Karácsonyi fotózás

A karácsonyi hangulat megörökítése nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé,  ezért is szeretnék segítséget adni azoknak, akiknek nincs gyakorlatuk még az ilyen témákban. Még van egy kis idő, érdemes addig is kipróbálni, és a fényképezőgépünknek megfelelően kikísérletezni a megfelelő technikát. A legtöbb esetben a vaku szóba sem jöhet. Természetesen, ha a fa alatt rohangáló gyerekeket fotózzuk, nem nagyon hagyhatjuk ki, de pár hangulatfotót a fáról,  csillagszóróról, gyertyafényről mindenképp érdemes készíteni.

Hogyan?  A legideálisabb, ha van állvány, és távkioldó. Ha nincs, akkor sincs nagy baj, nézzük meg, hogy milyen lehetőségeink vannak.

Ha nincs állvány, valami sík felület is megteszi.  Alakítsunk ki egy helyet, ahonnan pont azt látja a gépünk, amit le szeretnénk fotózni. Ha nincs távirányító, nézzük meg, hogy van-e a gépünknek önkioldója, az késleltetve exponál, így ha a gomb lenyomásával meg is mozdul a gépünk, van ideje, “megnyugodni”. Az expozíciós időt legjobb kikísérletezni, készítsünk pár próbafelvételt. Talán nem ismeretlen az érzékenység kifejezés. Tudományos magyarázatba most nem mennék bele,  általában 100 ISO az alapérték, és egy lépcső duplázódó érzékenységet jelent. Sajnos a kisebb gépekkel nem érdemes 200 ISO fölé menni, a felerősödő  zaj miatt.  Legjobb utánanézni gépünk adatainak. A komolyabb, tükörreflexes gépek még igen magas érzékenységen is kiváló képet készítenek.

Ha az ISO-t nem tudjuk emelni, akkor csak a blende és az exponálási idő marad, amit be kell állítanunk. Minél nagyobb a blendenyílás, annál több fényt ereszt be, így rövidebb exponálási idő szükséges. A blende nyitásával viszont jelentősen csökken a mélységélesség. Magyarázom. Fényképezésnél mindig egy adott síkra állítjuk az élességet,  de a képen bizonyos határon belül a  közelebbi és távolabbi részek is élesek lesznek. Ez a térbeli mélység a blende nyitásával csökken. Sokszor persze kifejezetten ezt szeretnénk elérni, hiszen az eléletlenedő háttér kiemeli a témát. Legegyszerűbb kipróbálni, hogy biztosak legyünk a beállításokban, de én bátran javaslom, hogy fejben is gondoljuk át az elméletet. Amikor még csak filmes gépeket használtunk, nem lehetett azonnal a számítógépen megnézni az eredményt, így az ember akarva-akaratlanul is nagyobb rutinra tett szert, mint most, amikor egy témára nem gond ezer variáció készíteni.

A családi fotókkal ellentétben, ezeket a fotókat akkor is el lehet készíteni, amikor már a “nagy rumli” lement, a többiek elmentek sétálni, mi meg alkotunk pár hangulatfotót, amit aztán ragyogóan fel tudunk használni a scrapbook oldalainkon.

Ha a témával kapcsolatban bármilyen kérdés felmerül, a fórumban közösen meg tudjuk beszélni.

Blending avagy összahatásmód

Nem mondom, hogy mindent kell tudni a témáról, ahhoz, hogy ilyen és hasonló képeket készítsünk, de talán könnyebben tudjuk alkalmazni, ha legalább az alapokat ismerjük.

A technika nem új keletű és nem a digitális fotózással találták ki. Nekem évekig volt fekete-fehér, majd még tovább színes laborom, és a negatívok és pozitívok egymásra helyezésével már akkor is lehetett érdekes hatásokat elérni. A digitális világ igencsak kiszélesítette a rétegek közötti hatásokban rejlő lehetőségeket.

