Biztos vagyok benne, hogy még azok között is, akik rendszeresen használják a Photoshop-ot, sokan alig-alig ismerik a Channels panelt és az abban rejlő lehetőségeket.

A Channels panel a képek színinformációinak kezelésére és manipulálására szolgál. Az RGB (piros, zöld, kék) színtérben dolgozó képek esetében három színcsatorna található, amelyek egyenként felelnek a kép egy-egy alapszínének intenzitásáért. Ezek a csatornák összeadódva alkotják a teljes színes képet. A Channels panel segítségével ezeket a csatornákat külön-külön kezelhetjük, lehetővé téve beállításokat a színinformációk kezelésében és manipulálásában.

A Channels palettán a színcsatornák fekete-fehér árnyalatai a szín intenzitását és a fényerőt jelzik a képben.

Az árnyalatok a következőképpen fejezik ki a szín intenzitását és fényerőt:

• Fekete: A fekete árnyalat azt jelenti, hogy az adott színcsatorna intenzitása nulla, vagyis a szín teljesen hiányzik az adott területen.
• Fehér: A fehér árnyalat azt jelenti, hogy az adott színcsatorna intenzitása maximális, vagyis a szín teljes mértékben jelen van az adott területen.
• Szürke árnyalatok: A szürke árnyalatok közötti különbségek azt mutatják, hogy mennyire intenzív az adott szín a kép adott területén. A világos szürke azt jelenti, hogy a szín intenzitása magas, míg a sötét szürke azt jelenti, hogy a szín intenzitása alacsonyabb.

Ebből máris adódik egy érdekes és hasznos funkció. Ha a Ctrl gombot lenyomva tartva kattintasz egy adott színcsatorna bélyegképére a Channels panelen, a Photoshop egy kijelölést hoz létre, amelynek az alapját az adott csatorna fényerejének értékei képezik.

A kijelölés intenzitása közvetlenül arányos a csatorna fényerejével, ami azt jelenti, hogy a világosabb területek nagyobb mértékben kerülnek kijelölésre, mint a sötétebbek. Ezt az ún. „luminance-based selection” módszernek nevezzük.

Itt a piros csatornából készítettem kijelölést, látni, hogy ebben a csatornában kék nincs, és a zöldből is nagyon kevés.

Már jó ideje nem írtam a textúrázásról, holott a téma kimeríthetetlen, így itt az ideje újra elmerülni ebben a szuper technikában. Arra gondoltam, mi lenne, ha egy kis pluszt is adnék a dologhoz, és összekötném ezt a folyamatot a fotózás egyik lenyűgöző történelmi eljárásával, az albumin nyomatokkal. Így nemcsak újra felfedezhetjük a textúrázás varázsát, hanem egy kis időutazásra is indulunk, miközben reprodukáljuk ezt a hatást Photoshopban. Történelmi fotóeljárásokról már több cikk is volt, így ha érdekel a téma, érdemes megnézni azokat is.

Az albumin egy egyszerű fehérje, az eljárás során tojásfehérjét kentek a papírlap felületére, majd ezüstvegyületet vittek fel rá. Így kapták a fényérzékeny papírt. Az eljárást Louis Désiré Blanquart-Evrard, francia fényképész és nyomdász találta fel 1850-ben. Az albumin nyomatok népszerűsége a 19. század második felében nőtt meg, és több évtizeden át volt az egyik legelterjedtebb fotográfiai eljárás. Népszerűségét a Carte de Visite-nek is köszönhette, ami egy kis fényképes látogatókártya volt, és általában a személy portréja volt rajta. Ezeket gyakran gyűjtötték, és albumokba rendezték.

Az albumin nyomatok és a Carte de Visite fontos szerepet játszottak a fotózás korai történetében, és hozzájárultak a fényképezés mint művészet és kommunikációs eszköz elterjedéséhez.

