Most, hogy befejeztem az idei nyaralásról szóló fotókönyvet, amihez semmilyen sablont nem használtam, elgondolkodtam azon, hogy vajon miért is nem? Ugyanis imádom például Anna Aspnes, Lynn Grieveson, Tiramisu és még pár alkotó sablonjait. Ráadásul – ha nem is mostanában – de az évek során rengeteget vásároltam tőlük. Kíváncsiságból meg is néztem pár korábbi könyvemet. Ez pl. 2007-ben készült, s bár a psd már nincs meg, láthatólag Anna sablon az alap. Igen, egy jó tervező munkáját azonnal fel lehet ismerni.:)
A blog olvasói között sokan vannak, akikkel már ezer éve ismerjük egymás oldalait, könyveit, de egy kezdőnek biztosan jól jön némi háttérinfó a témáról. A sablonok egyik legnagyobb vonzereje, hogy leveszik a tervezés terhét a vállunkról. Nem kell hosszasan kitalálni, hova kerüljön a fotó, milyen legyen a szöveg helye, vagy hogyan lehetne harmonikusan elrendezni több képet egy oldalon. Elég csak behúzni a fotókat a kijelölt helyekre, és máris összeáll a kompozíció. Persze ettől még nem lesz unalmas vagy személytelen a végeredmény, hiszen minden fotó, szín, betűtípus és díszítés a saját választásunk. Éppen ezért sokszor inspirációnak is remek: egy kész sablon segít átlendülni a kezdeti bizonytalanságon, és ötletet ad arra, hogyan lehet a fotókból kerek történetet mesélni. Ráadásul ha egy egész könyvet szeretnénk, óriási előny, hogy az oldalak stílusa egységes marad, ami különben rengeteg plusz munkát jelentene.
De nézzük is meg, hogy néz ki egy sablon.
A képernyőfotón jól látszik, milyen rétegből épül fel: külön van minden egyes fotókeret, árnyék, clipping mask és dekor elem. Első ránézésre kicsit bonyolultnak tűnhet, de valójában éppen ez adja a szabadságot. A nagy, domináns fotó mellé több kisebb kép kerülhet, így nem csak egy pillanatot mesél el az oldal, hanem rögtön egy egész történetet. Ráadásul például Annánál szinte mindig találni párban érkező sablonokat is, amikből tökéletesen összehangolt dupla oldalt lehet készíteni. Ez óriási előny, ha valaki fotókönyvben gondolkodik, hiszen így az egész album sokkal egységesebb és harmonikusabb lesz.
Persze ennek az értelmezéséhez azért kell némi Photoshop-ismeret is: tudni kell bánni a rétegekkel, áthelyezni, átméretezni, vágómaszkot használni vagy stílusokat módosítani. Aki ezt az utat választja, nyilván tudja is használni, és valójában ez egy logikusan felépített és könnyen kiismerhető sablon. Viszont nagyon könnyen lehet alakítani is. Egy-egy keret áthelyezhető, a fotók mérete változtatható, a háttér lecserélhető, és ha valaki szeretne, plusz díszítőelemeket is hozzátehet. Így ugyanaz a sablon két különböző ember kezében teljesen másképp néz ki, és ettől válik igazán személyessé.
A következő példán már egy másik stílust látunk: Katie Pertiet sablonja sokkal inkább előkészített, szinte komplett oldalt kapunk a kezünkbe.
Aki fotózik, előbb-utóbb találkozik vele: ott egy kis szürke pötty az égbolt közepén, vagy egy fura folt a világos háttérben, ami sehogy sem akar eltűnni. Ez az úgynevezett „dust”, vagyis por vagy apró szennyeződés, ami nem a képen van, hanem valahol az optikai úton – leggyakrabban a szenzoron vagy az objektív üvegén.
A dolog akkor válik igazán feltűnővé, amikor világos, homogén felületet fotózunk – például egy felhőtlen eget. A pötty pedig ott virít minden képen, ugyanott, és egyre idegesítőbbé válik. A legtöbb esetben ez a por a szenzorra kerül, főleg cserélhető objektíves gépeknél, ahol objektívcsere közben szabad útja van a levegőben szálló szöszöknek.
