Az Assouline Travel Series nem egyszerű útikönyvsorozat. A kiadó meghatározása szerint a könyvek a helyszínek történeteit, meghatározó alakjait és emblematikus pontjait mutatják be. Martine Assouline szerint a borítók vizuális világát elsősorban a szín, a motívum és a vizuális ritmus alakítja: nemcsak megmutatnak egy úti célt, hanem már azelőtt megpróbálják átadni a hangulatát, hogy kinyitnánk a könyvet. Ha ránézel ezekre a borítókra, egyet lehet vele érteni.

Egyébként a CEWE Fotóvilágban is vannak ilyen borítók a könyvsablonok között Art Collection néven.

Azért egy ilyen sorozat elég jól tud kinézni a polcon. A gerincen lévő hatalmas betűket sajnos csak akkor lehet megvalósítani, ha nagyon vastag könyvet készítesz. De nézzük a stílusjegyeket, hogy hogy is csinálhatnánk ilyet.

Ha végignézzük a sorozat köteteit, nincs egyetlen kötelező elrendezés vagy színvilág. Van köztük élénk rózsaszín, mélykék, sárga, türkiz, vörös és egészen visszafogott borító is. Ami összeköti őket, az a nagyon határozott vizuális koncepció.

A borító általában egy plakáthoz hasonlít. Nagy méretű, karakteres cím, néhány erős szín és egy leegyszerűsített grafikai motívum kerül rá. Nincs tele apró dekorációval, mégsem minimalista abban az értelemben, hogy minden fehér vagy halvány lenne. Inkább tudatosan egyszerű: kevés elem szerepel rajta, de mindegyik hangsúlyos.

Az Assouline-hangulathoz előbb azt kell eldönteni, hogy milyen érzést szeretnénk társítani az úti célhoz.

Egy görög fotókönyvhöz adja magát a tenger kékje, a vakító fehér, a napsárga és egy kevés terrakotta. Rovinj esetében működhet a kékeszöld, a régi házak meleg vöröse, a törtfehér és az olajzöld. Egy párizsi könyv lehet púderrózsaszín és bordó, de ugyanilyen jól állhat neki a mélykék, a krém és az arany is.

A legjobb, ha a színeket a saját fotókból vesszük. Photoshop-ban a Libraries panel Extract from Image funkciója rögtön kész színpalettát tud létrehozni egy kiválasztott képből, de persze a pipettával is összegyűjthetjük a legjellemzőbb árnyalatokat.

Nem kell minden kiválasztott színt azonos mennyiségben használni. Egy legyen az uralkodó háttérszín, egy másik a cím vagy a grafika fő színe, a többi pedig csak kisebb hangsúlyként jelenjen meg.

Csak egy példa, de persze ez csak nekem tetszik, választhatsz mást is.

A cím legyen valódi grafikai elem

Az eredeti Assouline-könyveknél szinte biztosan nem egy egyszerűen kiválasztott betűtípust látunk, hanem grafikus által egyedileg tervezett vagy módosított karaktereket. Ettől függetlenül a közös jellemzők jól felismerhetők: nagy, vastag, többnyire talpatlan, csupa nagybetűs címek, gyakran két sorba tördelve és eltérő színekkel kiemelve.

A cím nem egyszerű felirat, hanem a borító egyik legfontosabb grafikai eleme. Lehet enyhén eltolva, kitöltheti szinte a teljes szélességet, és nem kell minden karakternek tökéletesen egyformának lennie. Photoshopban alakzattá, Affinity Photo-ban görbévé alakítva egy-egy betű külön is módosítható, így a végeredmény kevésbé lesz gépies, és így inkább egyedileg tervezett. A gerincen ugyanez a karakter jelenhet meg, bár egy 26 oldalas könyvnél ez kevésbé lesz hangsúlyos. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy órákig lehet lehet keresgélni a betűtípusok között.

Ha már órákig cserélgetted, hogy mi lenne a legjobb, meg is kérheted a ChatGPT-t, hogy csináljon egy címet. Még ha elsőre nem is tetszik, sokkal gyorsabban készül el, még akkor is, ha több variációt kérsz.

Egyetlen motívum, ami összefoglalja a hely hangulatát

Az Assouline Travel Series borítóin általában nem részletes illusztráció vagy fénykép jelenik meg, hanem egyetlen, erősen leegyszerűsített grafikai motívum. Martine Assouline szerint a sorozat vizuális világát a szín, a motívum és a vizuális ritmus együtt alakítja. A cél nem pusztán az úti cél felismerhető bemutatása, hanem annak az érzésnek a felidézése, amelyet a helyhez társítunk.

A grafikák ezért inkább jelképként működnek. A Havana Blues borítóján egy csillag, a Roma Eterna esetében a capitoliumi farkas, a Lisboa Luz borítóján egy portugál csempeminta, a Kyoto Serenityn pedig egy virágzó ág jelenik meg. Máskor még ennyire sem konkrét a kapcsolat: egy virág, levél, hullám vagy néhány geometrikus forma közvetíti a hely hangulatát.

Kevés részlet, erős sziluett

A legtöbb motívum néhány egyszerű alakzatból épül fel. Nincsenek aprólékos részletek, térbeli környezet vagy realisztikus árnyékok. A forma már messziről is jól felismerhető. Nem kell bonyolult rajzban gondolkodni: elég lehet egy templomkupola körvonala, egy hajó, egy növény, egy kerámia motívuma vagy a táj egy jellegzetes formája. A lényeg, hogy a grafika ne általában az „utazást”, hanem az adott helyet idézze meg.

Nem feltétlenül a legismertebb nevezetesség

Kézenfekvő lenne minden városhoz a legismertebb épületet választani, de ettől a borító könnyen hagyományos útikönyvre hasonlítana. Az Assouline grafikái gyakran nem konkrét látványosságot, hanem egy helyi díszítőmotívumot, természeti formát vagy kulturális utalást emelnek ki.

Santorini esetében például nem kötelező újra megrajzolni a kék kupolás templomokat. Ugyanilyen jól működhet egy leegyszerűsített fehér házsor, a kaldera íve, egy vulkanikus kőzetre emlékeztető szabálytalan forma vagy néhány, egymásra épülő geometrikus háztömb.

A grafika és a cím együtt alkot kompozíciót

A motívum általában a borító középső vagy alsó részén kap helyet, míg a cím felül marad. A kettő között sok üres tér van, ezért mindkettő jól érvényesül. Nem versenyeznek egymással, mégis ugyanahhoz a vizuális rendszerhez tartoznak.

A grafika színei többnyire visszatérnek a címben vagy az alcímben is. A Mexico City borítóján például a narancs és a vörös a feliratban és a motívumban egyaránt megjelenik, a Tuscany Marvel esetében pedig a kék, a krémszín és a korall kapcsolja össze a kompozíció részeit. Ettől a borító kevés elemből is egységes lesz.

Két-három szín általában elég

A központi grafikában sem kell az egész palettát felhasználni. Sok borítón egyetlen szín vagy két közeli árnyalat szerepel, esetleg egy harmadik, kontrasztos színnel kiegészítve. Az aranyhatású elemek bizonyos borítókon külön hangsúlyt adnak, de ezt sem érdemes mindenhol alkalmazni.

Miután a ChatGPT-vel jól kielemeztettem az Assouline-könyvek grafikai jellemzőit, a legegyszerűbb volt, ha generál is egyet. A kéken kicsit módosítottam, ez jobban tetszik.

Nekem nagyon tetszik, el tudnék képzelni egy ilyen sorozatot a könyvespolcon:)