Még 2013-ban írtam egy cikket a Photoshop színkorrekció alapjairól. A módszerek, amik abban szerepelnek, most is érvényesek – egy jó fotósnak ma is szüksége van pl. a Levesl és Curves eszközök ismeretére.
Azonban a digitális fotózás és a Photoshop fejlődése azóta forradalmi változásokon ment keresztül. Ahogy a technológia és az AI egyre mélyebben beépül a programba, úgy lesznek elérhetők olyan eszközök, amikkel a munka gyorsabb és hatékonyabb.
Ennek a fejlődésnek a legújabb példája, hogy a Photoshop Beta változatába nemrég bekerült a Color and Vibrance (Szín és Élénkség) adjustment layer (korrekciós réteg). Bár ezek funkciók a Camera Raw-ban már régóta megvannak, mostantól önálló, non-destructive Adjustment Layerként is elérhetőek a Photoshop fő munkaterületén.
Itt az ideje tehát, hogy a régi, de alapvetően fontos tudásanyagot frissítsük a modern Photoshop arzenáljával!
Vegyük át, miért is van szükség a színkorrekcióra.
Sok esetben a fotón nem azok a színek jelennek meg, mint ami a valóságban volt. A szemünk elég rendesen képes korrigálni, ha valamiről tudjuk, hogy fehér, nagyjából képesek vagyunk fehérnek is látni, aztán a fotón kiderül a brutál eltérés. A fényképezőgép sajnos nem úgy működik, mint a szemünk. 🙂
Az, hogy pont olyan legyen egy kép, mint a valóság, nagyjából a lehetetlennel egyenlő. De ha belegondolunk, magát a valóságot is egészen különbözően érzékelik az emberek. Jó, persze ha valaki zöldnek látja a pirosat, ott más probléma van, de esetleg más árnyalatot érzékel, másképp hatnak rá a színek, így mást tart valóságosnak.
Színhelyesnek akkor ítélhetünk egy képet, ha ránézünk (meg még pár ember), és úgy gondoljuk, hogy ez így jól néz ki. Azért ez sem igaz minden esetben, mert műszaki felvételnél vagy például festménynél fontos lehet a tökéletesség (ami nincs). Ilyenkor kimérve a szürkét, annak bizony szürkének kell lennie. Ilyenkor már csak az a gond, hogy 10 monitorból tízféleképp fog kinézni az egyébként majdnem tökéletes kép. Ahhoz, hogy mi magunk közelítsünk a tökéleteshez, rendszeresen kalibrált, jó minőségű monitor is kell, és akkor legalább azt elmondhatjuk, hogy nálunk tuti jó, ha másnál nem ilyen, arról már mi nem tehetünk. És akkor a nyomtatással nem is bonyolítom tovább a kérdést, mert ott még szinkronban kell lennie mindennek mindennel.
A látható fénynek egyik jellemzője a hullámhossz. A különböző hullámhosszakat a szemünk különböző színekként érzékeli. Az emberi szem számára látható tartomány 400 – 700 nanométer.
Ebben a színképben lévő összes szín meghatározható egy hullámhosszal. Természetesen a valóságban nincsenek tiszta színek. Bármit fotózunk, különböző hullámhosszú fények keveredésében tesszük.
A színeknek három tulajdonsága van:
Hue (színezett): a szín fajtája, pozíciója a színkörön. Saturation (telítettség): a szín tisztasága/ereje; 0% szürke, 100% maximálisan élénk. Luminance (világosság): a szín fényereje; 0% fekete, 100% fehér, a szín megtartása mellett.
Még egy fontos fogalom a színhőmérséklet. A színhőmérsékletet Kelvinben mérjük. A „nappali” fény nagyjából 5600 K, de a nap állása sokat számít. Napkelte és napnyugta melegebb, aranysárgább árnyalatot ad, amit nem érdemes korrigálni, mert pont az a szép benne. Dél körül semlegesebb a fény, felhős, párás időben nő az érték, ettől kékesebb lesz minden. Beltérben a lámpa határozza meg a színt, a hagyományos műfény körülbelül 3200 K. A vaku fénye nagyjából a napfényé, kb. 5500 K. Ha bent vakuzunk, a vaku és a helyiség fénye keveredik, ezért ugyanazon a képen többféle elszíneződés jelenhet meg, amit utómunkában külön kell kezelni.
