Még 2013-ban írtam egy cikket a Photoshop színkorrekció alapjairól. A módszerek, amik abban szerepelnek, most is érvényesek – egy jó fotósnak ma is szüksége van pl. a Levesl és Curves eszközök ismeretére.
Azonban a digitális fotózás és a Photoshop fejlődése azóta forradalmi változásokon ment keresztül. Ahogy a technológia és az AI egyre mélyebben beépül a programba, úgy lesznek elérhetők olyan eszközök, amikkel a munka gyorsabb és hatékonyabb.
Ennek a fejlődésnek a legújabb példája, hogy a Photoshop Beta változatába nemrég bekerült a Color and Vibrance (Szín és Élénkség) adjustment layer (korrekciós réteg). Bár ezek funkciók a Camera Raw-ban már régóta megvannak, mostantól önálló, non-destructive Adjustment Layerként is elérhetőek a Photoshop fő munkaterületén.
Itt az ideje tehát, hogy a régi, de alapvetően fontos tudásanyagot frissítsük a modern Photoshop arzenáljával!
Vegyük át, miért is van szükség a színkorrekcióra.
Sok esetben a fotón nem azok a színek jelennek meg, mint ami a valóságban volt. A szemünk elég rendesen képes korrigálni, ha valamiről tudjuk, hogy fehér, nagyjából képesek vagyunk fehérnek is látni, aztán a fotón kiderül a brutál eltérés. A fényképezőgép sajnos nem úgy működik, mint a szemünk. 🙂
Az, hogy pont olyan legyen egy kép, mint a valóság, nagyjából a lehetetlennel egyenlő. De ha belegondolunk, magát a valóságot is egészen különbözően érzékelik az emberek. Jó, persze ha valaki zöldnek látja a pirosat, ott más probléma van, de esetleg más árnyalatot érzékel, másképp hatnak rá a színek, így mást tart valóságosnak.
Színhelyesnek akkor ítélhetünk egy képet, ha ránézünk (meg még pár ember), és úgy gondoljuk, hogy ez így jól néz ki. Azért ez sem igaz minden esetben, mert műszaki felvételnél vagy például festménynél fontos lehet a tökéletesség (ami nincs). Ilyenkor kimérve a szürkét, annak bizony szürkének kell lennie. Ilyenkor már csak az a gond, hogy 10 monitorból tízféleképp fog kinézni az egyébként majdnem tökéletes kép. Ahhoz, hogy mi magunk közelítsünk a tökéleteshez, rendszeresen kalibrált, jó minőségű monitor is kell, és akkor legalább azt elmondhatjuk, hogy nálunk tuti jó, ha másnál nem ilyen, arról már mi nem tehetünk. És akkor a nyomtatással nem is bonyolítom tovább a kérdést, mert ott még szinkronban kell lennie mindennek mindennel.
A látható fénynek egyik jellemzője a hullámhossz. A különböző hullámhosszakat a szemünk különböző színekként érzékeli. Az emberi szem számára látható tartomány 400 – 700 nanométer.
Ebben a színképben lévő összes szín meghatározható egy hullámhosszal. Természetesen a valóságban nincsenek tiszta színek. Bármit fotózunk, különböző hullámhosszú fények keveredésében tesszük.
A színeknek három tulajdonsága van:
Hue (színezett): a szín fajtája, pozíciója a színkörön. Saturation (telítettség): a szín tisztasága/ereje; 0% szürke, 100% maximálisan élénk. Luminance (világosság): a szín fényereje; 0% fekete, 100% fehér, a szín megtartása mellett.
