Közkívánatra új sorozat indul. A cél, hogy jobb fotókat tudjunk készíteni. Mivel mindenki más-más szinten ért a témához, a legelején kezdem, talán a gyakorlottabbaknak sem árt némi ismétlés. Eddig többnyire a scrap oldalakkal foglalkoztunk, persze annak is vannak alapjai, de különösebb hozzáértés nélkül is el lehet készíteni egy bonyolultabb technikai trükköt a leírás alapján, akkor is, ha a program többi részéről fogalmunk sincs. A fotózásnál ez azért másképp van. Ismerni kell az alapokat. Sőt, nem elég ismerni, tudni kell, és készségszinten kell tudni, ami azt jelenti, hogy a beállításnál már gyorsan és biztosan döntsünk, aszerint, hogy mit is szeretnénk látni a fotón. Ez bizony némi energiabefektetést is igényel, de bőven megtérül. A cikkek során lehet, hogy lesznek kisebb feladatok, persze ezt az csinálja meg, aki akarja, de csak tapasztalati úton lehet tanulni. Nekem meg kell a visszajelzés, hogy mi nem megy, miben kellene segítség. Sajnos nem nálam van a bölcsek köve, szóval én csak a saját tudásomnak megfelelő szinten tudok válaszolni, de majd igyekszem:)
Már nyitottam egy fórumot, a Bevezetőt mindenképp érdemes elolvasni, és ha bármi kérdés van, lehet új témákat is nyitni. A Bevezetőn kívül egyelőre a Milyen gépet használsz címmel nyitottam még egy témát, mert majd a gépekről is szó esik. Milyen gépnek mik a határai, mivel mit lehet megoldani. Azért azt javaslom, hogy akinek full automata gépe van, állítási lehetőség nélkül, az is olvassa el, hátha kedvet kap egy jobb gépre:)
A mottót már ott is írtam, de tényleg ez a legfontosabb. A kép mindig fejben születik meg, a többi csak eszköz hozzá. Kell tudnunk mit akarunk, és hogy ezt hogyan valósíthatjuk meg.
Ismerkedjünk akkor meg az alapfogalmakkal. Mindegyikről még bőven lesz szó, most csak egész tömören.
A helyesen exponált képhez három paramétert kell ismernünk, és beállítanunk. Záridő, rekesz és érzékenység. (filmes gépeknél ez utóbbi nem állítható, hanem a megvásárolt film jellemzője volt. Szerintem itt mindenki digitálist használ, tehát csak arra fogok hivatkozni)
Megvilágítási idő, zársebesség: szabja meg, hogy mennyi ideig juthat be a fény az érzékelőre. Ha megfelelő mennyiségű fény éri az érzékelőt, akkor jól exponált képről beszélünk. Ha a fény kevesebb, akkor alulexponált, ilyenkor a kép sötét és kontrasztszegény, ahogy a szakzsargonban mondják, „bebukik”. Ha túl sok a fény, akkor a felvétel túlexponált, a fotó világos, és különösen a világos részeknél a részletek teljesen eltűnnek, „kiég”.
A megvilágítási időt másodpercben, illetve a másodperc törtrészébe mérjük. Pl. 1/60 azt jelenti, hogy a zárszerkezet a másodperc hatvanad részéig engedi át a fényt. Hogy hány választható lehetőség van, az megint csak gép függő, de egy profi gépet tekintve, ez kb. így néz ki:
30” 15” 8” 4” 2” 1” 1/2 1/4 1/8 1/15 1/30 1/60 1/125 1/250 1/500 1/1000 1/2000 1/4000 1/8000 másodperc. Létezik még a B, avagy bulb, aminél tetszőleges ideig tartható nyitva a zár.
Előfordulhatnak köztes értékek a gépen, de ez a szabvány lépés, itt a következő lépés mindig fele annyi időt jelent. ( ha balról jobbra haladunk)
Fényrekesz, avagy blende: A blende az objektívban található fém lamellarendszer. Ezzel szabályozzuk a bejutó fény mennyiségét. Méretét egy szám (f) határozza meg. Minél nagyobb ez a szám, annál szűkebb a blendenyílás.
Egy adott objektív legnagyobb rekesznyílását fényerőnek nevezzük. Fenti ábra egy f/2-es fényerejű objektív szabványos blendenyílásait mutatja. Az egyre nagyobb számok, egyre kisebb nyílást jelentenek, azaz egyre kevesebb az érzékelőre jutó fény. Blendénél is van, hogy köztes értékeket is megadnak, de a szabványos lépések között a bejutó fény mennyisége feleződik illetve duplázódik. Vagyis pl. f/8-nál fele annyi fény jut be, minr f/5.6-nál, és kétszer annyi, mint f/11-nél.
