Szerző: Imre Krisztina | 2014. szeptember 11. | Cewe, Photoshop tippek, trükkök, videó |
Ez a bejegyzés különösen azoknak szól, akik szintén kissé mániákusan gyűjtögetik a scrapbook készleteket, aztán már annyi van, hogy nem találnak semmit:) Na jó, persze nem csak erre jó az Adobe Bridge Collection (vagyis gyűjtemények), hanem segítségével rengeteg módon tudjuk csoportosítani fotóinkat, scrapbook elemeinket, fájlainkat virtuális mappákba, attól függetlenül, hogy hol vannak a számítógépünkön.
Érdemes megnézni egy korábbi cikket, amiben szintén nagyon haszos ötletek vannak.
Először a Smart Collections-t mutatom be, majd utána a Collections-t. A Smart Collections keresés alapján hoz létre gyűjteményeket. Ehhez látnunk kell a Collections palettát. Ha nincs elől, a Window-ban pipáljuk be.
A panel alján válasszuk a New Smart Collection ikont.
Előjön egy ablak, ahol megadhatjuk a keresési szempontokat:
(tovább…)
Szerző: Imre Krisztina | 2014. augusztus 14. | fotótrükk, Photoshop tippek, trükkök, videó |
Rengeteg érdekes dolgot lehet és érdemes kipróbálni a fotózásban, pláne, ha nem kell hozzá külön eszközt vásárolni. Némi türelem és próbálkozás kell, de az nem kerül semmibe, és aki érdeklődik a fotózás iránt, annak a kísérletezés is örömet nyújt.
Ezt a technikát Ryan Brenizer-ről nevezték el, nem hinném, hogy feltétlen ő találta ki, de neki sikerült olyan népszerűvé tenni, hogy a nevével vált ismertté. A pasi amerikai, és fotós. Főleg esküvői fotókat készít, és nem is rosszakat, rakás díjat elnyert, szóval mindenképp érdemes körülnézni nála.
A technika lényege a mélységélesség rejtelmeihez vezet. Erről korábban volt egy cikk, akinek ez újdonság, olvassa el.
Itt most az a cél, hogy kicsi legyen a mélységélesség. Ezt hogy tudjuk elérni? Három összetevőtől függ. Objektív gyújtótávolsága, rekeszérték, valamint a gép és a téma közti távolság.
Legfontosabb tudnivalók:
Minél nagyobb a blendenyílás, annál kisebb a mélységélesség.
Minél nagyobb az objektív gyújtótávolsága, annál kisebb a mélységélesség.
Minél kisebb a távolság a gép és a tárgy között, annál kisebb a mélységélesség.
A saját felszerelésünknek megvannak a határai, de ezzel a technikával ezeket a határokat szépen arrébb tudjuk tolni. Tehát lehetséges, hogy valaki, valahol a saját felszerelésével jobb eredményt ér el mélységélesség – mármint életlenítés – tekintetében, mint mi a saját cuccunkkal, de a viszonyítási alap legyen a saját lehetőségünk. Ahhoz képest mindenképp izgalmasabb felvételt tudunk készíteni. Olyan, mint ha még-még-még tudnánk nyitni a blendén, akár akkorára, amilyen nem is létezik, miközben nem a legnagyobb teleobjektívet használnánk a cél elérésere, hanem valami jóval nagyobb látószögűt. Van ehhez ám még egy kalkulátor is, akinek nem elég az eredmény, hanem azt is tudni szeretné, hogy minek felel meg a felvétel. Megnéztem persze én is, a 200 mm-en lőtt 2.8-as fókuszból így lett 53 mm és 0,4-es blendenyílás, ami ugye nem létezik. Ha létezne, azzal lehetne ilyen fotót készíteni, mint amit készítettem a 9 felvételből.
Hogy mi az a téma, amihez ez jól passzol, az persze megítélés kérdése, a legjobb először a technikát elsajátítani, aztán ha az már jól megy, kísérletezhetünk azzal is, hogy mikor használjuk.
Ja, hogy mit is kell tennünk? Tulajdonképpen egy panorámaképet készítünk. Amennyiben az élesnek képzelt rész egy tárgy, akkor tehetjük a gépet állványra is, de ha embert, vagy embereket fotózunk, jobb, ha kézből tesszük, mert senki nem tud huzamosabb ideig totál mozdulatlan lenni, és kézből gyorsabban haladunk.
- A gépet teljesen manuálisra kell állítani.
- Blendét állítsuk a lehető legnagyobbra.
- Az exponálási időt válasszuk ki ennek megfelelően.
