Szerző: Imre Krisztina | 2008. december 4. | fotótrükk, Photoshop tippek, trükkök |
Nem mondom, hogy mindent kell tudni a témáról, ahhoz, hogy ilyen és hasonló képeket készítsünk, de talán könnyebben tudjuk alkalmazni, ha legalább az alapokat ismerjük.
A technika nem új keletű és nem a digitális fotózással találták ki. Nekem évekig volt fekete-fehér, majd még tovább színes laborom, és a negatívok és pozitívok egymásra helyezésével már akkor is lehetett érdekes hatásokat elérni. A digitális világ igencsak kiszélesítette a rétegek közötti hatásokban rejlő lehetőségeket.
A scrapbookozók számára a sok réteg egymásra helyezése nem jelent újdonságot, hiszen, ha csak a háttérre egy képet vagy alkatrészt húzunk, máris van legalább két rétegünk, és mire elkészülünk, ennél akár sokkal több. Ha a kép vagy kütyü kisebb, mint a háttér, akkor természetesen nem takarja ki teljesen, de az átlátszóság állítgatásával a fedett részeken is megjelenhet valamennyire az alatta lévő réteg. A jó móka viszont a réteghatásokkal kezdődik!
Nagyon fontos, hogy mindez csak a layerekre vonatkozik, a background-nak nem lehet az átlátszóságát változtatni, illetve réteghatást sem rendelhetünk hozzá. Ha valamiért erre lenne szükségünk, akkor a jobbklikk a háttérre és Layer from Background, vagyis rétegere változtatjuk a hátteret.
Ha jól megnézzük, 25 réteghatás találunk, 6 csoportba rendezve.
Egész röviden és talán csak irányként nézd meg ezt az ábrát.
Szerintem ez mindenképp egy olyan terület, amit egyszerűen csak ki kell próbálni. Nem muszáj érteni, elég érezni, hogy az elképzelésünkhöz melyik illik a legjobban. Ha valamelyik rétegmód ki van jelölve, akkor akár a billentyűzet le és fel nyilával, vagy ha van az egerünknek görgetője, azzal nagyon gyorsan végig lehet nézni.
További lehetőség, hogy erről a másolatról is készítünk egy másolatot, ahol már egy másik réteg módot állítunk be. Finomítani az opacity és fill csúszkákkal lehet. Szabály, vagy ennél konkrétabb tanács nincs, hiszen minden az adott képtől és az alatta lévő háttértől függ. Bemutatok pár variációt, ha ilyen esetben pont egy olyan tetszik meg nekünk, ahol a fekete háttér látható marad, egy nagyméretű és lágy radír eszközzel körbetöröljük a képet.
Szerző: Imre Krisztina | 2008. november 4. | challenge |
Még véget sem ért a 2. challenge , amire szerdán estig várom a képeket, már egy újabb játékon töröm a fejem.
A játék két dolog miatt jutott eszembe. Az egyik az, hogy talán nem vagyok azzal egyedül, hogy nem csak az oldalak készítése, hanem az elemek technikai megoldása is érdekel. Mivel a digitális scrapbooknál a vagdosás, ragasztás kreativitása elmarad, a technika, és azáltal a hátterek és kütyük készítése adja meg számomra ugyanazt a sikerélményt. A kinyomtatott fotókönyvben így külön örömet ad, hogy valamelyik része saját gyártmány.
A másik, ami a konkrét ötletet adta, egyik kedvenc oldalam , ahol rengeteg érdekesség és ingyenes dolog található, kitalált egy játékot. Na, ezt lifteltem én:) A dolog lényege, hogy a világ minden részéről készítettek egy-egy betűt vagy számot, és ebből állt össze egy nagyon jópofa .ttf fontkészlet, amit természetesen le is lehet tölteni az oldalról. Scrapbookhoz szerintem különösen szuper lett.
