Camera Raw Adjustment Brush

Camera Raw Adjustment Brush

Camera Raw cikkekben volt már szó róla, de annyira jól lehet vele dolgozni, hogy megér egy egész bejegyzést.

Mivel Repetitio est mater studiorum, azaz ismétlés a tudás anyja, no meg nem mindenki olvasta az összes idevonatkozó cikket, röviden összefoglalom, hogy miért is jó raw-ban fotózni. (az se zárja be az ablakot, aki jpg-ben fotóz, mert a technikát ott is lehet alkalmazni, csak nem annyira hatásos)

Szóval.

  • A raw-ban minden benne van, amit az érzékelő felfogni képes. Tény, hogy utómunkát kell végeznünk, de a maximumot tudjuk kihozni belőle.
  • A jpg színmélysége 8 bit, ami 28=256 megjeleníthető színt jelent. A raw, amiben én fényképezek, 224=16.777.216 megjeleníthető színt jelent. (általában 12,14,16 és 24  bit-es raw van) Elég nagy különbség, ugye?
  • Sokkal jobban tudjuk korrigálni a hibás expozícióból eredő alul- vagy túlexponált képeket.
  • Sokkal jobban tudjuk korrigálni a téma túl nagy fénykülönbségű területeit.
  • Egy kattintással beállíthatjuk a fehéregyensúlyt. Ha jpg-ben rosszul rögzül, csak nagyon korlátozottan tudjuk javítani.
  • Zajt, élességet is jobban tudjuk kezelni raw fájlnál.
  • A színmélység miatt a tónusok közti átmenet lényegesen jobb, így a nyomatok is sokkal szebbek lesznek.
  • És még egy nagyon fontos szempont, a nondestructive, azaz roncsolás nélküli szerkesztés. Össze-vissza állíthatunk rajta bármit, aztán ha újból megnyitjuk, mindent megváltoztathatunk. A jpg minden mentéssel egyre rosszabb minőségű lesz, és nem visszaállítható az eredeti fájl. Ha megvan a raw fájl, elővehetjük évek múlva, addigra még egy csomó dolgot fejlesztenek a konverteren, és még jobb, vagy más képet készítünk belőle.
  • Ha fotókönyvet készítünk Photoshop-ban, simán ráhúzhatjuk a raw fájlt az oldalra, előbb a Camera Raw ablak fog megnyílni, ott beállítjuk, majd leokézzuk.
  • Ha raw-ban fotózunk, egy lehetséges módja a rendszerezésnek – ha pl. Lightroom-ot használunk – a következő: File → Import Photos and Videos. Megjelennek a kártyán lévő fájlok, amiből kiválaszthatjuk a jól sikerülteket. Rögtön dng-t konvertálunk belőle. (a lépeseit egy következő cikkben) Mi is az a dng? A raw, mint nyers formátum, minden fényképezőgépnél más. Például a Nikonnál nef a neve, Canon-nál cr2. Ezek védett formátumok, és még az is lehet, hogy 10-20 év múlva ezeket a fájlokat meg sem tudjuk nyitni. A dng egy nyílt forráskódú formátum, és nagyon sok szoftverfejlesztő támogatja. Minőségvesztés nélkül kisebb a mérete, mint a raw-nak. A raw a változtatásokat egy külön xmp fájban őrzi, így ha valakinek a szerkesztett képet el akarjuk küldeni, az xmp-t is mellé kell pakolni, de a saját gépünkön is ott kell lennie mellette,  míg a dng a fájlban őrzi ezeket.

Nos, ez megint kicsit hosszú lett, és még el sem kezdtem a mai témát:) Remélem, azért elég meggyőző érveket hoztam fel a raw mellett:)

Nézzük, mit is tud ez az Adjustment brush. Itt egy fotó a Camera Raw ablakban, amit lehet, már beállítottam rajta.

