Talán mondhatom, hogy történeti fotóeljárásokból egy sorozatnyi van már a blogon, most újabb rész következik, ezúttal az ambrotípiáról lesz szó. Ha érdekelnek a régi fényképezési technikák, mindenképp nézd meg a korábbi cikkeket is a gum-bichromát, tintype, cianotípia, nedves kollódiumos eljárás és albuminnyomat témákról, melyek részletesen bemutatják ezeket az izgalmas eljárásokat.

Az ambrotípia sajátossága, hogy egy üveglemezre készül, amelyet fényérzékeny ezüst-jodiddal vonnak be, és a képet közvetlenül erre exponálják. A fényképezés után a képet azonnal elő kell hívni, mivel a bevonat nedves állapotban használható, hasonlóan a nedves kollódiumos eljáráshoz. Az elkészült kép valójában egy alacsony kontrasztú negatív, de ha sötét háttér elé helyezik (például fekete bársony, festett üveg vagy akár lakkozott felület), akkor pozitív képként jelenik meg. Ez a technika különösen népszerű volt portréfotózásra, mivel az elkészített képek finom részletességgel és lágy tónusokkal rendelkeztek, amik szinte festményszerű hatást keltettek. Mivel maga az üveg az eredeti hordozó, nem lehetett róla másolatokat készíteni, így minden ambrotípia egyedi, egy képet csak egy alkalommal lehet elkészíteni. Ennek köszönhetően az ambrotípia különleges és megismételhetetlen.

Az ambrotípia idővel háttérbe szorult, ahogy az új, szárazlemez-technológiák megjelentek, de a fotográfia szerelmesei és a művészeti irányzatok ma is értékelik ezt az eljárást az általa nyújtott egyedi megjelenésért.

Ez az 1860 körül készült ambrotípia (Wikipedia), amit digitalizáltak, már nem nyújtja ugyanazt az élményt, mint az eredeti fizikai változat. Az üveg alapú ambrotípia különleges fényvisszaverődéssel, mélységgel és textúrával bír, amit a digitalizált kép nem tud visszaadni. Bár a digitalizálás megőrzi a részleteket, például a karcokat és a vignettálást, az eredeti műtárgy anyagi tulajdonságai, mint az üveg csillogása vagy a tapintása, elvesznek.

A Photoshop-ban készített ambrotípia stílusú képekre úgy érdemes tekinteni, hogy az eredeti inspirálta őket. Egy digitális fotón régies hangulatot kelt, de az eredeti fizikai jellemzők nem jelennek meg. A Photoshop így egy eszköz arra, hogy visszaidézzük ezt a régi stílust, még ha nem is tudja teljesen visszaadni annak egyediségét.

Amikor ambrotípia hatást szeretnél alkalmazni Photoshop-ban, érdemes olyan képeket választani, amelyek természetesen illenek a régies stílushoz. A modern elemeket tartalmazó képek helyett inkább portrékat használj, például egy régi családi fotót, ami tökéletes lehet egy családtörténeti könyvbe.
Nézzük, hogyan érhetjük el ezt a különleges hatást egy digitális fotón.

Az ambrotípiák jellegzetességei közé tartoznak a finom tónusok, a mélység, a fényvisszaverődés és az üveg adta különleges textúrák. Az eredeti eljárás során az üveglapra készült negatívot sötét háttérrel pozitív képpé varázsolták, gyakran kézzel színezve bizonyos részeket, például az arcokat vagy a ruházatot. A fotók általában védő keretbe vagy tokba kerültek, hogy megőrizzék a törékeny felületüket. Az idő múlásával az ambrotípiák gyakran barnás tónust vettek fel, ami tovább fokozza antik hatásukat.

Ha Photoshop-ban szeretnél hasonló ambrotípia-stílust elérni, kezd azzal, hogy a fotódat fekete-fehérré alakítod. Ehhez használj egy Black & White (Fekete-fehér) korrekciós réteget, és játssz a tónusokkal, hogy elérd az ambrotípiákra jellemző finom, lágy árnyalatokat.

Innentől igazából csak textúrákkal kell dolgozni. A jó hír, hogy ez igazán szórakoztató és kreatív. A még jobb hír, hogy összecsomagoltam egy csomó textúrát, ami erre a célra kiváló.

Van rajtuk üvegre jellemző karc, repedés és folt bőven. A blogon rengeteg cikk van textúrázásról, de tuti tipp nincs. Függ a fotótól, a textúrától és főleg a te elképzelésedtől. Használhatsz egyet vagy sokat, különböző blendingekkel, játszva az átlátszósággal. Az én lépéseimet leírom, de nem kell ezt követni:) Ugyanazokkal a textúrákkal dolgoztam, amit letölthetsz, a rétegpalettán látni a nevüket.

Itt Soft Light blending módot használtam, ami lágy kontrasztot és finom átmeneteket eredményez. Ez a keverési mód világosítja a világos részeket, és enyhén sötétíti a sötéteket, anélkül, hogy túl erőteljes lenne.

A következő textúra blendingje Multiply. Ez sötétíti a textúrákat, és intenzívebb, régiesebb hatást ad.

Újra a Soft Light blending.

Újabb Multiply blending mód, amely hangsúlyozza a karcokat és a kopott széleket. Ez a keverési mód tovább sötétíti a képet, ami még erőteljesebb régies hatást ad. A textúrák élesebbek és intenzívebbek lesznek, ami különösen jól működik, ha erősebb karaktert akarsz adni a képnek.

Ebben a lépésben egy kis csavar jön. Difference blending módot használtam, amely teljesen megváltoztatja a kép tónusait, és egy negatív hatást hoz létre.

A Channels panelen a Ctrl lenyomása mellett katt a csatorna bélyegképére. Ez kijelöli a világos részeket az adott csatornából, azaz a teljesen fehér részeket teljesen kijelöli, a sötét részeket egyáltalán nem, és a szürke árnyalatokat azok fényességének megfelelően. A kijelölést egy új rétegen feketével kitöltöttem. Itt Color Dodge a blending.

Az eddig Difference réteget Darken blendingre váltottam ami csak a sötétebb pixeleket jeleníti meg a textúráról. Ez finomabbá teszi a kép hatását, megőrizve az eredeti részleteket, de a sötét textúrák drámai karakterét is hozzáadja.

A végeredmény (pontosabban itt hagytam abba) ez lett. Persze egyáltalán nem fontos ennyi textúrát felhasználni, lehet, hogy egy is elég, csak azt akartam megmutatni, hogy mennyi mindet lehet kihozni a textúrákkal.

Ha nem is vetekszik egy eredeti ambrotípiával, érdekes vintage hangulata lett ennek a fotónak.

Kísérletezz bátran!