Kis technikai trükk, amit akár a játékban is fel tudsz használni.
Tépett szélből is lehet kapni mindenféle sablont, előregyártott elemet, de mi van, ha pont nem olyan, amilyet szeretnénk? Nekünk kisebb, nagyobb, más formájú vagy éppen színű kellene.
Nem marad más hátra, el kell készíteni. Akkor – reményeink szerint – olyan lesz, amilyet kigondoltunk és még a készítés sikerélménye is a miénk lehet.
Persze, mint mindenre, erre is sokféle megoldás létezik, én most az egyiket mutatom be. A path-okról és custom shape-ről már esett szó, most is azt fogjuk használni. A programban alapból is vannak alakzatok, rengeteget akár ingyenesen is le lehet tölteni a netről, de bármilyen kijelölésből is készíthetünk custom shape-et oly módon, hogy a path paletta jobb oldalán kis nyíllal előhozzuk az ablakot és kiválasztjuk a Make Work Path-t.
Használhatunk ehhez bármilyen meglévő alkatrészt is, ha a stílusához passzol a tépett szél. Ctrl és klikk a layer palettán lévő kis ikonra, ezzel kijelöljük az elemet, majd az előbb leírt módon path-t készítünk belőle.
Ha custom shapet választasz, akkor a figyelj, hogy a felső sorban a path ikon legyen aktív.
Én most egy szívecske alakzatot használtam, és egy olyan papírt, amit a hamarosan letölthető Valentin napi készlethez készítettem. Az alatta lévő háttér csak a jobb láthatóság kedvéért van, arra viszont figyelj, hogy amin dolgozol, az réteg legyen ne background, vagyis háttér .
Rajzoltam egy szívecskét, majd a radír eszközre klikkelve, választunk egy megfelelő ecsetet. Ismét csak azt tudom mondani, már sokadszorra, hogy sosem kell ezeket a beállításokat pontosan lemásolni, próbálkozni kell különböző beállításokkal, értékekkel, amiből rengeteget lehet tanulni. Szóval bármilyen grunge ecset jó, én a Chalk-ot használtam, ami gyárilag ott van. A mérete elég nagy, mert a szív is nagyra sikerült. Az ecsethez különböző tulajdonságokat rendelünk még, hogy össze-vissza forogjon, más-más szögben álljon és a méretét is változtassa, ettől lesz olyan szabálytalan, tépett hatás.
Mikor ez megvan, akkor a path palettán legyen kijelölve a Work path (ilyenkor ugye kék), jobbklikk és Stroke path. A megjelenő ablakban az Eraser-t (radírt) választjuk, és ok.
Valami ilyesmit kell kapnunk. Ha neked nincs alatta egy másik papír, akkor természetesen ott üres lesz.
Következő lépés, hogy a path-ból kijelölést kell készíteni, mégpedig úgy, hogy megint jobbklikk a path palettán az ikonra és Make selection, Ctrl+I-vel megfordítjuk a kijelölést. Ezt megtehetjük a Select – Inverse-zel is , majd delete, és ezzel a felesleges rész eltűnik.
Ctrl+klikk a szív layerre a palettán, amire kijelölődik a szív, majd Select – Modify – Expand-dal megnagyobbítjuk a kijelölést. Hogy mennyire, az már megint ízlés kérdése, nézd meg, neked mekkora tetszene, ez lesz a tépett felület.
Létrehozunk egy új réteget, ami a szív alá teszünk. ( Ha miközben rányomunk az új layer ikonra a rétegpalettán, nyomva tartjuk a Ctrl gombot, magától alá teszi)
Ez a réteg legyen aktív, kijelölés ugye megvan, válasszunk egy színt, én a fehéret választottam és öntsük ki vele a kijelölést.
Ezután már csak pár réteghatás van hátra, először a szív rétegen. Duplaklikk az palettán a rétegre, vagy alul a palettán az fx gomb, és válasszuk a drop shadow-t. Itt is tetszés szerinti, hogy mennyi árnyékot teszünk hozzá.
Most aktiváljuk a tépés rétegét és megint hozzuk elő a Layer Style ablakot. Itt is kísérletezgessünk, nézzük meg mi milyen hatást okoz. Én valamilyen textúrát is hozzátettem.
