A Fine Art fotózásra nincs pontos meghatározás, de abban biztos vagyok, hogy a blogon lévő cikkek közül rengeteg olyan van, amit használni lehet egy Fine Art utómunka során.

Ha például egy utazásról készítünk fotókönyvet, a fotókon általában csak minimális korrekciót végzünk. Tulajdonképpen ebben az esetben az a lényeg, hogy dokumentáljuk az eseményeket. Nem szükséges, sőt nem is javasolt, hogy megváltoztassuk a valóságot. A fotó pont úgy nézzen ki, ahogy az az adott pillanatban volt. Lehet rajta kicsit alakítani, hisz a fényképezőgép nem úgy „lát”, mint a szemünk, de pl. az égbolt lecserélése egy teljesen másmilyenre, már nem az emlékek megőrzését szolgálja.

A Fine Art viszont nem arról szól, amit a fényképezőgép lát, hanem amit az alkotója elképzel. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a Fine Art fotográfia minden olyan fényképezőgéppel készített képet leír, amelynek célja esztétikai, vagyis értéke elsősorban a szépségében rejlik.

Természetesen egy-egy ilyet is be lehet szúrni az oldalak közé, de borítónak különösen alkalmas, vagy készíthetsz ilyen technikával valamilyen fali képet is.

Hogy mit is csinálj a fotóval? Erre nem nagyon lehet receptet adni. Ha van egy kis rutinod a képszerkesztésben, akkor egyszerűen kezdj neki. Próbálgasd, mi és hogy változtat a fotón. Melyik az, ami neked tetszik. Mert a lényeg, hogy neked legyen jó ránézni. Hogy aztán ez Fine Art-nak minősül-e, vagy sem, az teljesen lényegtelen.

A CEWE Bingó júliusi feladatai közül a tájképhez ez a fotó keveredett elém. Ezeréves kép, egy 8 mp-es Fujifilm FinePix A800-as géppel készült, amivel csak jpg-ben lehetett fotózni. Ma már egy telefon is jobb képet csinál:) Érdekessé csak az tette, hogy emlékszem a helyre és a kirándulásra, mikor ott voltunk, így kedvem lett kicsit játszani vele.

Szeretem a Camera Raw filtert, mert egy ablakban rengeteg mindent meg lehet oldani. Kezdtem egy alapkorrekcióval. Jpg képnél korlátozottabbak a lehetőségek, de valamit azért lehetett rajta javítani.

Ez a technika a „régi, sérült fotókat feljavítjuk, a hibátlant meg jól szétcincáljuk” elven alapulva épp egy tökéletes fotó roncsolásáról szól. Szerencsére így is jól néz ki, és egy CEWE FOTÓKÖNYV borítóján el is tudom képzelni.

Ehhez valamilyen omladozó falra lesz szükség, a „peeling texture”-ra keresve, sokat lehet találni. Én a Pixabay oldaláról töltöttem le ezt:

A képtől függ, hogy milyen technikát alkalmazol, a lényeg, hogy külön rétegre kell kerülnie a falnak, a málló résznek, amire a fotó kerül, és valószínűleg az árnyéknak is, legalábbis nálam szükség volt rá. Ennek értelmében három másolat.

Már csak a maszkokat kell valahogy elkészíteni.

Én most azt a plugint használtam, amiről már volt is egy cikk. Az Interactive Luminosity Masks teljesen ingyenes, és nagyon egyszerűen használható. Lehet Luminosity (fényesség) és Saturation (telítettség) alapján dolgozni. Először azt a részt jelöltem ki, amire a fotó kerül. A panelen a Zone Mask-ot választva, majd a Pick Saturation gombra kattintva lehet a pipettával a színt kiválasztani. A Selection ad egy kijelölést. Ha a kijelölés mellett a rétegpalettán az Add layer maks-ra kattintunk, máris kész van a maszk. (ha ezt a megoldást próbálnád ki, a korábbi cikkben részletes leírást találsz)