A legtöbb digitális fényképezőgépen be lehet állítani a fehéregyensúlyt. Az AWB-on (Automatic White Balance) kívül magunk is választhatunk, hisz a automatika nem mindig működik jól. Zöld fűben ugrándozó zöld UFÓ, háttérben zöld erdővel egész biztos megzavarja a rendszert. Ilyenkor jobb magunknak beállítani. Ha lehetőséged van rá, akkor RAW-ban fotózz, mert akkor teljesen mindegy, mi volt beállítva, az csak az előnézeti képen változtat, és majd a nyers kép feldolgozásánál állítod be a színt. JPG-nél sajnos nem ilyen egyszerű, mert a fehéregyensúly „beleég” a fájlba, és igen korlátozott, mennyire tudod javítani.
Nos, akkor a fotózáson túl vagyunk, nézzük meg, hogy mit tehetünk, ha színt kell korrigálnunk.
A Rulers (Vonalzók), a Grid (Rács) és a Guides (Segédvonalak) abban segítenek, hogy mindent pontosan a helyére tegyél. A Rulers csak mérőszalag a kép szélein: megmutatja, hol jársz, és beállíthatod a nullapontot. A Guides ezzel szemben olyan vékony, alapértelmezetten kék segédvonalak, amiket te húzol be oda, ahol szükséged van rájuk, és ezekhez igazíthatod az elemeket. A Grid egy teljes felületre terített négyzetháló, ami ritmust és egyenletes beosztást ad. Amikor bekapcsolod a Snap-et (View > Snap to) és a Smart Guides-t (Intelligens segédvonalak), a rétegek „rákattanak” a rácsra vagy a segédvonalakra.
Sem a Guides, sem a Grid nem jelenik meg a nyomtatásban. Csak támpontok a szerkesztésben: segítenek mérni, margót tartani, és következetesen igazítani.
Ahogy a videón látszik: ha nem szeretnéd, hogy a vonalzók nullpontja a bal felső sarokból induljon, fogd meg a két vonalzó találkozásánál lévő kis négyzetet, és húzd oda, ahonnan mérni szeretnél. Dupla kattintással visszaáll a sarokba. A mértékegységet bármikor válthatod: jobb klikk a vonalzón, és válaszd a pixels, centimeter, millimeter, stb opciók egyikét. (Ha nem látod a vonalzót, a View > Rulers segítségével hívhatod elő.)
Guides
A Guides (Segédvonalak) behúzásához vidd az egeret a Rulers (Vonalzók) sávjára – vízszinteshez felülre, függőlegeshez balra – nyomd le és tartsd nyomva a bal gombot, majd húzd a segédvonalat a vászonra oda, ahol szükséged van rá, és engedd fel. Meglévő Guides mozgatásához legyen aktív a Move Tool (Mozgató eszköz, billentyű: V). Vidd a kurzort a segédvonalra, bal gombot tartsd lenyomva, húzd a kívánt helyre, majd engedd fel.
Amikor fotókönyv-oldalakat készítünk, állandóan váltogatnunk kell a nézeteket. Egyik pillanatban az egész elrendezést szeretnénk látni, hogy harmonikus legyen az oldal, a következőben pedig belenagyítunk egy apró részletbe, hogy tökéletesen illeszkedjen egy fotó vagy díszítőelem. A Photoshop ehhez rengeteg hasznos eszközt ad a kezünkbe – csak tudni kell, melyiket mikor érdemes használni.
Zoom Tool
A Zoom Tool (billentyű: Z) a Photoshop egyik legegyszerűbb eszköze, mégis rengeteg időt spórolhatsz vele, ha jól használod.
Ha épp más eszköz van kiválasztva, de csak gyorsan belenagyítanál a képbe, elég nyomva tartani a Z billentyűt. Amíg lenyomva tartod, ideiglenesen a Zoom Tool aktív, és amint elengeded, visszaugrik az eredeti eszközre. Ez sokkal kényelmesebb, mint állandóan váltogatni.
Ha a Zoom Tool ténylegesen ki van választva, a felső opciós sávban több beállítást is találsz:
Zoom In / Zoom Out ikon – kattintással nagyíthatsz vagy kicsinyíthetsz. (Ugyanez gyorsabban: Alt lenyomásával vált a két funkció között.)
Zoom All Windows – több megnyitott dokumentum esetén egyszerre zoomol mindegyiken.
Fill Screen – nem arra figyel, hogy az egész képed beleférjen a képernyőbe (mint a Fit Screen), hanem arra, hogy a kép legnagyobb oldalát (szélesség vagy magasság) húzza ki a teljes munkaterület méretére, így a másik irányban akár le is lóghat.
Tippek a gyors zoomoláshoz
Dupla katt a Zoom Tool ikonján → a nézet azonnal 100%-ra vált.
