2015. szeptember 10. | Lightroom, Photoshop tippek, trükkök
A Photoshop CC 2015-öt bemutató cikkben említettem a legújabb Dehaze funkciót. Ez az új eszköz annyira jó, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. Hogy ez eddig miért nem készült el, annak az az oka, hogy nem volt olyan fotóm, amin annyira látszódott volna a különbség, mint amennyire jól használható a képszerkesztésben.
Mi is ez? Segít eltávolítani a párát, ködöt a fotóról, illetve, mivel kétirányú a csúszka, hozzá is adhatunk, ha éppen arra van szükségünk. Bármelyiket is szeretnénk elérni, eddig is meg lehetett oldani, de közel sem ilyen egyszerűen és gyorsan.
Nyilván a frissítések során majd még javítanak, finomítanak rajta, mert szerintem egy kicsit túlszaturálja a képeket, de azt lehet most is korrigálni.
Nézzünk pár példát.
Alapkép:
Némi korrekcióval (dehaze nélkül):
Ehhez itt már legfeljebb a Graduated Filter-rel tudtam valamit hozzátenni, azzal sötétítettem az ég színén.
És most egy röv9d videón, mit tud a Dehaze. (semmi más korrekciót nincs)
Egy kicsit túl élénkíti a színeket, de nem kell 100%-ra húzni, és lehet korrigálni is pl. a Vibrance csökkentésével. A lényeg, hogy nem egyformán alkalmazza az egész képen, mint a Clarity, hanem főleg ahol kell, ahol meg nem, ott kevésbé érvényesül a hatás. Szerintem a legjobb módszer, ha előbb az alapbeállításokat tesszük meg, majd Dehaze, és utána ismét visszatérünk az alapeszközökhöz, és még finomítunk rajta. Nagyjából ilyen lett a végeredmény.
Ahogy látni a jobb felső sarokban, a szenzorkoszt is felerősíti, azt a Spot Removal eszközzel könnyen eltüntethetjük.
A következő példán még jobban látni a hatást. A kép ellenfényben készült, és nagyon belesütött a nap az objektívbe, ezért van ilyen ronda szórt homály a fotón.
Ez a maximum, amit ki tudtam hozni Dehaze nélkül:
És ilyen a Dehaze verzióval. (alapcsúszkákhoz itt nem nyúltam)
És jöjjön még egy példa, de itt a mínusz irányába húztam a csúszkát.
Korrekcióval (tudom, sok, de innen még tovább léptem)
És most lehúztam -100-ra a Dehaze-t.
Különleges hatást lehet vele elérni. Érdemes 100%-on is ellenőrizni a képet, hogy nehogy túl sok zajt vigyünk be az eszköz használatával.
Egy utolsó, ahol a változtatásokat csak a Effects fülön hajtottam végre.
Az eszköz a Lightroom CC-ben is benne van, de az asztali 6-os verzióból kihagyták.
2015. szeptember 3. | inDesign, Photoshop tippek, trükkök
Rég volt már inDesign, de mivel a legújabb CEWE fotókönyvemben használtam, eszembe jutott. Szorgalmas olvasók biztos emlékeznek az Out of Bound cikkre ahol a fotó egy részletét valahogy kiemeljük a keretből. Nagyon kedvelt technika, sokszor használjuk. Az inDesign egy kiadványszerkesztő program, így ott leginkább az a cél, hogy a képet és a szöveget hogy hozzuk össze. Volt cikk a text wrap-ról, erre most is szükségünk lesz. Most nem egy kivágott fotót futtatunk körbe szöveggel, csak egy kiemelt részét. A cikk címe félrevezető lehet, mert a Photoshop-ra is szükségünk lesz ahhoz, hogy a kivágást elvégezzünk. Nézzük, hogyan készül.
Rátesszük a fotót az oldalra. (amit nem részletezek, az a korábbi cikkekben már benne van)
Húzunk egy szövegdobozt, és beírjuk a szöveget. Én most csak kitöltöttem blablával. A szövegdoboz mérete olyan, hogy az eget letakarja, de ezzel a tornyot is, amit viszont nem szeretnék.
