Van másik

Van másik

Photoshop-ban mindig van másik megoldás is. Futótűzként terjedt scrappes körökben Irene tutorialja, ami tényleg fantasztikus, én is kipróbáltam. de nem lennék én én, ha ne próbáltam volna meg ugyanezt másképp. Koránt sem mondom, hogy ez jobb, vagy rosszabb, egyszerűen más, és a másból mindig lehet valami újat tanulni.

Én a fotót szeretem rögtön valami háttérre helyezni, úgy jobban látom a hatást. Lehet, hogy a végén lecserélem egy másikra, ha mégsem tetszik, de kiindulási alapnak jó lesz.

Velence

File >  Place-szel (behelyezés) rakjuk rá az oldalra, vagy CS5-nél elég, ha ráhúzzuk. Ebből rögtön egy másolat, a Layer > Smart Object > New Smart Object via Copy-val.  A felsőnek a réteghatásmódját állítsuk Devide-ra (Felosztás), majd Filter > Blur > Gaussian Blur. Én 10-es értéket választottam, de ugye a smart object-ben az a jó, hogy mindig lehet változtatni rajta. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint a rétegpalettán a Gaussian Blur-re kattintunk kétszer.

Photoshop Gaussian Blur

(tovább…)

Photoshop poszterizálás

Vajon miért van az, hogy állandóan meg akarjuk változtatni valami filterrel, pluginnal vagy egyéb módon a képeinket? Előfordulhat, hogy azért, mert nem sikerült túl jól, talán életlen is, és valami trükkel nem a kukában köt ki, és megmaradhat emléknek. De van, hogy az egyébként technikailag tökéletes képpel van valami bajunk. Egyszerűen azt érezzük, hogy nem adja vissza azt a hangulatot, amit akkor és ott éreztünk. Ezért is jó a scrapbook, mert már a háttérrel, kiegészítőkkel is rásegíthetünk erre az érzésre, de a lényeg a fotón van. Azzal is szeretnénk valamit csinálni. Még az is előfordulhat, hogy más nem úgy látja, mint mi, de egyszer csak jön egy érzés, ami miatt mi úgy érezzük, hogy ez most olyan, mint ott volt. Legalábbis érzésben.

A poszterizálás is érdekes hatást ad, érdemes kipróbálni. Ezen a fotón kísérleteztem.

Portugália

Természetesen mindig készítsünk egy másolatot, és azzal próbálkozzunk. Ezzel a korrekcióval megadhatjuk a fotó minden színcsatornája tónusszintjének számát.A legkisebb beállítható érték a 2, ekkor 6 szín lesz az eredmény, 2-2 csatornánként. Én most azzal kezdtem, hogy fekete-fehérré változtattam a képet, majd a gradient korrekciós réteggel kiválasztottam egy nekem tetsző árnyalatot. Sötét háttér előtt képzeltem el, így rögtön arra tettem a fotót. A végeredmény ez lett:

Photoshop Posterize

(tovább…)

Sabattier effect

Sabattier effect

Újabb érdekesség a fotózás világából, aminek a folytatása természetesen a Photoshop lesz.

Maga a technika messzire nyúlik vissza, 1857-ben fedezte fel William Jackson, és a francia Sabattier népszerűsítette. Bár igazán sok fekete-fehér filmet hívtam elő, és nagyítottam még az őskorban, sosem jutott eszembe kísérletezni, pontosan betartottam a szabályokat. Mondjuk nem is jegyzik a nevemet a fotózás történetében:) Mindenesetre szeretem azokat az embereket, akik bátran felrúgták a szokásost, és valami érdekeset hoztak létre. Ezt a Sabattier effektust szolarizáció néven is ismerik, és ezen a néven került be a Photoshop filterei közé.

Azt gondolom, hogy még azokat is érdekelhet a téma, akik már csak hírből ismerik a filmes fotózást. Aki fotózik, az a történetére is kíváncsi lehet. Nem bonyolítom túl a dolgot, csak néhány szóban.

Réges-rég volt a negatív, a nagyító, meg a fotópapír. Nosztalgiából megkerestem, hogy nekem melyik volt. Ez ugyan nem az első, amivel csak fekete-fehér képeket lehetett nagyítani, mert annak már a típusára sem emlékszem.

