Brenizer

Rengeteg érdekes dolgot lehet és érdemes kipróbálni a fotózásban, pláne, ha nem kell hozzá külön eszközt vásárolni. Némi türelem és próbálkozás kell, de az nem kerül semmibe, és aki érdeklődik a fotózás iránt, annak a kísérletezés is örömet nyújt.

Ezt a technikát Ryan Brenizer-ről nevezték el, nem hinném, hogy feltétlen ő találta ki, de neki sikerült olyan népszerűvé tenni, hogy a nevével vált ismertté. A pasi amerikai, és fotós. Főleg esküvői fotókat készít, és nem is rosszakat, rakás díjat elnyert, szóval mindenképp érdemes körülnézni nála.

A technika lényege a mélységélesség rejtelmeihez vezet. Erről korábban volt egy cikk, akinek ez újdonság, olvassa el.

Itt most az a cél, hogy kicsi legyen a mélységélesség. Ezt hogy tudjuk elérni? Három összetevőtől függ. Objektív gyújtótávolsága, rekeszérték, valamint a gép és a téma közti távolság.

Legfontosabb tudnivalók:

Minél nagyobb a blendenyílás, annál kisebb a mélységélesség.

Minél nagyobb az objektív gyújtótávolsága, annál kisebb a mélységélesség.

Minél kisebb a távolság a gép és a tárgy között, annál kisebb a mélységélesség.

A saját felszerelésünknek megvannak a határai, de ezzel a technikával ezeket a határokat szépen arrébb tudjuk tolni. Tehát lehetséges, hogy valaki, valahol a saját felszerelésével jobb eredményt ér el mélységélesség – mármint életlenítés – tekintetében, mint mi a saját cuccunkkal, de a viszonyítási alap legyen a saját lehetőségünk. Ahhoz képest mindenképp izgalmasabb felvételt tudunk készíteni. Olyan, mint ha még-még-még tudnánk nyitni a blendén, akár akkorára, amilyen nem is létezik, miközben nem a legnagyobb teleobjektívet használnánk a cél elérésere, hanem valami jóval nagyobb látószögűt. Van ehhez ám még egy kalkulátor is, akinek nem elég az eredmény, hanem azt is tudni szeretné, hogy minek felel meg a felvétel. Megnéztem persze én is, a 200 mm-en lőtt 2.8-as fókuszból így lett 53 mm és 0,4-es blendenyílás, ami ugye nem létezik. Ha létezne, azzal lehetne ilyen fotót készíteni, mint amit készítettem a 9 felvételből.

Hogy mi az a téma, amihez ez jól passzol, az persze megítélés kérdése, a legjobb először a technikát elsajátítani, aztán ha az már jól megy, kísérletezhetünk azzal is, hogy mikor használjuk.

Ja, hogy mit is kell tennünk? Tulajdonképpen egy panorámaképet készítünk. Amennyiben az élesnek képzelt rész egy tárgy, akkor tehetjük a gépet állványra is, de ha embert, vagy embereket fotózunk, jobb, ha kézből tesszük, mert senki nem tud huzamosabb ideig totál mozdulatlan lenni, és kézből gyorsabban haladunk.

  • A gépet teljesen manuálisra kell állítani.
  • Blendét állítsuk a lehető legnagyobbra.
  • Az exponálási időt válasszuk ki ennek megfelelően.
  • A fehéregyensúly se legyen automatán, kivéve, ha raw-ban fotózunk, mert akkor mindegy.
  • A modellre mérjünk élességet, akár autofókusszal, majd kapcsoljuk manuálisra ezt is.
  • Nézzünk körül, hogy nagyjából mekkora az a terület, amit látni szeretnénk a képen, de annál nagyobb területet fotózzunk, hogy legyen miből vágni.
  • Az egyes képek között legalább 30 % átfedés legyen, hogy az összefűzés sikeres legyen. Ez ugye nagyjából a harmada. Amikor az egyik felvételt elvégezzük, jegyezzük meg, hogy mi is az, amit a következő képnél még látnunk kell. Az sem jó, ha túl nagy az átfedés, tehát törekedjünk nagyjából a 30 %-ra.
  • A modellünknek magyarázzuk el, hogy amíg őt fotózzuk, meg ne mozduljon.

Lehet, hogy elsőre nem lesz tökéletes, pláne ha még sosem próbáltál meg panorámát fotózni. Ha kézből készül, stabilan kell tartani a gépet, és figyelni kell, hogy ha vízszintesen mozdítjuk el a gépet, az tényleg vízszintes legyen. Persze a függőleges meg függőleges:)

Elsőre ne akarjunk rengeteg fotóból álló sorozatot készíteni. Legyen mondjuk 3 x 3. Ebbe még biztos nem gabalyodunk bele, és az összefűzése sem lesz gond.

Összefűzés. Ha raw-ban fotóztunk, az összes képet egyszerre állítsuk be a Camera Raw ablakban, majd mentsük el. Legjobb tif-ben. Ha jpg-ben fotóztunk, akkor maradjon is abban. A panorámák összefűzéséről volt már korábban egy cikk, amiben leírtam, hogy Photoshop-ban hogy kell összefűzni.

Ahhoz képest, hogy több száz panorámát készítettem már, ez valahogy kimaradt, szóval jelenleg én is csak az első próbálkozást tudom bemutatni.

A felvétel egy Nikon 70-200 f/2.8-as objektívval készült. Természetesen a legnagyobb blendenyílással, vagyis 2,8-cal.

Ha 70 mm-en volt az optika, ilyen képet kaptam:

70mm

(tovább…)

Camera Raw trükkök

Sokszor írtam már az általam igen csak favorizált Camera Raw-ról, de még hosszan lehetne sorolni, mi mindent lehet megoldani egyetlen ablakban. Mutatok párat.

Alapkép:

Photoshop raw

Néhány szokásos alapkorrekció után. (Aki nem érti a csúszkák alapján, hogy mit is csináltam, nézze át a feljebb linkelt korábbi cikkeket.)

Camera Raw

(tovább…)

Vintage

Igen kedvelt új fotókból is régi hangulatot varázsolni, most egy lehetséges elkészítési módot mutatok be.

A saját tapasztalatom, hogy nem árt, ha először az alapképen dolgozunk. Azért mert később öregítünk rajta, nem árt, ha korrigáljuk, amit lehet. Bőrhibák eltüntetése, kontraszt, élesítés stb. Ezt ne akarjuk megspórolni, mert akkor a végeredmény sem lesz tökéletes.

Ezt a fotót választottam:

Vintage fotó alapkép

Rátettem egy háttérre, mert úgy jobban látni a keretet, amit most fogok készíteni. Először a Layer Style > Stroke jön. Az én értékeimet nem érdemes nézni, mert képfüggő. Válassz olyat, ami tetszik. A Position-nál az Outside-ot jelöltem meg, így kerekített lett a sarka.

Layer Style

(tovább…)

Színezés

Szuper dolog, ha az ember gyereke pont olyan területet választott, ami a szülőt is igen érdekli. A legkisebbem a fotográfiát választotta, pedig nem is lökdöstem abba az irányba:) A főiskolán rengeteg érdekes dolgot tanulnak, szívesen beiratkoznék én is:) Legutóbb a fekete-fehér fotók színezése volt a téma, és ehhez egy csomó fantasztikus képet tanulmányoztak végig. Pár ezek közül: (képek forrása)

Fekete-fehér fotó színezése

Fekete-fehér fotó színezése

(tovább…)

Tuti árnyék

A kérdést többször körbejártuk, de nem csoda, hisz nagyon fontos technikai kérdése az oldalainknak.

Van a legegyszerűbb árnyék, amit a Layer Style ablakban tudunk elkészíteni. A kicsit bonyolultabb a 3D-s hatás, amikor egy külön rétegen lévő árnyékot torzítunk össze-vissza. Erről egy nagyon régi cikkben van videó is, amiben a Layer Style-os árnyékolás is szerepel.  A sima drop shadow sem rossz, csak nem minden esetben lehet alkalmazni. A 3d-s már egy fejlettebb technika, ügyesen használva realisztikus hatást lehet vele elérni.

Még egy cikk, amiben már a Photoshop 3d-s árnyékolása is benne van. Ez a korábbi veziókban csak az Extended változatban volt elérhető, a CC-ben már alapból benne van. Itt már jóval több szabadságot kapunk a fény-árnyék hatásra.

Amit most mutatok, az az igazi, a fotón is meglévő árnyék felhasználása. Mert az a legtutibb, az biztos:)

Adva egy fotó, amit más környezetbe szeretnénk helyezni. Ez az árnyék egy tényleges árnyék a háttér papíron, ezt kellene valahogy kimenekíteni.

műtermi fotó

(tovább…)

Background Eraser

Vagyis háttér radír eszköz. Azt hiszem, azt nem is kell külön magyarázni, hogy vajh’ mire való, elég, ha a használatát mutatom. Mert sok esetben nagyon jó.

Rengetegszer leírtam már, hogy Photoshop-ban mindent többféleképpen is meg lehet oldani. De nem elég egyet ismerni, mert az nem lesz elég minden feladathoz, és ha minél többet ismerünk, annál könnyebb lesz kapásból, már ránézésre is ahhoz az eszközhöz nyúlni, amivel a legnagyobb eséllyel tudjuk sikeresen megoldani a feladatot. Nézzük meg, hogy ez miben segíthet.

Az eszköztárban találjuk, a rendes radír alatt.

background eraser

Kiválasztva ilyen kurzort és ilyen opciós sávot látunk:

Photoshop background eraser

Az ecsetbeállításokra az alábbi lehetőségek vannak:

eraser panel

A kipróbálás előtt nézzük meg, hogy mi mit jelent.

(tovább…)