A scrapbookozók számára a sok réteg egymásra helyezése nem jelent újdonságot, hiszen, ha csak a háttérre egy képet vagy alkatrészt húzunk, máris van legalább két rétegünk, és mire elkészülünk, ennél akár sokkal több.  Ha a kép vagy kütyü kisebb, mint a háttér, akkor természetesen nem takarja ki teljesen, de az átlátszóság állítgatásával a fedett részeken is megjelenhet valamennyire az alatta lévő réteg.  A jó móka viszont a réteghatásokkal kezdődik!

Nagyon fontos, hogy mindez csak a layerekre vonatkozik, a background-nak nem lehet az átlátszóságát változtatni, illetve réteghatást sem rendelhetünk hozzá. Ha valamiért erre lenne szükségünk, akkor a jobbklikk a háttérre és Layer from Background, vagyis rétegere változtatjuk a hátteret.

Ha jól megnézzük, 25 réteghatás találunk, 6 csoportba rendezve.

Egész röviden és talán csak irányként nézd meg ezt az ábrát.

Szerintem ez mindenképp egy olyan terület, amit egyszerűen csak ki kell próbálni. Nem muszáj érteni, elég érezni, hogy az elképzelésünkhöz melyik illik a legjobban.  Ha valamelyik rétegmód ki van jelölve, akkor akár a billentyűzet le és fel nyilával, vagy ha van az egerünknek görgetője, azzal nagyon gyorsan végig lehet nézni.

További lehetőség, hogy erről a másolatról is készítünk egy másolatot, ahol már egy másik réteg módot állítunk be. Finomítani az opacity és fill csúszkákkal lehet.  Szabály, vagy ennél konkrétabb tanács nincs, hiszen minden az adott képtől és az alatta lévő háttértől függ.  Bemutatok pár variációt, ha ilyen esetben pont egy olyan tetszik meg nekünk, ahol a fekete háttér látható marad, egy nagyméretű és lágy radír eszközzel körbetöröljük a képet.

Színharmónia

Kiválaszthatod a legfantasztikusabb papírokat, kiegészítőket a fotódhoz, de ha nincs harmónia a színválasztásban, az összhatás nem lesz az igazi.  Még ha fogalmad sincs a színtanról, akkor is érezni fogod, hogy valami nem stimmel.
Ha a téma bővebben és részletesen érdekel, csak rá kell keresned a neten, és jobbnál jobb leírásokat fogsz találni.
Épp ezért úgy gondoltam, hogy inkább gyakorlati tanácsokat fogok adni azoknak, akik bizonytalanok a színösszeállítás tekintetében.
Amit először el kell döntenünk, az az, hogy ahhoz a fotó(k)hoz milyen színvilágot szeretnénk használni. Ha ezt most nem a színtan ismeretével szeretnénk megoldani, akkor a legjobb, ha különböző galériákat nézegetünk, és hozzáképzeljük a mi fotó-összeállításunkat. Akár kész oldalakat nézünk, akár designerek kit-jeit ,ne a hátterekre vagy a kütyükre figyeljünk, csakis a színekre. Igyekezzünk olyat választani, amiben nincs túl sok szín, mert a színek kavalkádja is elvonhatja a figyelmet a lényegről, vagyis a fotóról.  Ha sikerült kiválasztani, akkor ezt a képet mentsük le magunknak és nyissuk meg.
A Photoshopban nézzük meg, hogy a Swatches (színtár) paletta látható-e . Ha nem, akkor a Window – Swatches-zel nyissuk meg. Találunk ott kis színkockákat először azt fogjuk eltüntetni, na nem örökre, a paletta jobb oldalán lévő kis háromszögre kijön egy ablak, és ott a load -dal újra betölthetjük. A kitörlés úgy történik, hogy az Alt nyomvatartásával (ekkor látható is, hogy megjelenik egy olló ikon, ha a színek fölé visszük az egeret), addig klikkelünk a színkockákra, míg az összes el nem tűnik.

Én most hirtelen Leora  Sanford: Holiday Glow készletét néztem ki magamnak, tetszik is, a közelgő karácsony hangulatát idézi. no meg jó designer nyilván nem téved el a színek világában.

A Swatches paletta jobb sarkában lévő kis háromszöggel megnyitva a legördülő ablakot, kiválasztjuk a New Swatch-ot, adunk neki valami nevet, és elkezdjük “begyűjteni” a színeket.