Érzékenység:
A fényérzékeny felületek (CCD, CMOS, stb.) érzékenysége a fényre. Kisebb érzékenységnél hosszabb expozícióra, míg nagyobbnál kisebbre van szükség. A jelenleg elterjedt megnevezése ISO. Alapértéke általában 100, de pl az én egyik gépemnek 200. A fényérzékenység növelését úgy érik el a digitális gépeknél, hogy a beérkező jeleket az elektronika felerősíti. Sajnos nem csak a hasznos jeleket, így a kép zajos lehet. Egyszerűbb gépeknél hiába van feltüntetve magas ISO érték, ha azt használjuk nagyon zajos képet kapunk, amin ugyan lehet valamennyit korrigálni, de a minősége nem lesz túl jó. Azok a gépek, amik magas ISO-n is jól dolgoznak elég sokba kerülnek.
Itt is vannak szabványlépések: 100, 200, 400, 800, 1600, 3200, 6400. A szabvány lépések között itt is igaz a fele/duplája. Pl.f/8-as blende és 1/125-ös expozíció 100-as ISO-val ugyanazt a fénymennyiséget jelenti, mit f/11, 1/125 200-as ISO-val vagy f/8 1/250 200-as ISO-val. Ha ez most egy kicsit kínai, jöjjön a
Viszonossági törvény: Tehát van 3 tényezőnk, fényérzékenység, blende, és megvilágítási idő. Az expozíciót, vagyis az érzékelőre jutó fény mennyiségét ezekkel határozzuk meg. Fentiek értelmében, ha az egyik tényezőt egy szabvány lépéssel növeljük, ugyanakkor a másikat meg szabvány lépéssel csökkentjük, pontosan ugyanannyi fény jut az érzékelőre. Épp ezért nagyon fontos tudni ezeket a szabványlépéseket, mert a gépeken általában köztes értékek is fel vannak tüntetve. Tehát fényméréssel (majd erről persze külön) megállapítjuk, hogy mennyi fény is kell adott téma megörökítéséhez. És innentől kezdve óriási szabadság van a kezünkben, hogy a lehetőségekkel játszunk. Mert ugye rohangáló gyereket nem lehet hosszú expozíciós idővel fényképezni, mert bemozdul, a blende nyílás szoros kapcsolatban áll a mélységélességgel, amikor a háttér életlen lesz, ezzel kiemeljük a témát stb.
Ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket ki tudjuk használni, és pillanatok alatt tudjunk dönteni, bizony ezt érteni és gyakorolni kell. Olyan ez, mint az autóvezetés. Az elején sokat agyalsz, hogy jaj, most váltani kell, vagy még sem? Rutinnal már gyakorlatilag oda sem figyelsz, csak váltasz. Ahogy az alapok megvannak a fotózásban, sokkal több időnk marad a kreatív gondolkodásra, a téma meglátására, a kép megszerkesztésére.
Nem merek egyszerre többet írni, ezt lehet akár többször is elolvasni, hogy rögzüljön:)
Fórumban jöhetnek a kérdések, javaslatok, ötletek.
És akkor végezetül egy kis röpdolgozat:) Akinek nem sikerül, olvassa el még egyszer a cikket:)
1. Portrét fényképezek, a mért értékek szerint a helyes expozícióhoz ez kellene: f/8, 1/125, ISO 100. ISO-hoz nem nyúlok, viszont szeretném, ha életlenebb lenne a háttér, ezért a blendét f/4-re állítom. Mire kell állítanom a zársebességet? Megfejtéshez – ha már kiszámoltad persze – jelöld ki itt a következő részt, ahová fehér betűvel beírtam, de kijelölve látszódni fog. A helyes válasz: 1/500
2. Most rohangáló gyereket fotóznék. Mért értékek: f/11, 1/60, ISO 100. ISO megint maradjon, a zársebességet viszont 1/250-re csökkentem, hogy ne mozduljon be a kép. Hogyan módosul a blendenyílás? A válasz ugyanúgy. A helyes válasz: f/5.6
3. Az utolsó. Sziget Fesztivál:) Mért értékek f/4, 1/30, ISO 200. Hát ez így nem lesz jó. Beállítom f/5.6 és 1/250, mert ugrálnak a színpadon. Mire kell állítanom az ISO-t, hogy ugyanaz az expozíció maradjon? A helyes válasz: ISO 3200
Remélem, sikerült:) Folyt. köv.
Kinyomtattam, este tanulmányozom. 🙂
Nekem ez még mindig sötét. Általában jól eltalálom a beállításokat, vagy addig álligatom a gépet amíg jó nem lesz végre a kép, de matekból és szöveges feladatokból nem vagyok jó. A hiba bennem van.Gyakorlatias vagyok.:) Az új gépemnél ha végre már megveszem, valószínű hosszabb ideig fog tartani a megismerkedés..
Shel! Azt hittem, hogy ez egy gyakorlatias cikk:))) De mi a sötét benne? Hátha tudok rajta világosítani:)
Krissz! én vagyok a sötét nem a cikk. 🙂 100 féle képpen próbálták elmagyarázni, de csak úgy működik nálam a dolog ha gyakorlatban én csinálom. Pl hiába magyarázta anyum a blende meg a zársebességet jobbról balról,akkor sem fogtam fel, csak amikor magam csináltam. Szóval a számolósdi nekem a sötét, majd az sem lesz az amikor a jobb gépemnél rájövök hogy mit hogyan. Most is lehet manuélisan állítgatni az iso-t, blendét meg a zársebességet de mérni nem tudok, vagy csak nem jöttem még rá hogy kell. :))
Fú ez nagyon jó! Értem! Csak találni nem találom még ezeket az állításokat a gépemen. Ó, hogy ezen mennyi vonal tud megjelenni, meg eddig rejtve maradt kiírás! (figyu Krisssz ha már most ennyi mindent tanítasz, mi fog maradni a következő hetekre?)
