A heti kihívásban említettem, hogy leírom, hogyan is lehet külön rétegen lévő objektumokat szabályosan elrendezni.
Példaképp szerkesszünk egy oldalon 4 képet szépen egymás mellé. Készítünk egy keretet, majd ezt duplikáljuk négyszer. (vagy ahogy tetszik) Szándékosan össze-vissza igazítottam, hogy látszódjon a különbség.
Kijelöljük mind a négy réteget, és a mozgató réteg legyen aktív. Ekkor a felső sorban megjelennek a rétegek igazításának kezelői.
Top Edges(Felső szegélyek) Az összes réteget a legfelső képponthoz igazítja.
Vertical Centers(Függőleges középvonalak) itt a függőleges középső képponthoz igazít (visszaléptem a szétszórt állapothoz, mert egyébként nem történt volna semmi)
Bottom Edges(Alsó szegélyek) Értelemszerűen itt meg a rétegek legalsó pontjához igazít.
Left Edges (Bal szegélyek) A kijelölt rétegek baloldali képpontját igazítja
Horizontal Centers(Vízszintes középvonalak) vízszintes középső képponthoz igazít
Right Edges(Jobb szegélyek) a jobb oldali képpontokat igazítja össze.
A következő csoport az egyenletes elosztásról szól.
Top Edges(Felső szegélyek) Egyenletesen osztja el a rétegeket a legfelső képponttól kezdve.
Vertical Centers(Függőleges középvonalak) Ez meg a vízszintes középvonalától kezdve.
Bottom Edges(Alsó szegélyek) A legalsó képponttól kezdi az elosztást.
Fenti esetben itt semmi különbség nem lesz, hiszen teljesen egyformák a rétegek.
A vízszintes elosztás a következő csoport.
Left Edges (Bal szegélyek) Vízszintes elosztás a bal szélső képponttól kezdve.
Horizontal Centers(Vízszintes középvonalak) A vízszintes középvonalától kezdve.
Right Edges(Jobb szegélyek) Elosztás a jobb szélső képpontoktól kezdve.
A rétegeket csoportokba helyezhetjük. Készítettem 5 képhez való sablont. A másolástól ezek teljesen egymáson vannak, ezért az egyiket elhúztam a másik oldal szélére.
Két gombnyomás, először az igazítás a felső szegélyhez, majd az elosztás, és már tökéletesen rendezettek a sablonok.
Mint látod a képen, ezek a rétegen egy Group-ban, Csoportban vannak, így most ebből a csoportból készítettem még 3 másolatot, úgy, hogy az egérrel megfogva, ráhúztam a szemetes melletti új réteg ikonra. Az egyik csoportot megint lehúztam, és ismét csak két kattintás a rendezés. Először a bal sarkához igazítottam, majd függőleges elosztással rendeztem.
Már csak egy feladat van hátra, ha azt szeretnénk, hogy ez az egész a háttér közepén helyezkedjen el. Itt van egy pont, amit nem nagyon értek, de töröm rajta a fejem. 🙂 Szóval, ha az összes csoportot és a hátteret is kijelölöm, és így a háttérhez akarom rendezni, akkor a horizontal center-hez igazítás tökéletes, a vertical-nál meg összeugrik az egész egy sorba. Amíg rájövök a dolog logikájára, az a megoldás, hogy ebből a négy csoportból csináltam egy új csoportot, és így már minden rendben működött.
Sokképes oldalnál szerintem ez egy nagyon hasznos funkció.
A téma tanulmányozására a kényszer vitt rá. Egy munkához muszáj volt szép eredményt produkálnom, nem volt elég a „scraphez ez is jó lesz” módszer:)
Sokszor esett már szó a tárgyak, emberek háttérből való kiemeléséről.
Például itt és itt. Ezekben nagyon jó technikák vannak, mégis előfordul, hogy egyik sem elegendő a haj szép kivágására, még akkor sem, ha egészen elütő és egyszínű a háttér.
Ez a fotó is egyszerűnek tűnik, világos háttér, sötét haj.
A linkelt cikk videója szerint a csatornákkal próbálkoztam, és egész bíztató lett a maszk.
Ennek ellenére a finom hajszálak
vagy eltűntek
vagy maradt rajtuk a háttérből is.
Egyik rosszabb, mint a másik. Elkezdtem keresgélni, hogy milyen módszerrel lehetne valahogy ezt elfogadhatóbbá tenni, és Bert Monroy oldalán találtam egy reménykeltő videót.
