Wes Anderson amerikai filmrendező, akinek képi világa azonnal felismerhető: gondosan megkomponált jelenetek, különleges színharmóniák, pasztelles tónusok és finoman retró hangulat jellemzi. Imádom ezt a stílust, ezért megpróbáltam egy hétköznapi fotón is visszaidézni. Ez azonban nem egyszerű feladat, mert az igazán „Wes Anderson-os” hatás már a helyszínnel, a fényekkel, a ruhákkal és magával a kompozícióval kezdődik – az én fotóm pedig eredetileg egyáltalán nem erre készült.

A Camera Raw ablakban alakítgattam a raw képet, de CR filtert akár jpg fotóra is rá tudsz tenni.

Ha szükséges, első lépésként érdemes kiegyenesíteni a függőleges és vízszintes vonalakat, mert Andersonnál fontos szerepet kap a rendezett, pontos geometria is.

Ezután a Light panelen alakítható ki az alapvető tónus. Anderson filmjeire általában világos, levegős képek jellemzők. Részletgazdag csúcsfények, nyitott árnyékok és visszafogott kontraszt. Ez teremti meg azt az alapot, amelyre később a jellegzetes sárga, narancsos és zöld színpaletta építhető. Értékeket nem írok, mert minden fotó más, így semmi értelme nem lenne.

A Wes Anderson-hatás kialakításánál a színek nem egyszerűen erősebbek, hanem tudatosan összehangoltak. Ennél a képnél a melegebb sárgás, barackos és terrakotta tónusokat érdemes erősíteni, amit a zöld ajtók, ablakkeretek és levelek egészítenek ki.

A fehéregyensúlyt érdemes kissé melegebb irányba tolni. A Vibrance óvatos emelése segít kiemelni a visszafogottabb árnyalatokat anélkül, hogy a kép minden színe egyformán harsánnyá válna. Az általános telítettséget, vagyis a Saturation-t viszont csak visszafogottan érdemes növelni.

Az Effects panelen csak óvatosan, nem kell túlnyomni a Clarity-t, sőt lehet, hogy minimálisan mehet mínuszba, a Texture-t emeltem egy kicsit, az jót tett az anyagedénynek. Vignettálás egyáltalán nem kell.

A Color Grading panelnél már nem az egyes színek pontos korrekciója a fő cél, hanem a kép teljes hangulatának finom összehangolása. Hát, mit mondjak, az én állítgatásomban nem sok tudatosság van, néztem, aztán az lett, ami épp megtetszett.

A Detail panelen a Sharpening segítségével az építészeti vonalak, az amforák szélei és a feliratok határozottabbá tehetők. Ennél a fotónál mérsékelt élesítés elegendő, mert a fal, a kavicsok és a kerámia eleve sok apró textúrát tartalmaznak. Túl erős beállítás mellett ezek a felületek könnyen keménnyé és túl digitálissá válnak.

A Point Color eszközzel nem egy teljes színtartományt, hanem a képen kiválasztott konkrét árnyalatot lehet módosítani. Itt a meleg terrakotta és sárga felületek, valamint az ezekkel kontrasztot alkotó zöld részletek telítettségét növeltem.

Lehet még kicsit játszani a Curves-szel, hogy világos, lágy, de ne teljesen lapos kép legyen.

És akkor még ott van a maszkolás. Ezzel helyi javításokat lehet végezni a különböző területeken.

Végül ilyen lett:

És akkor a végére jöjjön a poén.Körülbelül negyedórát elpepecseltem a Camera Raw csúszkáival, aztán gondoltam egyet, és megkértem a ChatGPT-t, hogy alakítsa már át a fotót Wes Anderson stílusában. Kb. egy percet vett igénybe. Persze a két megközelítés nem ugyanaz: a kézi szerkesztés előnye, hogy minden apró részletet pontosan úgy alakíthatok, ahogyan én szeretném, és közben jobban meg is értem, mitől működik a végeredmény. Az eredeti méretből sem veszítek, hisz – jelenleg – a generált kép mérete korlátozott. Mégis elég meggyőző látni, hogy egy jól megfogalmazott kérésre az AI milyen gyorsan és milyen jó eredményt produkál. Tulajdonképpen sokkal jobban tetszik, mint amit én csináltam. 😀 😀 Nem voltam annyira merész a a narancsos színek erősítésében, mint a ChatGPT. Az AI javára lehet még azt írni, hogy nem kell a Photoshop-hoz érteni, elég ha egy prompt-ot írsz.