Amikor fotókönyv-oldalakat készítünk, állandóan váltogatnunk kell a nézeteket. Egyik pillanatban az egész elrendezést szeretnénk látni, hogy harmonikus legyen az oldal, a következőben pedig belenagyítunk egy apró részletbe, hogy tökéletesen illeszkedjen egy fotó vagy díszítőelem. A Photoshop ehhez rengeteg hasznos eszközt ad a kezünkbe – csak tudni kell, melyiket mikor érdemes használni.
Zoom Tool
A Zoom Tool (billentyű: Z) a Photoshop egyik legegyszerűbb eszköze, mégis rengeteg időt spórolhatsz vele, ha jól használod.
Ha épp más eszköz van kiválasztva, de csak gyorsan belenagyítanál a képbe, elég nyomva tartani a Z billentyűt. Amíg lenyomva tartod, ideiglenesen a Zoom Tool aktív, és amint elengeded, visszaugrik az eredeti eszközre. Ez sokkal kényelmesebb, mint állandóan váltogatni.
Ha a Zoom Tool ténylegesen ki van választva, a felső opciós sávban több beállítást is találsz:
Zoom In / Zoom Out ikon – kattintással nagyíthatsz vagy kicsinyíthetsz. (Ugyanez gyorsabban: Alt lenyomásával vált a két funkció között.)
Zoom All Windows – több megnyitott dokumentum esetén egyszerre zoomol mindegyiken.
Fill Screen – nem arra figyel, hogy az egész képed beleférjen a képernyőbe (mint a Fit Screen), hanem arra, hogy a kép legnagyobb oldalát (szélesség vagy magasság) húzza ki a teljes munkaterület méretére, így a másik irányban akár le is lóghat.
Tippek a gyors zoomoláshoz
Dupla katt a Zoom Tool ikonján → a nézet azonnal 100%-ra vált.
Dupla katt a Hand Tool ikonján → „Fit Screen”, vagyis a teljes kép pont belefér a képernyőbe.
Státuszsor (bal lent) – Zoom százalék: kattints rá, írd át a számot (pl. 50 vagy 200), Enter → pontosan annyira nagyít.
Görgő: ha be van kapcsolva a Zoom with Scroll Wheel (Preferences → Tools), akkor az egér középső kerekével is zoomolhatsz. Alt nyomva tartásával az irány is megfordítható.
Amikor egy fotókönyvoldalon dolgozol, sokszor jól jön, ha egyszerre látod az egész oldalt, de közben pontosan tudod, hol jársz egy részletnél. Ebben segít a Navigator panel (Window → Navigator).
A panelen a teljes dokumentum kicsinyített nézete látszik, rajta egy piros kerettel. Ez a keret mutatja azt a területet, amit éppen nagyítva nézel. Ha a keretet odébb húzod, azonnal átugrasz a kép másik részére – nem kell scrollozni vagy a Hand Tool-lal szórakozni.
Alul egy csúszka van, amivel gyorsan állíthatod a nagyítást. Ez főleg akkor hasznos, ha folyamatosan váltogatod a részletek és az egész oldal nézete között.
A legnagyobb előnye mégis az, hogy a Navigator mindig megmutatja az egész dokumentumot, még akkor is, ha te közben nagyon belenagyítasz egy apró részletbe. Így sosem veszíted el a tájékozódást: pontosan tudod, hol jársz az oldalon.
Ha Photoshopról van szó, az ecset (Brush tool) az egyik leggyakrabban használt és legsokoldalúbb eszköz. Sokkal többről van szó, mint egyszerű „festésről” – ecsettel maszkolhatsz, textúrát adhatsz a képre, finomíthatod a világítást, rajzolhatsz, retusálhatsz, de akár vízfestékhatású illusztrációkat is készíthetsz. A legtöbb retusálási technikának vagy látványelemnek ott a végén valamilyen ecsetnyom.
Az ecset viselkedése – azaz hogy milyen nyomot hagy, hogyan változik a mérete, szöge, színe – teljesen testre szabható. És ez még csak az alap: saját ecseteket is készíthetsz, vagy letölthetsz kész készleteket. Ahhoz viszont, hogy ezeket jól ki tudd használni, érdemes rendet tenni a kezelőfelületen.
Az ecset eszközt legegyszerűbben a bal oldali eszköztárban találod meg, az ikonja egy kis ecsetfej – vagy csak nyomd meg a B billentyűt. Ezzel kiválasztod az eszközt, de az igazi varázslat nem itt kezdődik, hanem a hozzá tartozó panelekben.