Ennek alapján készítettem el én is. A videóban megnézheted, hogy hogyan.
Mint mindent, ezt is gyakorolni kell, de garantált a siker. Ezen is lenne még mit javítani, de azt látni, hogy ezzel valóban megoldható.
A panorámafotózás nem titkoltan a másik mániám, ami talán még „súlyosabb”, mint a scrap. Eddig nem gondoltam, hogy ez a scrap és fotókönyv témakörben bárkit komolyabban érdekelne, de mivel épp ma nyitott Roni erről egy fórumot, úgy gondoltam, írok róla. Persze főleg csak az alapokról, amihez nem kell különösebb eszköz sem. Nagyobb érdeklődés esetén lehet tovább boncolgatni a témát, de a fórumban minden kérdésre válaszolok.
A gömbpanoráma maradjon egy kicsit későbbre, ne azzal kezdjük. Ahhoz már nem árt, ha van nagylátószögű optika, állvány és speciális szoftverek. Az oldalamon rengeteg panoráma van, ha van kedved, nézd meg!
Olyan panorámaképet készíteni, ami igazából arra szolgál, hogy több legyen a képen, mint amit egyébként le tudnánk fotózni, nem nehéz feladat. Az is lehet, hogy beleférne a képbe egy felvétellel is, de akkor a mérete nem lesz akkora, hogy pl. egy fotókönyv duplaoldalára megfelelő felbontású legyen. Pedig az annyira jól néz ki! Az alábbi fotókönyv oldalak háttér képei is így készültek.
A tenger panorámázást kezdőknek semmiképp nem ajánlom, hiszen az állandóan mozgó víz összeillesztése már komoly kihívás. Ahol viszont olyan messze van, mint a középső képen, már egyáltalán nem gond.
Az alapszabályok a következőek. A gépen – ha van rá lehetőség – mindent manuálisra kell állítani. Zársebesség, blendenyílás, fehéregyensúly, élességmérés. Ha a gépünk teljesen automata, akkor is nyugodtan próbáljuk ki, nem teljesen reménytelen, de szerencse kell hozzá. Ha a korábbi cikkek alapján (1,2, 3,4) kedvet kaptál a raw-ban történő fényképezésre, akkor a fehéregyensúllyal nem is kell foglalkozni, mert a Camera Raw ablakban könnyen az összes képre egyszerre be tudjuk állítani. A fény-árnyék különbségek is jobban kezelhetőek raw-ban, mert lényegesen nagyobb a dinamikatartománya, mint a jpg képeknek. Gömbpanorámánál szinte mindig több expozíció sort kell készíteni, hogy a nagy fénykülönbségeket ki lehessen egyenlíteni, de ahhoz már állványra van szükség, hogy a képek tökéletesen fedjék egymást.
Az exponálásnál nagyon ügyeljünk arra, hogy a képek között legyen átfedés. Inkább bőven hagyjunk rá, mintsem lemaradjon valami. Legyen legalább 30%. Pocket gépnél, aminek külön keresője van, és nem az objektíven keresztül lát, próbafelvétellel ellenőrizzük, hogy mi az, amit látunk a keresőben, és mi az, ami exponálás után rögzítésre kerül. Nézzük meg, hogy mi is volt még rajta a képen, és a következő felvételt úgy állítsuk be, hogy az átfedés megfelelő legyen. Figyeljünk arra is, hogy közben ne hullámozzon a kezünk, vagyis egy magasságban tartsuk a gépet. Kézből fényképezésnél természetesen az éjszakai felvétel nem jöhet szóba a hosszú expozíciós idő miatt. Úgy állítsuk be az értékeket, hogy azt még kézbemozdulás nélkül tudjuk fotózni. Szándékosan nem írtam itt értéket, mert ez gyakorolható, növelhető. Hosszabb expónál fontos a stabil állás, a kezek nem a levegőben lógnak, hanem a testhez támaszkodnak, veszünk egy nagy levegőt, és ki sem engedjük addig, míg nem exponáltunk. Ezekkel a technikákkal lényegesen meg tudjuk növelni azt az időt, amit kézből, bemozdulás nélkül ki tudunk exponálni.
Először csak 2-3 kép illesztésével próbálkozzunk. Érdemes ilyenkor a gépet portré állába fordítani, azaz függőlegesen legyen hosszabb a kép, hiszen így az összefűzéssel jobb képarányt kapunk.