Hétvégén ki is próbálom a kiránduláson, már csak azt kell eldöntenem a gyerekeket vagy a kutyát hagyjam otthon, mert ezzel a „nagy géppel” + az én bénázásommal minden nem fog egyszerre menni. De ígérem nem csábulok el a könnyű, egyszerű kompakt gép otthon marad (mást nem a kutya társaságában)!
sziasztok
elmondanám , hogy régebben mikor kezdtem beleásni magam a fotózásba , hogyan „fordítottam” le magamnak a fent leirtakat, hogy megértsem. Egy jó kép elkészitéséhez mindig adott mennyiségű fényt kell „beersztenünk” az objektiven keresztül a filmre ( értelemszerűen most a mai korban a ccd-re) Ezt két módon befolyásolhatjuk, szabályozhatjuk : – 1. zársebességgel 2.- blendenyilás változtatásával.
Itt még egy egy tényeezőt kell figyelembe vennünk a film érzékenységét ( a ccd által kiválasztott érzékenységet – vagy jobb gépeken ez manuálisan állítható – ami követi a régi analóg gépek klasszikus DIN/ASA értékeit ISO szabvány szerint : 100 , 200, 400, 800 … ) a szám minnél magasabb annál kevesebb fénynél is lehet fotót készíteni.
a fenti gondolatsort folytatva egy adott érzékenységhez mindig ugyanannyi fényt kell beengednünk a jó kép elkészitéséhez…ezt ahhoz a feladathoz hasonlithatom amikor mindig egy adott nagyságú edényt kell megtölteni vizzel . És ehhez több különböző átmérőjű vizcsö áll rendelkezésre .Ha a nagyon vastag csapról töltöm ( ebben az analógiában ez a változó átmérőjű vízcső a bledenyilás amivel a „befolyó-fényt” szabályozhatom…) tehát ha vastagabb csapról töltöm akkor gyorsan megtelik , rövid idő alatt , ha egy nagyon vékony csövön engedem a vizet akkor akár hosszú percekig is eltarthat ugyan annak az edénynek a megtöltése. ) ezért a két lehetőséget mindig úgy kell szabályoznom hogy ugyan annyi fény jusson a gépbe, ha egy lassabb időt állítok mondjuk 1/30 akkor a belndét változatlanul hagynám akkor túl sok fényt kapna és beégne a kép , tehát szükiteni kell a blendenyilást ( itt csak azta „logikai bukfencet” kell megjegyezni , hogy a minnél kisebb a blendenyilás a hozzá tartozó érték – mérőszám annál nagyobb…- vagyis a 22 f blende egy nagyon szük nyilást jelent az 1,8f blende pedig a teljesen nyitott lencsnyilást . ( itt bujik meg az „ördög” a forditott aránnyal .. )
vagyis ha az egyik tényezőn változtatok a másikon is muszáj hogy a fenti alapelvet megtartsam ( mármint a mindig ugyan annnyi fényt kell bejutatni.. ) vagyis ha lassabb idővel exponálok akkor szükitenem kella nyilást mert he nem akkor túlsok fényt engedek be, ha ha gyorsabb idővel axponálok akkor nyitnom kell a blendén hogy a rövid idő alatt ugyan annyi fény jusson be , ezt pedig csak nagyobb nyilással tudom elérni.. )
Mivel mindenkinek „más rugóra jár” az agya remélem volt akinek segitettem ,ha túl szájbarágós voltam elnézést…
és ezeket az értékeket egy totál alap canonA560 AiAf típusú géppel is tudom manuálisan befolyásolni?? mer akkor megkeresem a használati utasítását! 🙂
(olyan tekerő van rajta, ahol mozgó gyerek, vízpart, tájkép, éjszakai, portré-t lehet beállítani, nem ez az lényegében?)
jaj, jaj. :))
Nyitottam egy fórumot erről:
https://halado.fotokonyv.hu/forum/fotozas/zarsebesseg-blende-erzekenyseg/#p1373
Florci mindjárt válaszolok neked is ott. És jöhetnek oda a kérdések:))
Shel, neked már írtam is:))
Elolvastam párszor mire teljesen képbe kerültem! De sikerült!! 🙂
Kicsit zavaró volt nekem, hogy a szabványértékek csak az ISO értéknél alkotnak matematikai sorozatot.
sztrega! Ha hiszed, ha nem, én ennek örülök:) Ugyanis azt jelenti, hogy neked is a matekra jár az agyad, így átlépve pár ilyen nehézséget, sok mindent könnyű lesz megérteni.