A szenzortisztítás nem egyszerű művelet, és ha nem vagy benne gyakorlott, inkább bízd szakemberre. Viszont néhány apróságra érdemes figyelni: például hogy ne cserélj objektívet poros, szeles helyen, ne hagyd sokáig nyitva a bajonettet, és ha lehet, lefelé fordított vázzal dolgozz. Az objektív üvegét viszont érdemes rendszeresen tisztítani – egy mikroszálas kendő és egy kis odafigyelés sokat számít.
És ha mégis felkerül az a fránya por a képre? Akkor jön jól a Camera Raw új funkciója, a Dust Removal.
Oké, csaltam egy kicsit. 🙂 Mivel tényleg odafigyelek a gépemre – ahogy azt fentebb is írtam –, hosszas keresgélés után sem találtam olyan fotót, amin látványos koszfoltok lennének. Ezért tettem rá párat, hogy csak azért, hogy a monitorfotókon látszódjon. A Photoshop-ot persze nem lehet átverni, mert a műfoltokra nem reagált, de a magyarázathoz megteszi:) Ha raw fotód van, eleve a Camera Raw-ban nyitja meg a Photoshop, ha jpg, akkor a Filter > Camera Raw-val tudsz dolgozni.
Néha nem is látod ezeket a pici porfoltokat a képen – főleg ha monitoron nézed kisebb méretben. Aztán nyomtatásban, a fotókönyvben az lesz az első, amit észreveszel:). Ezen segít a Visualize Spots kapcsoló. Ha ezt bepipálod, a kép inverzes, kontrasztos nézetre vált, amiben a por és egyéb apró hibák sokkal látványosabbak. A csúszkával szabályozhatod, mennyire durván emelje ki ezeket, és mikor látszódik legjobban a piszok. Ezt a funkciót akkor is használhatod, ha nem aktiválod a Dust automatikus felismerését, és kézzel javítasz.
Már írtam korábban a Remove Tool működéséről, amikor az még a Photoshop béta verziójában jelent meg. Akkor az eszköz ugyan „okosabb” volt a hagyományos javító eszközöknél, de még nem használt generatív mesterséges intelligenciát – a javítás a meglévő képpontokból történt. A mostani frissítés azonban teljesen új szintre emeli: a Firefly AI segítségével nem csak foltoz, hanem új képrészleteket is képes létrehozni, így a végeredmény sokkal természetesebb és gyakran elsőre hibátlan.
A Remove Tool két helyről is elérhető. Az egyik a klasszikus elérési út: keresd a bal oldali eszköztárban, a Spot Healing Brush mögött, és válts a Remove Tool-ra. Ha ezt választod, a felső opciós sávban több beállítást is találsz: megadhatod az ecset méretét, a „Find distractions” funkcióval pedig automatikusan felismerheted és kijelölheted a zavaró elemek egy részét – ilyenek a kábelek és az emberek. A Mode menüben kiválaszthatod, hogy Auto, Generative AI On vagy Generative AI Off módban dolgozzon az eszköz. A „Sample all layers” bekapcsolásával az összes látható rétegből vesz mintát, a „Remove after each stroke” meghatározza, hogy minden ecsetvonás után azonnal fusson-e a művelet, a „Create new layer” pedig gondoskodik arról, hogy a javítás egy külön rétegre kerüljön, az eredeti kép érintése nélkül.
A másik elérés a dinamikus Contextual Task Bar, amin akkor jelenik meg, ha kijelölsz egy objektumot például a Lasso Tool-lal. Itt a Remove gomb eltávolítja a kijelölt területet, új pixellel kitöltve azt. A Contextual Task Bar viszont nem tartalmaz beállítási lehetőségeket — csak egy gyors eltávolító gombként működik, míg az opciós sávban finomhangolhatsz a módszeren.
Csak egy kattintás:
Itt van még egy kép, kicsit más, de ugyanúgy elfogadható. A különbség abból is adódhat, hogy másképp jelöltem ki.
Ezt a Generative Fill-el módosítottam. Na, de mi a különbség?