Ugye, nem túl bonyolult? A tiéd biztos még szebb is lesz. Megint ismétlem magam, nem elég, hogy egy dolgot többféleképpen meg lehet oldani, természetesen egy technika is alkalmazható más esetekben is, csak kreatívnak kell lenni. Pl. ezt a path-os „él-tépkedést” tudjuk használni fotók, vagy fotókeretek kicsit rusztikusabbá tételéhez is. Próbálkozz más ecsetekkel és más beállításokkal is.
Azért, ha már megcsináltam, a képre klikkelve letöltheted az enyémet.
Az esküvői fotókönyv háttereinek kapcsán kaptam azt a kérést, hogy essék arról is szó, hogyan is kell készíteni háttereket.
Nos, ez egy szinte reménytelenül bonyolult kérdés, mert nyílván ezerféleképpen, én meg csak úgy tudom, ahogy magamnak kiszenvedem időnként. Már idáig eljutni sem volt könnyű feladat. Eleinte – a szerelem kezdetén – szinte minden ingyenest letöltöttem, és egy jó csomót meg is vásároltam. Az elkészült oldalaim számát tekintve, abnormális mennyiségben. Arra viszont nagyon jó volt, hogy közelről tudtam tanulmányozni mindent és mivel a dolog technikai része is izgatott, megpróbáltam – és persze most is , folyamatosan – rájönni, hogy hogyan is készült. Ehhez vadászom a tutoriálokat, és rendeltem már nem egy Photoshop könyvet Amerikából. ( ez nem annyira különös, hamarabb itt van, mintha Pécsről rendelném.) Persze a könyvben nem a scrapbookról írnak, de bizonyos technikák ismerete segítségünkre lehet. Szóval azt nem nagyon ígérhetem, hogy a saját kínlódást és tapasztalatszerzést meg lehet spórolni, de talán valami kezdeti segítséget tudok adni.
Meggyőződésem, hogy a legmenőbb designerek sem úgy kezdik a munkát, hogy nyitnak egy üres lapot. Nekik már eleve hatalmas készletük lehet a saját overlay-ükből, illetve valószínűleg sok mindent begyűjtenek stock oldalakról. Korábbi oldalaik egyes elemei is tetten érhetőek az újabb kreálmányokban.
A hátterek lényege, hogy akár elég sok rétegből is állhatnak. Minden rétegen más és más van, majd blendinggel és maszkolással határozzuk meg az egymással való viszonyukat. Na, ez kicsit misztikusra sikerült:) Bár ez a lényege. Innentől kezdve meg csak a kreativitás számít. Szerintem a legmenőbbek sem úgy dolgoznak, hogy tudják mit akarnak, összerakják és már kész is. Próbálkozni kell. Az elkészült papírt meg elmenteni psd réteges fájlként, mert az egyes rétegeket többször és többféle módon is fel lehet használni.
Ne akarjunk rögtön nagyon bonyolultat csinálni. Ha tényleg csak egy üres lapot nyitunk meg, majd kitöltjük egy színnel, és fölé rakunk valamilyen textúrát , valamilyen blendinggel, máris van egy hátterünk. Ha eztán változtatjuk az alap színét és a blendinget, máris többféle variációt érünk el.
Na, akkor nézzük képekben. Szóval üres lap megnyit, valamilyen képet kitölt, ha pont ezzel akarsz kísérletezgetni,töltsd le innen.
Kezd el tekergetni a blending módot, vagy változtasd meg az alap színét. ( festőszín megváltoztat, vödörrel kiönt) Mindenféle variáció közül válogathatsz.
Most válassz ki egyet, amivel tovább folytatod a munkát.
Tegyél rá egy újabb layert. ( tudod, rétegpalettán alul a kuka melletti kis ikon ). Válassz mindenféle grunge ecsetet, ha nincs, keress rá a neten, és rengeteg ingyenest fogsz találni. Kezd el kicsit körbepacázni a képet.
Keress valami overlayt. Az is jó lesz, amit múltkor én készítettem. Változtasd a blending módot is. Én épp a multiply-t választottam.
Most keress egy másik overlayt, és azt is tedd rá.
