HDR – mert egyszerű

HDR – mert egyszerű

Volt már szó a nagy dinamikatartományú képről, legutóbb a Camera Raw 9, illetve  a Lightroom CC/6 kapcsán. Szerintem sokan neki se mernek fogni, mert túl bonyolultnak találják. Ezért most nézzük meg jobban, a végére – remélem – egyértelművé válik, hogy nincs ebben semmi bonyolult. Vegyünk egy teljesen hétköznapi példát. Valahol nyaralunk, sétálunk a városban, és persze fényképezünk is. A nap éppen süt, így óriási a különbség a világos és sötét területek között. Nincs lehetőség később visszamenni, ott és akkor kell fotót készítenünk. Az utómunka már otthon lesz, a lényeg, hogy a felvétel elkészüljön. Ezerszer írtam, hogy aki tud, fényképezzen raw-ban, de jpg-vel ugyanígy működik, bár a raw-ból többet tudunk előcsalogatni.

A fotózás. Némi odafigyelést igényel, mert ugye sima városi séta, állvány nélkül. Meg kell tanulni stabilan tartani a gépet, hogy minél kevésbé mozduljon el a felvételek között, meg persze közben is. Ez egyébként hdr nélkül is fontos, hogy élesebb képet kapjunk. Nem véletlen, hogy a profik jóval hosszabb expozíciós időt is kitartanak, mert ismerik a trükköket, és gyakorlottak a fotózásban. Néhány tipp.

  • Jobb kézzel fogjuk a gépet, bal kézzel a fényképezőgép típusa szerint vagy oldalt fogjuk, vagy az objektívet alulról.
  • Ne zárt lábbal álljunk, hanem kis terpeszben.
  • Ha van rá lehetőség, akár neki is támaszkodhatunk valaminek, vagy a karunkat, gépünket támasszuk alá.
  • A két kezünk ne szanaszét legyen, hanem a testnek támasztva.
  • Figyeljünk a légzésre. Levegő beszív, megtart, exponál.

Pár alkalom után már figyelni sem kell rá, reflexé válik a helyes tartás.

Fényképezőgép beállítása.

Itt most csak a saját gépemről tudok beszélni, mindenki nézzen utána, hogy a gépe milyen beállításokat tesz lehetővé.

bracket

 A gépemen van BKT, vagyis expozíciósorozat mód, itt tudom beállítani, hogy mondjuk 3 felvétel készüljön 1-1 fényérték különbséggel. Ahhoz, hogy ne kelljen háromszor exponálni, mert az is növeli a hiba lehetőségét, még a lassú vagy gyors sorozat felvételt kell beállítani a tárcsán. De ugyanerre szoktam használni az önkioldó módot is. Akkor be tudom állítani a késleltetést, és a felvételek közötti időt is, de ezt inkább hosszú expós, állványos fotózásnál választom.

 

Tehát, ha a beállítások megvannak, pillanatok alatt lőhetünk 3 (vagy több) fotót az egy helyett.

3 felvétel

(tovább…)

Porcelán bőr

Porcelán bőr

Azt hiszem, valamelyik kihívásra készítettem ezt az oldalt:

perfection

Ezt a porcelán bőr effektet sokszor összekeverik a high key-jel, pedig az más, bár hasonlít.  Ott tulajdonképpen már a fotózásnál túlvilágítják a modellt, a kép nem túl kontrasztos, és az egész világos. A porcelán bőr csak a bőr színét változtatja fehérre, a többi ettől még maradhat színes és kontrasztos, persze csak annyira, hogy összhangban legyen a fehér arcszínnel.  Ha a japán gésákra gondolunk, egyértelmű, hogy miről van szó. Most ennek a technikának a lépéseit mutatom be. Alap fotó:

(tovább…)

Fekete-fehér

Fekete-fehér

A címmel ellentétben nem fekete-fehér fotót készítek most, csak egy szín változtatok át. Sokszor előfordul, hogy valaminek a színe nagyon nem passzol a képre, oldalra, és szeretnénk átszínezni. Volt erről egy összefoglaló cikk, de sok apró trükk található  más bejegyzésekben is. Azt a problémát nem jártuk körül, hogy mi van akkor, ha egy színt fehérre vagy feketére változtatnánk. Aki kicsit gyakorlott, annak egyértelműen az a megoldás jut eszébe, hogy rétegmásolat, arra egy Black & White korrekciós réteg. Erről is volt már szó, a legjobb benne, hogy a csúszkákkal állítgatni lehet színek szerint.

Itt egy színes fotó:

alapkép
A csúszkák húzogatásával lehet a fekete-fehér kép ilyen:

fekete-fehérvagy ilyen:

fekete-fehér (tovább…)

Régi fotók restaurálása

Régi fotók restaurálása

A heti játékban gyerekkori fotónkat kell oldalba foglalni. Nos, tény, hogy a „régi” fotó van, akinél csak tíz évet jelent, és van akinél ötvenet:) Bár sok múlik azon is, hogy hogyan tárolták ezeket a képeket, mindenesetre előfordulhat, hogy némi korrekcióra szorul. Ha meg nem, akkor is biztos találkozunk olyan családi fotóval, amit jó lenne kicsit rendbe tenni. Bár mindenféle retusálási technikáról volt már szó, remélem, azért tudok még újat mondani:) Ezerszer elmondtam már, hogy az a jó, ha rengeteg technikát ismerünk, mert abból könnyebb kiválasztani, hogy melyik adja a legjobb eredményt az adott problémánál.

A heti kihívásra gybogi készített egy oldalt, és megbeszéltük, hogy a fotót kicsit átdolgozom. Elsőre ennek a lépéseit mutatom  meg.

Alapkép:

alapkép

Első lépésben megvágtam, mert a háttérben lévő belógó dolgoknak nincs szerepe. (aztán lehet, hogy gybogi szerint van:))

alapkép

Ami maradt, azt még eltüntettem. Lasszóval körbejelölni, majd Edit → Fill, és ott a Content-Aware, ami a környezettel tölti ki. Ez persze nem mindig a megfelelő megoldás, de itt tökéletes.

Content-Aware (tovább…)

Kompozit fotó

Kompozit fotó

Amikor mi (mármint a digitális scrapbook megszállottjai) körbevágunk egy alakot a fotón, majd azt egy teljesen más háttérre helyezzük, bizonyára nem is gondolunk arra, hogy ez a technika mennyire régi.

Nagyjából az 1890-es évekre tehető a piktorializmus kialakulása. Ennek művelői a valóság ábrázolását a fotográfia eszközeivel művészi rangra emelték. Ez a téma megér egy külön cikket, hisz tulajdonképpen azt csinálták, mint mi, amikor Photoshop-ban festménnyé pacsmagolunk egy képet:) Csak nekik jóval nehezebb dolguk volt:)

Ezt megelőzően is voltak persze próbálkozások, ez volt a kompozit, amikor utólag montírozták egymás mellé a képeket.

Oscar Gustav Rejlander (1813˜–1875) fotográfus 32 negatívból hozott össze egy képet. Kattints rá, és nézd meg nagyban. (forrás: wikipedia)

Oscar-gustave-rejlander_two_ways_of_life (tovább…)