Elolvastam a blogodon is Érthetetlen, értelmetlen és megmagyarázhatatlan dolog. Számomra legalábbis. Nincs az a döntés, amiben nem állnék a gyerekeim mellett. Ha hülyeségnek tartanám, megmondanám persze, de akkor is mellette lennék, illetve vagyok is. Ez borzalmas fájdalom lehet Nagyon remélem, hogy az élet kárpótol.
Kedves Blissz,
klassz a blogoldalad.
Az ötlet, amit ezen az oldalon megvalósÍtottál, pedig nagyon jó. Lehet nem csak valakit, de valamit is gyászolni. Minden elvesztést gyász követ, ezt nem én találtam ki, hanem a "cicológusok".
Talán ha évek múlva ránézel majd erre az oldaladra, rájössz, hogy magadnak segÍtettél eljutni vele a gyász következõ lépcsõfokára.
Nagyon tetszik!
G.
Keresem a szavakat, hogy mit is írjak neked. Én is elolvastam a blogodat és nem értem, hogy egy szülõ hogyan lehet ennyire szívtelen a saját gyermekével?????
Nekem duplán is érthetetlen, mert a lányom Norvégiába ment férjhez, a fiam Kuwaitban dolgozik már 3. éve. Mindkettõvel szinte napi kapcsolatom van. Nem veszítettem el Õket, itt vannak velem minden pillanatban. Sajnálom, hogy ennyire nem értettek meg. Az idõ sok mindent megold, de Neked a saját utadon kell járnod. Különben szép az oldalald, kifejezõ.
Nem akartam eredetileg indulni e heti kihíváson. De mégis itt vagyok. Ha netalán nem lehet elolvasni a kommentet itt olvashatjátok:
23 év után megöltetek, mert meg kellett ölnötök. Élek, de számotokra már halott vagyok. Ennek ellenére szeretlek Titeket. A halál fájdalmánál néha nagyobb az a fájdalom, hogy egy szeretett személy elfordul tõlünk. Égjen ez a gyertya a családi, a rokoni és baráti kötelék emlékére.
Ha van az oldalon valami hiba elnézéseteket kérem. A magyarázatot, hogy miért ezzel az oldallal indultam megtalálhatjátok a most idnult blogomon:
http://blisszblog.blogspot.com/