- A fehéregyensúly se legyen automatán, kivéve, ha raw-ban fotózunk, mert akkor mindegy.
- A modellre mérjünk élességet, akár autofókusszal, majd kapcsoljuk manuálisra ezt is.
- Nézzünk körül, hogy nagyjából mekkora az a terület, amit látni szeretnénk a képen, de annál nagyobb területet fotózzunk, hogy legyen miből vágni.
- Az egyes képek között legalább 30 % átfedés legyen, hogy az összefűzés sikeres legyen. Ez ugye nagyjából a harmada. Amikor az egyik felvételt elvégezzük, jegyezzük meg, hogy mi is az, amit a következő képnél még látnunk kell. Az sem jó, ha túl nagy az átfedés, tehát törekedjünk nagyjából a 30 %-ra.
- A modellünknek magyarázzuk el, hogy amíg őt fotózzuk, meg ne mozduljon.
Lehet, hogy elsőre nem lesz tökéletes, pláne ha még sosem próbáltál meg panorámát fotózni. Ha kézből készül, stabilan kell tartani a gépet, és figyelni kell, hogy ha vízszintesen mozdítjuk el a gépet, az tényleg vízszintes legyen. Persze a függőleges meg függőleges:)
Elsőre ne akarjunk rengeteg fotóból álló sorozatot készíteni. Legyen mondjuk 3 x 3. Ebbe még biztos nem gabalyodunk bele, és az összefűzése sem lesz gond.
Összefűzés. Ha raw-ban fotóztunk, az összes képet egyszerre állítsuk be a Camera Raw ablakban, majd mentsük el. Legjobb tif-ben. Ha jpg-ben fotóztunk, akkor maradjon is abban. A panorámák összefűzéséről volt már korábban egy cikk, amiben leírtam, hogy Photoshop-ban hogy kell összefűzni.
Ahhoz képest, hogy több száz panorámát készítettem már, ez valahogy kimaradt, szóval jelenleg én is csak az első próbálkozást tudom bemutatni.
A felvétel egy Nikon 70-200 f/2.8-as objektívval készült. Természetesen a legnagyobb blendenyílással, vagyis 2,8-cal.
Ha 70 mm-en volt az optika, ilyen képet kaptam:
(tovább…)
Szerző: Imre Krisztina | 2014. június 26. | Photoshop tippek, trükkök, videó |
Az Adobe háza táján hihetetlen fejlesztések folynak. Igazán nem túl régi a CC, és már megint egy csomó újdonsággal jöttek elő. Hatalmas média kampány előzte meg az eseményt, aki csak kicsit is jártas a képszerkesztésben, és érdeklődik a téma iránt, biztos ki sem tudta kerülni az infót, hogy június 18-án jönnek ki a frissítések. A Creative Cloud-ban az a fantasztikus, hogy gyakorlatilag azonnal le tudjuk tölteni az új verziót, és már próbálgathatjuk is. Naná, hogy alig vártam, hogy 18-a legyen, és azonnal letöltöttem a CC 2014-es változatát. Szokás szerint megint tele van izgalmas újításokkal. Jó, én elfogult vagyok, de nekem már a nyitókép is tetszik:)
A teljesség igénye nélkül mutatom azokat, amiket már sikerült kipróbálnom.
(tovább…)
Szerző: Imre Krisztina | 2014. január 16. | Fotósuli |
Valamikor elindítottam egy Fotósuli sorozatot, amiből el is készült pár nélkülözhetetlen alap információkat tartalmazó cikk, aztán azóta egy sem. Igazából meg tudom magyarázni:) Most már az igazi fotózás jönne, de valahogy mindig zavart, hogy bizonyos dolgokhoz bizonyos eszközök is kellenek, és hiába mondom én, hogy állvány, külső vaku vagy valami hasonló, ha valakinek nincs, akkor valószínűleg nem érdekli. Most viszont úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább:) Bizonyára vannak, akik igyekeznek jobb gépet, jobb felszerelést vásárolni, mert szeretnek fotózni és képesek is áldozni rá. Belátható, hogy ha a világ legjobb fotósának a kezébe egy pár ezer forintos kompakt gépet adunk, ő sem fog vele nagy csodát tenni. Lehet, hogy jobb lesz, mint ha egy totál amatőr fotózna, de közel sem igazán jó. A legprofibb felszerelés nem olcsó, de azért az nem lehetetlen, hogy szép lassan összeszedegessük a legfontosabb dolgokat. Így most már nem is fogom kihagyni ezeket a cikkeket sem.:)
A másik fontos tudnivaló, hogy én a saját felszerelésemet ismerem. Az azon lévő beállítások más gépen valószínűleg nem pont ott vannak. Szóval nem lehet majd mindent lépésről lépésre leutánozni, mint mondjuk egy Photoshop leckében. Kell a saját cucc ismerete. Az interneten már szinte minden gép használati útmutatóját meg lehet találni, ha a sajátunk nem lenne meg. És állandóan kísérletezgetni kell. Legalábbis annak, akik jobb fotóssá akar válni. Azoknak szólnak ezek a cikkek:) Félreértés ne essék, nekem is rengeteget kell még tanulnom, és meg is teszem, állandóan olvasok szakkönyveket, nézek videókat, kipróbálok ötleteket, és hát vásárolok ezt-azt.
