Több Affinity-s cikk után jöjjön megint egy kis Photoshop – és most kivételesen nem AI, nem Generative Fill, hanem egy olyan eszköz, ami nagyjából ezer éve benne van a programban. Ott van a keverési módok listájában, és biztos vagyok benne, hogy ritkán vagy soha nem használod, pedig látványos textúrákat, analóg solarizációt, vintage plakáthangulatot és elég vad színjátékot is lehet vele alkotni. Ez a Difference, azaz Különbség blending mód.

A Difference az összehasonlító keverési módok családjába tartozik: a felső és az alatta lévő réteg fényességértékeit egymásból „kivonogatva” számolja ki az eredményt, mégpedig külön-külön a vörös, zöld és kék csatornán. A működés megértéséhez elég egy egyszerű kísérlet egy fekete–fehér képpel. Ha egy fekete-fehér textúrát Difference-re állítasz egy fekete-fehér fotó fölött, akkor a fekete gyakorlatilag átlátszóra „vált”: nem csinál semmit, az alatta lévő pixelek változatlanok maradnak. A fehér ezzel szemben az adott ponton invertálja a képet: ami világos volt, sötét lesz, ami fekete, az kivilágosodik. Minden, ami a kettő között szürke, átmenetet hoz létre a normál és az inverz állapot között.

Gyakorlati felhasználása: az alul lévő kép lehet portré, épület, plakát, bármi, ahol van tiszta fehér és tiszta fekete terület. Fölé jön a textúra: fotokópia-jellegű mocsok, spray paint, karcos felület vagy akár megviselt papír, a lényeg, hogy a képen belül nagy részben sötét tónusú legyen, csak a „kosz” legyen világos benne. Ha ezt a réteget Difference-re állítod, a fekete részei szinte semmit nem változtatnak a fotón, a világos részek viszont mindenhol inverz nyomot hagynak. A fehér háttéren fekete lesz a grunge, a fekete területeken világos, így ugyanaz a textúra mintha tükrözve jelenne meg a világos és sötét részeken.

A Difference az úgynevezett „speciális nyolcas” keverési módok közé tartozik, amelyeknél a Fill csúszka máshogy viselkedik, mint az átlátszóság. Ha az Opacityt húzod le, egyszerűen mindent átlátszóbbá teszel, a hatás kicsit olyan, mintha visszavennéd az egész trükk létezését. A Fill viszont magát a keverési számítást módosítja, sokkal organikusabb, finomabb átmenetet ad.

A következő érdekes terep a solarizáció. Ha nem textúrát teszel a fotó fölé, hanem például egy egyszerű fekete–fehér gradientet, még látványosabban kiderül, mit csinál a Difference. Itt a gradient bal oldala fekete, a jobb fehér, a réteget pedig Difference-re állítottam egy fekete–fehér kép fölött. Ahol a gradient fekete, ott a kép változatlan, ahogy egyre világosodik, a fotó szépen elkezd átfordulni inverzbe, a kettő között pedig megjelenik egy jellegzetes, analóg labor-solarizációra emlékeztető tónuskeveredés. Ez az a rész, ahol a középszürke értékek miatt egyszerre látszik az eredeti és az invertált kép hatása, és ettől lesz kissé filmes jellege a tónusoknak. Ugyanezt a logikát lehet textúrákkal is használni: ha a textúrában nem csak fekete és fehér, hanem sok középszürke is van, akkor ezek a furcsa átmenetek a kép különböző részein foltokban, erezetként bukkannak fel.

Színek esetén a dolog még vadabb, mert a Difference nemcsak a fényerőt, hanem az egyes RGB csatornákat is külön-külön kezeli. Vagyis egy kékes textúra például sárgás felé fordíthatja az alatta lévő képet, a vörös meg ciános irányba tolja el az inverz miatt, és ha minden irányból erős, telített színeket használsz, pár pillanat alatt teljes kavalkádot kapsz. A feketénél itt is az eredeti kép látszik, a színeseknél jön a vadulás.

Van a Difference-nek egy teljesen „földhözragadt” oldala is: segédeszközként használhatod a rétegek pontos igazítására. Ha két, majdnem azonos fotót vagy két grafikai elemet Difference-re raksz egymás fölé, akkor ott, ahol tökéletesen egybeesnek, teljesen fekete eredményt kapsz, ahol pedig elcsúszás van, világosabb foltok bukkannak fel.
1. rétegmásolat, Difference blending
2. egy pixellel arrébb vittem a felső réteget
3. egy összemosott réteget Ctrl+I-vel átfordítottam, és ilyen grafikus rajz lett belőle.

A Difference tipikusan az a keverési mód, amit az ember meg sem lát, aztán egyszer kipróbál egy textúrával, és hirtelen és kiderül, hogy jó móka játszani vele. Nem helyettesíti a többi blending módot, de ha grunge részletekre, analóg jellegű solarizációra vagy finoman furcsa, mégis irányítható tónusokra van szükség, érdemes kipróbálni.