Még egy fontos fogalom a színhőmérséklet. A színhőmérsékletet Kelvinben mérjük. A „nappali” fény nagyjából 5600 K, de a nap állása sokat számít. Napkelte és napnyugta melegebb, aranysárgább árnyalatot ad, amit nem érdemes korrigálni, mert pont az a szép benne. Dél körül semlegesebb a fény, felhős, párás időben nő az érték, ettől kékesebb lesz minden. Beltérben a lámpa határozza meg a színt, a hagyományos műfény körülbelül 3200 K. A vaku fénye nagyjából a napfényé, kb. 5500 K. Ha bent vakuzunk, a vaku és a helyiség fénye keveredik, ezért ugyanazon a képen többféle elszíneződés jelenhet meg, amit utómunkában külön kell kezelni.
A legtöbb digitális fényképezőgépen be lehet állítani a fehéregyensúlyt. Az AWB-on (Automatic White Balance) kívül magunk is választhatunk, hisz a automatika nem mindig működik jól. Zöld fűben ugrándozó zöld UFÓ, háttérben zöld erdővel egész biztos megzavarja a rendszert. Ilyenkor jobb magunknak beállítani. Ha lehetőséged van rá, akkor RAW-ban fotózz, mert akkor teljesen mindegy, mi volt beállítva, az csak az előnézeti képen változtat, és majd a nyers kép feldolgozásánál állítod be a színt. JPG-nél sajnos nem ilyen egyszerű, mert a fehéregyensúly „beleég” a fájlba, és igen korlátozott, mennyire tudod javítani.
Nos, akkor a fotózáson túl vagyunk, nézzük meg, hogy mit tehetünk, ha színt kell korrigálnunk.
Camera Raw cikkekben volt már szó róla, de annyira jól lehet vele dolgozni, hogy megér egy egész bejegyzést.
Mivel Repetitio est mater studiorum, azaz ismétlés a tudás anyja, no meg nem mindenki olvasta az összes idevonatkozó cikket, röviden összefoglalom, hogy miért is jó raw-ban fotózni. (az se zárja be az ablakot, aki jpg-ben fotóz, mert a technikát ott is lehet alkalmazni, csak nem annyira hatásos)
Szóval.
A raw-ban minden benne van, amit az érzékelő felfogni képes. Tény, hogy utómunkát kell végeznünk, de a maximumot tudjuk kihozni belőle.
A jpg színmélysége 8 bit, ami 28=256 megjeleníthető színt jelent. A raw, amiben én fényképezek, 224=16.777.216 megjeleníthető színt jelent. (általában 12,14,16 és 24 bit-es raw van) Elég nagy különbség, ugye?
Sokkal jobban tudjuk korrigálni a hibás expozícióból eredő alul- vagy túlexponált képeket.
Sokkal jobban tudjuk korrigálni a téma túl nagy fénykülönbségű területeit.
Egy kattintással beállíthatjuk a fehéregyensúlyt. Ha jpg-ben rosszul rögzül, csak nagyon korlátozottan tudjuk javítani.
Zajt, élességet is jobban tudjuk kezelni raw fájlnál.
A színmélység miatt a tónusok közti átmenet lényegesen jobb, így a nyomatok is sokkal szebbek lesznek.
És még egy nagyon fontos szempont, a nondestructive, azaz roncsolás nélküli szerkesztés. Össze-vissza állíthatunk rajta bármit, aztán ha újból megnyitjuk, mindent megváltoztathatunk. A jpg minden mentéssel egyre rosszabb minőségű lesz, és nem visszaállítható az eredeti fájl. Ha megvan a raw fájl, elővehetjük évek múlva, addigra még egy csomó dolgot fejlesztenek a konverteren, és még jobb, vagy más képet készítünk belőle.
Ha fotókönyvet készítünk Photoshop-ban, simán ráhúzhatjuk a raw fájlt az oldalra, előbb a Camera Raw ablak fog megnyílni, ott beállítjuk, majd leokézzuk.