Tudom, hogy ez így ronda, de ne is törődj vele, mert ezt ki fogjuk kapcsolni. Figyelj, érdekes jön!
Újabb layer, erre mondjuk tegyünk valami szöveget. Ha van valami ecseted hozzá, az is jó, de írhatsz is.
Maradjon kijelölve ez a layer, és a Ctrl lenyomása mellett klikkelj az előző, csúnyának minősített rétegre. Látni fogod, hogy kijelöli. Ekkor klikkelj alul a négyzetben-kör ikonra, ami maszkot csinál a kijelölésből. (természetesen a legfelső rétegre, hiszen az az aktív. Most már a csúnya layert kikapcsolhatod, vagy akár ki is dobhatod.
Látod mi történt? Egész jól letompítottuk a szöveget. Ha ezen a ponton rájöttél, hogy nem is kék hátteret akartál csinálni, el ne kezd elölről! Duplaklikk a legalsó, kék rétegre, ami megnyitja a Layer style ablakot (ezt persze megteheted úgy is, hogy a palettán az fx-re klikkelsz ), válaszd a color overlay-t, és válassz egy új színt.
Persze az összes réteget újra változtathatod, pamacsolsz egy kicsit a grunge ecsettel, vagy megduplázod a lekoptatott szövegréteget, hogy kicsit jobban látszódjon. Nem árt az egyes rétegeknek nevet adni, mert egy idő után egyszerűbb úgy megtalálni.
Persze millió technikai lehetőség van ezen kívül, jó részét én sem ismerem még:)
Azt hiszem, most csak két dolog történhet. Vagy lelkesen nekilátsz, vagy sikerült elvennem a kedved az egésztől:)
Ehhez a technikához a pattern, azaz mintázat jelentését és használatát kell megismerni. Lehet, hogy már találkoztál is vele, csak nem próbáltad ki. Ilyen mintázatot nagyon könnyű készíteni, akár egy teljes kép is lehet mintázat, vagy csak egy része. A Ctrl + A- val kijelöljük az egész képet, vagy az M betű lenyomásável a négyzetes kijelölőt tesszük aktívvá, és kijelöljük azt a területet, amiből szeretnénk a mintázatot készíteni, ,majd az Edit – Define Pattern-t választjuk. ( Szerkesztés – Kitöltő mintázat készítése a kijelölt területből) Ezzel most nem kell bajlódni, töltsd le a a karácsonyi glitter pattern-t. Ha kicsomagoltad, helyezd át a photoshop könyvtárában lévő Presets/Patterns mappába. Ezután már csak egy feladat van, hogy betöltsd. Legegyszerűbben ezt úgy teheted meg, hogy az Edit – Preset Manager-t megnyitod, a Preset Type-nál kiválasztod a Patterns-t és a Load-dal betöltöd.
Ezeket a mintázatokat sokféleképpen fel lehet használni, most a Pattern Stamp Tool-t fogjuk kipróbálni. Az eszközzel előre mentett mintázatot festhetünk a képre. A klónozó ecset jobb alsó sarkában lévő háromszögre kattintva tudod előcsalogatni, alapból rejtve van.
Pár gyakorlati tanácsot a videón tudsz megnézni. Az ott bemutatottaknál persze lényegesen több lehetőség van, hiszen megváltoztathatjuk az ecsetvonás összhatásmódját, átlátszóságát, rendelhetünk hozzá különböző réteghatásokat stb. Most sem tudok mást ajánlani, legyünk kreatívak és bátran kísérletezzünk!
A karácsonyi hangulat megörökítése nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé, ezért is szeretnék segítséget adni azoknak, akiknek nincs gyakorlatuk még az ilyen témákban. Még van egy kis idő, érdemes addig is kipróbálni, és a fényképezőgépünknek megfelelően kikísérletezni a megfelelő technikát. A legtöbb esetben a vaku szóba sem jöhet. Természetesen, ha a fa alatt rohangáló gyerekeket fotózzuk, nem nagyon hagyhatjuk ki, de pár hangulatfotót a fáról, csillagszóróról, gyertyafényről mindenképp érdemes készíteni.
Hogyan? A legideálisabb, ha van állvány, és távkioldó. Ha nincs, akkor sincs nagy baj, nézzük meg, hogy milyen lehetőségeink vannak.