A Remove Tool és a Generative Fill hasonló feladatot old meg, de eltérően működik. A Remove Tool ecseteléssel vagy kijelöléssel egyetlen eredményt ad, nem kínál variációkat, és ha az eszköztárról használod, a Create new layer opcióval külön rétegre kerül a javítás, míg a Contextual Task Bar „Remove” gombja mindig automatikusan új rétegre helyezi a módosítást. A Generative Fill ezzel szemben több – általában három – változatot készít, amelyek közül kiválaszthatod a legjobbat, és az eredményt egy „Generative Layer”-re teszi. Itt lehetőség van kiválasztani, melyik Firefly Image modell (jelenleg a 2023-as Image 1 vagy a 2024-es Image 3) végezze a generálást, így akár a régebbi, lágyabb és egyszerűbb stílust is használhatod, ha az jobban illik a képhez. A Remove Tool nem kínál modellválasztást, mindig az aktuálisan alapértelmezett, legfrissebb Firefly Image modellt használja. Mindkét eszköz nem destruktív módon működik, és Firefly használatakor internetkapcsolatot igényel. A nagy különbség az, hogy a Generative Fill minden használatakor levon generative kreditet, míg a Remove Tool AI módban is kreditfogyasztás nélkül használható.
Talán kezdhettem volna ezzel is a cikket: miért is kell valamit eltüntetni egy fotóról, ha egyszer ott volt? A retus célja nem az, hogy megváltoztassuk a valóságot, hanem hogy a kép arról meséljen, amit szeretnél — ne legyen benne felesleges tárgy vagy személy, ami elviszi a figyelmet. A háttérben lógó kábel, egy szemetes kuka vagy egy vadidegen ember, akinek semmilyen szerepe nincs a kompozícióban, csak ront a képen, és nem biztos, hogy ezt akarod látni a fotókönyvedben. Az ilyen zavaró elemek eltüntetésével a hangsúly visszakerül arra, ami igazán fontos: az emlékre, amit meg szeretnél őrizni.
Itt például hosszas várakozás után sem mentek ki a képből, mennyivel jobb, ha nincsenek rajta.
Itt is a négy idegen ember elviszi a fókuszt a témáról, jobb, ha nincsenek ott.
Ennél a képnél talán lehetne vitatkozni, hogy kell-e a kábel vagy sem. Hozzátesz a hangulathoz, vagy ront rajta. Nekem nem tetszett, így a Remove-val leszedtem.
A Remove Tool nagyszerű eszköz, de nem minden helyzetben érdemes használni. Vannak részletek, amik bár nem voltak a fotózás célpontjai, mégis hozzáadnak a kép hangulatához vagy történetéhez – ezeket kár lenne eltüntetni. Akkor érdemes bevetni, ha valami tényleg zavaró, semmilyen vizuális vagy érzelmi értéket nem képvisel, és kizökkenti a nézőt abból, amire a fotóval emlékeztetni szeretnél. A Remove Tool vagy akár a Generative Fill eszköz legnagyobb előnye, hogy ma már olyan javításokat is pillanatok alatt el lehet végezni, amelyek korábban hosszadalmas, aprólékos munkát igényeltek, vagy egyáltalán nem voltak megvalósíthatók. Ez nemcsak időt spórol meg, hanem lehetővé teszi, hogy a fotókönyv képei pontosan úgy nézzenek ki, ahogyan elképzelted.
A blog első cikke 2008 júliusában (tizenhét éve!) került ki az oldalra, és azóta rengeteg Photoshop‑technikát mutattam be. Van, ami még ma is pontosan úgy használható, ahogy akkor megírtam, és van olyan módszer, amit már egészen nyugodtan el lehet felejteni. Írtam kompozit oldalak készítéséről is, és bemutattam különféle trükköket arra, hogyan lehet egy kivágott elemet vagy személyt úgy elhelyezni egy másik fotón, hogy minél inkább belesimuljon a háttérbe. A harmonizálás színek igazításával, árnyékfestéssel és fény‑/kontraszt‑korrekcióval eddig órákig tartó, aprólékos munka volt.
A Photoshop 2025. július 29‑i verziójával mesterséges intelligenciával támogatott funkciók érkeztek, amelyek olyan feladatokat is egyetlen kattintásban oldanak meg, amelyekkel korábban órákat kellett bajlódnunk.
