Szerző: Imre Krisztina | 2012. március 15. | Photoshop tippek, trükkök |
Sokszor és sok helyen fordult elő a cikkekben az élesítés, de összefoglaló bejegyzés nem volt róla. Pedig nagyon fontos része a fotózásnak. Élesíteni nagyon sok esetben kell. A legtöbb digitális tükörreflexes gépbe beraknak egy anti-alias nevű szűrőt, hogy a moiré (oda nem illő színhatások) negatív hatását csökkentsék. Ez viszont az egész képen egy kis lágyulást eredményez, vagyis veszít az élességéből.
Érdekességképp megemlítem, hogy a Nikon most megjelent D800-as gépét két változatban hozták ki, az egyikben van ilyen szűrő, a másikban nincs.
De maradjunk az élesítési technikáknál.
Természetesen nem a totál életlen képekről beszélek, mert azt már hiába élesítjük. A jól elkészült képeken viszont sokat javíthat, ha valamelyik élesítési módszerrel próbálkozunk. Élesíteni akkor is kell, ha pl a webre kicsinyítjük a fotónkat, mert a kicsinyítés ugyanúgy minőségromlással jár, mint a nagyítás, és muszáj javítani rajta. Rengeteg módszer van, megpróbálom legalább egy részét összeszedni. Lehet, hogy ezeken a kis képeken nem annyira lehet majd észrevenni a változást, illetve az egyes technikák közti különbséget, de ha kipróbáljátok, akkor megtapasztaljátok, hogy melyik milyen.
1. Camera Raw
Az alap nálam a RAW, vagyis hogy abban fotózok, de ugye arra még mindenki emlékszik, hogy simán be lehet hívni jpg-t is a Camera Raw-ba. Persze ilyenkor a lehetőségeink jelentősen csökkennek, de azért sok mindent meg lehet csinálni. Szóval eldönthetem, hogy már a Camera Raw-ban élesítek, vagy majd a legvégén. Ha olyan típusúak a képek, amivel nem szándékozom hosszasan foglalkozni, pl. egy rendezvény fotózás, akkor a legjobb választás a Camera Raw. Szuperül lehet benne maszkolva élesíteni. Az Alt lenyomása mellett a Masking csúszkát addig húzzuk jobbra, míg csak azok a vaonalak maradnak fehérek, amelyeket élesíteni akarunk. A többit békén hagyja. 
(tovább…)
Szerző: Imre Krisztina | 2012. február 2. | fotótrükk, Photoshop tippek, trükkök |
Némi alapinfó, mert ezt azért nem a Photoshop találta ki:) A szemünk csak bizonyos tartományban érzékeli a napból érkező különböző hullámhosszú elektromágneses sugárzást. Ez kb. 400 nm (nanométer) és 780 nm közé esik. Ahogy a képen is láthatjuk, innentől kb. 1 μm-ig (micrometer) beszélünk az infravörös tartományról.
Csak hogy idegesítsem a fizikát utáló népeket, 1 méter egyenlő 1 000 000 000 nm-rel, és 1 méter egyenlő 1 000 000 μm-rel, szóval egyik kisebb, mint a másik:)
A szemünk számára láthatatlan tartomány megörökítése nem mai találmány. Az első infravörös fényre érzékeny fotólemez elkészítése még 1910-ben történt. Mivel a sötétben látás képessége a katonaság számára felmérhetetlen lehetőség volt, igen intenzíven fejlesztették a technikát. Hosszú idő telt el addig, míg ebből olyan film lett, amit egy fotózást kedvelő ember is fel tudott használni. A Kodak High Speed Infrared filmje 1954-ben került forgalomba, ezt már elég használhatónak lehet nevezni. Ezek a filmek mindig jóval drágábbak voltak a normálisnál, ráadásul gyorsan megromlottak, így csak egy szűk réteget érintettek meg, akik művészi felvételeket készítettek ezzel a technikával.
