, azt raszterizálni kell, bár meg is kérdezi, hogy akarod-e, amikor az eszközzel próbálnál dolgozni a szövegrétegen.

Az ecset típusa és beállításai nagyban befolyásolják, hogy milyen lesz a végeredmény, itt egy sima lágy ecsetet használtam.

A Photoshop számos szűrőt kínál a képek módosításához és átalakításához. Sokan jól ismerik és gyakran használják a népszerű szűrőket, mint például a Blur és a Filter Gallery, amelyekkel gyorsan és egyszerűen érhetünk el hatásos eredményeket. Azonban a Photoshop rengeteg olyan szűrőt is tartogat, amelyek kevésbé ismertek, és ennek ellenére fantasztikus kreatív lehetőségeket nyújtanak a felhasználók számára.

Ebben a cikkben egy olyan kevésbé ismert szűrőcsaládot mutatok be, amely méltatlanul marad a háttérben: a Stylize szűrőket. Ezek a szűrők egyedi hatásokat és megjelenést biztosítanak a képeknek. Az igaz, hogy talán nem az elsők között szerepelnek, amikor utazási képek szerkesztéséről van szó, hiszen ezeket a fotókat általában természetes megjelenésükben szeretnénk megtartani. Viszont a Stylize szűrők kiválóan alkalmasak például a fotókönyv borítóján megjelenő fotóhoz, vagy akár egy faliképhez, amikor egy különleges vizuális hatást szeretnénk elérni.

A Stylize ezt a kilenc szűrőt tartalmazza.

Diffuse

Ez a szűrő véletlenszerűen összekeveri a szomszédos képpontokat. Ennek eredményeként a kép textúrája lágyabb és kevésbé éles lesz, ami lehetővé teszi a digitális zaj csökkentését vagy a kép elmosásának imitálását.

1. Darken: Ebben a módban a szűrő csak a sötétebb szomszédos képpontokat keveri össze. A kép árnyékos részein a textúra lágyabb lesz, miközben a világos részek érintetlenek maradnak.
2. Lighten: Ebben a módban a szűrő csak a világosabb szomszédos képpontokat keveri össze. A kép világos részein a textúra lágyabb lesz, miközben az árnyékos részek érintetlenek maradnak.
3. Anisotropic: Ez a mód egy kifinomultabb diffúziós technikát alkalmaz, amely a képpontokat egy irányban összekeveri. Az Anisotropic mód egy simább, fémes hatást eredményez, ami különösen jól mutat a textúrák és felületek ábrázolásakor.

Ha ránézel a képre, nem nagyon látni a hatását, de ha az Alt+Ctrl+F-fel többször megismétled a filter használatát, érdekes, festői hatást érhetsz el.

Emboss

Az Emboss szűrő egy dombornyomott hatást hoz létre a képen, amely a fényforrástól és a dombornyomott felületektől függően változik. Ez a szűrő kiválóan alkalmas olyan esetekben, amikor hangsúlyozni szeretnénk a kép egyes részleteit, vagy egyedi textúrát szeretnénk hozzáadni.

Biztos vagyok benne, hogy még azok között is, akik rendszeresen használják a Photoshop-ot, sokan alig-alig ismerik a Channels panelt és az abban rejlő lehetőségeket.

A Channels panel a képek színinformációinak kezelésére és manipulálására szolgál. Az RGB (piros, zöld, kék) színtérben dolgozó képek esetében három színcsatorna található, amelyek egyenként felelnek a kép egy-egy alapszínének intenzitásáért. Ezek a csatornák összeadódva alkotják a teljes színes képet. A Channels panel segítségével ezeket a csatornákat külön-külön kezelhetjük, lehetővé téve beállításokat a színinformációk kezelésében és manipulálásában.

A Channels palettán a színcsatornák fekete-fehér árnyalatai a szín intenzitását és a fényerőt jelzik a képben.

Az árnyalatok a következőképpen fejezik ki a szín intenzitását és fényerőt:

• Fekete: A fekete árnyalat azt jelenti, hogy az adott színcsatorna intenzitása nulla, vagyis a szín teljesen hiányzik az adott területen.
• Fehér: A fehér árnyalat azt jelenti, hogy az adott színcsatorna intenzitása maximális, vagyis a szín teljes mértékben jelen van az adott területen.
• Szürke árnyalatok: A szürke árnyalatok közötti különbségek azt mutatják, hogy mennyire intenzív az adott szín a kép adott területén. A világos szürke azt jelenti, hogy a szín intenzitása magas, míg a sötét szürke azt jelenti, hogy a szín intenzitása alacsonyabb.

Ebből máris adódik egy érdekes és hasznos funkció. Ha a Ctrl gombot lenyomva tartva kattintasz egy adott színcsatorna bélyegképére a Channels panelen, a Photoshop egy kijelölést hoz létre, amelynek az alapját az adott csatorna fényerejének értékei képezik.

A kijelölés intenzitása közvetlenül arányos a csatorna fényerejével, ami azt jelenti, hogy a világosabb területek nagyobb mértékben kerülnek kijelölésre, mint a sötétebbek. Ezt az ún. „luminance-based selection” módszernek nevezzük.

Itt a piros csatornából készítettem kijelölést, látni, hogy ebben a csatornában kék nincs, és a zöldből is nagyon kevés.

Már jó ideje nem írtam a textúrázásról, holott a téma kimeríthetetlen, így itt az ideje újra elmerülni ebben a szuper technikában. Arra gondoltam, mi lenne, ha egy kis pluszt is adnék a dologhoz, és összekötném ezt a folyamatot a fotózás egyik lenyűgöző történelmi eljárásával, az albumin nyomatokkal. Így nemcsak újra felfedezhetjük a textúrázás varázsát, hanem egy kis időutazásra is indulunk, miközben reprodukáljuk ezt a hatást Photoshopban. Történelmi fotóeljárásokról már több cikk is volt, így ha érdekel a téma, érdemes megnézni azokat is.

Az albumin egy egyszerű fehérje, az eljárás során tojásfehérjét kentek a papírlap felületére, majd ezüstvegyületet vittek fel rá. Így kapták a fényérzékeny papírt. Az eljárást Louis Désiré Blanquart-Evrard, francia fényképész és nyomdász találta fel 1850-ben. Az albumin nyomatok népszerűsége a 19. század második felében nőtt meg, és több évtizeden át volt az egyik legelterjedtebb fotográfiai eljárás. Népszerűségét a Carte de Visite-nek is köszönhette, ami egy kis fényképes látogatókártya volt, és általában a személy portréja volt rajta. Ezeket gyakran gyűjtötték, és albumokba rendezték.

Az albumin nyomatok és a Carte de Visite fontos szerepet játszottak a fotózás korai történetében, és hozzájárultak a fényképezés mint művészet és kommunikációs eszköz elterjedéséhez.

Hasonlót (hangsúlyozom: hasonlót) a Photoshop-ban is el lehet érni. Megjegyzem, még mindig vannak olyan fotográfusok és művészek, akik az albumin nyomatot vagy hasonló történelmi eljárásokat használnak. Gyakran azért választják ezeket a régi technikákat, mert különleges, egyedi és kézzel készített hatást akarnak elérni, amit a digitális technológiák nem tudnak teljes mértékben reprodukálni. Mivel gyanítom, hogy senki nem rohan tojásfehérjét, majd fényérzékeny réteget kenni egy papírra, maradjunk a digitális próbálkozásnál, ami ha nem is lesz olyan, biztos, hogy szórakoztató időtöltés lesz.