Sokszor érintettük a területet, egy pár szóban azért összefoglalnám a lényeget, utána jön a mai trükk rész:) Ígérem, csak röviden.
A csatornák szürkeárnyalatos képek, melyek az alábbiak tárolására szolgálnak:
Színinformáció: a kép színmódja szerint . Például az RGB-nél vörös – zöld – kék , a mostanában sokat szerepelt LAB-nál L, a, b, a nyomdák által használt CMYK-nál cián, magenta, sárga, fekete.
Alfa-csatornák: A kijelölések szürkeárnyalatos képként történő tárolásásra szolgálnak.
Direktszín-csatornák: Csak hogy tudd, ilyen is van, de nem foglalkozunk vele.
A kép egyes területeinek kijelölésekor a kijelöletlen terület maszkolódik, vagyis azt nem lehet szerkeszteni. Ha ezeket a kijelöléseket alpha csatornán tároljuk és a képet megfelelő formátumban mentjük el (pl. psd, tif ) akkor megmarad, és újbóli megnyitáskor is használható. Ezeket az alfa csatornákat akár másik képre is át tudjuk húzni.
Kijelölésből alfa csatorna úgy készül, hogy kijelölünk egy területet a képen, majd a Channels palettán alul a négyzetben-kör ikonra kattintunk . ( Save selection as channel)
Remélem, ez nem volt elrémisztően hosszú.
Az alfa csatorna sok jó tulajdonsága közül most az egyiket fogjuk használni. Ha a layer palettán Ctrl lenyomásával a kisképre kattintunk, akkor az egész kép kijelölődik.
Ha ugyanezt az alfa csatornán tesszük meg, akkor nem ez történik, hanem a világos területeket jelöli ki, oly módon, hogy a fehéret 100 %-ban, a feketét sehogy , a közben levőket pedig aszerint, hogy hol is helyezkednek el a fehér és a fekete között. És ez egy nagyon hasznos dolog!
Ki ne szeretné a scrapbookban a hajtogatott, gyűrt papírokat, régi könyvek struktúráját? Keress régi levelet, könyvet, scanneld be és ezzel a technikával olyan overlay-t tudsz készíteni , amit aztán bármely papíron használhatsz. A képen láthatod, hogy a bescennelt dolgokból hogyan is néz ki az overlay.
Érdemes kipróbálni, mert a technikát nagyon sok mindenre lehet használni.
Ha dolgozunk egy képen, akkor a history palettán tudjuk megnézni, hogy mit is csináltunk. Ha szükséges, vissza tudunk lépni, és hacsak nem változtattuk meg a méretét, kivágását, akkor egy előző lépés állapotát vissza tudjuk festeni a history brush-sal. Hogy hány lépés maradjon meg a history palettán, azt az Edit – Preferences – Performance ablakban a History States-ben tudod beállítani. ( A fenti Fontos részbe beraktam ps szótárakhoz linket, mivel nem tudom pontosan, hogy mi is szerepel ott magyarul, inkább próbáld meg ezek valamelyikével azonosítani. )
Bár, ha gépünk teljesítménye bírja, beállíthatjuk ezt a számot jóval nagyobbra is, de ha elmentjük, és bezárjuk a képet, többé nem fogjuk tudni, mit is csináltunk vele, hogy olyan lett amilyen. ( Jó, persze van aki képes megjegyezni, de idővel akkor is feledésbe merül.) Én az alapkorrekció után a „tuningolásokat” mindig egy másolaton végzem el, így az eredeti is megmarad, majd a módosítottat is elmentem. Ettől persze még elfelejthetem, hogy hogyan is készült.
Erre is van megoldás. A File – Preference – General ablakban jelöljük be a History Log ablakot. Választhatunk a Metadata, a Text File és a Both( mindkettő) között. A Text File egy külön fájlba menti az adatokat, nekem az nem túl praktikus, mert tuti elkeverném, a Metadatával a képhez adja ezeket az infókat, amiket bármikor meg tudunk nézni.
Természetesen egy actionnal is meg tudjuk őrizni a lépéseket, de minden képhez mégsem készíthetünk action-t, ezzel a megoldással meg vissza tudjuk nézni később is egy-egy jólsikerült képünk lépéseit. Ebből a képből
ki tudja már hogyan is, de ez a kép lett:
A History Log-lag viszont bármikor megnézhetem, így egy másik képen is alkalmazhatom a lépéseket. Ehhez a File – File Info – History részét kell választani.
Sikerült egy igen sokatmondó címet kitalálnom. Túra, mert kirándulni voltunk. Tura, mert ez volt a hely, ahová mentünk. Text, mint szöveg, mert ilyeneket szövegelek, és textúra, mert amiről most szó lesz, az a textúra, amit ragyogóan tudunk használni a scrapbookban.