Most a Photoshopban is elérhető összefűzést mutatom be. Válasszuk a File>Automate>Photomerge-et. (Fájl > Automatizálás > Fotóegyesítés)
A megjelenő ablakban válasszuk ki azokat a képeket, amelyeket össze szeretnénk fűzni.
Én ezt a 6 fotót választottam: (ez a gyönyörűséges hely a csehországi Průhonice-ben van)
Az alábbi módok között választhatunk:
Automatikus: elemzi a forrásképeket, és ez alapján egyesíti a fotókat. Érdemes először ezt kipróbálni, és ha nem vezet eredményre, válasszunk másikat.
Perspektíva: Általában a középső képet tekinti alapnak, és a többit ehhez torzítja.
Hengeres: Széles panorámaképhez ez a legjobb választás. Az összefűzött képet úgy jeleníti meg, mint ha egy kiterített hengerpaláston lenne.
Gömb alakú: Ez való a teljes körképek összeállítására.
Kollázs: Az alapképek közül bármelyiknél igazítja a rétegeket, szükség szerinte méretezéssel, forgatással.
Áthelyezés: Ez is olyasmi, mint a kollázs, de nem alakítja át a forrásrétegeket.
Ok, ez biztos egy kicsit így bonyolult. A lényeg, hogy vagy automatát, vagy a hengerest válasszuk a pár képes panorámához, a többivel ne foglalkozzunk.
A Blend Image Together, vagyis a képek keverése mindenképp legyen bekapcsolva, hogy a képek közötti átmenet határait mossa össze. Persze ez szépen csak akkor fog sikerülni, ha a fentebb leírt szabályokat figyelembe vesszük. (manuális mód a fényképezésnél)
A Vignetta Removal abban az esetben szükséges, ha gyengébb objektív miatt a képszélek sötétebbek.
A Geometric Distortion Correction a hordó-, párna- és halszemtorzítást javítja.
Tehát kiválasztottuk a képeket, a keverés módját, és már csak egy OK-t kell nyomnunk ahhoz, hogy a Photoshop munkához lásson.
A képek külön-külön rétegen vannak, és aki már belevetette magát a maszkolás rejtelmeibe, annak nem fog gondot okozni, hogy a maszkkal javítsa az esetleges illesztési hibákat.
Ha a fotózásnál odafigyeltünk, akkor remélhetőleg nem is lesz mit korrigálni. Layer>Flatten Image (Rétegek>Rétegek összeolvasztása) után vágjuk körbe szükség szerint, tuningoljuk még rajta, ha szükségesnek látjuk (színkorrekció, élesítés), majd örüljünk nagyon, hogy milyen szép képet készítettünk:) Ha a képre kattintasz, jóval nagyobb méretben tudod megnézni.
A fórumban tudsz további kérdéseket feltenni, illetve nagyobb érdeklődés esetén újabb bejegyzésben folytatom a témát.
A toll eszközzel már sokszor találkozhattunk a korábi cikkekben, pl. itt részletesebben is, de a Freeform Pen Tools, vagyis a szabadkézi toll még nem volt. Ugyanúgy az eszköztárból érhető el, csak alaphelyzetben elbújt, így a toll jobb alsó sarkában lévő háromszögre kattintva hívható elő. Ha ki van már jelölve akár egyik, akár másik, akkor a Shift+P lenyomásával váltogathatunk a kettő között.
A rajzolás során a szerkesztőpontok maguktól megjelennek, és ezeket tovább tudjuk alakítani, ha szeretnénk. Szabályozhatjuk, hogy menniyre legyen érzékeny az egér vagy a digitális tábla toll eszközének mozgatására, ehhez, az alakzatgomb melletti kis háromszögre klikkelve hívhatunk elő egy ablakot, ahova beírhatunk egy értéket 0,5 és 10 között. Minél nagyobb, annál kevesebb szerkesztőpont lesz a görbénken.
Ha van tableted, akkor persze sokkal egyszerűbb, de egérrel sem reménytelen.