Ennyi elég is volt a bevezetőből, most jöjjön a mai téma, a vakuzás. A digitális gépek nagy részében van felugró vaku, de talán nem véletlen, hogy a legprofibb gépeken nincs, mert gyakorlatilag használhatatlan. Én például soha nem használom, legfeljebb a külső vaku vezénylésére. Hogy miért használhatatlan? Emlékszel még a vörösszemről szóló cikkre? Már ott is emlegettem, hogy ezt bizony főleg a beépített vaku okozza. Ugyanis pont az objektív fölött helyezkedik el, így a fotózott személynek pontosan a szemébe világít. Állítási lehetőség nincs, tehát nem tudjuk szabályozni a fény irányát. Iszonyatos kemény fénye van, ami nagyon nem előnyös eredményt ad. Erősek lesznek tőle az árnyékok, és a fény iránya sem szerencsés. Gyakorlatilag egyetlen egy dolgot tehetünk – ha még nem szántuk rá magunkat egy külső vakura –, hogy valamilyen diffúzort használunk. Sajnos semmilyen előnyöm nem származik abból, hogy Gary Fong-ot reklámozom, de én jó pár cuccát megvásároltam, és mondhatom, kiváló mind. Ez pont nincs meg, hisz nem használom a beépített vakut, de az oldalon lévő videó elég meggyőző.
Ez valamit javít a helyzeten, de nem sokat. Nézzük, ezzel szemben mit nyújt egy rendszervaku. Nekem ez van:
(tovább…)
Szerző: Imre Krisztina | 2013. december 12. | Photoshop tippek, trükkök |
Bizonyára mindenki találkozott fotókon a vörös-szem effektussal, amikor is a felvételen lévő személyek tekintete rémisztően vörössé válik. Ismerjük meg az okokat, majd a lehetőségeket az elkerülésére.
Ezt a hatást a vaku okozza. Vakuval jellemzően sötétben villantunk, amikor is az emberi szem pupillája kitágul. Amennyiben a vaku túl közel van a fényképezőgép objektívjéhez, a kitágult pupillán keresztül pont belevilágít a szemgolyó belsejébe, ami a sűrű érhálózat miatt vörös, és így azt vörösen kivilágítja.
Fentiekből adódóan leginkább a kis pocket fényképezőgépek beépített vakuja az, amire a legjobban jellemző. Érdekesség, hogy gyerekeknek jobban képes kitágulni a pupillája, így náluk gyakrabban fordul elő.
Mit tehetünk az elkerülésére? A legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy ne vakuzzunk, de ezt persze sok esetben nem tehetjük meg. Ha lehetőségünk van külső vakut használni, azzal sokat tehetünk a probléma leküzdésére. A lényeg a vaku pozícionálása. Igyekezzünk úgy állítani, hogy ne pont a szembe villantson. Külső vaku esetén ez nagyjából megvalósul mert jóval magasabban van, mint a beépített vaku, így nagy valószínűséggel elkerülhetjük a jelenséget. Ha csak a fényképezőgép beépített vakuját használjuk, nézzük meg, hogy nincs-e a gépen vörös-szem csökkentő funkció. Ilyenkor az történik, hogy a vaku elővillanásokat végez, a fényre a szem pupillája összeszűkül, és mire az expozíció következik, már jóval kevesebb fény jut be a szem belsejébe.
Amennyiben mégis megtörtént a baj, marad az utólagos szoftveres javítás. Számos képszerkesztő programban, és a Cewe rendelőszoftverjében is megtalálható az eszköz, amivel retusálhatjuk a szemet. Nézzük, hogyan.
Photoshop. Ha a Camera Raw ablakot használjuk, már ott is korrigálhatjuk. Az eszközt fent megtaláljuk.
(tovább…)
