Cianotípia

2012. október 4. | Cewe Fotókönyv heti kihívás, fotótrükk

Újabb furcsa kifejezés, ami a fotótörténet múltjába visz vissza. Magyarul kéknyomat. Az elméleti alapok Johann Wolfgang Döbereiner nevéhez fűződnek, aki 1831-ben felfedezte a vasoxid fényérzékenységét. Magát az eljárást egy angol csillagász, Sir John Frederick William Herschel publikálta.

Azt hiszem, ha most azt írom, végy vörösvérlúgsót és ferri-ammónium-citrátot, akkor nem reménykedhetek abban, hogy bárki végigolvassa a bejegyzést. Nos, csak nagyon röviden. Használat előtt ezt a két vegyületet kell összeönteni, majd az így keletkezett fényérzékeny anyagot kell felkenni. Lehet papírra, fára, textilre is. Ettől, hogy ecsettel kenték fel, igen érdekes struktúrája lett a képnek. Másolókeretben napfényen exponálták.

Nem hiszem, hogy bármelyikünk nekiállna ilyesminek, pedig ezek érdekes dolgok ám. Soha nem felejtem el az első fekete-fehér nagyítást, amikor a  hívóoldatból egyszer csak elkezdett megjelenni a fotó. Lelkes és kreatív fotósok ma is képesek ilyen eljárással képeket készíteni, sőt találkoztam már oktatással is, ha valaki nagyon ki szeretné próbálni.

Híressé vált fotósok, akik a cioantípiát alkalmazták.

Elsősorban természetesen Herschel (1738-1822), aki kitalálta.

Anna Atkins (1799-1871) botanikus és fotográfus, aki gyönyörű kéknyomatokat készített növényekről.

Magyarországon talán Veress Ferenc (1832 – 1916) fényképész, feltaláló a legismertebb.

Ezeknek a képeknek a megjelenése – bár lehet színezni -, de döntően kék. Nem véletlen hívják kéknyomatnak.

És, hogy lássuk mennyire ismert is ez az eljárás, ha még nem vettük volna észre, gyárilag benne van a Photoshop-ban is. Persze ez már csak a digitális utánzat, de a cianotípiát utánozza.:)

Image > Hue/Saturation és a Preset-nél azonnal az első a Cyanotype.

Cianotípia

Na, de mikor elégedtünk mi meg egy ilyen egyszerű megoldással. Ha nem is a vegyszerekkel, de a Photoshop-pal kísérletezgethetünk.

Ennél a fotónál például először az Image > Mode > Grayscale-re mentem, ezzel egy szürkeárnyalatos képet csináltam belőle. Utána ugyanitt a Doutone-ra. A Type-nél is meg kell adni, hogy Duotone. Ekkor két színt határozhatunk meg. A kis kockára kattintva bejön a színválasztó ablak, ahol a Color Libraries-t kell választani, majd ott két kékes színt a Panton színskálából.

Cionotípia

Itt sem álltam meg, mert az igazi fotóknál, például Anna Atkins növényfotójánál negatív hatás látszik, vagyis a növény a világos.

Cionotípia

Így aztán rétegmásolat, azt a CTRL+I segítségével invertáltam, majd a blendinget Linear Light-ra állítottam. Kis szélsötétítés az öregítés kedvéért.

Cionotípia

Próbálkozhatunk azzal is, hogy egy kicsit textúrált alapra ecsettel pacsmagolunk egy réteget, ahogy ugye a fényérzékeny anyagot is felhordják, és ezt használjuk maszkként.

Cianotípia
Nekem ezen a régi fotón is nagyon tetszik.

Cianotípia

Remélem ennyi ötlet elég lesz ahhoz, hogy kipróbáld:)

2 hozzászólás

  1. pufiindian

    Annyira le vagyok maradva a kipróbáásokkal, de azt hiszem ezt sem lehet kihagyni.
    Köszönöm, nagyon tetszik.

  2. Osli

    Csak írod a cikket, mutogatod a képeket, szép, érdekes írás. És a végére beteszed ezt az oldalt, ami komolyan tarkón vág és odaírod, hogy neked ez is nagyon tetszik. Hát ez valami fenomenális lett! Nem szabad ilyen szimpla módon nyilatkozni róla! 😀

Trackbacks/Pingbacks

  1. Tintype | Haladó CEWE FOTÓKÖNYV - […] már be fotográfia eljárásokat, ilyen volt a cianotípia és a nedves kollódiumos eljárás. Ezek a fotótörténeti érdekességek azért egyáltalán…
  2. Berlini kék | SUNYIVERZUM - […] William Herschel (1792 – 1871) Johann Wolfgang Döbereiner nyomdokain járva kifejlesztette a cianotípiát vagy kéknyomatot[14], melynek során vörösvérlúgsót elegyít…

Egy hozzászólás elküldése