Hogy mire is jó? Nagy divat a scrapben különböző firkákat használni, vagy szabadkézi díszítő kereteket rajzolni az oldal vagy a kép köré. Ezt megtehetjük egy sima ecsettel is, de akkor koránt sincs annyi lehetőségünk, mint így. Rajzolunk valami firkát, azt utólag könnyen módosíthatjuk, majd a vonalat bármilyen ecset segítségével kitöltjük. Ugyanazt a rajzot többször is fel tudjuk használni, több ecsetet is meg tudunk nézni, hogy eldöntsük, melyik tetszik jobban. Pár fotó, majd videóban is igyekszem ötleteket adni, de a legfontosabb tudnivaló, hogy az én rajzkészségem nem éri el egy 3 éves gyerek szintjét sem, szóval a technika szuper, ha nem néz ki túl jól, amit csináltam, arról nem az eszköz tehet.
Itt ugyanarra a tollfirkára más-más szegélyt tettem.
A kép köré rajzolt keretet virág ecsettel kereteztem, és annak egy szórt árnyékot adtam, attól vannak az apró pöttyök.
A kihagyott helyre szöveget írtam, és ott is egy kis tuningolt ecsetet használtam.
Nézd meg a videót is, ott láthatod, hogyan készült!
Érintőlegesen volt már ilyesmiről szó, de ez is kicsit olyan, mint a raw-ban történő fotózás, először macerásnak tűnik, utána meg kizárt, hogy enélkül dolgozna az ember.
A korrekciós rétegek segítségével (egyébként Adjustments Layer) úgy módosíthatjuk képeinket, hogy az eredeti sértetlen marad.
Ugyanazokat a korrekciókat lehet így elvégezni, mint az Image/Adjustments (Képek/Korrekciók) segítségével.
Nagyon fontos megjegyezni, hogy a korrekciós réteg az összes alatta lévő rétegre kifejti a hatását. Ha azt szeretnénk, hogy csak az alatta lévőn érvényesüljön, akkor ne a paletta alján menjünk a korrekciós rétegek ikonra, hanem válasszuk a Layer/Adjustments Layer-t (Rétegek/Korrekciós réteg), és ott pipáljuk ki a kis jelölő négyzetet.
Ha mégis a palettára klikkeltünk, akkor sincs semmi gond, a szokásos módon vágómaszkot képezünk. (PC CS3-nál Ctrl+ALT+G vagy a két réteg közé visszük az egeret, és az Alt lenyomása mellett kattintunk. Van azért kivétel is, a kitöltési rétegek (színnel, átmenettel vagy mintával) csak az alatta lévő képre hatnak.
A technika több szempontból is hasznos, egyrészt, mint írtam, az eredeti képpontok változatlanok maradnak, másrészt egyszerre több variációt is kipróbálhatunk, ki-be kapcsolhatjuk, így látjuk a különbséget, és kiválaszthatjuk a megfelelőt.Ennél a képnél ugyan nem volt szükség a vágómaszkra, hiszen nincs a kép alatt másik réteg, csak így legalább látni, hogy is kell kinéznie. Kipróbálhatunk ezt-azt, akár így rétegesen el is menthetjük. Ha egy korrigált képet elmentünk és bezárunk, többet nem lesz meg az alapképünk. (ha csak nem készítettünk róla másolatot). Így viszont csak elővesszük és dolgozhatunk tovább.
Az már csak hab a tortán, hogy ez tulajdonképpen egy maszk, és mint ilyen, ragyogóan használható arra, hogy csak a kép egyes részein alkalmazzuk a változtatást. Ha a teljes hatást el szeretnénk tüntetni, akkor legyen kijelölve a maszk, és CTRL+I . A fekete maszk eltakarja a módosítást. Fehér festőszínnel és ecsettel csak ott fessük vissza,ahol szeretnénk. Itt most a kép színtelítettségét vettem 0-a, majd ecsettel visszafestettem a színes képet.
És hogy ez a festegetés milyen jó móka, ha van egy digitális táblánk, arról legközelebb mesélek.
Weboldalunk működtetéséhez cookie-kat használunk, amelyek hozzájárulnak az oldal Önre történő optimalizálásához és folyamatos fejlesztéséhez, valamint az Önt érdeklődésének megfelelő hirdetések megjelenítéséhez. Az "Összes elfogadása" gombra kattintva elfogadja ezek alkalmazását. A "További lehetőségek" gomb segítségével kiválaszthatja, melyeket kívánja engedélyezni. További információ az Adatkezelési tájékoztatóban található.
Alapvető
Always active
Az oldal működéséhez feltétlenül szükséges elemek.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Az oldal látogatottságának mérésére szolgáló statisztikai célú adatok.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.