Ugorjunk egy nagyot, nem akarok belebonyolódni a kérdésbe. A digitális fotózás nagy változást hozott, mert az érzékelő szenzor képes látni az infravörös fényt is, de mivel ez igencsak rontaná a normál fotó minőségét, kiszűrik ezekeket a sugarakat egy IR zárószűrővel. Ennek kivédésére vagy egy speciálisan átalakított gép, vagy egy infraszűrő használata adhat lehetőséget. Senkit nem akarok egyikre sem rábeszélni, csak hogy legyen valami fogalmunk a témáról.
Hogy mitől érdekesek ezek a fotók? A látható fényben világos tárgyak IR-ben sötétek lesznek, amelyiknek meg sötétnek kellene lennie, az meg világos. És ez igen különleges képeket eredményez.
Ennyi bevezető után naná, hogy eljutunk a Photoshophoz, amivel nagyon jól lehet imitálni ezt a hatást. Megközelítőleg sem lesz olyan szép, mint egy „igazi”, de ha olyat még úgysem láttunk, akkor nem észlelhető a különbség. 🙂
Mutatok pár oldalt inspirációként (meg ilyen jókat úgysem tudok csinálni:)) , majd jön egy-két tipp. A képre klikkelve eljutsz az eredeti oldalra, ahol még több szuper fotó található. (Ezek között van igazi, és PS-ben létrehozott is.)
(tovább…)
Szerző: Imre Krisztina | 2011. június 2. | fotótrükk, Photoshop tippek, trükkök |
Írhattam volna erről a Cross Processing kapcsán is, mert digitálisan hasonlóan oldható meg, de aztán úgy gondoltam, megérdemel ez egy külön bejegyzést.
Ennek a kezdete is a filmes korszakba nyúlik. Igazság szerint én sosem próbáltam, mert valahogy túl őrültnek tűnt, és jobban tiszteltem a szabályokat, mintsem megszegjem őket. De attól ez még nagy dili, s ha már nem is veszünk hozzá gépet, a hatást persze lehet képszerkesztővel imitálni.
Mikor kerestem ezt a fotót, kiderült, hogy a FED-2 típusú gépet is újra gyártják. Ez is egy orosz gép, 1955-1970 között kb. 2 millió darabot gyártottak belőle. Érdekessége számomra, hogy Apukámnak ilyen gépe volt, és én is ezen fényképeztem először:) Szóval én már akkor lomoztam, amikor még ki sem találták:) A gép még megvan, még az is lehet, hogy veszek bele egy tekercs filmet.
(tovább…)
Szerző: Imre Krisztina | 2011. május 19. | Photoshop tippek, trükkök |
A fórumban vetődött fel a kérdés, ezért úgy gondoltam írok róla.
A HDR (High Dynamic Range) technika a digitális fotózással született. A filmes gépek nagyobb dinamikai tartományt voltak képesek (jó, van, aki még most is azzal fotóz) megjeleníteni, ami azt jelenti, hogy sokkal több részletet lehetett látni az árnyékos és a nagyon világos területeknél.
Ezt a 8 bites (de még a ritkább 16 bites) digitális gépek rosszabbul oldják meg. Persze a technika rohamosan fejlődik, egy idő után talán már nem is lesz miről beszélni, mert a gép majd képes lesz úgy korrigálni, mint a szemünk. És pont emiatt van szükség az egészre, ugyanis a szemünk (és az agyunk persze) képes arra, amire a gép még nem. Viszont jó lenne a fotón is azt látni, mint amit a valóságban érzékeltünk. Na, erre való a HDR technika.
Természetesen a fotózásnál kezdődik a történet. Ha Raw-ban fotózunk, egy képből is lehetséges hdr-hez hasonlatos felvétel összehozni, hiszen a raw sokkal több informásciót képes tárolni, mint a jpg-nek mentett kép. Ebben az esetben egy képből készítünk a Camera Raw-ban több változatot, és az lesz az alapja a további munkának. (akinek ez kínai, az a fent linkelt cikket olvassa el.
