A Photoshop legújabb fejlesztései között találkozhatunk egy új funkcióval, az Adjustments Presettel, amit korábban a béta verzióban mutattak be, röviden meg is említettem egy bejegyzésben. Most, hogy ez a funkció már a végleges Photoshop verzió része, itt az ideje, hogy mélyebben is belemerüljünk a lehetőségeibe. Az Adjustments Presetek jelentős mértékben gyorsíthatják a munkafolyamatot, és egyszerűsíthetik a képek szerkesztését, így egyedi megjelenésű képeket hozhatunk létre minimális erőfeszítéssel.

Ha még nem találkoztál presettel, tulajdonképpen mi is ez? A presetek, más néven előbeállítások, előre beállított értékeket tartalmaznak különböző beállításokhoz, például szín, kontraszt, élesség, stb.

A legújabb verzióban a Photoshop hozzáadott körülbelül 30 új Adjustment Presetet, amelyek a Portraits, Landscape, Photo Repair, Creative, Black & White és Cinematic kategóriákban találhatóak. Mindezek a presetek előnézetet biztosítanak a képhez, mielőtt alkalmaznád őket, és lehetőséged van tovább finomítani a beállításokat a Layers panelen. Amennyiben valamiért mégis a korábbi Adjustments panelt szeretnéd látni, a panel jobb felső sorában lévő vonalas ikonra kattintva megteheted.

Mindegyik kategória több presetet is tartalmaz.

A borító a könyv arca. Olyan, mint egy belépő a könyvben rejlő világba. Egy jól megtervezett borító nem csupán arra ösztönöz, hogy kivegyük a könyvet a polcról, de azzal is segít, hogy a könyv tartalma és hangulata előre látható legyen. Az igazán különleges borítók azok, amelyeket nem csupán könyvként, hanem műalkotásként is szívesen látunk a polcon, kifele fordítva, hogy mindig szem előtt legyenek. Ezek a könyvek nem csak olvasmányként, hanem dekorációként is funkcionálnak, és saját történetüket mesélik el, még mielőtt felnyitnánk őket. Én így oldottam meg.

Két különböző méretben vettem ilyen képtartót:

És kis kampókkal még kiemelt könyveket is elhelyeztem, ahogy ezen a képen is látszódik:

Ez a polc, ahol a kedvenc CEWE FOTÓKÖNYVEIMET tartom, egy folyamatosan változó tárlat. A könyvespolcokon általában a könyvek gerince látszik, itt viszont az aktuális kedvencek kapnak kiemelt helyet. Mindez még inkább megnöveli számomra a borító tervezésének fontosságát.

Ebben a bejegyzésben egy egyszerű, de hatásos tippet szeretnék megosztani. Ezekről sokszor azt gondolom, hogy kár lenne egy egész cikket szentelni neki, de lehet, hogy pont az egyszerűsége kelti fel az érdeklődésedet.

Az első lépés egy egyszerű, talpatlan és robosztus betűtípus kiválasztása. Mivel a hangsúly a szövegen és annak módosításain lesz, fontos, hogy a betűméret olyan nagy legyen, hogy a borítót teljesen kitöltse. Ne felejtsd el, hogy a könyv kötésénél a borító behajlik, így minden oldalon hagyj legalább 3-3 cm üres teret, hogy a szöveg ne érjen a borító széléig.

Ebben a tipográfiai technikában nem szokás használni elválasztójelet, így a cím betűit egyszerűen csak írd egymás alá. Ha szerencséd van, a karakterek számát egyenlően el tudod osztani, és vizuálisan az is javítja a megjelenést, ha a szöveg két széle egy vonalban van. A betűközök állításához használd a Character panelt. Ha lehet, az ékezetes betűket kerüld, mert így a sorokat szorosabban tudod elhelyezni.

Tedd rá a kiválasztott fotót.

Egy korábbi cikkemben már bemutattam a Photoshop új, forradalmi eszközét, a Generative Fill-t. Ha még nem hallottál róla, érdemes beleolvasni abba a korábbi írásba is.

A Photoshop béta verziójának eléréséhez rendelkezned kell Adobe Creative Cloud (CC) előfizetéssel, mivel a azon keresztül érhető el.

A Generative Fill-t sokat használom. Készülő fotókönyvemben például eltüntetem vele a zavaró elemeket – legyen az szemetes, konténer, oda nem illő tárgy, vagy akár egy (vagy több) ember. Néhányan talán a valóság manipulálásának tekintik ezt, de véleményem szerint inkább arról van szó, hogy megszabadulok a felesleges zajoktól. Nem változtatok meg napszakot, sem égboltot, bár a technológia adott volna rá. Nem szeretem a családi képeken az idegeneket, és nem mindig van lehetőség kivárni, hogy senki ne járjon ott. Pár kattintás a korrekció, és még a villanyvezeték is eltűnt.

Ennél a képnél egy szemetes és az autó eleje tűnt feleslegesnek.

De ennél bonyolultabb feladatokkal is megküzd:

Természetesen nem minden esetben gond, ha idegenek vannak a képen. Sokszor a véletlenszerű járókelők, az elhaladó emberek éppen hogy hozzáadnak a fotó történetéhez, életet és mozgást visznek bele, kontextust és valóságérzetet kölcsönöznek. Ebben az esetben nem érdemes őket eltávolítani.