Aki scrapbookozik, az biztos fotózik is. A jó fotós, jó megfigyelő. Meglátja a pillanatot, amit érdemes megörökíteni, amit más esetleg észre sem vesz, csak elmegy mellette.
A részletekben sok érdekeset találhatunk. Mióta scrapbookozom, még jobban figyelem, mi az, ami érdekes, és tudom majd használni.
Szóval Turán voltunk, ahol hatalmas ősparkban áll az eklektikus stílusú, egykori Schossberger-kastély, mely Ybl Miklós tervei alapján épült 1883-ban. Ha érdekel, itt bővebben olvashatsz róla.
Lepusztultságában is fantasztikus épület.
Fotóztam apró részleteket is, először azért mert nagyon tetszett, aztán rájöttem, hogy jó lesz ez még a scraphez is. Találhatsz a neten rengeteg textúrát, ingyenest és fizetőst is , de amit magadnak készítesz, annak mindig megvan a története is, és ettől egész más. Ezekkel a textúrákkal aztán el lehet játszadozni, és fel lehet használni az oldalainkon. Persze készítettem belőle egy letölthető készletet, ami tartalmaz egy csomó textúrát a turai kastélyból, és pár ezzel készült hátteret is. Semmi más nem kell hozzá, mint amit leírtam a Háttér készítésről szóló cikkben. Réteghatások és valamilyen alapszín vagy papír. Én itt az esküvői papírok közül választottam , és arra húztam rá a textúrát.
Ezeket a textúrákat találod a csomagban, természetesen már a „szabvány” scrap-méretre alakítva. A hét háttérvariáció mellé három kis apróságot is raktam, az egyik egy ablakdísz, a másik kettő a falról vett részlet. Az ablakdísznek van egy turbózott változata is, ami az AtomicCupcake actionjával készült. Köszönet érte. A galériában megtalálod.
Nagyon szép napunk volt. Megkoronázásaként egy fantasztikus helyen ebédeltünk, én ezt:
Nem véletlen mutatom, kedvcsináló bevezetőnek szántam. Jociandival titkos tervünk van (most már nem nagyon titkos). Egy kit-et készítünk, amiből egy receptes fotókönyvet lehet csinálni. Régi tervem volt, hogy a családi receptek, különleges étkezések külön témaként legyenek összeszedve. A nagymama receptje mellé odakerülhet a képe is, meg a történetek is. Mivel rajzolni egyáltalán nem tudok, csak segítséggel jöhet ez létre, és Jociandi vállalkozott rá, hogy rajzol hozzá elemeket. Már láttam belőle pár darabot, tüneményesek:)
Kis technikai trükk, amit akár a játékban is fel tudsz használni.
Tépett szélből is lehet kapni mindenféle sablont, előregyártott elemet, de mi van, ha pont nem olyan, amilyet szeretnénk? Nekünk kisebb, nagyobb, más formájú vagy éppen színű kellene.
Nem marad más hátra, el kell készíteni. Akkor – reményeink szerint – olyan lesz, amilyet kigondoltunk és még a készítés sikerélménye is a miénk lehet.
Persze, mint mindenre, erre is sokféle megoldás létezik, én most az egyiket mutatom be. A path-okról és custom shape-ről már esett szó, most is azt fogjuk használni. A programban alapból is vannak alakzatok, rengeteget akár ingyenesen is le lehet tölteni a netről, de bármilyen kijelölésből is készíthetünk custom shape-et oly módon, hogy a path paletta jobb oldalán kis nyíllal előhozzuk az ablakot és kiválasztjuk a Make Work Path-t.
Használhatunk ehhez bármilyen meglévő alkatrészt is, ha a stílusához passzol a tépett szél. Ctrl és klikk a layer palettán lévő kis ikonra, ezzel kijelöljük az elemet, majd az előbb leírt módon path-t készítünk belőle.
Ha custom shapet választasz, akkor a figyelj, hogy a felső sorban a path ikon legyen aktív.
Én most egy szívecske alakzatot használtam, és egy olyan papírt, amit a hamarosan letölthető Valentin napi készlethez készítettem. Az alatta lévő háttér csak a jobb láthatóság kedvéért van, arra viszont figyelj, hogy amin dolgozol, az réteg legyen ne background, vagyis háttér .
Rajzoltam egy szívecskét, majd a radír eszközre klikkelve, választunk egy megfelelő ecsetet. Ismét csak azt tudom mondani, már sokadszorra, hogy sosem kell ezeket a beállításokat pontosan lemásolni, próbálkozni kell különböző beállításokkal, értékekkel, amiből rengeteget lehet tanulni. Szóval bármilyen grunge ecset jó, én a Chalk-ot használtam, ami gyárilag ott van. A mérete elég nagy, mert a szív is nagyra sikerült. Az ecsethez különböző tulajdonságokat rendelünk még, hogy össze-vissza forogjon, más-más szögben álljon és a méretét is változtassa, ettől lesz olyan szabálytalan, tépett hatás.
