Ha még nem ismernéd a minden hétfőn induló kihívás fontosabb tudnivalóit, itt olvashatod el.
Sokat gondolkodtam, hogy mi legyen a téma ezen a héten. Pontosan azért, mert egyébként teljesen kézenfekvő lenne. Viszont az utóbbi időben már volt pár érzelmileg sokkoló téma. Sírtunk, nevettünk, rémüldöztünk, ezért már nagyon szerettem volna valami technikai feladatot kitalálni. Aztán arra jutottam, ha ezt választom, ha nem, kizárt, hogy van olyan, aki ezekben a napokban ne menne temetőbe, ne emlékezne meg szeretteiről, akik már nincsenek itt, vagy ne gyújtana legalább egy szál gyertyát.
Ezért igen, a téma a Halottak napja. Viszont, ha már kihívás, a feladat az, hogy az oldalban ne az legyen a hangsúlyos, hogy mennyire szomorúak vagyunk, hanem inkább az, hogy mi is az, amit szerettünk abban, akiről készül. Lehet egy boldog, vicces történetet felidézni, vagy valami történetet elmesélni. Valamit megmutatni belőle, és egyben magunkból is.
Készítettem egy wa-ot, igazság szerint ez sem egy vidám darab, de napok óta ez a dal jár a fejembe, vagy éppen hallgatom is.
Letölthető a képre klikkelve, vagy a galériából.
Megbékélő, derűs emlékezést a munkához.
Most még nagyobb gondban vagyok, mint múlt héten, mert nekem még nem halt meg senkim, csak az egyik nagyapám, de ő is akkor, amikor apukám nagyon kicsi volt.
Ide írok, nem mindenkihez egyesével.
Gyönyörű és megható oldalakat készítettetek, köszönöm, hogy ilyen emlékeket megosztottatok velünk, velem.
Én itt ragadnám meg az alkalmat, hogy mindenkinek megköszönjem, aki készült erre a kihívásra. Még most is bőgök…..
Képtelen vagyok ilyen oldalt készíteni…
Még egyszer köszönöm mindenkinek!!!
Szeretném mindenkinek megköszönni, hogy élete megható és emlékező részébe az oldalán keresztül beengedett. Köszönöm a kedves, együtt érző kommenteket.
Engedjétek meg, hogy ezúton kérjek elnézést mindenkitől, hogy ezekhez az oldalakhoz „képtelen” voltam kommenteket írni! Köszönöm a megértéseket: Juma_Margó