Hózik-zik-zik

Ígértem, hogy mesélek a hóeséses képről. Ez egy animált gif, amit ugyan nem lehet fotókönyvnél, vagy scrapbook-os oldalnál használni, de mivel szinte minden designer-nek van ilyen kis blinkie-je, sokan ismerik és használják is.

A hóesés elkészítése egy kicsit összetettebb feladat, bár egyáltalán nem nehéz, de bemelegítésnek pár szó az alapokról.

Általában két dolog szokott történni ezeken a kis képeken. Időnként megjelenik ez-az, illetve beúszik a képbe egy grafika vagy szöveg.

Reménytelennek bizonyult, hogy szövegesen magyarázzam el, így ebben a cikkben két videó is van. Az elsőben az alapok, amiben ez készül el:

Persze ez csak egy egyszerű példa, lahet variálni. A végén nem szerepel (de a másik videóban benne van), hogy a File>Save Web & Device-szal kell elmenteni, és a gif-et kell választani.

(tovább…)

Darabolás – megint másképp

Darabolás – megint másképp

Már listázni lehetne a fotódarabolásos tippeket. Volt egyszer a szép hosszú csíkokra vágott,  action-nel egyszerűsített fajta. Aztán az ecsettel elővarázsolt darabkák.

Egy újabb variáció a múlt heti kihívásról jutott eszembe, ahol Rubin egy fotót rakott az összes filmkockára.

A mostaninál teljesen feldarabolunk egy oldalt, aztán annyit használunk belőle, amennyit akarunk.

Először is egy kis matekra van szükségünk. A scrappapírok mérete 3600 px x 3600 px. El kell döntenünk, hogy hány pici képet akarunk, és mekkora hézag legyen köztük. Én 20-ra gondoltam, így egy négyzet mérete a mellette lévő szünettel együtt 180 px x 180 px. A File>New (fájl>új) ablakban be is írjuk a méreteket, a felbontás 300 dpi, ahogy a scrappapírnak is, és válasszuk az átlátszó hátteret.

Eztán a bal szélén és alul be kell rajzolnunk a hézagot. Ezt úgy a legegyszerűbb, hogy a négyzetes kijelölő eszközt aktiváljuk, és a felső sorban lévő Style ablakban a Fix Size-ra klikkelünk, majd beírunk szélességnek 10 px-t, magasságnak 180 px-t. Vigyük az egeret a bal felső sarokba, majd klikk, és ott lesz a kijelölés. A kijelölő eszközünk azon a lehetőségen legyen, hogy hozzá lehessen adni a kijelöléshez, majd cseréljük meg az értékeket, és a szélesség legyen 180 px, a magasság meg 10 px. Klikk a bal alsó sarokba, és lesz egy szép, szabályos L alakú kijelölésünk, amit az Edit>Fill-el töltsünk ki valamilyen színnel. Legjobb rögtön azzal, amivel az elválasztó vonalat elképzeltük, de lehet rajta később is változtatni.

Edit>Define Pattern (szerkesztés>minta meghatározása  ) , így készítünk belőle egy mintázatot. Arra, amiből készítettük, már nincs szükség, be is csukhatjuk.

(tovább…)

Textúra, blending és egyéb finomságok

Aki kezdetektől olvassa a blogot, annak nagyon sok újdonság nem lesz a cikkben, de egyrészt ismétlés a tudás atyja, másrészt meg mindig lehet egy kicsit csavarni a dolgon, ami ötletet adhat egy érdekes oldal elkészítéséhez.

Scrapbook-os hátterek is megfelelhetnek erre a célra, de érdemes gyűjteni is egy mappában olyan textúrákat, amiket fotóhoz tudunk használni. Ezt egyrészt megtehetjük úgy is, hogy nyitott szemmel járunk, és minden lefotózunk, bescennelünk, ami tetszik, vagy különböző oldalakról begyűjtjük.

Pár oldal, ahonnan nagyon jókat lehet leszedni:

A CGTexture oldalán rengeteg van, téma szerint csoportosítva. Van valamennyi napi limit, amit le lehet tölteni, szóval naponta kell visszanézni.