Camera Raw

(tovább…)

HDR – mert egyszerű

HDR – mert egyszerű

Volt már szó a nagy dinamikatartományú képről, legutóbb a Camera Raw 9, illetve  a Lightroom CC/6 kapcsán. Szerintem sokan neki se mernek fogni, mert túl bonyolultnak találják. Ezért most nézzük meg jobban, a végére – remélem – egyértelművé válik, hogy nincs ebben semmi bonyolult. Vegyünk egy teljesen hétköznapi példát. Valahol nyaralunk, sétálunk a városban, és persze fényképezünk is. A nap éppen süt, így óriási a különbség a világos és sötét területek között. Nincs lehetőség később visszamenni, ott és akkor kell fotót készítenünk. Az utómunka már otthon lesz, a lényeg, hogy a felvétel elkészüljön. Ezerszer írtam, hogy aki tud, fényképezzen raw-ban, de jpg-vel ugyanígy működik, bár a raw-ból többet tudunk előcsalogatni.

A fotózás. Némi odafigyelést igényel, mert ugye sima városi séta, állvány nélkül. Meg kell tanulni stabilan tartani a gépet, hogy minél kevésbé mozduljon el a felvételek között, meg persze közben is. Ez egyébként hdr nélkül is fontos, hogy élesebb képet kapjunk. Nem véletlen, hogy a profik jóval hosszabb expozíciós időt is kitartanak, mert ismerik a trükköket, és gyakorlottak a fotózásban. Néhány tipp.

  • Jobb kézzel fogjuk a gépet, bal kézzel a fényképezőgép típusa szerint vagy oldalt fogjuk, vagy az objektívet alulról.
  • Ne zárt lábbal álljunk, hanem kis terpeszben.
  • Ha van rá lehetőség, akár neki is támaszkodhatunk valaminek, vagy a karunkat, gépünket támasszuk alá.
  • A két kezünk ne szanaszét legyen, hanem a testnek támasztva.
  • Figyeljünk a légzésre. Levegő beszív, megtart, exponál.

Pár alkalom után már figyelni sem kell rá, reflexé válik a helyes tartás.

Fényképezőgép beállítása.

Itt most csak a saját gépemről tudok beszélni, mindenki nézzen utána, hogy a gépe milyen beállításokat tesz lehetővé.

bracket

 A gépemen van BKT, vagyis expozíciósorozat mód, itt tudom beállítani, hogy mondjuk 3 felvétel készüljön 1-1 fényérték különbséggel. Ahhoz, hogy ne kelljen háromszor exponálni, mert az is növeli a hiba lehetőségét, még a lassú vagy gyors sorozat felvételt kell beállítani a tárcsán. De ugyanerre szoktam használni az önkioldó módot is. Akkor be tudom állítani a késleltetést, és a felvételek közötti időt is, de ezt inkább hosszú expós, állványos fotózásnál választom.

 

Tehát, ha a beállítások megvannak, pillanatok alatt lőhetünk 3 (vagy több) fotót az egy helyett.

3 felvétel

(tovább…)

Akvis Charcoal

Akvis Charcoal

Az Akvisnak rengeteg fotómanipuláló programja van, melyek nem csak Photoshop pluginként működnek, hanem önálló alkalmazásként is, így az is próbálkozhat vele, aki nem használ egyéb képszerkesztőt. Egy másik termékükről, az Akvis Coloriage-ről egy színezős bejegyzésben már volt szó, most a Charcoal-t szeretném ajánlani.

A Trial verziót 10 napig lehet korlátozás nélkül használni. Én Photoshop pluginként használtam, így a Filterek között lehet megtalálni telepítés után, de pont így néz ki az önálló változat is. A Charcoal rajzszenet jelent, tehát a fotó hasonlatos ahhoz, mint mikor szénnel rajzolunk.

Ha megnyitunk egy fotót az alkalmazásban, illetve Photoshop-ban behívjuk a szűrők közül, a fotó közepén egy lehetséges változat előnézeti képe jelenik meg.Akvis
Jobb oldalt rengeteg preset-et, vagyis előre elkészített beállításokat találhatunk. Gyorsan végignézhetjük egy videóban:

(tovább…)

Fekete-fehér

Fekete-fehér

A címmel ellentétben nem fekete-fehér fotót készítek most, csak egy szín változtatok át. Sokszor előfordul, hogy valaminek a színe nagyon nem passzol a képre, oldalra, és szeretnénk átszínezni. Volt erről egy összefoglaló cikk, de sok apró trükk található  más bejegyzésekben is. Azt a problémát nem jártuk körül, hogy mi van akkor, ha egy színt fehérre vagy feketére változtatnánk. Aki kicsit gyakorlott, annak egyértelműen az a megoldás jut eszébe, hogy rétegmásolat, arra egy Black & White korrekciós réteg. Erről is volt már szó, a legjobb benne, hogy a csúszkákkal állítgatni lehet színek szerint.

