A Topaz Gigapixel AI és a Topaz DeNoise AI után jöjjön most a Topaz Shapen AI, ami az élesség javítására szolgál, és több millió kép mesterséges intelligenciával történő elemzésén alapul. Igazság szerint, ha egy fotó feldolgozásánál mindegyik használata indokolt, akkor nem a cikkek megjelenése szerinti sorrend a megfelelő. Először érdemes a DeNoise-zal a zajt csökkenteni, és abban a programban az élesítést mellőzni, utána jöhet a Sharpen AI, majd – ha szükséges – a Gigapixel AI. Megvenni, illetve a próbaverziót letölteni itt lehet.
Ahhoz, hogy ezt a programot a legjobban tudjuk használni, érdemes kicsit megismerkedni az életlenség típusaival. Tulajdonképpen Topaz nélkül is a fotózás alapjaihoz tartozik, hogy tudjuk, mitől lesz éles, illetve életlen egy kép, attól függően, hogy mit szeretnénk. Hacsak nem valami egészen művészi, totál elmosott képet készítünk, elmondható, hogy van egy főtéma, ami mindenképp éles, a környezet meg vagy szintén éles vagy életlen. Mivel nem ez a cikk témája, csak egészen röviden pár esetet arra, hogy mitől lehet életlen egy fotó.
Bemozdulás vagy a gép berázása
Az elmosódott fényképeknél talán a leggyakoribb a mozgás okozta elmosódás, amely abból adódik, hogy a téma vagy a fényképezőgép túl sokat mozog a fénykép készítése közben.
Hibás élességbeállítás
A valóságban a tárgyak térben helyezkednek el, fénykép készítésekor ezt síkban képezzük le. A fényképezőgépnek meg kell mutatni (vagy az autofocus megtalálja), hogy mi a kép témája, és arra kell beállítani az élességet. Ha ez rosszul történik meg, vagy az egész kép életlen lesz, vagy ott lesz éles, ahol nem kellene, a lényeg meg életlen.
Objektív hiba
Lehet attól is életlen egy kép, mert a fényképezőgép lencséje nem elég éles. Gyengébb minőségű lencséknél gyakrabban fordul elő, főleg nagy blendenyílásnál vagy a kép sarkaiban. Ha erről van szó, hiába állítottunk be mindent korrekten. Ront az élességen, illetve az élesség érzetén az is, ha nagyon zajos a fotó.
És akkor nézzük, mit tud a Topaz Sharpen AI. Ahogy a másik két programnál, itt is van egy önálló alkalmazás, valamint pluginként is működik a Photoshop, Lightroom, illetve akár az Affinity Photo programokban is.
Az 1-es a különböző nézetek kiválasztása.
2. A navigátor, itt lehet a leggyorsabban a fotó különböző részeihez menni.
3. Sharpen AI Modellek. Be lehet kapcsolni azt a funkciót, mikor a programra bízzuk a megfelelő kiválasztását, vagy eldönthetjük mi is, hogy melyik tetszik legjobban. Ehhez érdemes azt a nézetet választani, ami egyszerre négy variációt mutat.
Három főkategória van:
Motion Blur: bemozdulásos életlenség Out of Focus: rosszul beállított fókusz Too Soft: túl lágy képhez, ilyenkor nincs bemozdulva, jól is lett megválasztva a fókusz, de valamiért még egy kis élesítés jót tenne neki.
Egy érdekes, és szerintem ritkán használt funkció a knockout, amivel mindenképp érdemes megismerkedni. A feladat, hogy a szöveg a háttérrel azonos textúrát kapjon.
Hogy lehet ezt megoldani? A leggyakoribb megoldás, hogy egy másolat a háttérből, az kerül a szöveg fölé, majd egy vágómaszkkal hozzárendeljük.
Jöhet rá egy kis árnyék is, hogy kiemelkedjen.
A másik megoldás az, hogy a szöveget kijelölve (a rétegpalettán a Ctrl nyomva tartása mellett katt a szövegréteg T ikonjára). Ebben az esetben a továbbiakban már nincs szükség a szövegrétegre, viszont egyben azt is jelenti, hogy a szövegen már nem tudunk változtatni.
A ritkábban használt – és egyben legjobb – módszer a knockout. A funkció a Layer Styles ablakban található Advanced Blending opció, a „Knockout”. Ahogy a neve is mutatja, „kiüti” egy adott réteg tartalmát az alatta lévő rétegekből. Hogy melyikből, az mindjárt kiderül.