Dupla katt a Hand Tool ikonján → „Fit Screen”, vagyis a teljes kép pont belefér a képernyőbe.
Státuszsor (bal lent) – Zoom százalék: kattints rá, írd át a számot (pl. 50 vagy 200), Enter → pontosan annyira nagyít.
Görgő: ha be van kapcsolva a Zoom with Scroll Wheel (Preferences → Tools), akkor az egér középső kerekével is zoomolhatsz. Alt nyomva tartásával az irány is megfordítható.
Amikor egy fotókönyvoldalon dolgozol, sokszor jól jön, ha egyszerre látod az egész oldalt, de közben pontosan tudod, hol jársz egy részletnél. Ebben segít a Navigator panel (Window → Navigator).
A panelen a teljes dokumentum kicsinyített nézete látszik, rajta egy piros kerettel. Ez a keret mutatja azt a területet, amit éppen nagyítva nézel. Ha a keretet odébb húzod, azonnal átugrasz a kép másik részére – nem kell scrollozni vagy a Hand Tool-lal szórakozni.
Alul egy csúszka van, amivel gyorsan állíthatod a nagyítást. Ez főleg akkor hasznos, ha folyamatosan váltogatod a részletek és az egész oldal nézete között.
A legnagyobb előnye mégis az, hogy a Navigator mindig megmutatja az egész dokumentumot, még akkor is, ha te közben nagyon belenagyítasz egy apró részletbe. Így sosem veszíted el a tájékozódást: pontosan tudod, hol jársz az oldalon.
Ha Photoshopról van szó, az ecset (Brush tool) az egyik leggyakrabban használt és legsokoldalúbb eszköz. Sokkal többről van szó, mint egyszerű „festésről” – ecsettel maszkolhatsz, textúrát adhatsz a képre, finomíthatod a világítást, rajzolhatsz, retusálhatsz, de akár vízfestékhatású illusztrációkat is készíthetsz. A legtöbb retusálási technikának vagy látványelemnek ott a végén valamilyen ecsetnyom.
Az ecset viselkedése – azaz hogy milyen nyomot hagy, hogyan változik a mérete, szöge, színe – teljesen testre szabható. És ez még csak az alap: saját ecseteket is készíthetsz, vagy letölthetsz kész készleteket. Ahhoz viszont, hogy ezeket jól ki tudd használni, érdemes rendet tenni a kezelőfelületen.
Az ecset eszközt legegyszerűbben a bal oldali eszköztárban találod meg, az ikonja egy kis ecsetfej – vagy csak nyomd meg a B billentyűt. Ezzel kiválasztod az eszközt, de az igazi varázslat nem itt kezdődik, hanem a hozzá tartozó panelekben.
A Photoshop két külön panelt kínál az ecsetek kezelésére:
Brushes panel (Ecsetek panel) – itt találod magukat az ecsetkészleteket. Innen választhatsz beépített ecsetet, sajátot, vagy betölthetsz letöltött .abr fájlokat. A panelek tetején mappákba rendezve láthatod őket, például „General Brushes”, „Dry Media Brushes” stb.
Brush Settings panel (Ecsetbeállítások panel) – itt tudod részletesen testre szabni az ecset viselkedését: méret, forma, szórás, dinamikus változások. Ez az a hely, ahol igazán személyre szabhatod az eszközt.
Mindkét panelt előhívhatod a Window menüből is, ha esetleg nem látnád őket: Window > Brushes, illetve Window > Brush Settings.
Ha kijelölsz egy ecsetet, akkor az aktuális beállításokat látod még az Opciós sávban (a felső sorban), ahol gyorsan módosíthatod a méretet, keménységet, blending módot (Mode), átlátszóságot (Opacity), és az Áramlást (Flow) is.
A Photoshop több beépített ecsetkészlettel indul, például a „General Brushes”, „Dry Media” vagy „Wet Media” mappákban található eszközökkel. Ezek az alapértelmezett készletek általában elég sokféle célra jók – de ha valami különlegesebbre vágysz, rengeteg lehetőség van bővítésre.
Az Adobe Creative Cloud előfizetéssel elérhetők kreatív ecsetcsomagok is – ezeket közvetlenül a Brushes panel menüjéből töltheted le a „Get More Brushes” opcióval. Ezen felül a neten is kismillió ingyenes és fizetős ecsetkészlet kering – szinte minden témában találsz valamit. Tehát ne ragadj le a kerek és lágy ecsetnél:) Például ennél az oldalnál nagyon nem jó az ég és a háttér találkozása. Kijelöltem az eget (Select > Sky), majd maszkkal eltüntettem.
