Maszkolásról rengeteg cikk volt már, a radír eszközről szinte semmi, szóval épp ideje, hogy azt is jobban megnézzük.

A Photoshop-ban sokszor felmerül a kérdés, hogy melyik módszer a legjobb a képek szerkesztése során, így például az is, hogy az Eraser (Radír) eszközt vagy a rétegmaszkot érdemes használata. Mindkét módszer előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik, és a felhasználásuk céltól függően változhat.

A radír eszköz egyszerű és gyors, hátránya, hogy visszafordíthatatlan, radírozás után a kép eredeti adatai elvesznek, és nem állíthatók vissza (kivéve, ha a végrehajtott lépéseket visszavonjuk).

A rétegmaszk megőrzi a kép eredeti adatait, bármikor változtathatunk, az eredeti információk nem vesznek el. Hátránya talán az, hogy bonyolultabb, és több hozzáértést igényel, mint az egyszerű radír.

És akkor nézzük is, hogy mit tud a radír.

Három típusa van, ha az eszköztárban a jobb alsó sarokban lévő kis háromszögre kattintasz, ki is lehet választani, hogy melyikre van szükséged.

1. Az alap Eraser eszköz (E a hozzárendelt billentyűparancs)

Az alap Eraser eszköz olyan, mint egy kézi radír, amely eltávolítja a pixelrétegen lévő színeket és áttetszővé teszi azt. A méret és a keménység a felső beállítási sávban szabályozható, ahol az Eraser eszközt választottuk. Ha egy egyszerű radírozásra van szükségünk, az alap Eraser tökéletes választás.

Ha a kép Background, akkor a radírozás hatására a háttérszín fog megjelenni, ha réteg, akkor meg átlátszó lesz.

Tudjuk szabályozni az áttetszőséget és a radírozás erejét az Opacity és Flow beállításokkal. Az átlátszóság csökkentésével finomabb eredményt érhetünk el, mivel a radírozás kevésbé lesz látható. A flow csökkentése esetén pedig a radírozás intenzitása lesz kevésbé erőteljes, ami lehetővé teszi a fokozatos eltávolítást vagy a lassabb átmeneteket a különböző színek és rétegek között. Erre nem a legjobb példa a fenti kép, de azért remélem, érthető:)

Az Adobe újabb szuper eszközzel lepte meg felhasználóit, a legújabb frissítésbe bekerült egy új zajszűrő, amit a Camera Raw ablakban érhetünk el. (A Lightroom-ban ugyanígy megtalálható)

Eddig nekem a Topaz DeNoise plugin volt a csúcsok csúcsa, amiről írtam is, szóval nagyon érdekelt, hogy a Photoshop megugorja-e azt a szintet.

Kezdjük azzal, hogy mi is a zaj. A képzajok az olyan véletlenszerű pixelértékek, amelyek a képek digitális feldolgozása során jönnek létre. Ezek a zajok számos tényezőtől függenek, például az ISO értéktől, a kamera minőségétől, a kép megvilágításától és az objektív minőségétől. Többféle is van belőle, de a lényeg ugyanaz: nagymértékben rontja a kép minőségét, akár a felhasználhatatlanságig.

A Photoshop új DENOISE funkciója megkísérli a zajos képek javítását, amelyeket magas ISO-értékeken készítettek. A DENOISE algoritmus az Adobe Sensei mesterséges intelligencia rendszerre épül, amelyet az Adobe többi alkalmazásában is alkalmaznak. Az algoritmusok automatikusan érzékelik és eltávolítják a képzajokat, javítják a képminőséget, és növelik a részleteket.

Első próbának elővettem azt a fotót, amit a Topaz cikknél is használtam. Az ISO-t jó alacsonyan tartani, de van, amikor erre nincs lehetőség. Például este, mikor nincs nálunk állvány, vagy hiába van, sok ember mászkál, így nem lehet az expozíciós időt túl hosszúra venni. Így néz ki egy zajos kép.

Ez egy nyers kép, lehetne vele még sok mindent csinálni, de most csak a Topaz DeNoise-ban nyitottam meg.

A Topaz DeNoise AI többféle beállítási lehetőséget kínál, amelyekkel kísérletezhetünk, vagy rábízhatjuk magunkat a mesterséges intelligenciára. Beállíthatjuk a zajcsökkentés mértékét, az élességi szintet, a részletek megjelenésének mértékét is.

A Photoshop-ban kezdjük rögtön a rosszal. Jelenleg – és reméljük, ez változni fog – kizárólag raw nyers képeken lehet alkalmazni, jgp, tif stb. nem jöhet szóba. Ez azért elég erős korlát. A zajszűréskor létrehoz egy külön dng fájlt is, amit tovább szerkeszthetünk.

Itt csak egy csúszka van, amivel a zajcsökkentés mértéket állíthatjuk be.

Ahogy egy korábbi cikkben leírtam, az Adobe Creative Cloud alkalmazásban minden előfizető számára elérhetőek a nyilvános béta programok.

Így már a végleges verzió megjelenése előtt meg lehet lesni, ki lehet próbálni az új funkciókat. A legjobb az egészben, hogy egyszerre telepítheted az alkalmazás végleges és béta verzióját, akár különböző beállításokkal, nem zavarják egymást.

Azóta újabb izgalmas frissítések kerültek be a beta verzióba, ezekről lesz most szó.

Contextual Task Bar

A Contextual Task Bar segítségével gyorsan és könnyen elérheted azokat a beállításokat és parancsokat, amelyekre szükséged van, anélkül, hogy meg kellene keresned őket a menükben vagy a panelekben.

Az eszköztárban megjelenő beállítások és parancsok automatikusan változnak az eszköz vagy objektum szerint, így mindig a legrelevánsabb opciókhoz férhetsz hozzá a munkavégzés során.

Egyszerűsíti, felgyorsítja és kényelmesebbé teszi a munkát.