Remélem, hogy a cím olvastán nem a jobb felső piros x lenyomása lesz az első reakció:) Volt már hasonló cikk. Egyrészt ezek érdekes fotótörténeti dolgok, másrészt a végén persze, hogy a Photoshop-nál kötünk ki. Szóval nyugi, csak röviden, és a lényeget próbálom összefoglalni.

1851-ben Frederick Scott Archer dolgozta ki a nedves üveglemezes ( kollódiumos ) eljárást. Innentől kezdve kb. 30 évig ez volt a vezető technika.Természetesen anno nem a sarki fotósboltban lehetett a nyersanyagot beszerezni, hanem minden fotográfus magának készítette el a fényérzékeny anyagot. Tükörüveglapot gondosan zsír-, és pormentesítettek, majd kollódium-emulziót öntöttek rá. Az érzékenyítést már sötétben kellett elvégezni ezüstnitráttal. Mit ne mondjak, ezek az anyagok mind mérgezőek. Ha a fentiek netán nem rémlenek, a ciánt mindenki ismeri. Azt használták a fixáláshoz.

Hatalmas előnye volt, hogy lényegesen rövidebb expozíciót igényelt, és sokkal részletgazdagabb volt a végeredmény. Hátránya, hogy az egészet az exponálás előtt kellett elkészíteni, és sokat nem lehetett vele várni, mert csak addig működött, míg a bevonat nedves volt.  A kollódium-emulzió felöntése miatt az üvegnegatívoknak csak egy sarkára került igazán az anyagból, ahol a felesleget eltávolították, a többi sarok fölkörívesen szabadon maradt. (Ennek a jellegzetességnek  a Photoshop-os utánzásban van szerepe) Természetesen a felöntés egyenetlen is, ez is érdekes  hatást nyújt.

Gondoljunk bele, hogy ez az egész milyen nehézséget okozott, ha nem műtermi felvétel készült, hanem mondjuk városkép. A kor egyik leghíresebb magyar fotográfusa Klösz György például egy szekéren fényképezett, ez volt mai szóval az ő lakókocsija, amiben berendezte a sötétkamráját, hogy a felvételekhez a nyersanyagot elő tudja állítani.

Akit érdekel, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár gyűjteményében végignézheti a rengeteg fantasztikus felvételt.

Ízelítőül egy – két kép.

Szerintem elképesztő! És gondoljunk bele. Ma fogjuk a kis (vagy nagy)  digi gépünket, majd nyomunk egy csomót ugyanarról. Ő meg öntögette az üvegnegatívot egyesével, majd felmászott a szekér tetejére, hibázni sem volt érdemes, mert sok munka  ment volna kárba. Aztán ugye ezt még ki is kellett dolgozni. És micsoda felvételek ezek!

Persze ma is vannak elszánt emberek, akik időt nem sajnálva képesek ezzel a módszerrel fényképezni. Ha érdekel, nézd meg ezt a videót:

Nos ennyit a fotótörténelemből, most nézzük ma milyen trükköket kínál a Photoshop, hogy hangulatilag hasonló felvételt készítsünk. Semmi olyan nincs benne, amit ne ismertünk volna, csak bátran elő kell szedni a kreativitásunkat. Kép legyen fekete-fehér, vagy barnított. Némi zaj sem fog megártani neki. És tegyünk rá valami jó kis textúrát. Jerry Jones oldalán tonnányi ingyenes textúra van, ami tökéletes ehhez a technikához. Én most csak ezeket használtam. Tényleg nincs mit magyarázni rajta. Minden lépés ezerszer volt, ha valakinek mégiscsak sötét a dolog, akkor kérdezzen a fórumban. Nevezhetnék ezt simán vintage-nak is, de akkor most nem ismerhettük volna meg a nedves kollódiumos eljárást:))

Eredeti.

Barnítás, kis zaj és ilyesmi.

Jerry textúrájával:

Következő. Eredeti:

Első lépés:

És a textúra:

Na, még egy. Eredeti:

Barnítás:

És az utolsó lépés:

És nem azért, de az így elkészült fotóval is lehet pacsmagolni:)

Ha ezek után valaki azt mondja, hogy Klösz György fotói sokkal jobbak, azzal tökéletesen egyet értek:)