Szóval én meg azt találtam ki, hogy mi lenne, ha közösen készítenénk egy készletet? Scrapbook elem lényegesen több is lehet, mint ahány betű van az abc-ben, szóval senki sem fog lemaradni. Mindenki a tudásának megfelelően, azt készít, amit akar. Lehet papír, cimke, alpha, wordart, overlay, bármilyen kütyü, nem is sorolom.
Egy készletben azért nem árt, ha valamivel nagyobb az egység, mint a fenti abc-ben, ezért készítettem 3 papírt és két elemet, ennek stílusában kellene tervezni. Határidő legyen 10-e, de ha szerintetek az kevés, akkor meghosszabbíthatjuk. Ha elkészül a készletünk, természetesen összecsomagolva felteszem, és mindenki le tudja tölteni az egészet. Az érdekesség kedvéért azt kérem, hogy emailben küldjétek el nekem, hogy a teljes készletet csak egyben lehessen látni. Aki készített valamit, egy hozzászólásban is jelezheti, hogy valami készült, így a többiek legalább azt tudják, hogy ki van benne a játékban.
A készlet elnevezésére is ötleteket várok, most a szavazó doboz olyan, hogy nem csak szavazni lehet, hanem új ötletet is hozzáírni. Köszönöm, ha játszol velünk:)
Én már annyira lelkes vagyok, hogy amikor ma véletlen találkoztam egy idézettel, ami annyira passzol ehhez az egészhez, és ráadásul a fenti betűtípus is annyira játékos, óriási késztetést éreztem, hogy készítsek belőle egy wordart-ot. A készletben lehet akárhány, szóval lehet még azt is készíteni.:) A többit már tőletek várom, nagyon kíváncsian:))
Szerző: Imre Krisztina | 2008. október 19. | Cewe-design |
Adós maradtam még a legutóbbi freebie készítőjének bemutatásával. A gyönyörű készlettel már eddig is fantasztikus oldalak érkeztek. Nem győzök álmélkodni:) Egyébként is bébi mániában szenvedek, így aztán nem is tudnék választani belőlük. Egyik szebb, mint a másik.
Ne felejtsétek el, hogy a kihívásra október 31-ig tölthetitek fel a képeket a galériába.
Addig még bőven van idő, szóval hajrá!
És akkor szeretném bemutatni Horváth Veronikát, akiről szerintem már a készlete is sok mindent elárul, de a kérdéseimre adott válaszokból még többet megtudhattok róla.
Mi a végzettséged?
Végzettségem informatikus, multimédia és computer grafika szakirányon. Ezen kívűl pedig jelenleg a Maryland-i Művészeti Egyetem (MICA) grafikus képzésében veszek részt.
Milyen munkáid vannak?
Egy 100 fős építész cégnél dolgozom Baltimore-ban, ahol a cég belső grafikai munkálatait látom el. Ezek többnyire kiadványok, borítók, hirdetések, molinók és poszterek. Munkáim nagy része nyomtatásra készül.
Meséld el pár szóban, hogy is születik meg egy-egy grafikai munka.
Először felmérem mit is szeretne a megrendelő, mik az elvárásai, milyen az ízlése. Majd anyaggyűjtéssel folytatom és inspirációt keresek a munkához. Ezután pedig megtervezem, hogy mit szeretnék véghezvinni, milyen stílusban, milyen színvilágban. Minél pontosabban tervezek előre, annál könnyebb dolgom van utána.
Mi a kedvenc stílusod?
Kedvenc stílusom igazából nincsen, legfőképp mert mindig szeretek új, más stílusban alkotni es ezáltal fejlődni. A jelenlegi grafikus képzésemen kellett a különféle iparművészeti irányzatok stílusában tervezni és alkotni, ami iránt nagyon lelkesedtem. Ezek közül több is nagyon megragadt, főképp az art deco, art nouveau, konstruktivizmus es futurizmus irányzatok. Pár ilyen ilyen stílusú munkám a website-omon is megtalálható.