Most lesz szükségünk a körbevágott toronyra. Ezt Photoshop-ban kell elkészíteni. Vagy simán megnyitjuk a programot, és megnyitjuk a képet, vagy inDesign-ból is indíthatjuk az Edit → Edit with → Photoshop-pal.
Elég annyit kimaszkolni, amennyire szükségünk lesz. Ezt a fájlt maszkkal együtt mentsük el psd-ben.
Most ezt a fájlt kell elhelyezni az inDesign-ban. Ezt megtehetjük úgy, hogy simán behúzzuk a korábban ismertetett módon, és addig igazgatjuk, míg teljesen fedi a teljes fotón lévőt. Vagy készítünk egy másolatot az eredeti fotóból úgy, hogy a réteg palettán ráhúzzuk a Create New Layer ikonra.
Ezt vigyük a szövegréteg fölé, így most a két kép között van a szövegréteg. Ez a felső réteg legyen aktív, ehhez nem elég, hogy arra a sorra kattintunk, a jobb oldalon van egy kis négyzet, arra klikk, hogy kék legyen. Utána File → Place, és behívjuk a maszkolt pdf-et, ami lecseréli a felső fotót. Tehát alul fotó, középen szöveg, felül maszkolt fotó, ami lefedi a szöveget.
Most továbbra is ez a réteg aktív, és elővesszük a Text Wrap panel (fent linkelve a részletes cikk), és elvégezzük a beállításokat.
Most kijelöljük az alsó képet, és a képet lehúzzuk úgy, hogy az ég ne látszódjon, de ne menjünk lejjebb, mint a maszkolt kilógó rész. Fontos, hogy a keretet jejöljük ki, ne a képet. Ha a kijelölő eszközzel (Selection Tool) a kép fölé megyünk, középen megjelenik egy kör. Ha arra kattintunk, a kép jelölődik ki, ha azon kívül, akkor a keret.
Ugyanígy a keret legyen kijelölve ahhoz, hogy a sarkokat lekerekítsük, ha akarjuk. Ha látunk egy kis sárga rombuszt, akkor jól csináltuk.
Arra kattintva, mind a négy sarokban megjelenik a mozgató ikon. Elég egyet beljebb húzni, ha egyformán akarjuk mind a négy saroknál, ha meg külön, akkor közben a Shift-et kell nyomni.
Ha a fotó kivágása nem okoz nagy gondot, pillanatok alatt elkészülő látványos megoldás.
2015. augusztus 27. | Photoshop tippek, trükkök
Photoshop action-ökről már sokszor volt szó, vásárolható és ingyenes verzióról is, sőt arról is, hogy készíthetünk magunknak action-t, amivel meggyorsíthatjuk a munkánkat. A SpoonGraphics oldalán találtam egy ingyenes action-t, amivel olyan hatást lehet elérni, mint amiket a papírpénzeken látunk.
Önmagában ebből nem lenne cikk, de érdemes megnézni, hogy működik ez az action, mert sokat lehet belőle tanulni.
Letöltés után, ki kell csomagolni. A csomag két lényeges elemet tartalmaz, az egyik egy pattern, azaz mintázat, a másik az action.
Ezt egyszerre a legegyszerűbben úgy tehetjük be a Photoshop-ba, ha mind a kettőt kijelöljük, majd a PS üres ablakába behúzzuk.
Választunk egy fotót, és elindítjuk a feladatsort. Ha tanulmányozni szeretnénk a lépéseket, akkor a palettán jobb felső háromszögre kattintva, a legördülő menüben a Playback Option-nél válasszuk a Step by Step-et, vagy a Pause for-t, ahol meg lehet adni, hogy hány másodpercenként kövessék egymást a lépések, így jobban megfigyelhetjük, mi történik.
Ha lefuttatjuk, látjuk az eredményt, illetve a rétegpalettán a rétegeket.
Nézzük, mi történt. Vannak különböző mintázatok, amikből összeáll a kép. Ezt az Edit → Fill-nél lehet is látni, ha a Pattern-re megyünk. Ha ezt töltöttük be utoljára, akkor legalul van.
Ki is próbálhatjuk, hogy hogy néz ki, ha az egyikkel kitöltünk egy papírt.
