Úgy érzem, nagyon kevés vagyok én ahhoz, hogy képes legyek megfogalmazni milyen is egy ilyen találkozó. Nyolcadik alkalommal jöttünk össze, de még pontosan emlékszem az elsőre, amikor próbáltuk az arcokat összehozni a nick nevekkel, és kíváncsian néztük, hogy milyen is „élőben” az, akit már elég jól ismerünk az oldalain keresztül. Persze mindig jönnek újak, nekik igazán könnyű dolguk van, mert egy remek társaságba cseppennek bele, így gyorsan otthon érezhetik magukat. Különleges dolog ez. Ami összehozott minket, az a közös hobbi. De ami összetart, az ennél sokkal több. A szakmai rész is fontos persze, nem véletlen cipeljük el a rengeteg fotókönyvet, hiába láttuk a galériában az oldalakat, egész más kézbe venni, átlapozni, jó megbeszélni, mivel, hogy, miért pont úgy. A könyveken keresztül, meg egyébként is, sokat tudunk egymásról. És odafigyelünk egymásra. Ez manapság elég ritka dolog. Mindenki éli az életét, ahogy mindenhol, itt is van öröm és szomorúság egyaránt. De itt életre szóló barátságok alakultak ki. Tudom, hogy bármelyiket felhívhatnám éjjel 2-kor, és a szemem nem rebbenne fordított esetben sem.

Ez ott van minden találkozáskor. Pedig nem beszélünk róla. Csak pontosan tudjuk, hogy ezért érezzük ilyen jól magunkat. Jobb, ha abbahagyom, inkább pár fotó, amin szerintem átjön a hangulat.

Ennyien voltunk most.

Sikeresen kitakartam a sok fotókönyvet. De itt azért látszik, hogy azokat lapozgatjuk.

Apró ajándékokat is szoktunk készíteni egymásnak.

És persze a rengeteg nevetés sem maradt el:)

Már meg is van a következő találkozó időpontja, áprilisban találkozunk:)