Ha raw-ban fotózunk, egy lehetséges módja a rendszerezésnek – ha pl. Lightroom-ot használunk – a következő: File → Import Photos and Videos. Megjelennek a kártyán lévő fájlok, amiből kiválaszthatjuk a jól sikerülteket. Rögtön dng-t konvertálunk belőle. (a lépeseit egy következő cikkben) Mi is az a dng? A raw, mint nyers formátum, minden fényképezőgépnél más. Például a Nikonnál nef a neve, Canon-nál cr2. Ezek védett formátumok, és még az is lehet, hogy 10-20 év múlva ezeket a fájlokat meg sem tudjuk nyitni. A dng egy nyílt forráskódú formátum, és nagyon sok szoftverfejlesztő támogatja. Minőségvesztés nélkül kisebb a mérete, mint a raw-nak. A raw a változtatásokat egy külön xmp fájban őrzi, így ha valakinek a szerkesztett képet el akarjuk küldeni, az xmp-t is mellé kell pakolni, de a saját gépünkön is ott kell lennie mellette, míg a dng a fájlban őrzi ezeket.
Nos, ez megint kicsit hosszú lett, és még el sem kezdtem a mai témát:) Remélem, azért elég meggyőző érveket hoztam fel a raw mellett:)
Nézzük, mit is tud ez az Adjustment brush. Itt egy fotó a Camera Raw ablakban, amit lehet, már beállítottam rajta.
A Camera Raw-ról már többször zengtem ódákat, és most sem lesz másképp, ugyanis kijött a 9-es verzió, ami megint tartalmaz zseniális dolgokat. Bár a frissítést a CS6-ban is lehet használni, a szuperségek csak a CC-ben érhetőek el. (a CS6-osoknak a gép és optika bővítés jelent újítást)
Két újdonság, amiről most beszámolok.
Az egyik a panoráma összefűzése. A panorámafotózásról írtam már cikket, bár már négy éve, a lényeg nem változott csak most, hogy a Camera Raw ablakban tudjuk összefűzni a panorámát. Talán már mondanom sem kell, hogy a raw az, amiből a legtöbbet ki lehet hozni, így aki csak teheti, térjen át a raw-ban való fotózásra. Egyszerre megnyitottam az 5 raw fotót, amit kézből fotóztam, tehát semmi hókusz-pókusz nem volt vele. Az összeset kijelölve, egyszerre szerkesztettem őket. (erről a korábbi cikkekben részletesen írtam) Majd a Filmstrip-nél lévő kis háromszögre kattintva a Merge to Panorama-t választottam.
A Panorama Merge Preview ablakban választhatunk 3 lehetőség közül.
Sokszor írtam már az általam igen csak favorizált Camera Raw-ról, de még hosszan lehetne sorolni, mi mindent lehet megoldani egyetlen ablakban. Mutatok párat.
Alapkép:
Néhány szokásos alapkorrekció után. (Aki nem érti a csúszkák alapján, hogy mit is csináltam, nézze át a feljebb linkelt korábbi cikkeket.)
Gondolkodtam, hogy egyáltalán megírjam-e ezt a cikket. Egyrészt azért, mert már írtam róla, sőt videó is készült, másrészt nem célom, hogy preset-eket árusítók üzletét rontsam, bár bevallom, kicsit zavar, hogy eggyel arrébb húzza az egyik csúszkát, és az már egy másik preset. Végül győzött a rosszabb (vagy jobb??) énem, és mégis a bejegyzés mellett döntöttem. Akinek mind ez kicsit kínai volt idáig, rövid összefoglaló.
Camera Raw témában sok cikk készült, mindben azt ecseteltem, hogy mennyire jó már, hogy egyetlen ablakban nagyjából az összes szerkesztést el tudjuk végezni. A beállításainkat aztán el is tudjuk menteni, hogy máskor is fel tudjuk használni. Ezeket a beállításokat nevezzük preset-nek, ami magyarul előre beállítottat jelent, csak azt hosszabb kimondani, ráadásul, ha azt írjuk be a google keresőjébe, nem fogunk semmit találni.
Az is fontos információ, hogy nem csak a raw fájlokat szerkeszthetjük itt, hanem a jpg és tif fájlokat is. Ehhez az Edit > Preferences > Camera Raw részen ezt engedélyeznünk kell.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
