A borító tervezésekor fontos szem előtt tartani, hogy a borító az, ami először megragadja az olvasó figyelmét. Ez az, amit először lát, ez adja meg az első benyomást. Egy jól megtervezett borító felkelti az érdeklődést, megragadja a szemet, és ösztönöz a további olvasásra. Egy borító tehát nem csupán egy kép, hanem egy kommunikációs eszköz, amely segít felkelteni az érdeklődést.

Amit most mutatok, egy nagyon egyszerű technika, amit bárki könnyedén elsajátíthat. A legfontosabb, hogy olyan képet válassz, amelyik mögé természetesen illeszkedik a cím, és amelyiket könnyű körbevágni, mert szinte ez az egyetlen feladat, amit el kell végezni.

Figyelj arra, hogy a borítónál körben legalább 2-2 cm behajtódik a kötésnél, így oda nem kerüljön fontos rész.

A legjobb, ha olyan képet választasz, amelyben van egy kiemelkedő elem, amely körbevágható és a cím mögé helyezhető. Ez lehet egy személy, egy épület, egy tárgy, vagy akár egy természeti jelenség is, mint például egy hegy vagy egy fa.

A háttér lehetőség szerint legyen egyszerű és nem túl részletes, hogy ne vonja el a figyelmet a címről. A kis mélységélességű, vagy „bokeh“ hatású képek ideálisak erre a célra, hiszen ezekben a képekben a háttér elmosódott, és így a fókuszban lévő elem kiemelkedik.

Kedvenc eszközöddel készítsd el a kijelölést. Én a Select Object-tel dolgoztam, majd egy kis finomítást tettem rá a Select and Mask-nál. A lábánál nem is javítottam, mert a cím nem oda kerül, így teljesen mindegy, hogy ott jó-e a kijelölés.

A hagyományos scrapbook-ban, ahol kézzel készülnek az oldalak, millió lehetőség van arra, hogy különleges megoldásokat, apró meglepetéseket rejtsünk el. A papírok sarkainak behajtása, a titkos üzenetek és a háttérpapírok rejtett részei mind hozzáadnak a varázslatos élményhez és érdekességhez. Amikor átlépünk a digitális scrapbook világába, elsőre úgy tűnhet, hogy ezek a lehetőségek korlátozottak. Sok esetben így is van, hiszen nem tudjuk előhúzni egy rejtett sarokból a kis cetlire írt történetet vagy üzenetet, nem lehet megtapogatni a papírok textúráját, de a digitális technikák is számtalan lehetőséget és kreatív szabadságot kínálnak. A Photoshop vagy más képszerkesztő programok segítségével könnyedén alakíthatjuk a papírok és a képek megjelenését, a felhajtott sarkok mögé rejthetünk különleges tartalmakat. Igaz, hogy ezt nem lehet előhúzni, de a néző elgondolkodhat azon, hogy vajon mi is lehet ott. Ezek a kreatív trükkök nemcsak tovább fokozzák a történetmesélést, hanem egyedi és személyre szabott fotókönyvet eredményeznek.

Ezt a felpöndörödő sarkot igazán egyszerű elkészíteni, és nem csak a kép tartalmát emeli ki, hanem a vizuális élményt is fokozza.

Készíts az egyik sarokban egy kijelölést, és a gradient eszközzel húzzál rajta egy feketéből fehérbe menő átmenetet. A Photoshop legújabb verziójában frissítették a gradient eszközt. Húzás közben azonnal láthatjuk az átmenetet a kiválasztott színek között, így valós időben finomhangolhatjuk az átmenetet. Ha neked régebbi van, a szokásos módon járhatsz el.

A kijelölés miatt rögtön egy maszkot kapunk, így a gradient csak az adott területen jelenik meg.

A „torn photo” fordítása magyarra nem teljesen egyértelmű, mert a magyar nyelvben nincs közvetlen megfelelője ennek a kifejezésnek. A „torn” szó jelentése ebben az esetben „tépett” vagy „szakított” A fordítás nem tükrözi teljes mértékben a technika összes aspektusát, ezért gondoltam, hogy inkább az eredeti elnevezésnél maradok.

A torn photo technika lényege, hogy a kép egyik (vagy több) oldala úgy néz ki, mint ha el lenne tépve – így megteremtve egy vizuálisan izgalmas hatást. Vannak ilyen letölthető sablonok is, de könnyen elkészítheted magadnak. Találtam hozzá egy klassz ecsetet, innen töltsd le.

A tépett szél megragadja a néző figyelmét, és ráirányítja a kép központi elemére, miközben a szokatlan struktúra és textúra hozzáadódik a kép kompozíciójához. Pont ezért – legalábbis szerintem – egy oldalon elég egy tépett fotó, a legfontosabb, ami leginkább elmesél egy történetet. Tehetsz még mellé képeket, de inkább kisebb méretben és tépés nélkül.

Ez a fotó:

Ha már a Photoshop Beta-ban van Generative Fill, akkor kiegészítettem a fotót alul és jobb oldalon is.

Van, hogy elém keveredik valami ősrégi cikk, és olyankor eszembe jut, hogy egy az egyben csak be kellene rakni újra, mert ez a része semmit nem változott a Photoshop-nak, viszont nagyon hasznos funkció. Ilyen a 10 éves bejegyzés a layer group-ról is. Ha fotókönyv, scrapoldal szerkesztésnél rengeteg réteged van, nem árt kicsit rendezni, hogy átlátható legyen. A cikket érdemes megnézni, de hogy valami új is legyen, inkább egy összehasonlítás jön a Layer Groups, Layer Comps és Smart Object képességeiről.

A Layer Groups, Layer Comps és Smart Objects olyan eszközök, amelyek segítenek neked a rétegek kezelésében, strukturálásában és módosításában. Ezek a funkciók hasonlóak abban, hogy mindegyik megkönnyíti a rétegek kezelését, azonban különböző célokra és alkalmazásokra tervezték őket.

Amellett, hogy hasonlítanak, sok különbség is van.

A Layer Groups-szal (Rétegcsoportok) több réteget csoportosíthatsz egyetlen mappába. Ezzel a funkcióval könnyebben átláthatóvá válik a rétegek struktúrája, és könnyebben kezelhető a fájl. Az „autok” mappában 30 réteg van, elég káosz lenne csoportosítás nélkül.