Újabb furcsa kifejezés, ami a fotótörténet múltjába visz vissza. Magyarul kéknyomat. Az elméleti alapok Johann Wolfgang Döbereiner nevéhez fűződnek, aki 1831-ben felfedezte a vasoxid fényérzékenységét. Magát az eljárást egy angol csillagász, Sir John Frederick William Herschel publikálta.
Azt hiszem, ha most azt írom, végy vörösvérlúgsót és ferri-ammónium-citrátot, akkor nem reménykedhetek abban, hogy bárki végigolvassa a bejegyzést. Nos, csak nagyon röviden. Használat előtt ezt a két vegyületet kell összeönteni, majd az így keletkezett fényérzékeny anyagot kell felkenni. Lehet papírra, fára, textilre is. Ettől, hogy ecsettel kenték fel, igen érdekes struktúrája lett a képnek. Másolókeretben napfényen exponálták.
Nem hiszem, hogy bármelyikünk nekiállna ilyesminek, pedig ezek érdekes dolgok ám. Soha nem felejtem el az első fekete-fehér nagyítást, amikor a hívóoldatból egyszer csak elkezdett megjelenni a fotó. Lelkes és kreatív fotósok ma is képesek ilyen eljárással képeket készíteni, sőt találkoztam már oktatással is, ha valaki nagyon ki szeretné próbálni.
Híressé vált fotósok, akik a cioantípiát alkalmazták.
Elsősorban természetesen Herschel (1738-1822), aki kitalálta.
Anna Atkins (1799-1871) botanikus és fotográfus, aki gyönyörű kéknyomatokat készített növényekről.
Magyarországon talán Veress Ferenc (1832 – 1916) fényképész, feltaláló a legismertebb.
Ezeknek a képeknek a megjelenése – bár lehet színezni -, de döntően kék. Nem véletlen hívják kéknyomatnak.
És, hogy lássuk mennyire ismert is ez az eljárás, ha még nem vettük volna észre, gyárilag benne van a Photoshop-ban is. Persze ez már csak a digitális utánzat, de a cianotípiát utánozza.:)
Image > Hue/Saturation és a Preset-nél azonnal az első a Cyanotype.
Na, de mikor elégedtünk mi meg egy ilyen egyszerű megoldással. Ha nem is a vegyszerekkel, de a Photoshop-pal kísérletezgethetünk.
Ennél a fotónál például először az Image > Mode > Grayscale-re mentem, ezzel egy szürkeárnyalatos képet csináltam belőle. Utána ugyanitt a Doutone-ra. A Type-nél is meg kell adni, hogy Duotone. Ekkor két színt határozhatunk meg. A kis kockára kattintva bejön a színválasztó ablak, ahol a Color Libraries-t kell választani, majd ott két kékes színt a Panton színskálából.
Itt sem álltam meg, mert az igazi fotóknál, például Anna Atkins növényfotójánál negatív hatás látszik, vagyis a növény a világos.
Így aztán rétegmásolat, azt a CTRL+I segítségével invertáltam, majd a blendinget Linear Light-ra állítottam. Kis szélsötétítés az öregítés kedvéért.
Próbálkozhatunk azzal is, hogy egy kicsit textúrált alapra ecsettel pacsmagolunk egy réteget, ahogy ugye a fényérzékeny anyagot is felhordják, és ezt használjuk maszkként.
Nekem ezen a régi fotón is nagyon tetszik.
Remélem ennyi ötlet elég lesz ahhoz, hogy kipróbáld:)
Annyira le vagyok maradva a kipróbáásokkal, de azt hiszem ezt sem lehet kihagyni.
Köszönöm, nagyon tetszik.
Csak írod a cikket, mutogatod a képeket, szép, érdekes írás. És a végére beteszed ezt az oldalt, ami komolyan tarkón vág és odaírod, hogy neked ez is nagyon tetszik. Hát ez valami fenomenális lett! Nem szabad ilyen szimpla módon nyilatkozni róla! 😀