Különböző rétegeken különböző mintázatok vannak, amikhez maszk kapcsolódik. A maszkok az eredeti képből készülnek a threshold-dal. Mindegyik már értékkel, és mivel vannak átfedések, abból jön ki a minta. De ilyen maszkot készíthetünk luminosity mask-kal is. Ebben a cikkben is hasonlót csináltunk, csak nem ilyen mintázattal, hanem színekkel és textúrákkal. Az elv ugyanaz, csak itt más a minta.
A maszkokon mindig lehet változtatni, ha valamelyik részlete nem tetszik. Ebbe az action-be is belenyúlhatunk, ha így már meguntuk. A mintázat átlátszó, tehát csak a vonalak vannak, háttere nincs.
Kiszínezhetjük úgy, hogy minden réteghez választunk egy színt.
De tehetünk rá textúrát is.
Vagy alkalmazhatjuk az action-t egy scrapelemre, majd erre is textúra.
És tehetünk rá réteg stílusokat is.
Esetleg egy háttér?
És ezt blendingeljük az eredeti képhez.
Próbáld ki, és variáld kedvedre:)
2015. augusztus 20. | inDesign, Photoshop tippek, trükkök
Korábban volt egy cikk, amiben a fontok ékezetesítését mutattam be a FrontCreator programban. Nagyon klassz, de van vele pár probléma. Az egyik az, hogy fizetős. Ha ezen már túltettük magunkat, akkor jön a következő nehézség, hogy el is kell készíteni az ékezetes betűket. Nem mondom, hogy bonyolult, de ha állandóan beleszeretünk újabb és újabb betűtípusokba, elég macerás mindegyiket átszerkeszteni. Ennek az az előnye viszont megvan, hogy hosszú szöveget is kényelmesen írhatunk a későbbiekben.
A scrapbook-ban, fotókönyvben viszont általában rövidebb szövegek vannak, illetve sokszor van egy cím, amihez egy különlegesebb betűtípust választunk, peches esetben ékezet nélkülit. Ilyenkor többnyire az a megoldás, hogy megrajzoljuk az ékezetet, vagy külön rétegen egy vesszővel pótoljuk, és a réteget úgy mozdítjuk, hogy a megfelelő helyre kerüljön.
A letöltött betűtípust jobb klikk → Társítás-sal hozzárendeljük a Windows betűtípus-megjelenítőhöz. Ezt csak egyszer kell megtenni, ha bepipáljuk a „Mindig ez az…..” ablakot.
Utána már elég csak duplán rákattintani, hogy bejöjjön az ablak, amiben láthatjuk a font-ot, és telepíteni is tudjuk. Ennél csak az ő és ű betű hiányzik.
(tovább…)
2015. augusztus 13. | Mobilfotózás, Photoshop tippek, trükkök
Emlékeztek a Lomo cikkre? Érdemes elolvasni:) Azért a szabályrendszert idemásolom:
- Vidd magaddal mindig a lomódat, bárhova is mész! (Take your Lomo everywhere you go)
- Használd mindig – nappal és éjszaka! (Use it any time – day & night)
- A lomográfia nem bolygatja meg az életedet, de részét képezi! (Lomography is not an interference in your life, but a part of it)
- Próbálj meg csípőből fotózni! (Try to shoot from the hip)
- Menj a lehető legközelebb a lefényképezendő tárgyakhoz! (Approach the objects of your lomographic desire as close as possible)
- Ne gondolkodj! (Don’t think)
- Légy gyors! (Be fast)
- Ne akard előre tudni, milyen lesz a kép! (You don’t have to know beforehand what you captured on film)
- Később se! (Afterwards either)
- Fütyülj a szabályokra! (Don’t worry about any rules)
Megszállott hívei mindenféle dilis gépeket vásárolnak össze, amivel jó képet nem feltétlen lehet csinálni, de nagyon vicceset igen:) De ezzel ki törődik? Most a multilens kamerákat mutatom be. Itt egy pár, amit a lomography oldalán meg lehet vásárolni. (fotók:onnan)
Több variációban van, a lényeg, hogy rövid idő alatt több felvételt is készít egy filmkockára. (mert ugye filmes gépekről beszélünk) Az már csak a kreativitásunkon múlik, hogy ebből mi lesz. Lehet, hogy a fotózott személy mozog közben, meg az is, hogy mi mozgatjuk a gépet. Természetesen a multilens kamerákat sem most találták ki.
