Na jó, ez egy kicsit hatásvadász cím, beismerem. De tegye fel a kezét, akivel még nem fordult elő, hogy elvégzett ezer feladatot, és amikor még ezer volt hátra, besokallt, és egyszerűen egy tapodtat se, se előre, se hátra. Ilyenkor annyira jó bambán semmit csinálni, illetve szinte semmit, és azt is ész nélkül. Rajtam ilyenkor nem segít könyv, vagy tv. Legfeljebb egy tűzforró tejeskávé, és valami tét nélküli kattintgatás naná, hogy a Photoshop közelében. Na, ma ilyen napom volt. Halmozottan rémes helyzetem mélységes önsajnálatba fordult, ami időnként annyira jó:) Senki nem tud úgy sajnálni minket, mint mi magunkat:) Szóval jött a tűzforró tejeskávé, és a Postworkshop. Időnként kizökkentett, ha körülnéztem, de igen erős akarattal visszafordultam a géphez. Néha bezavart a semmittevésbe, hogy eszembe jutott, valami cikket nekem írnom kellene. És akkor jött az ötlet, hogy felveszem videóra ezt a cél nélküli kattintgatást. Hogy ebből mit lehet tanulni? Azt nem tudom:) Legfeljebb azt, hogy nem is kell valamihez annyira érteni, hogy jó süljön ki belőle. Mert amit össze-vissza próbálgattam a Postworkshopban, az nem magyarázható, mert semmi tudatosság nincs benne.Talán annyi a tanulság, hogy merjünk kreatívak lenni. Nem kell lekövetni egy leírást, csináljunk, amit akarunk:)

A terápiás bambulás során az alábbi képek születtek:

Az elsőnél még magyarázok, a másik kettőt felgyorsítottam, hogy ne legyen annyira unalmas, de recept a beszédben sincs sok, legfeljebb tippek. Szóval senki se hallgasson rám, legfeljebb annyiban, hogy azt csinál, amit akar:)

Remélem, kedved lesz egy kis terápiás pws-ezéshez:)