Utazási fotótippek – beállítások és egyéb ötletek

Utazási fotótippek – beállítások és egyéb ötletek

Az előző részben a pakolást és tervezést néztük át, most beállítások és egyéb ötletek jönnek.

Fényképezőgép beállításai.

Nincs általános szabály, hacsak az nem, hogy ismerd a gépedet. Az expozíció három dologból tevődik össze: blende, zársebesség, érzékenység. Ezekkel kell játszani. Mikor hogy. A Hamburger Fotospot oldal kreálta ezt a szuper kis kártyát, amit akár kis is nyomtathatunk magunknak, ha bizonytalanok vagyok.

cheatcard
Látni, hogy minél nagyobb a blende, annál kisebb a mélységélesség. Minél hosszabb az expozíciós idő, annál inkább bemozdul a mozgás, és minél nagyobb értéken áll az érzékenység, annál zajosabb lesz a kép. Persze ez azért nem mindig ilyen egyértelmű, de kezdő fotósoknak igazán jól jöhet.  Anélkül, hogy most a részletekbe belemennék, minden objektívnek van egy ideális blende értéke, amin a legszebb képet adja. A brutál szűk blendenyílás kifejezetten ronthat a kép minőségén, és a legtöbb esetben nem is indokolt. A záridő egyrészt attól függ, mit fotózunk, másrészt attól, hogy mi az az idő, amit még bemozdulás nélkül meg tudunk tartani. Ez gyakorlással nagyban növelhető. Az érzékenység gépfüggő. Van, amelyik már 200 iso értéken zajos, és van, ami egész magason is rendben van. Ez a fotó iso 6400-zal készült:

iso 6400 (tovább…)

Topaz Glow

Topaz Glow

A Topaz Labs mindig előáll valami újdonsággal. Legutóbb az Impression-ről írtam, most a Glow jelent meg. Önálló alkalmazásként és a Photoshop-ba beépülve is használható. Ára december végéig 50 $ (később 70), de szokás szerint van 30 napos trial-ja, amivel korlátozás nélkül használhatjuk. Érdekes hatásokat lehet vele létrehozni. A program elemzi a képet, különös tekintettel az élekre és vonalakra.

Természetesen azonnal letöltöttem, hogy kipróbálhassam.

Aki használt már valamilyen Topaz plugint, annak ismerős lesz a felület, és gyorsan kiismeri magát rajta.

glow_ 17

(tovább…)

Brenizer

Rengeteg érdekes dolgot lehet és érdemes kipróbálni a fotózásban, pláne, ha nem kell hozzá külön eszközt vásárolni. Némi türelem és próbálkozás kell, de az nem kerül semmibe, és aki érdeklődik a fotózás iránt, annak a kísérletezés is örömet nyújt.

Ezt a technikát Ryan Brenizer-ről nevezték el, nem hinném, hogy feltétlen ő találta ki, de neki sikerült olyan népszerűvé tenni, hogy a nevével vált ismertté. A pasi amerikai, és fotós. Főleg esküvői fotókat készít, és nem is rosszakat, rakás díjat elnyert, szóval mindenképp érdemes körülnézni nála.

A technika lényege a mélységélesség rejtelmeihez vezet. Erről korábban volt egy cikk, akinek ez újdonság, olvassa el.

Itt most az a cél, hogy kicsi legyen a mélységélesség. Ezt hogy tudjuk elérni? Három összetevőtől függ. Objektív gyújtótávolsága, rekeszérték, valamint a gép és a téma közti távolság.

Legfontosabb tudnivalók:

Minél nagyobb a blendenyílás, annál kisebb a mélységélesség.

Minél nagyobb az objektív gyújtótávolsága, annál kisebb a mélységélesség.

Minél kisebb a távolság a gép és a tárgy között, annál kisebb a mélységélesség.

A saját felszerelésünknek megvannak a határai, de ezzel a technikával ezeket a határokat szépen arrébb tudjuk tolni. Tehát lehetséges, hogy valaki, valahol a saját felszerelésével jobb eredményt ér el mélységélesség – mármint életlenítés – tekintetében, mint mi a saját cuccunkkal, de a viszonyítási alap legyen a saját lehetőségünk. Ahhoz képest mindenképp izgalmasabb felvételt tudunk készíteni. Olyan, mint ha még-még-még tudnánk nyitni a blendén, akár akkorára, amilyen nem is létezik, miközben nem a legnagyobb teleobjektívet használnánk a cél elérésere, hanem valami jóval nagyobb látószögűt. Van ehhez ám még egy kalkulátor is, akinek nem elég az eredmény, hanem azt is tudni szeretné, hogy minek felel meg a felvétel. Megnéztem persze én is, a 200 mm-en lőtt 2.8-as fókuszból így lett 53 mm és 0,4-es blendenyílás, ami ugye nem létezik. Ha létezne, azzal lehetne ilyen fotót készíteni, mint amit készítettem a 9 felvételből.