A Harmonize (Harmonizálás) eszköz jelenleg aPhotoshop beta verziójában érhető el. Amikor egy kivágott tárgyat vagy személyt behelyezel egy másik képre, a Harmonize automatikusan elemzi a környezetet, és a beszúrt objektum színét, fényét, árnyékait és a kép vizuális tónusát a háttérhez igazítja. Ez lényegében azt jelenti, hogy a kompozit elemek „összeolvadnak” a fotóval anélkül, hogy neked külön ki kellene egyenlíteni a színeket, árnyékokat vagy a világítást.
Nem akartam megkönnyíteni a PS dolgát:) Ahogy a képen is látszik, a két fotó között óriási a különbség. A felső képről a Contextual Task Bar Remove Background eszközével eltávolítottam a hátteret.
Ekkor jött a Harmonize opció, ami ugyanúgy a Contextual Task Bar-on található. A Photoshop néhány másodperc alatt kielemezte mind a kivágott személy, mind a háttér színvilágát, fény-árnyék viszonyait, és rögtön három variációt is kínált.
A személy bőrszíne, ruhájának árnyalata és a fények mind kellemesen beolvadtak az új környezetbe. A szoftver magától kissé sárgásabb, melegebb tónusokat adott, a kékes háttérfényeket tompította, az árnyékokat elmélyítette, mintha a fiú tényleg az esti utca fényeiben állna. Talán a napszemüveg nem indokolt. 😀 Azért ne csak a jót mondjam:) OK, a Photoshop a Firefly AI modellje segítségével új réteget generál, amelyen a beszúrt tárgy színei, árnyékai és fényviszonyai a háttérhez igazodnak. A generált rétegen egy maszk van, ami csak azt a területet engedi át, ahol a kivágott akármi van. Kisebb hátránya az, hogy a beszúrt elem már nem igazán mozgatható, illetve, ha mozgatod, nem biztos, hogy stimmel a hatás, így egyszerűbb ha újra le kell futtatod a harmonizálót. Az sem hatalmas probléma, hogy a Harmonize használata a Firefly generatív kreditjeidet fogyasztja, mert nyilván nem fogsz éjjel-nappal harmonizált képeket generálni. Ami inkább problémás jelenleg, a Generative Fill technológia korlátja. Az 1024 px x 1025 px generált méret továbbra is megmaradt, így ha egy nagyobb képet generálnál akkor sajnos a kép részletgazdagsága, élessége elmaradhat az eredeti fotótól. Nyilván ez idővel változni fog.
Biztos vagyok benne, hogy a fotókönyvet szerkesztők több scrapbook oldalt készítenek, mint kompozit fotót, így a következő teszt erről szól. Nem feltétlen muszáj olyan keretet választanunk, ami totál elüt a háttértől és a fotótól is, de mi van, ha pont az tetszik? 🙂
Pár másodperc alatt ez lett belőle. Harmonizálnak a színek, került mögé és mellé árnyék is. Nem nagyon tudnék belekötni.
Tudom, most sokan legyintenek, hogy „jó-jó, de ezek még csak kis méretű képek…” – és igazuk is van. A generatív eszközök, köztük a „Harmonize” funkció is, jelenleg még korlátozott felbontásban működik, de nem kérdés, hogy ez változni fog. Amit viszont már most tud: egészen elképesztő dolgokat varázsol egyetlen kattintással. A háttérhez illesztett színtónusok, árnyékok és fényviszonyok automatikusan igazodnak, és szinte „összeforrasztják” a kompozit kép elemeit. Még néhány példa:
Mindegyik példában lehet persze apróbb hibát találni – talán nem minden árnyék tökéletes, néhol túl puha a kontúr vagy kissé „művinek” hat az illesztés. De ne felejtsük el: ez még csak a béta verzió. Ha már most ilyen meggyőző az eredmény, képzeljük el, mit tud majd pár hónap vagy egy év múlva.