Itt egy színes fotó:

alapkép
A csúszkák húzogatásával lehet a fekete-fehér kép ilyen:

fekete-fehérvagy ilyen:

fekete-fehér (tovább…)

Project Life / 365 / 52/ 12 – inDesign turbósítva

Project Life / 365 / 52/ 12 – inDesign turbósítva

Ezt a cikket el se kezd, ha az előzményét még nem olvastad. Az alapok ott vannak, onnan folytatom azzal, hogy hogyan is lehet a gyorsat még gyorsabbá tenni. Tudom, hogy a készítési folyamat maga is egy kellemes szórakozás, hogy miért is kell akkor gyorsítani rajta? Mert az unalmas részt gyorsítjuk, nem azt, ami igazán élvezetes benne.

A hagyományos project life albumok úgy néznek ki, hogy lefűzhető műanyag tasakok részekre vannak osztva, ezekbe a zsebekbe kell elhelyezni a fotókat és különböző kártyákat.

Project Life albumDe körülnézhetsz Becky Higgins oldalán is.

Ugyanezt elkészíthetjük digitálisban is. A korábbi cikkben is hasonló elrendezések voltak, most azt mutatom meg, hogyan lehet még gyorsabbá tenni az alapokat. Azt látni a fenti két mintából is, hogy hatalmas különbségek nincsenek a sablonok között, aszerint, hogy a fotónk álló vagy fekvő, más-más formát választunk. A többi „tasakba” meg jönnek a kártyák. Mikor aggódtam, hogy nincs is kártyám, az Adobe Bridge keresőjével rögtön kilistáztam tonnányit, amit egyébként normál oldalaknál nem szoktam használni. Szóval nézz körül te is, de ha mindenképp vásárolni szeretnél, szintén Becky boltját érdemes megnézni, rengeteg készlete van különböző kártyákból, sőt, pár ingyenest is találsz. Egyébként gyárthatunk is magunknak kártyákat, készítettem egy sablont, töltsd le. Minden külön rétegen, a meglévő scrappes cuccokból pillanatok alatt lehet kreálni ilyesmit:

PL kártya (tovább…)

Régi fotók restaurálása

Régi fotók restaurálása

A heti játékban gyerekkori fotónkat kell oldalba foglalni. Nos, tény, hogy a „régi” fotó van, akinél csak tíz évet jelent, és van akinél ötvenet:) Bár sok múlik azon is, hogy hogyan tárolták ezeket a képeket, mindenesetre előfordulhat, hogy némi korrekcióra szorul. Ha meg nem, akkor is biztos találkozunk olyan családi fotóval, amit jó lenne kicsit rendbe tenni. Bár mindenféle retusálási technikáról volt már szó, remélem, azért tudok még újat mondani:) Ezerszer elmondtam már, hogy az a jó, ha rengeteg technikát ismerünk, mert abból könnyebb kiválasztani, hogy melyik adja a legjobb eredményt az adott problémánál.

A heti kihívásra gybogi készített egy oldalt, és megbeszéltük, hogy a fotót kicsit átdolgozom. Elsőre ennek a lépéseit mutatom  meg.

Alapkép:

alapkép

Első lépésben megvágtam, mert a háttérben lévő belógó dolgoknak nincs szerepe. (aztán lehet, hogy gybogi szerint van:))

alapkép

Ami maradt, azt még eltüntettem. Lasszóval körbejelölni, majd Edit → Fill, és ott a Content-Aware, ami a környezettel tölti ki. Ez persze nem mindig a megfelelő megoldás, de itt tökéletes.

Content-Aware (tovább…)