Hasonlót (hangsúlyozom: hasonlót) a Photoshop-ban is el lehet érni. Megjegyzem, még mindig vannak olyan fotográfusok és művészek, akik az albumin nyomatot vagy hasonló történelmi eljárásokat használnak. Gyakran azért választják ezeket a régi technikákat, mert különleges, egyedi és kézzel készített hatást akarnak elérni, amit a digitális technológiák nem tudnak teljes mértékben reprodukálni. Mivel gyanítom, hogy senki nem rohan tojásfehérjét, majd fényérzékeny réteget kenni egy papírra, maradjunk a digitális próbálkozásnál, ami ha nem is lesz olyan, biztos, hogy szórakoztató időtöltés lesz.

Szövegszerkesztésről rengeteg bejegyzés volt már, érdemes rákeresni, ha nem tudod pontosan, melyik funkció mit jelent. Most a hibákról lesz szó. Ki nem aggódott már azon, hogy valamit elírt, félreütött, rosszul fogalmazott, helyesírási hibát vétett, és mindezt persze akkor veszi észre, ha már a kezében a legyártott könyv. A Photoshop sokat tesz azért, hogy megkönnyítse az ellenőrzést, bár nyilván mindent nem old meg helyettünk.

A mai bejegyzésben két rendkívül hasznos funkciót nézünk meg, a „Check Spelling” (helyesírás-ellenőrzés) és a „Find and Replace” (keresés és csere) funkciókat.

Ahhoz, hogy használd a helyesírás-ellenőrzést, az első fontos lépés, hogy a karaktertáblán a nyelvet állítsd magyarra (ha azon írtál:)) Egyébként ez már az írásnál is lényeges, hisz pl. az elválaszt is csak akkor lesz helyes.

Check Spelling (Helyesírás-ellenőrzés)

A Check Spelling funkció segít abban, hogy a Photoshop-ban lévő szövegek helyesírását ellenőrizd, és elkerüld a gépelési hibákat. A funkció használata egyszerű:

1. Edit → Check Spelling
2. Ekkor megjelenik egy párbeszédpanel. Pár hibát szándékosan ejtettem. 🙂 Látni, hogy magyar nyelven ellenőriz, de itt már nem tudnánk megváltoztatni. Megjeleníti az általa hibásnak vélt szót, és felajánlja a helyeset. Elfogadhatjuk vagy nem, illetve beírhatjuk mi is, hogy mit szeretnénk helyette.

Nemrég írtam az Adobe Firefly-járól, amely az Adobe új AI-ja, és most itt van egy újabb áttörés: a Generative Fill. Ha azt gondolnátok, hogy túl sokat írok az AI-ról, csak azt mondhatom: egyszerűen elkerülhetetlen. Az AI és a gépi tanulás rohamléptekben változtatja meg a képszerkesztést és a vizuális művészet világát, és ezek a fejlesztések túl fontosak ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk őket.

A napokban az Adobe bejelentette a Photoshop legújabb béta változatát, amely tartalmazza a Generative Fill funkciót. Ez a forradalmi új eszköz kibővíti a Photoshop képességeit, és lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy gyorsan és nem destruktívan adjanak hozzá vagy vonjanak el tartalmat a képekről. Az AI-alapú technológia nemcsak hogy jelentősen leegyszerűsíti a képszerkesztési folyamatot, hanem új lehetőségeket is nyit a kreativitás és az innováció előtt.

A Generative Fill a Firefly és a Photoshop integrációjának eredménye, amely sokkal többet tud, mint csak a képgenerálást. Az új funkció az Adobe fő figyelmének középpontjában áll, és hasonló, mint a DALL-E. Röviden, a funkció automatikusan összehangolja a perspektívát, a megvilágítást és a stílust egy képen, és lehetővé teszi a fotó kiterjesztését vagy területek eltávolítását a képről, nem destruktívan és néhány másodperc alatt, csak egyszerű szöveges utasítások segítségével.

Az első próbánál még szöveges utasítást sem adtam, a fej feletti rész megnöveléséből „kitalálta”, hogy mi is akarok.

A fotó alatt láthatod a szintén a Photoshop Beta verziójában található „Contextual Task Bars” névre hallgató eszköztárat, ami a használat során változik, mindig az aktuálisan használt eszközhöz igazodva. Jobbra a rétegpalettán látni, hogy a kitöltés egy külön rétegen jelenik meg. A Properties panelen három különböző variáció van, ha egyik sem tetszik, lehet újra generálni.