Így a háttér kékje maradt, amire felhő ecsettel tettem pár pamacsot.
A Photoshop egyik legnagyobb ereje a rétegek használatában rejlik, és ha már olvastad a rétegekről szóló cikket (amit itt találsz: Photoshop kezdőknek – rétegek), akkor valószínűleg érzed, milyen sok lehetőség rejlik bennük. Ha viszont még nem vagy teljesen tisztában a rétegek alapjaival, azt javaslom, hogy először mindenképp azt a cikket olvasd el, mert a most bemutatott technikákhoz elengedhetetlen a rétegek működésének alapszintű ismerete.
Ebben a cikkben két fontos eszközt fogok bemutatni: a rétegmaszkot (Layer Mask) és a vágómaszkot (Clipping Mask). Mindkettő lehetővé teszi, hogy precízen irányítsd, mi jelenjen meg egy rétegen, de a működésük között lényeges különbségek vannak. A rétegmaszk segítségével roncsolásmentesen rejtheted el egy réteg bizonyos részeit fekete-fehér maszkokkal, míg a vágómaszkot arra használhatod, hogy egy réteg tartalma egy másik réteg határain belül maradjon. Egyszerűen fogalmazva:
Rétegmaszk: Egy adott rétegen belül szabályozza, hogy mi látszik és mi nem.
Vágómaszk: Egy másik réteg határait követve szabja meg, hogy mi látszik az adott rétegen.
A két technikát sokszor egymással kombinálva is használhatod, attól függően, milyen kreatív céljaid vannak. Ha most úgy érzed, hogy ez kicsit bonyolultan hangzik, ne aggódj! Lépésről lépésre végigmegyünk rajtuk, és konkrét példákkal segítek megérteni, hogy mikor és hogyan használd őket.
Rétegmaszk:
Vágómaszk:
Ajaj, ez teljesen egyforma, akkor hogy is van ez? Igen, a végeredmény teljesen ugyanaz, de a két módszer alapvetően különbözik. Nézzük, mi a lényeges eltérés!
A Photoshop filterek (szűrők) segítségével könnyedén lehet radikális vagy épp finom változtatásokat végezni egy képen – legyen szó sima élesítésről, kreatív elmosásról, vagy épp olyan művészi hatásokról, amikkel teljesen megváltoztathatjuk a fotó hangulatát. Ebben a cikkben részletesen végigvesszük a legfontosabb filtereket, elmagyarázom, mire valók és hogyan használd őket, hogy ne csak eszközök legyenek, hanem a kedvenceid is!
Mi is az a filter?
A filterek lényegében előre beépített képhatások, amik egy gombnyomásra vagy néhány beállítással alkalmazhatók. Ezek olyan műveleteket hajtanak végre, amiket kézzel elég nehéz vagy bonyolult lenne elkészíteni. Használhatjuk őket képjavításra, művészi hatások létrehozására vagy akár különleges effektekhez. Ráadásul sok filtert kombinálhatunk is, így az eredmény teljesen egyedi lesz! A filterek csoportokba vannak osztva, hogy könnyebb legyen megérteni, mi mire való.
A filterek csoportjainak bemutatását kezdjük az alsó szakasszal. Az első szakasz filterei – például a Neural Filters, Filter Gallery és Camera Raw Filter – bonyolultabb eszközöket tartalmaznak, amelyekkel később részletesebben foglalkozunk majd, mivel önmagukban is megérdemelnek egy alapos bemutatást.
Blur (Elmosás)
A Blur szűrők segítenek a kép lágyításában, elmosásában. Különösen jól jönnek portréknál vagy bármilyen olyan részletnél, amit finomítani, lágyítani szeretnél. Nézzünk meg néhány fontos típust:
Gaussian Blur (Gauss-elmosás): Az egyik leggyakrabban használt elmosás, amely homogén lágy hatást ad. Általában bőr simításánál, háttér elmosásánál használják.
Motion Blur (Mozgás elmosás): Ha mozgásérzetet szeretnél kelteni, ez a megfelelő eszköz. Kiválaszthatod az irányt és a hosszúságot, hogy milyen intenzív legyen a hatás. Nagyon jól jön autók, futó emberek, vagy akár repülő tárgyak esetében.
Lens Blur (Lencse elmosás): Valósághű bokeh hatást ad, amitől a kép hasonló lesz, mint ha profi kamerával készítetted volna, kis mélységélességgel. Szuper választás, ha szeretnéd kiemelni a fő témát.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
