Amikor mi (mármint a digitális scrapbook megszállottjai) körbevágunk egy alakot a fotón, majd azt egy teljesen más háttérre helyezzük, bizonyára nem is gondolunk arra, hogy ez a technika mennyire régi.

Nagyjából az 1890-es évekre tehető a piktorializmus kialakulása. Ennek művelői a valóság ábrázolását a fotográfia eszközeivel művészi rangra emelték. Ez a téma megér egy külön cikket, hisz tulajdonképpen azt csinálták, mint mi, amikor Photoshop-ban festménnyé pacsmagolunk egy képet:) Csak nekik jóval nehezebb dolguk volt:)

Ezt megelőzően is voltak persze próbálkozások, ez volt a kompozit, amikor utólag montírozták egymás mellé a képeket.

Oscar Gustav Rejlander (1813˜–1875) fotográfus 32 negatívból hozott össze egy képet. Kattints rá, és nézd meg nagyban. (forrás: wikipedia)

Rejlander sikeres portréfotós volt, aki festőként kezdte, talán innen ered, hogy megrendezett, megtervezett jelenetet akart fotóval létrehozni. A mű címe: Two Ways of Life (az élet két útja). Középen egy apa áll két fiával, az egyik a tudományok és a tanulás felé néz, míg a másiknak jobban tetszik az élvezetek hajhászása. 6 hét munkája van benne, és mit mondjak, nem lehetett könnyű összehozni.

A komposit fotózás másik ismert alakja Henry Peach Robinson, akinek legjelentősebb komposit felvétele A haldokló búcsúja.

Azt hiszem, gyorsan beláthatjuk, hogy nekünk sokkal könnyebb dolgunk van, ha egy komposit képet akarunk összehozni. Szokás szerint megint a Photoshop-nál kötünk ki.  A feladat több részből áll, az egyik, hogy a fotót körbevágjuk. Na, nem erről lesz most szó, erről már volt elég sok bejegyzés.  A másik, hogy színvilágában össze kell hozni a két képet. Ezzel az a probléma, hogy van egy fotónk, ami valamilyen körülmény között készült. A hajon, ruhán, arcon a környezet színei tükröződnek vissza. Ha most ezt a képet egy totál más környezetbe helyezzük, azonnal érzékelhető, hogy nem oda való. Ezt a problémát kell megoldanunk.

Szándékosan választottam egy érdekes színű háttér papírt, mert erre egész biztos nem lehet simán rárakni egy fotót.

Ez nagyon rosszul néz így ki:) Először legalább egy kis árnyákot tettem hozzá.

Egy kicsit már jobb, de a színek nagyon nem stimmelnek. Az egyik megoldás, hogy a háttérből készítünk egy másolatot, azt húzzuk felülre, majd Filter → Blur → Average. Ez a szűrő a réteg, vagy kijelölt terület átlagos színével tölti ki a réteget. (mutatom videón is) Ezt vágómaszkkal a fotóhoz rendeljük, blending legyen Color, és vegyük vissza valamennyire az átlátszóságot.

Sokszor már ez is jó eredményt ad, de próbálkozhatunk azzal is, a háttér másolatra nem ezt e filtert alkalmazzuk, hanem a Gauissian Blur-t, jó nagy értékkel, akkor a különböző színek reflexiója jobban érvényesül a fotón.

Ha valakinek még kedve támad egy kis pacsmagolásra, akkor jöhet még egy réteg, szintén vágómaszk, hogy csak a fotón dolgozzunk, pipettával színmintát veszünk az egyes részek melletti területből, és azzal egész finoman, alacsony átlátszósággal ráfestünk a fotóra. Mindig kapcsolgassuk ki-be a réteget, hogy lássuk jobb lett-e, vagy csak rontottunk rajta. 🙂

Még egy Levels korrekciós réteggel kicsit világosítottam rajta, és ilyen lett a végeredmény:

Ha olyan típusú a háttér, hogy  egyértelmű, merről jön a fény, akkor érdemes még egy Curves korrekciós réteget nyitni, amivel sötétítünk a képen – ha az alap a világos részekhez jó – , a maszkot ctrl+I-vel feketére fordítjuk, és az árnyékos részen még festegetünk rajta, hogy sötétebb legyen. Röviden egy videóban is, hogy érthetőbb legyen.