Majdnem 13 (!!!!) éve írtam egy háromrészes sorozatot arról, hogyan készítek fotókönyvet – innen eléred mind a három részt. Azóta sok minden történt: változtam én is, meg a világ is, de ami biztos, hogy a Photoshop azóta látványosan átalakult. Úgy gondoltam, ideje újra elővenni ezt a témát, és megnézni, hogyan dolgozom most, 2025-ben. Mi maradt meg, mi fejlődött tovább, és mik azok az új trükkök, amik már szinte elengedhetetlenek lettek a fotókönyv készítésében?
Meglepő – vagy inkább teljesen természetes –, hogy van, ami azóta sem változott. Például most is a Bridge-ben kezdem: létrehozok egy mappát, és mentek bele egy csomó dupla oldalt. Az elsőre ráteszem az egész könyvre szánt hátteret, majd a View > Guides > New Guidelayers segítségével berajzolok egy középvonalat és körben egy margót. Ez az alap, ebből készülnek a másolatok – innen indulhat az igazi munka.
Általában utazásnál a helyszínek szerint haladok. Az első csoport fotóit kijelölöm, jobb klikk > Label > lila – nálam ez jelenti az adott témát. Így gyorsan látom, hány képről van szó, és a Filter panelen egyszerűen tudok szín szerint szűrni. Ezeket gyorsan átnézem, ha valami nem kell, átváltom pirosra, ez a „már volt vagy nem kell” színem.
Az viszont gyakran előfordul, hogy több expót készítek, ha túl nagy a fénykülönbség a kép világos és árnyékos részei között. Amit a szemünk még könnyedén lát, azt a kamera szenzora már nem tudja egyszerre rögzíteni. Ilyenkor készítek 3 különböző expozíciót – egyik a csúcsfényre, másik az árnyékra, egy pedig középre exponálva.
Ehhez nem feltétlenül kell állvány: ha stabilan tartod a gépet, kézből is működik. A legtöbb modern vázon van bracketing funkció (automatikus expozíciósorozat), ami segít: csak beállítod a lépésközt (pl. ±1 EV), és a gép magától elvégzi a sorozatot.
Érdekes és izgalmas dolog a képszerkesztés. Vagy talán az emberi természet az:) Az új és jó képet öregítjük, a valóban régit retusáljuk. Van, hogy egy képre teszünk tükröződést, mint ha egy üveg mögött lenne (mint ahogy ebben a cikkben mutattam), ha meg tényleg ott van, el akarjuk tüntetni. Még szerencse, hogy mindenre van eszköz a Photoshop-ban. Pontosabban most már van, mert a júniusi frissítés tartalmazza a Reflection Removal eszközt, vagyis a tükröződés eltávolítót.
A Reflection Removal egy mesterséges intelligencia alapú eszköz, amely képes néhány kattintással eltávolítani az üvegen, vízen vagy fényes felületeken megjelenő tükröződéseket. Ha például kirakaton keresztül fotóztál, vagy egy ablakon át szeretnél éles, zavaró reflexióktól mentes képet kapni, ezt válaszd.
Nem generatív AI-t használ, hanem egy speciális, több millió fotón tanított modellt, amely megtanulta szétválasztani a valódi képi tartalmat a reflexióktól. Mi is a generatív vagy nem-generatív?
A generatív olyan mesterséges intelligencia, amely képes teljesen új tartalmakat létrehozni – például új képeket, szövegeket, zenét. Ilyen például a Photoshop Generative Fill vagy a MidJourney is.
A nem-generatív AI nem alkot új képrészleteket, hanem a meglévő adatokat elemzi, felismeri a mintákat, és ezek alapján módosítja vagy javítja a képet. Mint például a tükröződés eltávolító, amely megtanulta, hogyan különböztesse meg a valódi képi tartalmat a zavaró reflexióktól. Ezután a reflexiót eltávolítja, de nem úgy, hogy „kigenerál” egy teljesen új képrészletet, hanem a meglévő képadatokból dolgozik, és azok alapján javítja a fotót.
Nyisd meg a képet, majd jobb kattintás a rétegen: Convert to Smart Object. Így bármikor visszaléphetsz vagy finomhangolhatod a beállításokat. Filter > Camera Raw Filter
A Camera Raw jobb oldalán kattints a Remove eszközre (radír ikon).
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