A Photoshop két külön panelt kínál az ecsetek kezelésére:
Brushes panel (Ecsetek panel) – itt találod magukat az ecsetkészleteket. Innen választhatsz beépített ecsetet, sajátot, vagy betölthetsz letöltött .abr fájlokat. A panelek tetején mappákba rendezve láthatod őket, például „General Brushes”, „Dry Media Brushes” stb.
Brush Settings panel (Ecsetbeállítások panel) – itt tudod részletesen testre szabni az ecset viselkedését: méret, forma, szórás, dinamikus változások. Ez az a hely, ahol igazán személyre szabhatod az eszközt.
Mindkét panelt előhívhatod a Window menüből is, ha esetleg nem látnád őket: Window > Brushes, illetve Window > Brush Settings.
Ha kijelölsz egy ecsetet, akkor az aktuális beállításokat látod még az Opciós sávban (a felső sorban), ahol gyorsan módosíthatod a méretet, keménységet, blending módot (Mode), átlátszóságot (Opacity), és az Áramlást (Flow) is.
A Photoshop több beépített ecsetkészlettel indul, például a „General Brushes”, „Dry Media” vagy „Wet Media” mappákban található eszközökkel. Ezek az alapértelmezett készletek általában elég sokféle célra jók – de ha valami különlegesebbre vágysz, rengeteg lehetőség van bővítésre.
Az Adobe Creative Cloud előfizetéssel elérhetők kreatív ecsetcsomagok is – ezeket közvetlenül a Brushes panel menüjéből töltheted le a „Get More Brushes” opcióval. Ezen felül a neten is kismillió ingyenes és fizetős ecsetkészlet kering – szinte minden témában találsz valamit. Tehát ne ragadj le a kerek és lágy ecsetnél:) Például ennél az oldalnál nagyon nem jó az ég és a háttér találkozása. Kijelöltem az eget (Select > Sky), majd maszkkal eltüntettem.
Így a háttér kékje maradt, amire felhő ecsettel tettem pár pamacsot.
A Photoshop egyik legnagyobb ereje a rétegek használatában rejlik, és ha már olvastad a rétegekről szóló cikket (amit itt találsz: Photoshop kezdőknek – rétegek), akkor valószínűleg érzed, milyen sok lehetőség rejlik bennük. Ha viszont még nem vagy teljesen tisztában a rétegek alapjaival, azt javaslom, hogy először mindenképp azt a cikket olvasd el, mert a most bemutatott technikákhoz elengedhetetlen a rétegek működésének alapszintű ismerete.
Ebben a cikkben két fontos eszközt fogok bemutatni: a rétegmaszkot (Layer Mask) és a vágómaszkot (Clipping Mask). Mindkettő lehetővé teszi, hogy precízen irányítsd, mi jelenjen meg egy rétegen, de a működésük között lényeges különbségek vannak. A rétegmaszk segítségével roncsolásmentesen rejtheted el egy réteg bizonyos részeit fekete-fehér maszkokkal, míg a vágómaszkot arra használhatod, hogy egy réteg tartalma egy másik réteg határain belül maradjon. Egyszerűen fogalmazva:
Rétegmaszk: Egy adott rétegen belül szabályozza, hogy mi látszik és mi nem.
Vágómaszk: Egy másik réteg határait követve szabja meg, hogy mi látszik az adott rétegen.
A két technikát sokszor egymással kombinálva is használhatod, attól függően, milyen kreatív céljaid vannak. Ha most úgy érzed, hogy ez kicsit bonyolultan hangzik, ne aggódj! Lépésről lépésre végigmegyünk rajtuk, és konkrét példákkal segítek megérteni, hogy mikor és hogyan használd őket.
Rétegmaszk:
Vágómaszk:
Ajaj, ez teljesen egyforma, akkor hogy is van ez? Igen, a végeredmény teljesen ugyanaz, de a két módszer alapvetően különbözik. Nézzük, mi a lényeges eltérés!
A Photoshop filterek (szűrők) segítségével könnyedén lehet radikális vagy épp finom változtatásokat végezni egy képen – legyen szó sima élesítésről, kreatív elmosásról, vagy épp olyan művészi hatásokról, amikkel teljesen megváltoztathatjuk a fotó hangulatát. Ebben a cikkben részletesen végigvesszük a legfontosabb filtereket, elmagyarázom, mire valók és hogyan használd őket, hogy ne csak eszközök legyenek, hanem a kedvenceid is!
