A dolog úgy kezdődött, hogy Irene ugye elindította a lavinát az Oscraps fórumán, amire rákapott a screpperek nagy része. Mit mondjak, engem sem hagyott hidegen, és azóta több oldal is készült, és koránt sincs vége. Szeretnék egy egész fotókönyvre valót összehozni ebben a stílusban. Aztán beszteri blogján láttam, hogy a fotó-varázslást nem Photoshopban készítette, hanem egy Postworkshop nevű programban. Persze ez rögtön felkeltette az érdeklődésemet, és utánanéztem a dolognak. A program önálló alkalmazásként is működik, illetve a Photoshop filtereiből is előhívható. Az első variáció azoknak jó, akiknek nincs Photoshop-juk, így rengeteg mindent ezen belül is meg lehet oldani.
Sajnos a programnak nincs Trial-ja, csak Demo verziója, amivel ugyan korlátlan ideig lehet próbálkozni, csak Demo feliratot rak a képre. Ennek ellenére javaslom a letöltését, mert rengeteg mindent tud, ki lehet próbálni, és el lehet dönteni, hogy meg tudunk-e lenni nélküle:) Mit mondjak, én erős késztetést éreztem, mert hihetetlen szabadságot ad a fotók varázslásában, elképesztő mennyiségű filter van benne, amiket még állítgatni is lehet, és ha mindez nem elég, ezeket a filtereket még kombinálni is lehet.
Beszteri segítségével (örök hála Eszti), eljutottam a cég marketing vezetőjéhez (neki is nagy köszönet), aki nagylelkűen felajánlott egy serial-t, hogy ne a Demo verzióval mutassam meg a lehetőségeket. Persze szokás szerint mindent 5 perc alatt szeretnék kiismerni, ami sajnos lehetetlen, így visszafogtam magam, és igyekszem egy pár részes sorozatban minél többet bemutatni. Mivel én is most tanulom az egészet, majd mindig mesélem, mire jöttem rá:)
Pár link:
Postworkshop oldala. Innen tudod letölteni a demo változatot, illetve megvásárolni. A galériában szuper képeket találsz, a képek alatt szerepel, hogy milyen filter használatával készült.
Ez pedig a blog, ahol már részletesebb tutoriálok is vannak.
Készítettem 3 oldalt, ezekről sajnos nem tudok sokat mondani, mert persze nekiestem, és csak nagyjából tudom, hogy mit csináltam:)
Ez az első, ami persze, hogy a pacsmagolós technika Postworkshopos változata. Máris van még egy oldal a fotókönyvbe.
Photoshop-ban mindig van másik megoldás is. Futótűzként terjedt scrappes körökben Irene tutorialja, ami tényleg fantasztikus, én is kipróbáltam. de nem lennék én én, ha ne próbáltam volna meg ugyanezt másképp. Koránt sem mondom, hogy ez jobb, vagy rosszabb, egyszerűen más, és a másból mindig lehet valami újat tanulni.
Én a fotót szeretem rögtön valami háttérre helyezni, úgy jobban látom a hatást. Lehet, hogy a végén lecserélem egy másikra, ha mégsem tetszik, de kiindulási alapnak jó lesz.
File > Place-szel (behelyezés) rakjuk rá az oldalra, vagy CS5-nél elég, ha ráhúzzuk. Ebből rögtön egy másolat, a Layer > Smart Object > New Smart Object via Copy-val. A felsőnek a réteghatásmódját állítsuk Devide-ra (Felosztás), majd Filter > Blur > Gaussian Blur. Én 10-es értéket választottam, de ugye a smart object-ben az a jó, hogy mindig lehet változtatni rajta. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint a rétegpalettán a Gaussian Blur-re kattintunk kétszer.
Vajon miért van az, hogy állandóan meg akarjuk változtatni valami filterrel, pluginnal vagy egyéb módon a képeinket? Előfordulhat, hogy azért, mert nem sikerült túl jól, talán életlen is, és valami trükkel nem a kukában köt ki, és megmaradhat emléknek. De van, hogy az egyébként technikailag tökéletes képpel van valami bajunk. Egyszerűen azt érezzük, hogy nem adja vissza azt a hangulatot, amit akkor és ott éreztünk. Ezért is jó a scrapbook, mert már a háttérrel, kiegészítőkkel is rásegíthetünk erre az érzésre, de a lényeg a fotón van. Azzal is szeretnénk valamit csinálni. Még az is előfordulhat, hogy más nem úgy látja, mint mi, de egyszer csak jön egy érzés, ami miatt mi úgy érezzük, hogy ez most olyan, mint ott volt. Legalábbis érzésben.
A poszterizálás is érdekes hatást ad, érdemes kipróbálni. Ezen a fotón kísérleteztem.
Természetesen mindig készítsünk egy másolatot, és azzal próbálkozzunk. Ezzel a korrekcióval megadhatjuk a fotó minden színcsatornája tónusszintjének számát.A legkisebb beállítható érték a 2, ekkor 6 szín lesz az eredmény, 2-2 csatornánként. Én most azzal kezdtem, hogy fekete-fehérré változtattam a képet, majd a gradient korrekciós réteggel kiválasztottam egy nekem tetsző árnyalatot. Sötét háttér előtt képzeltem el, így rögtön arra tettem a fotót. A végeredmény ez lett:
Azt hittem, ma el sem készülök a cikkel:) Ugyanis kijött a Photoshop CS6 bétája, amit már le is töltöttem, de hatalmas akaraterővel kibírtam, hogy ne telepítsem, míg kész nem vagyok:) Viszont így már megvan, hogy jövő héten miről fogok írni:)
Egyszer rég volt már egy cikk a digitális varrásról. Aztán a videóscrap-en beszélgettünk a varráshoz tartozó lyuk problematikájáról:) És nekiálltam kikísérletezni, hogy hogyan lehetne ezt megoldani. Mivel most sokan épp a Miracle blogtrain-re készülnek, talán ahhoz is jól jön ez a videó. Sajnos nem vettem észre, hogy a paletták lemaradtak, de szerintem így is jól érthető. Ha valakinek gondot okoz a path keretezése, az feltétlen nézze meg a fenti videót, ott tökéletesen látszik minden.