Ha nincs állvány, valami sík felület is megteszi. Alakítsunk ki egy helyet, ahonnan pont azt látja a gépünk, amit le szeretnénk fotózni. Ha nincs távirányító, nézzük meg, hogy van-e a gépünknek önkioldója, az késleltetve exponál, így ha a gomb lenyomásával meg is mozdul a gépünk, van ideje, „megnyugodni”. Az expozíciós időt legjobb kikísérletezni, készítsünk pár próbafelvételt. Talán nem ismeretlen az érzékenység kifejezés. Tudományos magyarázatba most nem mennék bele, általában 100 ISO az alapérték, és egy lépcső duplázódó érzékenységet jelent. Sajnos a kisebb gépekkel nem érdemes 200 ISO fölé menni, a felerősödő zaj miatt. Legjobb utánanézni gépünk adatainak. A komolyabb, tükörreflexes gépek még igen magas érzékenységen is kiváló képet készítenek.
Ha az ISO-t nem tudjuk emelni, akkor csak a blende és az exponálási idő marad, amit be kell állítanunk. Minél nagyobb a blendenyílás, annál több fényt ereszt be, így rövidebb exponálási idő szükséges. A blende nyitásával viszont jelentősen csökken a mélységélesség. Magyarázom. Fényképezésnél mindig egy adott síkra állítjuk az élességet, de a képen bizonyos határon belül a közelebbi és távolabbi részek is élesek lesznek. Ez a térbeli mélység a blende nyitásával csökken. Sokszor persze kifejezetten ezt szeretnénk elérni, hiszen az eléletlenedő háttér kiemeli a témát. Legegyszerűbb kipróbálni, hogy biztosak legyünk a beállításokban, de én bátran javaslom, hogy fejben is gondoljuk át az elméletet. Amikor még csak filmes gépeket használtunk, nem lehetett azonnal a számítógépen megnézni az eredményt, így az ember akarva-akaratlanul is nagyobb rutinra tett szert, mint most, amikor egy témára nem gond ezer variáció készíteni.
A családi fotókkal ellentétben, ezeket a fotókat akkor is el lehet készíteni, amikor már a „nagy rumli” lement, a többiek elmentek sétálni, mi meg alkotunk pár hangulatfotót, amit aztán ragyogóan fel tudunk használni a scrapbook oldalainkon.
Ha a témával kapcsolatban bármilyen kérdés felmerül, a fórumban közösen meg tudjuk beszélni.
Nem mondom, hogy mindent kell tudni a témáról, ahhoz, hogy ilyen és hasonló képeket készítsünk, de talán könnyebben tudjuk alkalmazni, ha legalább az alapokat ismerjük.
A technika nem új keletű és nem a digitális fotózással találták ki. Nekem évekig volt fekete-fehér, majd még tovább színes laborom, és a negatívok és pozitívok egymásra helyezésével már akkor is lehetett érdekes hatásokat elérni. A digitális világ igencsak kiszélesítette a rétegek közötti hatásokban rejlő lehetőségeket.
A scrapbookozók számára a sok réteg egymásra helyezése nem jelent újdonságot, hiszen, ha csak a háttérre egy képet vagy alkatrészt húzunk, máris van legalább két rétegünk, és mire elkészülünk, ennél akár sokkal több. Ha a kép vagy kütyü kisebb, mint a háttér, akkor természetesen nem takarja ki teljesen, de az átlátszóság állítgatásával a fedett részeken is megjelenhet valamennyire az alatta lévő réteg. A jó móka viszont a réteghatásokkal kezdődik!
Nagyon fontos, hogy mindez csak a layerekre vonatkozik, a background-nak nem lehet az átlátszóságát változtatni, illetve réteghatást sem rendelhetünk hozzá. Ha valamiért erre lenne szükségünk, akkor a jobbklikk a háttérre és Layer from Background, vagyis rétegere változtatjuk a hátteret.
Ha jól megnézzük, 25 réteghatás találunk, 6 csoportba rendezve.
Egész röviden és talán csak irányként nézd meg ezt az ábrát.
