Panorámafotózás

A panorámafotózás nem titkoltan a másik mániám, ami talán még „súlyosabb”, mint a scrap. Eddig nem gondoltam, hogy ez a scrap és fotókönyv témakörben bárkit komolyabban érdekelne, de mivel épp ma nyitott Roni erről egy fórumot, úgy gondoltam, írok róla. Persze főleg csak az alapokról, amihez nem kell különösebb eszköz sem. Nagyobb érdeklődés esetén lehet tovább boncolgatni a témát, de a fórumban minden kérdésre válaszolok.

A gömbpanoráma maradjon egy kicsit későbbre, ne azzal kezdjük. Ahhoz már nem árt, ha van nagylátószögű optika, állvány és  speciális szoftverek. Az oldalamon rengeteg panoráma van, ha van kedved, nézd meg!

Olyan panorámaképet készíteni, ami igazából arra szolgál, hogy több legyen  a képen, mint amit egyébként le tudnánk fotózni, nem nehéz feladat. Az is lehet, hogy beleférne a képbe egy felvétellel is, de akkor a mérete nem lesz akkora, hogy pl. egy fotókönyv duplaoldalára megfelelő felbontású legyen. Pedig az annyira jól néz ki!  Az alábbi fotókönyv oldalak háttér képei is így készültek.

tibidabo
 

montjuic
 

tenger

A tenger panorámázást kezdőknek semmiképp nem ajánlom, hiszen az állandóan mozgó víz összeillesztése már komoly kihívás. Ahol viszont olyan messze van, mint a középső képen, már egyáltalán nem gond.

Az alapszabályok a következőek. A gépen – ha van rá lehetőség – mindent manuálisra kell állítani. Zársebesség, blendenyílás, fehéregyensúly, élességmérés.  Ha a gépünk teljesen automata, akkor is nyugodtan próbáljuk ki,  nem teljesen reménytelen, de szerencse kell hozzá. Ha a korábbi cikkek alapján (1, 2, 3, 4) kedvet kaptál a raw-ban történő fényképezésre, akkor a fehéregyensúllyal nem is kell foglalkozni, mert a Camera Raw ablakban könnyen az összes képre egyszerre be tudjuk állítani. A fény-árnyék különbségek is jobban kezelhetőek raw-ban, mert lényegesen nagyobb a dinamikatartománya, mint a jpg képeknek. Gömbpanorámánál szinte mindig több expozíció sort kell készíteni, hogy a nagy fénykülönbségeket ki lehessen egyenlíteni, de ahhoz már állványra van szükség, hogy a képek tökéletesen fedjék egymást.

Az exponálásnál nagyon ügyeljünk arra, hogy a képek között legyen átfedés. Inkább bőven hagyjunk rá, mintsem lemaradjon valami. Legyen legalább 30%.  Pocket gépnél, aminek külön keresője van, és nem az objektíven keresztül lát, próbafelvétellel ellenőrizzük, hogy mi az, amit látunk a keresőben, és mi az, ami exponálás után rögzítésre kerül. Nézzük meg, hogy mi is volt még rajta a képen, és a következő felvételt úgy állítsuk be, hogy az átfedés megfelelő legyen. Figyeljünk arra is, hogy közben ne hullámozzon a kezünk, vagyis egy magasságban tartsuk a gépet. Kézből fényképezésnél természetesen az éjszakai felvétel nem jöhet szóba a hosszú expozíciós idő miatt. Úgy állítsuk be az értékeket, hogy azt még kézbemozdulás nélkül tudjuk fotózni. Szándékosan nem írtam itt értéket, mert ez gyakorolható, növelhető. Hosszabb expónál fontos a stabil állás, a kezek nem a levegőben lógnak, hanem a testhez támaszkodnak, veszünk egy nagy levegőt, és ki sem engedjük addig, míg nem exponáltunk. Ezekkel a technikákkal lényegesen meg tudjuk növelni azt az időt,  amit kézből, bemozdulás nélkül ki tudunk exponálni.