Mi is az a filter?
A filterek lényegében előre beépített képhatások, amik egy gombnyomásra vagy néhány beállítással alkalmazhatók. Ezek olyan műveleteket hajtanak végre, amiket kézzel elég nehéz vagy bonyolult lenne elkészíteni. Használhatjuk őket képjavításra, művészi hatások létrehozására vagy akár különleges effektekhez. Ráadásul sok filtert kombinálhatunk is, így az eredmény teljesen egyedi lesz! A filterek csoportokba vannak osztva, hogy könnyebb legyen megérteni, mi mire való.
A filterek csoportjainak bemutatását kezdjük az alsó szakasszal. Az első szakasz filterei – például a Neural Filters, Filter Gallery és Camera Raw Filter – bonyolultabb eszközöket tartalmaznak, amelyekkel később részletesebben foglalkozunk majd, mivel önmagukban is megérdemelnek egy alapos bemutatást.
Blur (Elmosás)
A Blur szűrők segítenek a kép lágyításában, elmosásában. Különösen jól jönnek portréknál vagy bármilyen olyan részletnél, amit finomítani, lágyítani szeretnél. Nézzünk meg néhány fontos típust:
Gaussian Blur (Gauss-elmosás): Az egyik leggyakrabban használt elmosás, amely homogén lágy hatást ad. Általában bőr simításánál, háttér elmosásánál használják.
Motion Blur (Mozgás elmosás): Ha mozgásérzetet szeretnél kelteni, ez a megfelelő eszköz. Kiválaszthatod az irányt és a hosszúságot, hogy milyen intenzív legyen a hatás. Nagyon jól jön autók, futó emberek, vagy akár repülő tárgyak esetében.
Lens Blur (Lencse elmosás): Valósághű bokeh hatást ad, amitől a kép hasonló lesz, mint ha profi kamerával készítetted volna, kis mélységélességgel. Szuper választás, ha szeretnéd kiemelni a fő témát.
Erről egy régi cikk 2008–ban készült, épp ideje volt egy újabb összefoglalónak. Az alapok nem változtak, csak most már 27 blendingmód közül választhatsz, amelyekkel lenyűgöző hatásokat érhetsz el képeiden. Nézzük meg részletesen hogyan használhatod ezeket kreatív projektjeidben!
Mi az a blendingmód (összhatásmód)?
A blendingmódok a Photoshop egyik legerősebb és legkreatívabb eszközei. De mi is pontosan a blendingmód és hogyan működik?
A blendingmódok lényege
A blendingmódok meghatározzák, hogyan keveredik egy réteg a másik réteggel. Minden blendingmód másképp keveri össze a rétegeket, különféle hatásokat és vizuális eredményeket létrehozva.
Hogy működik?
Amikor egy blendingmódot alkalmazol, a Photoshop minden egyes pixelét kiszámítja a felső és az alsó réteg között, a választott blendingmód képletének megfelelően. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy egy réteg hatása befolyásolja az alatta lévő réteg megjelenését.
Például a Multiply blendingmód (Szendvicspozitív) egy sötétítő hatású mód, amely a rétegek közötti interakció során minden egyes pixel színértékét megszorozza. Ennek eredményeképpen a végső kép mindig sötétebb lesz, mint az eredeti.
Sötét részek: A felső réteg sötét részei kiemelik és megsokszorozzák az alsó réteg sötét részeit, ezáltal sötétebbé téve azokat.
Világos részek: A felső réteg világos részei átlátszóbbak lesznek, mivel a világos színek szorzása az alsó réteg színeivel kevésbé változtatja meg az alsó réteg eredeti színeit.
A Photoshop „Crop Tool”-ja egy rendkívül hasznos eszköz, amely lehetővé teszi a képek méretének és arányainak módosítását. Ennek az eszköznek a segítségével pontosan meghatározhatod, hogy mely képrészletek legyenek láthatók, és melyek kerüljenek eltávolításra. Ez különösen akkor hasznos, ha a képeden csak bizonyos elemekre vagy részletekre szeretnél összpontosítani, vagy ha a kompozíciót szeretnéd javítani.
1. Eszköz kiválasztása
Nyisd meg a képet a Photoshop-ban, és válaszd ki a „Crop Tool”-t az eszköztárból ,de a „C” betű lenyomása is az eszközhöz vezet. A kivágás eszköz használatakor a képen egy keret jelenik meg, amely segítségével kijelölheted a megőrizni kívánt területet.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.