Dupla katt a szövegrétegre a neve melletti szürke részre, mire megnyílik a Layer Style ablak (vagy alul az ikonra és ott a Blending Optionra) A Fill Opacity értéke legyen 0, amire a szöveg el is tűnik, majd a Knockout. A None értelemszerűen azt jelenti, hogy nincs kiütés. A Deep-pel a legalsó, vagyis a háttér réteg fog megjelenni. A képen látszódik, hogy bár a szöveg alatt több réteg is van, a szövegréteg gyakorlatilag lyukat üt az alatta lévő rétegeken keresztül a háttérrétegig.
A Fine Art fotózásra nincs pontos meghatározás, de abban biztos vagyok, hogy a blogon lévő cikkek közül rengeteg olyan van, amit használni lehet egy Fine Art utómunka során.
Ha például egy utazásról készítünk fotókönyvet, a fotókon általában csak minimális korrekciót végzünk. Tulajdonképpen ebben az esetben az a lényeg, hogy dokumentáljuk az eseményeket. Nem szükséges, sőt nem is javasolt, hogy megváltoztassuk a valóságot. A fotó pont úgy nézzen ki, ahogy az az adott pillanatban volt. Lehet rajta kicsit alakítani, hisz a fényképezőgép nem úgy „lát”, mint a szemünk, de pl. az égbolt lecserélése egy teljesen másmilyenre, már nem az emlékek megőrzését szolgálja.
A Fine Art viszont nem arról szól, amit a fényképezőgép lát, hanem amit az alkotója elképzel. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a Fine Art fotográfia minden olyan fényképezőgéppel készített képet leír, amelynek célja esztétikai, vagyis értéke elsősorban a szépségében rejlik.
Természetesen egy-egy ilyet is be lehet szúrni az oldalak közé, de borítónak különösen alkalmas, vagy készíthetsz ilyen technikával valamilyen fali képet is.
Hogy mit is csinálj a fotóval? Erre nem nagyon lehet receptet adni. Ha van egy kis rutinod a képszerkesztésben, akkor egyszerűen kezdj neki. Próbálgasd, mi és hogy változtat a fotón. Melyik az, ami neked tetszik. Mert a lényeg, hogy neked legyen jó ránézni. Hogy aztán ez Fine Art-nak minősül-e, vagy sem, az teljesen lényegtelen.
A CEWE Bingó júliusi feladatai közül a tájképhez ez a fotó keveredett elém. Ezeréves kép, egy 8 mp-es Fujifilm FinePix A800-as géppel készült, amivel csak jpg-ben lehetett fotózni. Ma már egy telefon is jobb képet csinál:) Érdekessé csak az tette, hogy emlékszem a helyre és a kirándulásra, mikor ott voltunk, így kedvem lett kicsit játszani vele.
Szeretem a Camera Raw filtert, mert egy ablakban rengeteg mindent meg lehet oldani. Kezdtem egy alapkorrekcióval. Jpg képnél korlátozottabbak a lehetőségek, de valamit azért lehetett rajta javítani.
Ez a technika a „régi, sérült fotókat feljavítjuk, a hibátlant meg jól szétcincáljuk” elven alapulva épp egy tökéletes fotó roncsolásáról szól. Szerencsére így is jól néz ki, és egy CEWE FOTÓKÖNYV borítóján el is tudom képzelni.
Ehhez valamilyen omladozó falra lesz szükség, a „peeling texture”-ra keresve, sokat lehet találni. Én a Pixabay oldaláról töltöttem le ezt:
A képtől függ, hogy milyen technikát alkalmazol, a lényeg, hogy külön rétegre kell kerülnie a falnak, a málló résznek, amire a fotó kerül, és valószínűleg az árnyéknak is, legalábbis nálam szükség volt rá. Ennek értelmében három másolat.
Már csak a maszkokat kell valahogy elkészíteni.
Én most azt a plugint használtam, amiről már volt is egy cikk. Az Interactive Luminosity Masks teljesen ingyenes, és nagyon egyszerűen használható. Lehet Luminosity (fényesség) és Saturation (telítettség) alapján dolgozni. Először azt a részt jelöltem ki, amire a fotó kerül. A panelen a Zone Mask-ot választva, majd a Pick Saturation gombra kattintva lehet a pipettával a színt kiválasztani. A Selection ad egy kijelölést. Ha a kijelölés mellett a rétegpalettán az Add layer maks-ra kattintunk, máris kész van a maszk. (ha ezt a megoldást próbálnád ki, a korábbi cikkben részletes leírást találsz)
A Topaz DeNoise korábbi verziói közül volt már cikk a Topaz DeNoise 6-ról és a Topaz DeNoise AI-ról is. Utóbbi is több mint három évvel ezelőtti bejegyzés, így érhető, hogy azóta rengeteg fejlesztésen ment át a program. Mivel ez a legjobb zajcsökkentő szoftver a piacon, mindenképp érdemes megnézni, hogy most hogy is működik. Július 8-ig pont akciós, ha megtetszik, kedvezménnyel megveheted, ha ki szeretnéd inkább próbálni, 30 napos próbaverziót is letölthetsz.
