Mutattam már be fotográfia eljárásokat, ilyen volt a cianotípia és a nedves kollódiumos eljárás. Ezek a fotótörténeti érdekességek azért egyáltalán nem vesztek a múlt süllyesztőjébe, mert például legkisebbem, aki a BKF-en fotográfia szakos, tanulja és alkalmazza ezeket a technikákat.

A tintype egy Facebookon megosztott cikk kapcsán merült fel, amiben ezzel a tintype vagy ferrotípia eljárással most készült fotókat mutatnak be. (Megjegyzem a cikk hibás, mert összekeveri a ferrotípiát a nedves kollódiumos eljárással.) Bár a digitális technika meghódította a világot, sokan szívesen visszatérnek ezekhez a technikákhoz, amivel igen érdekes fotókat tudnak készíteni. A fotózás kezdeti szakaszában még nem filmet használtak, hanem valami más hordozó anyagot. A három legismertebb technika a dagerotípia, a nedves kollódiumos eljárás és a ferrotípia.

A dagerótípiánál ezüstözött rézlemezt használtak. Alapos csiszolás után ezt vonták be fényérzékeny anyaggal. Ez eleinte jód volt. Ez a lap került a fényképezőgép belsejébe. Az expozíciós idő igen hosszú volt, nagyjából fél óra, ezt a későbbiekben sikeresen csökkentették.

A nedves kollódiumos eljárásról többet a cikkben lehet olvasni, a lényeg, hogy itt egy üveglapra került fel a fényérzékeny anyag.

A ferrotípia röviddel a nedves kollódium eljárás után született meg. Itt a fényérzékeny anyagot vasra vitték fel.  Először ugyanazt, mint a nedves kollódiumos eljárásnál, vagyis kollódiumot, később zselatinost. A fényképeszek szívesen alkalmazták ezt az eljárást, mert itt nem kellett várni az expozíció után, hogy megszáradjon a felület, így gyorsan el tudták adni képeiket.

Akit jobban érdekel, nézze meg ezt a videót, szerintem csodaszép a végeredmény.

Végy egy fotót:)

Először a színével kezdünk valamit, a Hue/Saturation korrekciós rétegen kipipáljuk a Colorize-t, majd eltoljuk a színét, de alaposan vissza is veszünk belőle a saturation csúszkán.

Most sajnos rongálni kell az élességén is, hiszen a hosszú expozíció miatt nem maradhat éles. Érdemes smart object-et csinálni a képből, akkor a filter külön rétegen jelenik meg, így az eredeti kép megmarad, és a filter értékeket is bármikor módosíthatjuk. Először egy kis általános életlenítés akár a Surface Blur-rel.

Jöhet egy kis Montion Blur, hisz tuti, hogy bemozdult ennyi idő alatt az alany.

Nézzük az eredményt, persze nem kell totál tönkretenni a fotót:) Némi kontraszt is belefér a stílusba, főleg a bebukott sötét részek.

És feltétlen sötétítsünk a széleken például a Lens Correction-nel.

Itt tartunk most:

És most kezdődik a legjobb része:) Jöhetnek a textúrák! Erre igazából nem is tudok tippeket adni, mert nyilván nem pont ugyanazt a textúrát fogod használni, és nem pont azzal a blendinggel. Viszont feltétlen javaslom az Apply Image cikket, amiben többek között arról is van szó, hogy hogyan tudjuk úgy használni a textúrát, hogy a színe ne hasson a képre. Ennél ugyanis nincsen szükségünk újabb színekre, csak a textúra struktúrájára. De készíthetjük fekete-fehérre is, ahogy tetszik. Használjunk több rétegen különböző textúrákat, különböző blendingeket hogy megtaláljuk a nekünk tetsző hatást. Érdemes foltos, karakteres típust keresni, hogy a ferrotípia kinézetet erősítsük. Adhatunk hozzá zajt is a Filter > Add noise segítségével. Ilyen stílusú textúrákat érdemes keresgélni.

Ezt egyébként ingyen le lehet tölteni.

Pár variáció tőlem. Hogy ezek közül melyik mennyire hasonlít egy ferrotípiára, az persze megítélés kérdése, mindenesetre tetszik, és jó volt eljátszadozni vele:)

Valami maszkkal a széleket is szabálytalanabbá tehetjük.

Remélem, kipróbálod, jó móka:)