Először csak 2-3 kép illesztésével próbálkozzunk. Érdemes ilyenkor a gépet portré állába fordítani, azaz függőlegesen legyen  hosszabb a kép, hiszen így az összefűzéssel jobb képarányt kapunk.

Most a Photoshopban is elérhető összefűzést mutatom be. Válasszuk a File>Automate>Photomerge-et. (Fájl > Automatizálás > Fotóegyesítés)

panorama1

A megjelenő ablakban válasszuk ki azokat a képeket, amelyeket össze szeretnénk fűzni.

panorama2

Én ezt a 6 fotót választottam: (ez a gyönyörűséges hely a csehországi Průhonice-ben van)

panorama6

Az alábbi módok között választhatunk:

Automatikus: elemzi a forrásképeket, és ez alapján egyesíti a fotókat. Érdemes először ezt kipróbálni, és ha nem vezet eredményre, válasszunk másikat.

Perspektíva: Általában a középső képet tekinti alapnak, és a többit ehhez torzítja.

Hengeres: Széles panorámaképhez ez a legjobb választás. Az összefűzött képet úgy jeleníti meg, mint ha egy kiterített hengerpaláston lenne.

Gömb alakú: Ez való a teljes körképek összeállítására.

Kollázs: Az alapképek közül bármelyiknél igazítja a rétegeket, szükség szerinte méretezéssel, forgatással.

Áthelyezés: Ez is olyasmi, mint a kollázs, de nem alakítja át a forrásrétegeket.

Ok, ez biztos egy kicsit így bonyolult. A lényeg, hogy vagy automatát, vagy a hengerest válasszuk a pár képes panorámához, a többivel ne foglalkozzunk.

A Blend Image Together, vagyis a képek keverése mindenképp legyen bekapcsolva, hogy a képek közötti átmenet határait mossa össze. Persze ez szépen csak akkor fog sikerülni, ha a fentebb leírt szabályokat figyelembe vesszük. (manuális mód a fényképezésnél)

A Vignetta Removal abban az esetben szükséges, ha gyengébb objektív miatt a képszélek sötétebbek.

A Geometric Distortion Correction a hordó-, párna- és halszemtorzítást javítja.

Tehát kiválasztottuk a képeket, a keverés módját, és már csak egy OK-t kell nyomnunk ahhoz, hogy a Photoshop munkához lásson.

A képek külön-külön rétegen vannak, és aki már belevetette magát a maszkolás rejtelmeibe, annak nem fog gondot okozni, hogy a maszkkal javítsa az esetleges illesztési hibákat.

panorama3

Ha a fotózásnál odafigyeltünk, akkor remélhetőleg nem is lesz mit korrigálni. Layer>Flatten Image (Rétegek>Rétegek összeolvasztása) után vágjuk körbe szükség szerint, tuningoljuk még rajta, ha szükségesnek látjuk (színkorrekció, élesítés), majd örüljünk nagyon, hogy milyen szép képet készítettünk:) Ha a képre kattintasz, jóval nagyobb méretben tudod megnézni.

panorama5

A fórumban tudsz további kérdéseket feltenni, illetve nagyobb érdeklődés esetén újabb bejegyzésben folytatom a témát.

Korrekciós rétegek

Érintőlegesen volt már ilyesmiről szó, de ez is kicsit olyan, mint a raw-ban történő fotózás, először macerásnak tűnik, utána meg kizárt, hogy enélkül dolgozna az ember.
A korrekciós rétegek segítségével (egyébként Adjustments Layer) úgy módosíthatjuk képeinket, hogy az eredeti sértetlen marad.