Hogy pontosan ki készítette el az első gépet, nem lehet tudni, de Andre Adolphe Disderi francia fotográfus volt az, aki sikerre vitte.
Az első fotográfiai eljárás a daggerotípia volt, de erről nem lehetett másolatot készíteni. Disdéri nedves eljárást alkalmazott, negatívról pozitív képet készített. Négylencsés gépet használt, így egyszerre több képet tudott készíteni egy üveglemezre. 1854-ben szabadalmaztatta eljárását, amivel óriási sikert aratott. Jóval olcsóbb volt a többi eljárásnál, és az arisztokrácia körében igen kedvelt volt ezeknek a vizitkártyáknak a használata. Két kép a Wikimedia-ból:
A google-val még rengeteget megnézhetünk.
De térjünk vissza a jelenbe. Lomo kamera nélkül sem kell lemondanunk a hasonló hatású képekről, mert természetesen van mobil alkalmazás is hozzá. Nem lesz olyan szép, mint Disdéri képei, de játéknak jó:)
Többféle is van iOS-ra és androidra is, én ezt próbáltam ki. Első lépésként egy csomó sablon közül választhatunk.
Majd elkészítjük a felvételeket, amik mind egy „filmkockára” kerülnek.
Ezt még különböző módokon szerkeszthetjük is, például adhatunk hozzá keretet:
Vagy akár hajat (?!) is. (Szegény Disdéri, ha ezt látná!)
Enélkül azért jobb szerintem, de a lehetőség megvan. Magával az alappal jó kis sorozatfelvételeket lehet készíteni.
És persze a Photoshop sem maradhat ki a buliból, ott is meg tudjuk oldani, hogy egymás mellé rakunk képeket, vagy akár egy képet feldarabolunk több részre.Ezt pillanatok alatt pakoltam össze a tych panel segítségével, amiről korábban már volt szó.
És ha már ez egy régi technika, lehet öregíteni, színteleníteni és textúrázni is. Ehhez a sablont csináltam meg a tych panellel, majd a négy részleten a kép másolatainak egy-egy részletét választottam ki. A sablonon lehet a vignettálást megoldani, aztán jöhetnek a textúrák.
2015. július 30. | Cewe fotókönyv, Photoshop tippek, trükkök, videó
Majd három éve volt egy háromrészes sorozat arról, hogyan készítek fotókönyvet. Most is épp CEWE FOTÓKÖNYVBE rendezem a nyaralás képeit, és megnéztem, hogy mennyiben változtam én, vagy változott a technika, tudok-e újat mondani. Az első észrevétel, hogy rengeteg ötlet ma is ugyanúgy használható, így érdemes elolvasni a cikkeket.
1. Korábban a raw fotókat előbb feldolgoztam, majd tif-be mentettem, és azt használtam fel. Ma már eszembe nem jutna előre hozzányúlni, aminek több oka van. Először is nem tudom előre, hogy melyik fotót fogom felhasználni, így teljesen felesleges mindegyiket szerkeszteni. Másodszor is azóta más gépem van, ami 36 megapixel felbontású, lényegesen nagyobbak a képek, mint korábban, így sokkal több helyet is foglalnak el. Ezt még azzal is tetézni, hogy még egy mentést készítek róla, teljesen felesleges. Adobe Bridge-ből egyszerűen ráhúzom az oldalra a kiválasztott fotót, és mivel raw, a Camera Raw ablakban nyílik meg először, ahol mindent beállíthatok. A Camera Raw ablak zsenialitásáról már annyit írtam, hogy most nem is taglalom, a lényeg, hogy egy ablakban rengeteg szerkesztési lehetőség van. A legnagyobb kedvencem az Adjustment Brush, amivel a kép bármely részletét külön-külön is alakíthatjuk. Így festhetünk a fénnyel, a színekkel, és egy csomó mással, amit a program megenged. Így a nyers képből:
pár perc alatt ez lesz:
(tovább…)