Kezdjük azzal, hogy miért is van szükségünk zajcsökkentésre. Egy korábbi cikkben részletes leírást találsz a fotózás alapjairól, röviden idézzük fel.
A legfontosabb dolog, amit meg kell értened, hogy a fényképezőgép három beállításából állhat össze a helyes expozíció. Ezek: rekesznyílás, zársebesség, ISO-beállítás. Ez akkor is így van, ha telefonnal fotózol, és nincs is lehetőség arra, hogy te állítsd be az értékeket. Ebből csak kettő – a rekesznyílás és a zársebesség – befolyásolja ténylegesen a fényképezőgép érzékelőjére jutó fény mennyiségét. Az ISO-nak ehhez nincs köze. Az ISO-beállítás megmondja a fényképezőgépnek, hogy mennyire erősítse fel az érzékelőre érkező fény által generált jelet. Minél magasabb az ISO-érték, annál nagyobb az erősítés és annál világosabb a kép. Ez így szuper is lenne, csak minél magasabb az ISO, annál zajosabb lesz a kép. Van, hogy a rekesznyílás és zársebesség korrekt beállítása nem elegendő a helyes expozícióhoz. Pl. még tájfotót sem készíthetünk hosszú záridővel, ha nagyon fúj a szél, és a nagyobb mélységélességhez is szűk blende kell. Ha nincs más lehetőség, az ISO-t kell növelni.
A zaj egy szemcsés fátyolszerűség a fényképen, amely eltakarja a részleteket, és jelentősen rontja a kép megjelenését. És itt jön képbe a Topaz DeNoise AI, mely eltávolítja a zajt, miközben megőrzi és javítja a fényképek eredeti részletességét. A program mesterséges intelligencián alapuló csúcstechnológiát alkalmaz a feladat elvégzéséhez.
A Topaz DeNoise AI használható önálló szoftverként vagy a Photoshop vagy a Lightroom pluginjaként. Az Affinity Photo-ban is lehet Photoshop pluginokat használni, egy régi cikkben benne vannak a lépések.
Ezt a fotót nyitottam meg először. A fotó f/6.3, 1/40 és ISO 2500 értékekkel készült. Bár elméletileg a blendét lehetett volna nagyobbra állítani, de nem érdemes, mert a lámpák fénye nagyon ronda lesz nyitott blendénél. A 2500 ISO és az, hogy már sötét volt, elég zajos eredményt adott, ahogy a képen is látszik. Minden állítgatás nélkül ilyen lett.
A Fontself Maker-ről nemrég írtam, most egy saját betűtípus készítésének a lépéseit mutatom be.
Nem, senkiből nem lesz egy cikk alapján betűtervező, de nem is ez a cél. Ez is egy kreatív alkotó tevékenység, és mint ilyen, nagyon szórakoztató. Ha nem is a legszebb vagy legtökéletesebb (van olyan??), akkor is miénk:)
Nálam szóba sem jöhetett, hogy pl. papírra rajzolva vagy festve készítsem el a karaktereket, Illustratorhoz alig értek, szóval maradt a Photoshop.
Először egy dokumentumot kell készíteni. Ahhoz, hogy a Fontself Makert egyszerűen lehessen használni, érdemes így rendezni a sorokat. Az alap 26 kis- és nagybetűt külön sorokba, mert azt egyszerre lehet behúzni a programba. Ugyanígy a számokat is. Az ékezetes betűk és egyéb karakterek kerüljenek külön, azokat egyesével lehet majd a megfelelő kóddal ellátni. Ezt a dokumentumot mentsd el .psdt fájlként. A végén az a t nem elütés:) A psdt arra jó, hogy mindig csak egy másolatot nyit meg, az eredeti sértetlen marad. Így még véletlen sem tudod felülírni, és ha ismét használnád, ezt már nem kell újra elkészíteni.
Bármit kitalálhatsz a betűkkel, az enyém így készült:
Layer Style ablakban a Blending Options-nél levettem a Fill-t nullára, ezzel láthatatlan lett, viszont tettem rá egy vékony Stroke-ot.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
ikonra és ott a Blending Optionra) A Fill Opacity értéke legyen 0, amire a szöveg el is tűnik, majd a Knockout. A None értelemszerűen azt jelenti, hogy nincs kiütés. A Deep-pel a legalsó, vagyis a háttér réteg fog megjelenni. A képen látszódik, hogy bár a szöveg alatt több réteg is van, a szövegréteg gyakorlatilag lyukat üt az alatta lévő rétegeken keresztül a háttérrétegig. 