Mikor ez megvan, akkor a path palettán legyen kijelölve a Work path (ilyenkor ugye kék), jobbklikk és Stroke path. A megjelenő ablakban az Eraser-t (radírt) választjuk, és ok.
Valami ilyesmit kell kapnunk. Ha neked nincs alatta egy másik papír, akkor természetesen ott üres lesz.
Következő lépés, hogy a path-ból kijelölést kell készíteni, mégpedig úgy, hogy megint jobbklikk a path palettán az ikonra és Make selection, Ctrl+I-vel megfordítjuk a kijelölést. Ezt megtehetjük a Select – Inverse-zel is , majd delete, és ezzel a felesleges rész eltűnik.
Ctrl+klikk a szív layerre a palettán, amire kijelölődik a szív, majd Select – Modify – Expand-dal megnagyobbítjuk a kijelölést. Hogy mennyire, az már megint ízlés kérdése, nézd meg, neked mekkora tetszene, ez lesz a tépett felület.
Létrehozunk egy új réteget, ami a szív alá teszünk. ( Ha miközben rányomunk az új layer ikonra a rétegpalettán, nyomva tartjuk a Ctrl gombot, magától alá teszi)
Ez a réteg legyen aktív, kijelölés ugye megvan, válasszunk egy színt, én a fehéret választottam és öntsük ki vele a kijelölést.
Ezután már csak pár réteghatás van hátra, először a szív rétegen. Duplaklikk az palettán a rétegre, vagy alul a palettán az fx gomb, és válasszuk a drop shadow-t. Itt is tetszés szerinti, hogy mennyi árnyékot teszünk hozzá.
Most aktiváljuk a tépés rétegét és megint hozzuk elő a Layer Style ablakot. Itt is kísérletezgessünk, nézzük meg mi milyen hatást okoz. Én valamilyen textúrát is hozzátettem.
Ugye, nem túl bonyolult? A tiéd biztos még szebb is lesz. Megint ismétlem magam, nem elég, hogy egy dolgot többféleképpen meg lehet oldani, természetesen egy technika is alkalmazható más esetekben is, csak kreatívnak kell lenni. Pl. ezt a path-os „él-tépkedést” tudjuk használni fotók, vagy fotókeretek kicsit rusztikusabbá tételéhez is. Próbálkozz más ecsetekkel és más beállításokkal is.
Azért, ha már megcsináltam, a képre klikkelve letöltheted az enyémet.
Mint, ahogy ígértem, tüzetesen megnéztem az elkészült könyvet, hogy át tudjam adni a tapasztalatokat.
Mivel az XL méret itthon újdonság, még nem készítettem ilyet, ezért úgy álltam neki a munkának, hogy az oldalakhoz készítettem egy sablont.
A széleken behúztam a vonalzót 5 és 10 mm-re. 5-öt számoltam a levágásra, a másik 5-öt meg arra, hogy ha valamit a szélére teszek, az a levágás után se kerüljön teljesen a vágott részhez. Bejelöltem a közepét, és onnan mindkét irányban 3-3 mm-re tettem a jelölő vonalat, hogy a könyv kötése miatt fontos rész ne tűnjön el. Ebből természetesen mindig egy másolatot készítettem, így csak egyszer kellett megcsinálni. Ugyanígy a szimplaoldalhoz is készült, illetve a borítóhoz is. A borítóhoz másmilyen kellett, hiszen ott nem levágódik, hanem behajtódik a papír, viszont a közepe nem tűnik el, hanem a gerincre kerül. Ez a méret így nagyobb is lett a többinél, körbe 3 cm-rel. Nem bonyolult, és csak egyszer kell megcsinálni, elmenteni, és bármikor elő lehet szedni.
Az első tapasztalat, hogy a borítónál a körbe 3 cm sok volt. Elég a 2 cm is. Természetesen a letölthető sablonban már ez a 2 cm van bejelölve. Nekem emiatt nem teljesen középen van a fotó. Minimális eltérést a könyv vastagsága is okozhat, hiszen más a gerinc szélessége egy 26 oldalas és egy 98 oldalas könyvnél.
A többinél a tervezett levágás tökéletesen bevált, körbe 4-4 mm-t mértem. A középső kötészeti „eltűnést” nem igazán lehet lemérni, de kb. ez a 3-3 mm lehet, és mivel figyeltem arra, hogy lényeges rész ne legyen itt akkor sem, ha kép megy át a közepén, egyáltalán nem zavaró a végeredmény.
Maga a nyomat és a kötészet nagyon szép.
Készítettem pár képet, bár nem igazán adja vissza, amit én látok, de nem túl könnyű a fényes lapokat lefotózni. Ha bármilyen kérdésed van, csak szólj.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