Durst L900

Az eljárást a negatív hívásnál, és a papír hívásnál is el lehet végezni. Röviden a lényege. (itt most a papírképről írom)

Negatív két üveglap közé, fotópapír alá, a helyiségben csak olyan fény világít, amire a papír nem érzékeny, és meghatározott ideig kell a papírt megvilágítani. Belerakjuk az előhívó folyadékba, ahol először a legsötétebb részek kezdenek megjelenni.  Akkor, amikor még nagyon világos a kép, jól megvilágítjuk megint, amitől nem megy totál tönkre, hanem egy nagyon érdekes jelenség történik. Ami már eddig is látszódott, az nem nagyon változik, viszont az eddig totál fehér, vagy világos részek besötétednek. A befejező lépések a szokásosak, vagyis, fixálás, szárítás. Akit ennél jobban érdekel a téma, keressen rá a Google-ban:)

(tovább…)

Photoshop Dust And Scratches

Vagyis por és karcok. Elsőre az jutott eszembe, hogy mi scrapbook mániások sokszor mit is teszünk egy tökéletes képpel? Jól elöregítjük. Karcokat teszünk rá, meg valamilyen módon megtépkedjük a szélét. Megváltoztatjuk a színvilágát, vintage esetében többnyire barnítjuk.  Nagy mázlista az, akinek valóságos régi fotói lapulnak a fiókban, de lehet ez akár negatív is, amit be kell scennelni. Ilyenkor tényleg tele lehet a kép karcokkal és porszemekkel. A Photoshop-ban természetesen erre is van megoldás.

A retusáló eszközökről volt már összefoglaló cikk, de most egy filtert szeretnék bemutatni. A zajszűrők között található. A Dust and Scratches az egymástól eltérő képpontokat módosítja. A megjelenő ablakban két csúszkát találunk. A Radius (Sugár) azt határozza meg, hogy mekkora legyen az a terület, ahol a program az eltérő képpontokat keresi. A Threshold-dal (határérték) azt állítjuk be, hogy mekkora eltérést tekintsen korrigálandónak. Az eredmény azonnal látszódik, így tudományos hozzáértés nélkül is meg lehet találni a megfelelő értéket. Mivel nagy valószínűséggel nem csak a karcok fognak eltűnni, hanem az egész kép lágyul, rétegmásolattal kezdünk, majd maszkoljuk a szükséges részeket. Nézzük a gyakorlatban.

Ez egy bescannelt fotó, talán ebben a méretben is lehet látni, hogy sok apró fehér pötty, és karc van rajta.

Photoshop scannelt fotó

(tovább…)

Photoshop retus

Ha ez a valóságban is ennyire egyszerűen menne, mint Photoshop-ban, az nagyon jó lenne. 🙂 Különböző retusálási technikák itt-ott megtalálhatóak a cikkek között, de egyben nincs. Egy fórumbejegyzés kapcsán jutott eszembe, hogy talán nem haszontalan egy teljes retus lépésit megmutatni. Azt már megtanultuk, hogy Photoshop-ban mindent több  módon is meg lehet oldani, és mivel minden fotó más, érdemes több technikát megismerni, hogy ki tudjuk választani a legmegfelelőbbet. A retusálás nem csak fiatalításra való. Valamennyire minden fotónak jót tesz. Lehet, hogy egy gyerek arcbőrét nem kell ránctalanítani, de talán némi maszatot érdemes eltüntetni, a szemét élesíteni, tónusokat beállítani. Egy kamasznál meg jönnek a pattanások. Jó, ez a valóság, de nem biztos, hogy ez a legfontosabb jellemző, amit meg akarunk őrizni. Legyen ilyen is, olyan is, nagymama (-papa) korában ne tudja az unokákat azzal etetni, hogy bezzeg neki gyönyörű volt a bőre:) Fiatalításnál nagyon figyeljünk a mennyiségre. Én nem szeretem azokat a címlapképeket, ahol már fel sem lehet ismerni, hogy ki van rajta.

Ez a pár lépés, amit most mutatok, némi rutinnal nagyon gyorsan megvan. Értékeket szándékosan nem írok, mert a fotóhoz kell megválasztani. Ha kipróbálod, mutasd meg a galériában ilyen volt – ilyen lett módon, nagyon kíváncsi vagyok rá.

A Healing Brush eszközzel eltüntettem a nagyobb bőrhibákat.

Photoshop Healing Brush

(tovább…)