Hogy készült a baby girl készlet?
Ez volt az első scrapbook készletem, így nagyon sokat jártam utána, miről is szól ez valójában . Majd anyagot gyűjtöttem, elővettem például kislányom babaruháit a pincéből. Aztán scanneltem, rajzoltam, különféle textúrákat dolgoztam össze, és a színeket folyamatosan módosítottam, hogy egymással összangban legyenek a különböző elemek.
Szerző: Imre Krisztina | 2008. október 13. | infó, Photoshop tippek, trükkök |
Biztos sokan most azt gondolják, hogy ilyen aztán nincs. Mert vagy nekiállok kézműves albumot készíteni, és akkor magam szabdalom és ragasztom a képeket, háttereket, kütyüket és miegymást, vagy csináltatok egy fotókönyvet, amiben a kreativitást csak az egyénileg elkészített scrapbookos oldalak adhatják. Egyébként lássuk be, a könyv egyes oldalait azért lényegesen egyszerűbb digitálisan megoldani, mint ennyi oldalt kézi technikával elkészíteni, az áráról már nem is beszélve. Én szigorúan igyekeztem távol tartani magamat minden ilyen lelőhelytől, mert vagyonokat lehet otthagyni, de most a nemes cél érdekében elmentem a Krea-tipp Maros utcai boltjába. Félelmeim hamar beigazolódtak, mert a szükséges max. három db. scrapbookos papír helyett rögtön egy 36 darabos kétoldalas készletbe szerettem bele.
Nem kell megrémülni a feladattól, egyrészt a könyvkötés nem olyan bonyolult, mint amilyennek látszik, másrészt az oldalak összefűzése, ami egy kritikus pont lenne, már a kész fotókönyvvel megoldódott.
Ehhez a könyvhöz a puhakötésű fotókönyvet kell választanod, hiszen a keményborítás lesz a kézi munka. A négyzetes méret nem kötelező, de mivel ilyen scrapbookos papírok kizárólag 30,5 x 305 cm-es méretben vannak, az a célszerű. Természetesen a nagyméretű sem gond, ahhoz is számtalan kötési lehetőség van, csomagolópapírok, decoupage papírok, vászon stb.
Szükségünk lesz kartonra, melyet én a Panton Váradi utcai boltjában szoktam vásárolni, mert ott rögtön méretre is vágják. Ha otthon is van megfelelő anyag, akkor sniccerrel is megoldható. A méretek:
2 db 21 cm x 20,5 cm
1 db 21 cm x 0,7 cm .
Vastagságnak a 2 mm-es megfelelő. Ragasztónak a Planatol BB elnevezésű könyvkötészeti ragasztót használom, amit szintén lehet kapni a Pantonban vagy a Grafika boltjában. Ez egy szuper ragasztó, igaz, hogy 1 kg-nál kisebb mennyiségben nincs, de nagyon kiadós, és más kreatívkodásokhoz is használható. Biztos van másféle is, én ezt ismerem.
Ha ezt mind beszereztük, kezdődhet a munka. Javaslom, hogy először egy akármilyen kis könyvön próbáljuk ki a technikát, ne a fotókönyvön.
A képen látható módon a papír hátsó oldalára körberajzoljuk a kartont, majd egy keretet 3 cm-rel arrébb. A sarkot 45 °-ban levágjuk úgy, hogy a kartontól kb. 3 mm-re legyen. A bal oldalon látható fehér részt le kell vágni, mert ott a gerinc rész lesz. A kivágott papírok így fognak kinézni.