Bittbox-on is állandóan bővül a kínálat.

TextureKing-nél is sok, nagyfelbontású szép képet szerezhetünk be.

Scrapbooknál hajlamosak vagyunk arra, hogy a legtökéletesebb fotót is átvariáljuk, és ha nem is jobbat, de egész mást készítsünk belőle. Viszont  ennek a technikának az az előnye, hogy egyébként unalmas, semmitmondó, rosszul sikerült fotóból is élvezhető, sőt nagyon is mutatós fotót készítsünk.

A munka menete nem nehéz, csak lassú, mert érdemes több papírral, és blendinggel próbálkozni. Mindegyik más és más lesz. Ebből kell kiválasztani azt, ami legjobban megfelel a céljainknak.

A kép, amin ezt most bemutatom, Prágában készült, pocsék időben. Totál szürke ég, unalmas, és lapos színek, és úgy egyébként az egész fotó nem túl izgi.

(tovább…)

Üvegbe zárt szörnyek

Ezzel a címmel készítettem egy oldalt a Halloween-i kihívásra, és most szeretném megmutatni, hogy hogyan kerültek az üvegbe azok a szörnyek.

Persze, ha olyan készletünk van, ahol egy megfelelően előkészített png fájl van, átlátszósággal és csillogással, akkor semmi teendőnk nincs, de, ha esetleg fotózunk, vagy máshol találunk nekünk tetsző üveg fotót, akkor valahogy csak meg kell oldani ezt a feladatot.

Vannak nagyon jó ingyenes oldalak, ahonnan le lehet tölteni képeket. Pl. innen ezt a helyes üveget  nagy méretben.

Ez enyém egy sima befőttes üveg volt.  Innentől mutatom, mit és hogy kell csinálni, a többi most lényegtelen.

(tovább…)

Fotósuli – mélységélesség

Fotósuli – mélységélesség

A mélységélesség az egyik legkreatívabb eszköze a fotózásnak. Kis mélységélességgel kiemeljük a számunkra lényeges dolgot a környezetéből, ezzel a szemlélőt is arra késztetjük, hogy arra a pontra fókuszáljon, amit mi meg szeretnénk mutatni. A nagy mélységélességnél gyakorlatilag minden éles, és ezzel egész más célt érünk el, mint az előzővel. Bár általában elmondható, hogy a kis mélységélességet inkább portékhoz, a nagy mélységélességet inkább tájképekhez használjuk, de azért az ilyen szabályok csak arra jók, hogy megszegjük őket.

A mélységélességgel is nagyon igaz, hogy a kép a fejben születik meg. Előre el kell dönteni, hogy mit is szeretnénk, és aszerint fotózni.

Elméletileg csak a tárgysíkban lévő képpontok tűélesek, de ehhez tartozik előre és hátrafelé is egy olyan tartomány, amelyet élesnek érzékelünk.Na, ez az a tartomány, amit mélységélességnek nevezünk.

Nagyon fontos tudnivaló, hogy a mélységélességi tartomány nem szimmetrikus. Ez azt jelenti, hogy ugye van az élesség síkja, a mélységélesség kétharmada a síktól távolabbi részre esik, míg az egyharmada a sík elé. Talán egy ábra segít a megértésben.

Fentiek értelmében nem feltétlen jó, ha a végtelenbe tekerjük az élességet ahhoz, hogy nagy mélységélességet kapjunk, hiszen akkor a hozzánk közelebbi rész életlenebb lehet. Ha minden a távolban van, pl egy hegy tetején, akkor ez nem okoz gondot, de egy városi fotónál, ahol közel is vannak emberek vagy tárgyak, de a hátteret is élesen akarjuk látni, akkor az élesség síkját egy kicsit vissza kell venni a végtelenből. Bár ettől nem növekszik meg a mélységélességi tartomány, de az mindig jobb, ha a távoli dolog lesz egy kicsit életlenebb, amit egyébént még így is élesnek látunk, mint ha, az, ami elől van.

(tovább…)