Kínomban vihogok magamon. Mikor azt írtam a kihívásban, hogy ne a szomorúság legyen hangsúlyos, hanem valami vidám. Na, nem elég, hogy a sajátomat is végigbõgtem, hétfõ óta elég kevés oldal az, amin nem folyik a könnyem. Nálad meg még a sok hasonlatosság is, és a történet szívfájdító és feldolgozhatatlan(
Ilyenkor hálás vagyok a sorsnak, hogy még élnek a szüleim, testvéreim - egészségben, boldogságban!
Csodás lett az oldalad - biztos jólesik ilyen szép emlékkel adóznod nekik.
Már a blogodon a könnyeimet nyeldestem, most itt folytattam, látva, olvasva soraidat, gondolataidat.
Persze az oldalad is meseszép (külön öröm szívemnek, hogy a templet-emet használtad hozzá )
Készült (köszönettel) template_3_by_Rita006;
RD_HardFeelings_heart; herese_summer_doodleflower készletének felhasználásával.
"Ott leszek melletted én, mindig, meglásd!
Egy igaz testvér, az hû marad egy életen át,
a tejben, a vajban, a trében, a bajban,
emlékezz rá!"
L. L. Junior
Krisssz gyönyörû oldalt készített testvérérõl. A kommentemben írtam a "befelé forduló mosoly"-t.
Miközben a blogomra feltettem a Kegyelemhez közel címû oldalamhoz tartozó történetem elsõ részét, Krisssz megírta, hogy Õ is most készített a testvérérõl egy oldalt és kiderült, hogy az életünkben, szinte azonos idõben, párhuzamosan, hasonló történést éltünk meg.
Most én is elkészítettem a második oldalam, amihez tartozó, a "befelé forduló mosoly"-ról szóló történetem a blogomon írtam ki magamból.
Örömmel és hálás köszönettel használtam Rita006 templatéjét és a kezdetektõl kedvenc szívecskémet Ilditõl (Kovaxkától).
(Az alsó fotó egy véletlenül elkapott pillanat,nem beállított kép.)
