Te voltál nekem a pótmamám. Ismeretségünk a Balatonnál kezdõdött, mind a ketten a Kocsi csárdánál a piacon árultunk a kis nádfedeles üzletbõl. Nagyon gyorsan össze barátkoztunk. Még arra is megkértél, hogy tegezzelek. Szoros barátság lett a miénk. Neked sírtam el a szerelmi csalódásaim együtt nevettünk a jó poénokon. Életre szóló barátság lett a miénk. Vérbeli kereskedõ voltál. Akkoriban nagyon sok német járt a Balatonra. Egyetlen szót tudtál németül: gut, gut. Az S méretû ruhát ráadtál egy XL-es méretû csajra, úgy feszült rajta, hogy mindig azt csodáltam hogyan tudtad a cipzárt felhúzni. Elõveted a sminkes tükröt nézze meg magát és közölted vele gut, gut. Halkan midig megjegyezted, hogy ennek is kevesebb csokoládét kellene ennie.
Sajnos beteg lettél ( leukémia). Nagyon gyorsan romlott az állapotod, de még a kórházban is azon törted a fejed, hogy milyen ruhákkal kellene kezdeni a szezont. De sajnos már abban az évben nem hallottam tõled, hogy gut, gut. Máshol volt dolgod. A mennyek országában az angyalok szárnyait igazgatod. Kedves mamikám örökre a szívembe zártalak.