A Foreground-ra (festőszín) kattintva, előhívjuk a Color picklert, és ráklikkelünk valamelyik színre, majd az Add to Swathes-ra. Ekkor ez a szín megjelenik a palettán. Ezt addig ismételgetjük, míg az összes kiválasztott színt így el nem mentettük.

Ezzel van egy olyan, egymással harmonizáló színkészletünk, amit használni fogunk az oldalunk elkészítésében.

Most körülnézünk meglévő papírjaink és alkatrészeink között, és ha rájövünk, hogy van egy csomó szuper, viszont még véletlen sem ezekben a színekben, akkor ne keseredjünk el, mindent át lehet színezni.

A különböző színező technikákat egy videóban mutatom be.  Semmi sem lehetetlen, bátran próbálkozzunk!

És, ha már a film kedvéért össze-vissza színezgettem, készült belőle egy freebie is.  A kis díszítő címke készítésének technikáját a PSHero oldaláról van, a színezgetést meg megtudod a filmből:)

A galériából  letölthető.

Elkészült az Alkotá(r)s!

Nagy örömömre, végszóra még érkeztek elemek a közös munkához.  Hozzátettem a készlethez és a galériából elérhető.

Akik nagy tapsot érdemelnek:

Eralilla, eva, gabci242, Moncsi, moncsa1001, morcpille, pavelancsikarainbow, szidis és szrjudit.

Akinek nincs linkelve az oldala, annak tényleg nincs, vagy csak én nem tudom, melyik az??

Még egyszer köszönöm mindenkinek, hogy játszott velünk, nagyon klassz lett a készlet. Induljon is vele egy pár napos kihívás, akinek van kedve, készítsen belőle oldalt, és töltse fel a Galéria – Challenge – Alkotá(r)s mappájába.  Csütörtök estéig várom a képeket, mert, ha minden igaz, addigra elkészül a Karácsonyi freebie készlet és azzal indul a fotókönyves kihívás!

Remélem máskor is lesz kedvetek ilyen csapatmunkához. Egy gyakorlati tanácsot máris szeretnék adni, ez egyébként jól jöhet akkor is, ha csak magunknak készítünk valamit. A beküldött képekből úgy tűnik, nem mindenki ismeri ezt a lehetőséget. Az átlátszó hátterű fájlok esetében az Image – Trim levágja az összes üres, és így teljesen felesleges képkockát, ezzel csökkentve a fájl méretét.  Sokkal jobb módszer, mint a sima crop, hiszen pontosabb és pl. az árnyékos képeknél nem is olyan könnyű megtalálni, hogy a halvány árnyéknak hol is van a vége.

A Challege – Alkotá(r)s galéria már készen áll, kíváncsian várom a képeket:)

Path és shape + egy kis kihívás

A kezdőknek már a cím is rémisztőnek hangozhat, pedig számtalan lehetőségtől fosztanánk meg magunkat, ha nem ismerkednénk meg a címben jelzett dolgokkal.
A path-ok vektorosan megadott vonalak. Óriási előnyük, hogy bármekkorára nagyíthatóak, mivel nem pixelekből, hanem irányvektorokból állnak. A shape pedig előre elkészített vektoros alakzat. Túlságosan nem akarom bonyolítani a témát, inkább azokat a tulajdonságait mutatnám be, ami hasznos a scrapbookos oldalak készítése szempontjából. Egyik ilyen a stroke path, vagyis a path keretezése. Ezt sok mindenre lehet használni, most a varrást fogom bemutatni. Érdekes díszítő elem a varrás alkalmazása az oldalon, lehet az egész képet, vagy csak egy elemet körbevarrni. Ehhez elsősorban egy megfelelő ecsetre van szükségünk. Bár a meglévő alapecseteket is át tudnánk alakítani, ajánlok egy oldalt, ahonnan ingyenesen le tudod tölteni a szükséges brush-t .  Többféle, jól használható “öltés” van a készletben.  Ha nem tudnád, hogy mit is tegyél a letöltés után, pár szóban leírom. Kitömörítés után helyezd el a Programok – Adobe (verzió szám)  – Preset – Brushes mappába.  Az ecset paletta jobb sarkában lévő kis háromszögre kattintunk, a megnyíló ablakban a load brushes-t választjuk, majd megkeressük az imént letöltött ecsetet.