Szerintem ez mindenképp egy olyan terület, amit egyszerűen csak ki kell próbálni. Nem muszáj érteni, elég érezni, hogy az elképzelésünkhöz melyik illik a legjobban. Ha valamelyik rétegmód ki van jelölve, akkor akár a billentyűzet le és fel nyilával, vagy ha van az egerünknek görgetője, azzal nagyon gyorsan végig lehet nézni.
További lehetőség, hogy erről a másolatról is készítünk egy másolatot, ahol már egy másik réteg módot állítunk be. Finomítani az opacity és fill csúszkákkal lehet. Szabály, vagy ennél konkrétabb tanács nincs, hiszen minden az adott képtől és az alatta lévő háttértől függ. Bemutatok pár variációt, ha ilyen esetben pont egy olyan tetszik meg nekünk, ahol a fekete háttér látható marad, egy nagyméretű és lágy radír eszközzel körbetöröljük a képet.
Kiválaszthatod a legfantasztikusabb papírokat, kiegészítőket a fotódhoz, de ha nincs harmónia a színválasztásban, az összhatás nem lesz az igazi. Még ha fogalmad sincs a színtanról, akkor is érezni fogod, hogy valami nem stimmel.
Ha a téma bővebben és részletesen érdekel, csak rá kell keresned a neten, és jobbnál jobb leírásokat fogsz találni.
Épp ezért úgy gondoltam, hogy inkább gyakorlati tanácsokat fogok adni azoknak, akik bizonytalanok a színösszeállítás tekintetében.
Amit először el kell döntenünk, az az, hogy ahhoz a fotó(k)hoz milyen színvilágot szeretnénk használni. Ha ezt most nem a színtan ismeretével szeretnénk megoldani, akkor a legjobb, ha különböző galériákat nézegetünk, és hozzáképzeljük a mi fotó-összeállításunkat. Akár kész oldalakat nézünk, akár designerek kit-jeit ,ne a hátterekre vagy a kütyükre figyeljünk, csakis a színekre. Igyekezzünk olyat választani, amiben nincs túl sok szín, mert a színek kavalkádja is elvonhatja a figyelmet a lényegről, vagyis a fotóról. Ha sikerült kiválasztani, akkor ezt a képet mentsük le magunknak és nyissuk meg.
A Photoshopban nézzük meg, hogy a Swatches (színtár) paletta látható-e . Ha nem, akkor a Window – Swatches-zel nyissuk meg. Találunk ott kis színkockákat először azt fogjuk eltüntetni, na nem örökre, a paletta jobb oldalán lévő kis háromszögre kijön egy ablak, és ott a load -dal újra betölthetjük. A kitörlés úgy történik, hogy az Alt nyomvatartásával (ekkor látható is, hogy megjelenik egy olló ikon, ha a színek fölé visszük az egeret), addig klikkelünk a színkockákra, míg az összes el nem tűnik.
Én most hirtelen Leora Sanford: Holiday Glow készletét néztem ki magamnak, tetszik is, a közelgő karácsony hangulatát idézi. no meg jó designer nyilván nem téved el a színek világában.
A Swatches paletta jobb sarkában lévő kis háromszöggel megnyitva a legördülő ablakot, kiválasztjuk a New Swatch-ot, adunk neki valami nevet, és elkezdjük „begyűjteni” a színeket.
A Foreground-ra (festőszín) kattintva, előhívjuk a Color picklert, és ráklikkelünk valamelyik színre, majd az Add to Swathes-ra. Ekkor ez a szín megjelenik a palettán. Ezt addig ismételgetjük, míg az összes kiválasztott színt így el nem mentettük.
Ezzel van egy olyan, egymással harmonizáló színkészletünk, amit használni fogunk az oldalunk elkészítésében.
Most körülnézünk meglévő papírjaink és alkatrészeink között, és ha rájövünk, hogy van egy csomó szuper, viszont még véletlen sem ezekben a színekben, akkor ne keseredjünk el, mindent át lehet színezni.
A különböző színező technikákat egy videóban mutatom be. Semmi sem lehetetlen, bátran próbálkozzunk!
És, ha már a film kedvéért össze-vissza színezgettem, készült belőle egy freebie is. A kis díszítő címke készítésének technikáját a PSHero oldaláról van, a színezgetést meg megtudod a filmből:)
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