A lényeg, hogy lyuk is van az öltésekhez külön rétegen. Ez azért érdekes, mert lyukkal együtt simán lehet ecsetet készíteni, de akkor ha történetesen nem fekete varrást akarunk, akkor a lyuk színe is olyan lesz, mint az öltés.
Mivel biztosra akartam menni, több varráson is kipróbáltam, és hogy kárba ne vesszen a próba eredménye, összecsomagoltam. Ha tetszik, a képre kattintva, vagy a galériából letölthető.
Azt hiszem sikerült szelíden fogalmaznom. Mert írhattam volna azt is, maximalista őrülteknek. De az bizonyára bántó lenne, szóval maradjunk a haladó kifejezésnél. Mert nekem semmi sem jó. Imádom yin sablonjait, de oly módon használom, hogy csak lelesem az elrendezést, hogy azzal már ne kelljen bajlódni, de nem szeretem, ha a sablon határozza meg a fotó kivágását. Pedig ezeket még könnyedén lehet variálni. Nem úgy a storyboard-os típust, ahol szigorú vonalak mentén szép szabályos elrendezésben vannak a képek. Ott nincs mese, követni kell a sablont, mert átvariálása bonyolultabb, mint ha készítenénk egy újat. Aki ezzel ki tud egyezni, semmi baj, vidáman és gyorsan tud dolgozni, de ha esetleg hozzám hasonlóan úgy érzi, hogy majd ő megmondja mi látszódjon a képből, annak megmutatom, hogy én hogyan csinálom. A videót reményeim szerint azért annak is érdemes megnézni, aki marad a gyors megoldásnál, annál is inkább, mert először egy teljesen egyszerű storyboard sablont készítek, minden bonyodalom nélkül, ámde pontosan. A bonyolultabb sem bonyolult, csak több időt vesz igénybe. Meg lehet ezt csinálni lazán szemre méretezéssel is, csak akkor nem lesz annyira tökéletes. Így mindenki eldöntheti, hogy melyiket is választja.
Utalás történik korábbi cikkekre, hogy ne kelljen keresgélni, a linkek: GuideGuide, miért is kell Smart Object-ként beszúrni a fotót. Megjegyzem, a GuideGuide-ból van egy újabb, CS5-höz való plugin, amiben egyebek közt el lehet menteni a beállításokat, így csak egy kattintás, és kész.
A bemozdulás a fotózásban igen érdekes téma, gyakran hibának minősül. Mikor beszélünk bemozdulásról? Egyrészt akkor, ha a fotós keze remeg, másrészt, ha a téma az exponálás időtartama alatt elmozdul. Ezen úgy tudunk segíteni, hogy megfelelő exponálási időt választunk, de a vaku használata is megfagyaszthatja a pillanatot. Amikor ez hibának tekinthető, akkor elég zavaros képet kapunk, nem véletlen, hogy a technika mindent megtesz a probléma megoldására. Az Adobe cég épp tavaly mutatott be egy nagy feltűnést keltő technológiát, amit valamelyik elkövetkező Photoshop-ba fognak beépíteni. Ez az általuk motionblur-killer-nek nevezett trükk, ami valóban döbbenetes. Akit érdekel, a videóban megnézheti, mit is tesz egy elrontott fotóval.
A témánk viszont most nem ez, hanem a hasznos bemozdulás. Ahhoz, hogy ez már a fotózásnál tökéletesen megvalósuljon, nem kis odafigyelés és gyakorlat kell. Természetesen lehet tök véletlen is szuper bemozdult fotót lőni, na de annál nem tudjuk, mi miért történt, így nehéz lesz megismételni. Ahhoz pl. hogy egy gyorsan mozgó tárgyat élesen megörökítsünk, minél rövidebb expozíciós idő kell. Viszont sokkal látványosabb, ha a tárgy ugyan éles, de a környezet bemozdul. Ehhez az expozíció közben követni kell a témát. Nagyon sok esetben látványos eszköz a kezünkben, ha tudatosan használjuk ki a bemozdulást. Lendületet, dinamikát, érzelmeket visz a képbe. Gondoljunk csak egy esti felvételre, amit állványról készítünk hosszú záridővel, és az elhaladó autók fénye gyönyörű színes sávokat húz. Vagy mennyire más a hatása egy megfagyasztott vízcseppnek, mint mikor hosszú expóval elmossunk egy vízesést.
Ennyi bevezető után áttérhetünk a Photoshopra:) Mi van akkor, ha mindez nem sikerült a fotózásnál. Először is az, hogy ajánlatos kísérletezni, gyakorolni, mert az az igazi. Addig is, míg ez összejön, bemutatom, hogy a Photoshop-nak milyen eszközei vannak a bemozdulás imitálására. Néhány példafotó után jön a videó. Vidd az egeret a kép fölé, hogy lásd a különbséget.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