Ha ezzel megvagyunk, kezdődhet a munka. Videón mutatom, mert ott sokkal jobban lehet látni, hogy mi is történik.

És akkor egy kis játékra hívlak Benneteket.

Természetesen a kihívásra még október 31-ig tölthetitek fel a képeket a galériába,

de hogy azok se maradjanak játék nélkül, akik már elkészültek ezzel a feladattal. most ebben is kipróbálhatják magukat.

A feladat a következő. Téma és hozzávalók tetszés szerintiek, három dolog legyen benne:

Valami path mentét történő varrás, valami extra árnyékolás, amiről itt van szó,  és fotómaszk, ahogy az itt le van írva. Természetesen saját próbálkozás:)  Talán azoknak is érdekes lehet , akik a technikát egyébként jól ismerik. Rájöttem közben, hogy a challenge kategóriában nagy kavarodás lehet, így az első kihívás képeit átraktam az challenge1-be, most pedig a challege2-be töltsétek fel a képeket. Kíváncsian várom a szép alkotásokat. 🙂

Én is nekiálltam és Kay Miller készletéből ilyenre sikeredett:

Kézműves fotókönyv

Biztos sokan most azt gondolják, hogy ilyen aztán nincs. Mert vagy nekiállok kézműves albumot készíteni, és akkor magam szabdalom és ragasztom a képeket, háttereket, kütyüket és miegymást, vagy csináltatok egy fotókönyvet, amiben a kreativitást csak az egyénileg elkészített scrapbookos oldalak adhatják.  Egyébként lássuk be, a könyv egyes oldalait azért lényegesen egyszerűbb digitálisan  megoldani, mint ennyi oldalt kézi technikával elkészíteni, az áráról már nem is beszélve. Én szigorúan igyekeztem távol tartani magamat minden ilyen lelőhelytől, mert vagyonokat lehet otthagyni, de most a nemes cél érdekében elmentem a Krea-tipp Maros utcai boltjába. Félelmeim hamar beigazolódtak, mert a szükséges max. három db. scrapbookos papír helyett rögtön egy 36 darabos kétoldalas készletbe szerettem bele.

Nem kell megrémülni a feladattól, egyrészt a könyvkötés nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik, másrészt az oldalak összefűzése, ami egy kritikus pont lenne, már a kész fotókönyvvel megoldódott.

Ehhez a könyvhöz a puhakötésű fotókönyvet kell választanod, hiszen a keményborítás lesz a kézi munka. A négyzetes méret nem kötelező, de mivel ilyen scrapbookos papírok kizárólag 30,5 x 305 cm-es méretben vannak, az a célszerű. Természetesen a nagyméretű sem gond, ahhoz is számtalan kötési lehetőség van, csomagolópapírok, decoupage papírok, vászon stb.

Szükségünk lesz kartonra, melyet én a Panton Váradi utcai boltjában szoktam vásárolni, mert ott rögtön méretre is vágják. Ha otthon is van megfelelő anyag, akkor sniccerrel is megoldható. A méretek:

2 db 21 cm x 20,5 cm

1 db 21 cm x 0,7 cm .

Vastagságnak a 2 mm-es megfelelő.  Ragasztónak a Planatol BB elnevezésű könyvkötészeti ragasztót használom, amit szintén lehet kapni a Pantonban vagy a Grafika boltjában.  Ez egy szuper ragasztó, igaz, hogy 1 kg-nál kisebb mennyiségben nincs, de nagyon kiadós, és más kreatívkodásokhoz is használható. Biztos van másféle is, én ezt ismerem.

Ha ezt mind beszereztük, kezdődhet a munka.  Javaslom, hogy először egy akármilyen kis könyvön próbáljuk ki a technikát, ne a fotókönyvön.