A Photoshop CS5 már egy fotóból is képes hdr típusú képet készíteni, ezt az Image>Adjustments>HDR Toning-gal (Kép> Korrekciók> HDR tónusbeállítás) érhetjük el.
A panorámafotózásban elengedhetetlen, hogy ne kelljen több expozíciót használni, hisz 360 °-ban körbe biztosan van nagyon sötét, és nagyon világos rész. Töredelmesen bevallom, hogy én inkább maszkolom a képeket, mert eddig még mindig ez bizonyult a legszebb megoldásnak, de azért megmutatom, hogy hogyan működik.
Mint írtam egy raw is ad némi lehetőséget, de az igazi, ha több felvétel készül. Ehhez a legjobb az állvány. Persze nem mindenki mászkál állvánnyal, vész esetén lehet próbálkozni kézből fotózással is.
Itt például olyan nagy volt a fénykülönbség, hogy 7 felvételt készítettem.
(tovább…)
Szerző: Imre Krisztina | 2011. április 21. | fotótrükk, Photoshop tippek, trükkök |
A digitális zaj fogalmával a Fotósuliban már találkoztunk. Hogy ne is nagyon kelljen keresgélni, másolom az idevonatkozó részt.
Érzékenység: A fényérzékeny felületek (CCD, CMOS, stb.) érzékenysége a fényre. Kisebb érzékenységnél hosszabb expozícióra, míg nagyobbnál kisebbre van szükség. A jelenleg elterjedt megnevezése ISO. Alapértéke általában 100. A fényérzékenység növelését úgy érik el a digitális gépeknél, hogy a beérkező jeleket az elektronika felerősíti. Sajnos nem csak a hasznos jeleket, így a kép zajos lehet. Egyszerűbb gépeknél hiába van feltüntetve magas ISO érték, ha azt használjuk nagyon zajos képet kapunk, amin ugyan lehet valamennyit korrigálni, de a minősége nem lesz túl jó. Azok a gépek, amik magas ISO-n is jól dolgoznak elég sokba kerülnek.
Szerintem már mindenki találkozott ezzel a jelenséggel. Különösen a gyenge fényviszonyok között készült fotókon figyelhető meg. Tiszta zavaros lesz tőle a kép, tele vörös, zöld és kék pöttyökkel. Persze amennyiben színes fotóról beszélünk. A fekete-fehérnél sem ússzuk meg, de ott nem színes a zaj, de ettől még van. Mint írtam, a drágább gépek jobban viselik a magas ISO értéket, de azért ott is szükség van némi korrekcióra.
Aki használja a Camera Raw-t, már ott is talál ehhez megfelelő eszközt. Jobb híján gyorsan fotóztam egy zajos képet. Szikrázó napsütésben:) Mivel az ISO-t 6400-ra állítottam, sikerült is.
Először a Camera Rawban próbálkoztam. Itt öt csúszkát találunk.
Luminance (világosság): A világosságbeli zajhoz.
Luminance Detail (világosság részletessége): A zaj küszöbértéket határozza meg. Nagyobb értéknél több részlet marad meg, de a kép zajosabb, kisebbnél fordítva, a zaj kisebb, de a részletek elveszhetnek.
Luminance Contrast (világosság kontraszt): A világosság kontrasztjának küszöbértéket lehet itt állítani. Nagyobb értéknél kontrasztosabb a kép, de zajosabb, kisebbnél meg fordítva.
Color (szín): A színbeli zajt csökkenti
Color Detail (színrészletesség): A színzaj küszöbértékéhez. A nagyobb érték részletes színszegélyek, de színfoltok, kisebbnél ezek a foltok eltűnnek, de elmosódnak a színek.
A beállításhoz feltétlen legalább 100 %-ra állítsuk a képet, hogy jobban lássuk az eredményt.
Én most 300 %-ra tettem, hogy ebben a méretben is kijöjjön a különbség.
(tovább…)