Ugyanazokat a korrekciókat lehet így elvégezni, mint az Image/Adjustments (Képek/Korrekciók) segítségével.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a korrekciós réteg az összes alatta lévő rétegre kifejti a hatását. Ha azt szeretnénk, hogy csak az alatta lévőn érvényesüljön, akkor ne a paletta alján menjünk a korrekciós rétegek ikonra, hanem válasszuk a Layer/Adjustments Layer-t (Rétegek/Korrekciós réteg), és ott pipáljuk ki a kis jelölő négyzetet.


korrekcios1

Ha mégis a palettára klikkeltünk, akkor sincs semmi gond, a szokásos módon vágómaszkot képezünk. (PC CS3-nál Ctrl+ALT+G vagy a két réteg közé visszük az egeret, és az Alt lenyomása mellett kattintunk. Van azért kivétel is, a kitöltési rétegek (színnel, átmenettel vagy mintával) csak az alatta lévő képre hatnak.

A technika több szempontból is hasznos, egyrészt, mint írtam, az eredeti képpontok változatlanok maradnak, másrészt egyszerre több variációt is kipróbálhatunk, ki-be kapcsolhatjuk, így látjuk a különbséget, és kiválaszthatjuk a megfelelőt.Ennél a képnél ugyan nem volt szükség a vágómaszkra, hiszen nincs a kép alatt másik réteg, csak így legalább látni, hogy is kell kinéznie. Kipróbálhatunk ezt-azt, akár így rétegesen el is menthetjük. Ha egy korrigált képet elmentünk és bezárunk, többet nem lesz meg az alapképünk. (ha csak nem készítettünk róla másolatot). Így viszont csak elővesszük és dolgozhatunk tovább.

anim

Az már csak hab a tortán, hogy ez tulajdonképpen egy maszk, és mint ilyen, ragyogóan használható arra, hogy csak a kép egyes részein alkalmazzuk a változtatást. Ha a teljes hatást el szeretnénk tüntetni, akkor legyen kijelölve a maszk, és CTRL+I . A fekete maszk eltakarja a módosítást. Fehér festőszínnel és ecsettel csak ott fessük vissza,ahol szeretnénk. Itt most a kép színtelítettségét vettem 0-a, majd ecsettel visszafestettem a színes képet.

korrekcios2

És hogy ez a festegetés milyen jó móka, ha van egy digitális táblánk, arról legközelebb mesélek.

ACDSee

Ha már rengeteg scrapbookos készlet boldog tulajdonosai vagyunk, valamit tennünk kell a rendszerezés érdekében is, mert minél több van, annál kisebb a remény, hogy megtaláljuk, amit keresünk.

Én már-már harpagoninak is nevezhető harácsolással gyűjtögetek, és nem vagyok képes megválni tőlük, mert bármi jól jöhet még valamire.

Ha Te is így vagy vele és már összecsapnak a fejed felett a hullámok vagy még időben szeretnéd megállítani a teljes káoszt, akkor nagy segítség lehet az ACDSee fotó rendszerező program.

Tipikusan az a program, ami bőven megéri az árát.

A legújabb verzió az ACDSee 10 illetve az ACDSee Pro2. A kettő leginkább csak a raw képek kezelésében tér el egymástól. A Pro szinte valamennyi fényképezőgép-típus RAW formátumát ismeri és kezeli.

A cég kiemelten figyeli a scrapeseket, van, hogy ajándék kiteket osztogatnak a progihoz.

ACDSee Photo Editor nevű programuk oldalak elkészítésére is alkalmas.

 

A nézegető és rendszerező progival kulcsszavak és kategóriák alapján nem csak rendszerezhetjük képeinket és scrapbookos cuccainkat, hanem pillanatok alatt meg is találhatjuk őket, ami nálam igazi nagy kincs, mivel, mint mondtam, kórosan sok van belőle.

Időnként bemutatom egy- egy funkcióját, ami nagy segítségünkre lehet.

A mai videóban azt mutatom be, hogy hogyan is próbálok meg rendet rakni. Sajnos az is látható lesz, hogy lenne még mit tennem az ügy érdekében, de ez nem a program hibája.