Hogy mi az a téma, amihez ez jól passzol, az persze megítélés kérdése, a legjobb először a technikát elsajátítani, aztán ha az már jól megy, kísérletezhetünk azzal is, hogy mikor használjuk.

Ja, hogy mit is kell tennünk? Tulajdonképpen egy panorámaképet készítünk. Amennyiben az élesnek képzelt rész egy tárgy, akkor tehetjük a gépet állványra is, de ha embert, vagy embereket fotózunk, jobb, ha kézből tesszük, mert senki nem tud huzamosabb ideig totál mozdulatlan lenni, és kézből gyorsabban haladunk.

  • A gépet teljesen manuálisra kell állítani.
  • Blendét állítsuk a lehető legnagyobbra.
  • Az exponálási időt válasszuk ki ennek megfelelően.
  • A fehéregyensúly se legyen automatán, kivéve, ha raw-ban fotózunk, mert akkor mindegy.
  • A modellre mérjünk élességet, akár autofókusszal, majd kapcsoljuk manuálisra ezt is.
  • Nézzünk körül, hogy nagyjából mekkora az a terület, amit látni szeretnénk a képen, de annál nagyobb területet fotózzunk, hogy legyen miből vágni.
  • Az egyes képek között legalább 30 % átfedés legyen, hogy az összefűzés sikeres legyen. Ez ugye nagyjából a harmada. Amikor az egyik felvételt elvégezzük, jegyezzük meg, hogy mi is az, amit a következő képnél még látnunk kell. Az sem jó, ha túl nagy az átfedés, tehát törekedjünk nagyjából a 30 %-ra.
  • A modellünknek magyarázzuk el, hogy amíg őt fotózzuk, meg ne mozduljon.

Lehet, hogy elsőre nem lesz tökéletes, pláne ha még sosem próbáltál meg panorámát fotózni. Ha kézből készül, stabilan kell tartani a gépet, és figyelni kell, hogy ha vízszintesen mozdítjuk el a gépet, az tényleg vízszintes legyen. Persze a függőleges meg függőleges:)

Elsőre ne akarjunk rengeteg fotóból álló sorozatot készíteni. Legyen mondjuk 3 x 3. Ebbe még biztos nem gabalyodunk bele, és az összefűzése sem lesz gond.

Összefűzés. Ha raw-ban fotóztunk, az összes képet egyszerre állítsuk be a Camera Raw ablakban, majd mentsük el. Legjobb tif-ben. Ha jpg-ben fotóztunk, akkor maradjon is abban. A panorámák összefűzéséről volt már korábban egy cikk, amiben leírtam, hogy Photoshop-ban hogy kell összefűzni.

Ahhoz képest, hogy több száz panorámát készítettem már, ez valahogy kimaradt, szóval jelenleg én is csak az első próbálkozást tudom bemutatni.

A felvétel egy Nikon 70-200 f/2.8-as objektívval készült. Természetesen a legnagyobb blendenyílással, vagyis 2,8-cal.

Ha 70 mm-en volt az optika, ilyen képet kaptam:

70mm

(tovább…)

Színezés

Szuper dolog, ha az ember gyereke pont olyan területet választott, ami a szülőt is igen érdekli. A legkisebbem a fotográfiát választotta, pedig nem is lökdöstem abba az irányba:) A főiskolán rengeteg érdekes dolgot tanulnak, szívesen beiratkoznék én is:) Legutóbb a fekete-fehér fotók színezése volt a téma, és ehhez egy csomó fantasztikus képet tanulmányoztak végig. Pár ezek közül: (képek forrása)

Fekete-fehér fotó színezése

Fekete-fehér fotó színezése

(tovább…)

Ég, ha kék

Ha tervezetten készítünk el egy fotót, megválasztjuk az időpontját. Mondjuk egy épületet akarunk lefotózni, ami a közelünkben van. Megnézzük, hogy esik rá a fény, melyik az ideális időpont, kell-e egyáltalán napsütés, vagy jobb a szórt fény. Aztán várunk. És mikor úgy tűnik, minden adott, odasétálunk, és lefotózzuk.

De mi van akkor, ha nyaralunk? Ott bizony nem választhatjuk meg az időjárást, abból kell kihozni a maximumot, ami ott éppen adódik. Szép lehet egy esős vagy ködös kép is. A probléma akkor van, ha nekünk valamiért mindenképp valami más kell. Mondjuk ez egy munka, és a megrendelő azt szeretné, ha szép kék ég lenne bárányfelhőkkel. De saját magunknak is esetleg egy scrap oldalhoz, hogy a fotókönyvhöz egy más hangulatú kép illene. Nem mondom, hogy érdemes több tucat képpel ezt végigjátszani, de ha csak egy fotót szeretnénk megválasztani, az nem vészes, ráadásul jó móka is. Most egy ilyen kék ég varázsló módszert mutatok be lépésről lépésre.

Itt ez a fotó, szeretem én ezt úgy is, ahogy van, de megnézném, milyen, ha kék az ég. Egész más hangulatú lesz az egész.

Alapfotó

(tovább…)