A bekent kartont szépen a megrajzolt vonalra helyezzük, majd a széleket is behajtjuk. Sajnos ez az a rész, amiről nincs fotó, mert ahhoz még két kezet kellett volna növesztenem, de aki már kötött füzetet, biztos tudja, hogyan is kell. Semmi bonyolult, csak a sarkoknál kell figyelni, hogy szépen benyomkodjuk. Aki még ilyet nem csinált soha, az először egy leeső kartonnal és papírral próbálja ki. A scrapbook papír nagyon jó minőségű, nem ázik át, így gyönyörűen terül, és nem gyűrődik.
Itt már a két karton be van kötve. Vágtam egy 26 cm x 8 cm-e papírt a gerincnek, ugyanabból a papírból, hiszen a másik felén hozzá illő másik minta van. Itt is húzhatunk segédvonalakat. A borító és a gerinckarton között 5-6 mm legyen. Itt praktikusabb a papírt ragasztózni, hiszen a kartonnál nem tudjuk pontosan, hogy meddig is ér majd a gerinc papírja. Ezzel a borító el is készült. Most a fotókönyvünkhöz kell ragasztani.
Természetesen másmilyen borítóanyaggal megoldható, hogy egybe kötjük az egészet és nincs külön a gerinc. Ez bizonyos szempontból egyszerűbb, de ott a ragasztás során a teljes nyeklő-nyakló vázat kell forgatnunk.
A folytatáshoz a könyv gerince mentén ún. gázsit ragasztunk fel. Ez egy gézszerű anyag , a gerinc megerősítésére szolgál. Helyette tökéletesen megfelel a lepedővászon is. Csak a gerincet ragasztjuk oda, a többi részt a borítóhoz kell.
A képen látható módon 3-3 cm-t kihagyva ragasztjuk. A következő rész ismét a fényképezhetetlen kategóriába tartozik, és beakasztás a neve. A kész borítónál a gerinc és az eleje ill. háta közötti részt ragasztózzuk be, és a tábla élét. A gerinclemezt szorosan a könyvhöz nyomva becsukjuk a , a nyitási árokba hurkapálcikát vagy kötőtűt helyezünk, és valami nehezéket teszünk rá, hogy jól megragadjon. A Panatol gyorsan ragaszt, én kb. fél órát hagytam így. Az eredmény ez lett:
Már csak az előzék beragasztása van hátra, ami jelen esetben a puhakötésű fotókönyv borítója. Először a gázsit ragasztjuk a borítóhoz, majd a fotókönyv elejét majd hátát beragasztózzuk, rácsukjuk a fedelet és újabb préselés következik. Ajánlatos valami műanyag zacskót betenni, ha véletlen egy kis ragasztó kinyomódna, nehogy összeragassza a könyv oldalával. Én ezt egész éjszakára így hagytam, addig a nedvesség is eltűnik.
Már csak a díszítés maradt hátra, ami szintén teljesen egyedi és tetszés szerint bármilyen lehet. Még egy kedvenc boltomat szeretném bemutatni, szintén a veszélyes kategóriából. Speciálisan scrapbookos dolgok nincsenek, viszont millió egyéb csodás szalag, anyag, gomb és hasonlók, amit a scrapbookhoz is lehet használni. Persze oda is elmentem:) A keret kartonból van kivágva, és színes kenderspárgával körbetekerve. Pár kép a végeredményről.
Remélem, sikerült kedvet ébresztenem a könyv elkészítéséhez. Ha szeretnél belevágni és bármilyen kérdésed van, bátran tedd fel!
Szerző: Imre Krisztina | 2008. október 7. | freebie |
A családban a héten két szülinap is lesz. Igazából csak lufit akartam készíteni, aztán egy mini készlet kerekedett belőle.
A gyertyákat árnyék nélkül, illetve ilyen realisztikus árnyékkal is megtalálod a készletben. Erről rögtön eszembe is jutott, hogy a következő postokban két technikát fogok bemutatni, az egyik ez az árnyék, a másik pedig a „varrás”, amit a szülinapos táblán látsz. Szóval érdemes lesz visszanézni:)
Ha valami készül szülinap témában, mutasd meg a galériában!.