A képen látható módon a papír hátsó oldalára körberajzoljuk a kartont, majd egy keretet 3 cm-rel arrébb. A sarkot 45 °-ban levágjuk úgy, hogy a kartontól kb. 3 mm-re legyen. A bal oldalon látható fehér részt le kell vágni, mert ott a gerinc rész lesz.  A kivágott papírok így fognak kinézni.

A bekent kartont szépen a megrajzolt vonalra helyezzük, majd a széleket is behajtjuk.  Sajnos ez az a rész, amiről nincs fotó, mert ahhoz még két kezet kellett volna növesztenem, de aki már kötött füzetet, biztos tudja, hogyan is kell. Semmi bonyolult, csak a sarkoknál kell figyelni, hogy szépen benyomkodjuk. Aki még ilyet nem csinált soha, az először egy leeső kartonnal és papírral próbálja ki. A scrapbook papír nagyon jó minőségű, nem ázik át, így gyönyörűen terül, és nem gyűrődik.

Itt már a két karton be van kötve. Vágtam egy 26 cm x 8 cm-e papírt a gerincnek, ugyanabból a papírból, hiszen a másik felén hozzá illő másik minta van.  Itt is húzhatunk segédvonalakat. A borító és a gerinckarton között 5-6 mm legyen. Itt praktikusabb a papírt ragasztózni, hiszen a kartonnál nem tudjuk pontosan, hogy meddig is ér majd a gerinc papírja. Ezzel a borító el is készült. Most a fotókönyvünkhöz kell ragasztani.

Természetesen másmilyen borítóanyaggal  megoldható, hogy egybe kötjük az egészet és nincs külön a gerinc.  Ez bizonyos szempontból egyszerűbb, de ott a ragasztás során a teljes nyeklő-nyakló vázat kell forgatnunk.

A folytatáshoz a könyv gerince mentén ún. gázsit ragasztunk fel. Ez egy  gézszerű anyag ,  a gerinc megerősítésére szolgál. Helyette tökéletesen megfelel a lepedővászon is. Csak a gerincet ragasztjuk oda, a többi részt a borítóhoz kell.

A képen látható módon 3-3 cm-t kihagyva ragasztjuk. A következő rész ismét a fényképezhetetlen kategóriába tartozik, és beakasztás a neve.  A kész borítónál a gerinc és az eleje ill. háta közötti részt ragasztózzuk be, és a tábla élét. A gerinclemezt szorosan a könyvhöz nyomva becsukjuk a , a nyitási árokba hurkapálcikát vagy kötőtűt helyezünk, és valami nehezéket teszünk rá, hogy jól megragadjon. A Panatol gyorsan ragaszt, én kb. fél órát hagytam így. Az eredmény ez lett:

Már csak az előzék beragasztása van hátra, ami jelen esetben a puhakötésű fotókönyv borítója. Először a gázsit ragasztjuk a borítóhoz, majd a fotókönyv elejét majd hátát beragasztózzuk, rácsukjuk a fedelet és újabb préselés következik. Ajánlatos valami műanyag zacskót betenni, ha véletlen egy kis ragasztó kinyomódna, nehogy összeragassza a könyv oldalával. Én ezt egész éjszakára így hagytam, addig a nedvesség is eltűnik.

Már csak a díszítés maradt hátra, ami szintén teljesen egyedi és tetszés szerint bármilyen lehet. Még egy kedvenc boltomat szeretném bemutatni, szintén a veszélyes kategóriából. Speciálisan scrapbookos dolgok nincsenek, viszont  millió egyéb csodás szalag, anyag, gomb és hasonlók, amit a scrapbookhoz is lehet használni.  Persze oda is elmentem:)  A keret kartonból van kivágva, és színes kenderspárgával körbetekerve.  Pár kép a végeredményről.

Remélem, sikerült kedvet ébresztenem a könyv elkészítéséhez. Ha szeretnél belevágni és bármilyen kérdésed van, bátran tedd fel!

Pin It on Pinterest

Az oldal további használata esetén beleegyezik a cookie használati szabályzatunkba. Az így nyert adatokat az Ön azonosítására nem, kizárólag szolgáltatásaink javítására használjuk fel. további információk

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás