Azzal kezdem, hogy akinek nincs meg a program, vagy nem is próbálta a demo-ját, nehogy abbahagyja az olvasást, mert a videóban sok apró trükköt lehet meglesni ettől függetlenül is.
Ahogy a facebook-on jeleztem, ennek az oldalnak a készítését felvettem lépésről-lépésre, persze az unalmas részeket aztán kivágtam belőle.
Ez a technika nem ősrégi, hisz akiről elnevezték, ma is él. Michael Orton kísérletezgető fotográfus, aki ezt persze még a filmes időkben találta ki. Állványról fotózott több expóval, és egyes felvételeket szándékosan életlenre vett, majd ezeket a diákat helyezte egymásra. Ez persze nem is ennyire egyszerű, mert ahogy a kép életlenné válik, a kép kisebb lesz, így ezt szemre korrigálni kellett, hogy az egymásra illesztésnél ne okozzon gondot.
Na, de jött a digitális technika, és a Photoshop-pal minden könnyebbé vált. (hogy valóban jobbá is, az már egy más kérdés) Egyébként a Photoshop Elements 10-es verziójába már be is építették ezt a filtert. A Photoshop-ban ugyan nincs benne, de annyira egyszerű, hogy nem kell keseregnünk miatta. Ha meg sokszor alkalmaznánk, készülhet belőle action is.
Néhány lépésből áll az egész, és talán még a heti kihíváshoz is segítséget nyújthat, annyira szép a hatása. Mivel a leírás igazán rövid lesz, több fotón is megmutatom, továbbgondolva az eredeti ötletet.
Eredeti kép:
Remélem, hogy a cím olvastán nem a jobb felső piros x lenyomása lesz az első reakció:) Volt már hasonló cikk. Egyrészt ezek érdekes fotótörténeti dolgok, másrészt a végén persze, hogy a Photoshop-nál kötünk ki. Szóval nyugi, csak röviden, és a lényeget próbálom összefoglalni.
1851-ben Frederick Scott Archer dolgozta ki a nedves üveglemezes ( kollódiumos ) eljárást. Innentől kezdve kb. 30 évig ez volt a vezető technika.Természetesen anno nem a sarki fotósboltban lehetett a nyersanyagot beszerezni, hanem minden fotográfus magának készítette el a fényérzékeny anyagot. Tükörüveglapot gondosan zsír-, és pormentesítettek, majd kollódium-emulziót öntöttek rá. Az érzékenyítést már sötétben kellett elvégezni ezüstnitráttal. Mit ne mondjak, ezek az anyagok mind mérgezőek. Ha a fentiek netán nem rémlenek, a ciánt mindenki ismeri. Azt használták a fixáláshoz.
Hatalmas előnye volt, hogy lényegesen rövidebb expozíciót igényelt, és sokkal részletgazdagabb volt a végeredmény. Hátránya, hogy az egészet az exponálás előtt kellett elkészíteni, és sokat nem lehetett vele várni, mert csak addig működött, míg a bevonat nedves volt. A kollódium-emulzió felöntése miatt az üvegnegatívoknak csak egy sarkára került igazán az anyagból, ahol a felesleget eltávolították, a többi sarok fölkörívesen szabadon maradt. (Ennek a jellegzetességnek a Photoshop-os utánzásban van szerepe) Természetesen a felöntés egyenetlen is, ez is érdekes hatást nyújt.
Gondoljunk bele, hogy ez az egész milyen nehézséget okozott, ha nem műtermi felvétel készült, hanem mondjuk városkép. A kor egyik leghíresebb magyar fotográfusa Klösz György például egy szekéren fényképezett, ez volt mai szóval az ő lakókocsija, amiben berendezte a sötétkamráját, hogy a felvételekhez a nyersanyagot elő tudja állítani.
Akit érdekel, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményében végignézheti a rengeteg fantasztikus felvételt.
Ízelítőül egy – két kép.
A dolog úgy kezdődött, hogy Irene ugye elindította a lavinát az Oscraps fórumán, amire rákapott a screpperek nagy része. Mit mondjak, engem sem hagyott hidegen, és azóta több oldal is készült, és koránt sincs vége. Szeretnék egy egész fotókönyvre valót összehozni ebben a stílusban. Aztán beszteri blogján láttam, hogy a fotó-varázslást nem Photoshopban készítette, hanem egy Postworkshop nevű programban. Persze ez rögtön felkeltette az érdeklődésemet, és utánanéztem a dolognak. A program önálló alkalmazásként is működik, illetve a Photoshop filtereiből is előhívható. Az első variáció azoknak jó, akiknek nincs Photoshop-juk, így rengeteg mindent ezen belül is meg lehet oldani.
Sajnos a programnak nincs Trial-ja, csak Demo verziója, amivel ugyan korlátlan ideig lehet próbálkozni, csak Demo feliratot rak a képre. Ennek ellenére javaslom a letöltését, mert rengeteg mindent tud, ki lehet próbálni, és el lehet dönteni, hogy meg tudunk-e lenni nélküle:) Mit mondjak, én erős késztetést éreztem, mert hihetetlen szabadságot ad a fotók varázslásában, elképesztő mennyiségű filter van benne, amiket még állítgatni is lehet, és ha mindez nem elég, ezeket a filtereket még kombinálni is lehet.
Beszteri segítségével (örök hála Eszti), eljutottam a cég marketing vezetőjéhez (neki is nagy köszönet), aki nagylelkűen felajánlott egy serial-t, hogy ne a Demo verzióval mutassam meg a lehetőségeket. Persze szokás szerint mindent 5 perc alatt szeretnék kiismerni, ami sajnos lehetetlen, így visszafogtam magam, és igyekszem egy pár részes sorozatban minél többet bemutatni. Mivel én is most tanulom az egészet, majd mindig mesélem, mire jöttem rá:)
Pár link:
Postworkshop oldala. Innen tudod letölteni a demo változatot, illetve megvásárolni. A galériában szuper képeket találsz, a képek alatt szerepel, hogy milyen filter használatával készült.
Ez pedig a blog, ahol már részletesebb tutoriálok is vannak.
Készítettem 3 oldalt, ezekről sajnos nem tudok sokat mondani, mert persze nekiestem, és csak nagyjából tudom, hogy mit csináltam:)
Ez az első, ami persze, hogy a pacsmagolós technika Postworkshopos változata. Máris van még egy oldal a fotókönyvbe.
Érdekes, jópofa oldalakat készíthetünk mozaik technikával.
Az első lépés az, hogy egy mappába bemásolunk egy csomó képet, amit fel szeretnénk használni. Ha kevesebb, mint kellene, nem gond, majd másolgatjuk. Contact Sheet-et, vagyis index képet kell készítenünk, amit megtehetünk a Photoshop-pal is, vagy ha van, az ACD See képnézegetővel is. Mindkettőhöz részletes leírás és videó a Borító ötlet, és az Ecset káosz cikkben. Némi számolgatásra szükség lehet, mert úgy kell tervezni, hogy a képek kis méretűek legyenek, vagyis egy sorban elég sok képet kell elhelyezni. Mivel a képek nem biztos, hogy egyforma méretűek, lehet, hogy rések maradnak közöttük, akkor az egészet rátehetjük egy háttérre. De pl. az összes scrappes oldalunkból is megcsinálhatjuk, mert azok szép szabályos négyzet alakúak.
Ha igazán precízek akarunk lenni, akkor csináljunk egy action-t, amiben a vágóeszközzel mondjuk 300 x 300 px-re vágunk minden képet. Ezt megcsináljuk egy normál fotón, mentés, bezárás, majd leállítjuk az action-t.
Természetesen ez nem lesz minden képnél a tökéletes vágás, de nem számít, mert olyan kicsi lesz a mérete, hogy nem lehet látni. Akinek az action készítése gondot okoz, az olvassa el az erről szóló cikket. A File > Automate > Batch-csal küldhetjük rá az egész mappára.
Ha épp most készítettük az action-t, akkor az lesz eleve ott, csak a Source-nál kell megkeresnünk a mappát, és pillanatokon belül van egy csomó egyforma méretű fotónk.Utána elkészítjük az index képet. Nekem ilyen lett:
