Photoshop CC 2014

Az Adobe háza táján hihetetlen fejlesztések folynak. Igazán nem túl régi a CC, és már megint egy csomó újdonsággal jöttek elő. Hatalmas média kampány előzte meg az eseményt, aki csak kicsit is jártas a képszerkesztésben, és érdeklődik a téma iránt, biztos ki sem tudta kerülni az infót, hogy június 18-án jönnek ki a frissítések. A Creative Cloud-ban az a fantasztikus, hogy gyakorlatilag azonnal le tudjuk tölteni az új verziót, és már próbálgathatjuk is. Naná, hogy alig vártam, hogy 18-a legyen, és azonnal letöltöttem a CC 2014-es változatát. Szokás szerint megint tele van izgalmas újításokkal.  Jó, én elfogult vagyok, de nekem már a nyitókép is tetszik:)

Photoshop CC 2014

A teljesség igénye nélkül mutatom azokat, amiket már sikerült kipróbálnom.

(tovább…)

Frequency Separation Technique

Nem angolul akarom írni a cikket ˜– sajnos nem is menne – , de ahogy sokszor írtam, nem árt, ha ismerjük az angol kifejezéseket, mert csak így tudunk rákeresni a neten. Magyarul lényegesen kevesebb találat lesz, és ott is nagyrészt az angol kifejezéseket használják.

Egyszer már tematikusan össze kellene szedni az azonos témában íródott cikkeket. Mert portré retusálásból is volt pár, és persze mindegyik más. Minél többet ismerünk, annál könnyebb eldönteni, hogy adott fotónál melyikkel érjük el a legszebb eredményt. Van mikor a gyorsaság a legfontosabb szempont, és lehet, hogy van, mikor szánunk rá bőven időt, csak minél tökéletesebb legyen az eredmény.

Ez a technika nagyon hasznos, mert olyan retusálási problémákat is könnyen meg tudunk vele oldani, amit más módon sokkal kevesebb sikerrel menne. A frekvencia elválasztás lényege, hogy külön választja a kép alacsony és magas frekvenciás adatait. Az alacsony frekvencia tartalmazza a színeket és tónusokat, a magas a textúrát. Így külön tudjuk kezelni a kettőt, ami a retusálásnál nagyon jól használhatunk.

Aki retusált már arcot, tudja, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeni. Ha simán elmossuk a bőrt, a textúra teljesen eltűnik, természetellenessé válhat a kép. Ha adott terület textúráját meg szeretnénk őrizni, nem egyszerű a színezetét megváltoztatni. Erre megoldás ez a szétválasztó módszer. A képes leírás után jön a videó is, abban jobban látszódik a lényeg.

Alapkép megnyit, és rögtön két másolatot készítünk belőle. Az alsó a Low Frequency réteg, amit vagy ennek, vagy Color-nak nevezünk el, mert ez fogja a szín információkat tartalmazni. Persze bármilyen nevet adhatunk neki, ha úgy tetszik:)

Frequency Separation

A color rétegből készítsünk Smart Object-et. Ez ugyan nem kötelező lépés, csak ha módosítani akarjuk a következő lépést, akkor így egyszerű dolgunk lesz. Filter > Blur > Gsussian Blur-rel jól mossuk el ezt a réteget. Mivel még nem is tudjuk, hogy mennyi az a „jó”, később még változtathatunk rajta.

(tovább…)

Ég, ha kék

Ha tervezetten készítünk el egy fotót, megválasztjuk az időpontját. Mondjuk egy épületet akarunk lefotózni, ami a közelünkben van. Megnézzük, hogy esik rá a fény, melyik az ideális időpont, kell-e egyáltalán napsütés, vagy jobb a szórt fény. Aztán várunk. És mikor úgy tűnik, minden adott, odasétálunk, és lefotózzuk.

De mi van akkor, ha nyaralunk? Ott bizony nem választhatjuk meg az időjárást, abból kell kihozni a maximumot, ami ott éppen adódik. Szép lehet egy esős vagy ködös kép is. A probléma akkor van, ha nekünk valamiért mindenképp valami más kell. Mondjuk ez egy munka, és a megrendelő azt szeretné, ha szép kék ég lenne bárányfelhőkkel. De saját magunknak is esetleg egy scrap oldalhoz, hogy a fotókönyvhöz egy más hangulatú kép illene. Nem mondom, hogy érdemes több tucat képpel ezt végigjátszani, de ha csak egy fotót szeretnénk megválasztani, az nem vészes, ráadásul jó móka is. Most egy ilyen kék ég varázsló módszert mutatok be lépésről lépésre.

Itt ez a fotó, szeretem én ezt úgy is, ahogy van, de megnézném, milyen, ha kék az ég. Egész más hangulatú lesz az egész.

Alapfotó

(tovább…)

Fotósuli – vaku

Fotósuli – vaku

Valamikor elindítottam egy Fotósuli sorozatot, amiből el is készült pár nélkülözhetetlen alap információkat tartalmazó cikk, aztán azóta egy sem. Igazából meg tudom magyarázni:) Most már az igazi fotózás jönne, de valahogy mindig zavart, hogy bizonyos dolgokhoz bizonyos eszközök is kellenek, és hiába mondom én, hogy állvány, külső vaku vagy valami hasonló, ha valakinek nincs, akkor valószínűleg nem érdekli. Most viszont úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább:) Bizonyára vannak, akik igyekeznek jobb gépet, jobb felszerelést vásárolni, mert szeretnek fotózni és képesek is áldozni rá. Belátható, hogy ha a világ legjobb fotósának a kezébe egy pár ezer forintos kompakt gépet adunk, ő sem fog vele nagy csodát tenni. Lehet, hogy jobb lesz, mint ha egy totál amatőr fotózna, de közel sem igazán jó. A legprofibb felszerelés nem olcsó, de azért az nem lehetetlen, hogy szép lassan összeszedegessük a legfontosabb dolgokat. Így most már nem is fogom kihagyni ezeket a cikkeket sem.:)
A másik fontos tudnivaló, hogy én a saját felszerelésemet ismerem. Az azon lévő beállítások más gépen valószínűleg nem pont ott vannak. Szóval nem lehet majd mindent lépésről lépésre leutánozni, mint mondjuk egy Photoshop leckében. Kell a saját cucc ismerete. Az interneten már szinte minden gép használati útmutatóját meg lehet találni, ha a sajátunk nem lenne meg. És állandóan kísérletezgetni kell. Legalábbis annak, akik jobb fotóssá akar válni. Azoknak szólnak ezek a cikkek:) Félreértés ne essék, nekem is rengeteget kell még tanulnom, és meg is teszem, állandóan olvasok szakkönyveket, nézek videókat, kipróbálok ötleteket, és hát vásárolok ezt-azt.

Ennyi elég is volt a bevezetőből, most jöjjön a mai téma, a vakuzás. A digitális gépek nagy részében van felugró vaku, de talán nem véletlen, hogy a legprofibb gépeken nincs, mert gyakorlatilag használhatatlan. Én például soha nem használom, legfeljebb a külső vaku vezénylésére. Hogy miért használhatatlan? Emlékszel még a vörösszemről szóló cikkre? Már ott is emlegettem, hogy ezt bizony főleg a beépített vaku okozza. Ugyanis pont az objektív fölött helyezkedik el, így a fotózott személynek pontosan a szemébe világít. Állítási lehetőség nincs, tehát nem tudjuk szabályozni a fény irányát. Iszonyatos kemény fénye van, ami nagyon nem előnyös eredményt ad. Erősek lesznek tőle az árnyékok, és a fény iránya sem szerencsés. Gyakorlatilag egyetlen egy dolgot tehetünk – ha még nem szántuk rá magunkat egy külső vakura –, hogy valamilyen diffúzort használunk. Sajnos semmilyen előnyöm nem származik abból, hogy Gary Fong-ot reklámozom, de én jó pár cuccát megvásároltam, és mondhatom, kiváló mind. Ez pont nincs meg, hisz nem használom a beépített vakut, de az oldalon lévő videó elég meggyőző.

Dary Fong diffuserEz valamit javít a helyzeten, de nem sokat. Nézzük, ezzel szemben mit nyújt egy rendszervaku. Nekem ez van:

Nikon SB900

(tovább…)

Vörös-szem effektus

Bizonyára mindenki találkozott fotókon a vörös-szem effektussal, amikor is a felvételen lévő személyek tekintete rémisztően vörössé válik. Ismerjük meg az okokat, majd a lehetőségeket az elkerülésére.
Ezt a hatást a vaku okozza. Vakuval jellemzően sötétben villantunk, amikor is az emberi szem pupillája kitágul. Amennyiben a vaku túl közel van a fényképezőgép objektívjéhez, a kitágult pupillán keresztül pont belevilágít a szemgolyó belsejébe, ami a sűrű érhálózat miatt vörös, és így azt vörösen kivilágítja.
Fentiekből adódóan leginkább a kis pocket fényképezőgépek beépített vakuja az, amire a legjobban jellemző. Érdekesség, hogy gyerekeknek jobban képes kitágulni a pupillája, így náluk gyakrabban fordul elő.
Mit tehetünk az elkerülésére? A legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy ne vakuzzunk, de ezt persze sok esetben nem tehetjük meg. Ha lehetőségünk van külső vakut használni, azzal sokat tehetünk a probléma leküzdésére. A lényeg a vaku pozícionálása. Igyekezzünk úgy állítani, hogy ne pont a szembe villantson. Külső vaku esetén ez nagyjából megvalósul mert jóval magasabban van, mint a beépített vaku, így nagy valószínűséggel elkerülhetjük a jelenséget. Ha csak a fényképezőgép beépített vakuját használjuk, nézzük meg, hogy nincs-e a gépen vörös-szem csökkentő funkció. Ilyenkor az történik, hogy a vaku elővillanásokat végez, a fényre a szem pupillája összeszűkül, és mire az expozíció következik, már jóval kevesebb fény jut be a szem belsejébe.
Amennyiben mégis megtörtént a baj, marad az utólagos szoftveres javítás. Számos képszerkesztő programban, és a Cewe rendelőszoftverjében is megtalálható az eszköz, amivel retusálhatjuk a szemet. Nézzük, hogyan.

Photoshop. Ha a Camera Raw ablakot használjuk, már ott is korrigálhatjuk. Az eszközt fent megtaláljuk.

Vörös szem

(tovább…)